Te meddig akarsz eljutni a nyúl üregében?

Amióta az eszemet tudom, válaszokat keresek. Eszközöket, amelyek segítségével valódi változásokat tudok elérni, és ténylegesen, gyökerestől tudom orvosolni a problémáimat.

Szeretem az olyan beszélgetéseket, találkozásokat, előadásokat, amik emelik a tudatszintemet. Szeretem az olyan emberek társaságát, akik nemcsak a felszínt kapargatják, hanem komoly megvalósítással rendelkeznek azt illetően, amiről beszélnek.

Nekem nem elég, személy szerint az, hogy lenyomom még mélyebbre a problémáimat, és nem gondolok rájuk, és önszuggeszciót alkalmazva azt mantrázom közben, hogy fontos vagyok. Nekem ez sosem volt elég. Amióta az eszemet tudom, válaszokat keresek. Eszközöket, amelyek segítségével valódi változásokat tudok elérni, és ténylegesen, gyökerestől tudom orvosolni a problémáimat.

És itt problémák alatt, az életemre befolyással lévő tényezőkre gondolok, amik zavarják a lelki békémet. Ha nem is folyamatosan, de időnként, olykor vissza- visszatérően felbukkannak, és kimozdítanak a nyugalmamból. Mindenki életében vannak ilyenek. Némelyik jobban, némelyik kevésbé zavar, de vannak.

Napjaink spiri-ezo kultúrájában eléggé népszerűek - számomra érthetetlen módon - azok, melyek egyszerűen csak önszuggeszciót alkalmaznak a negatív dolgok pozitívra cserélésére, közben azt hangsúlyozva, hogy minden csak döntés kérdése. Eldöntöd, hogy boldog akarsz lenni, és már az is leszel. Ha ez így működne, mindenki boldog lenne. Tény, ha sokat ismétlünk valamit, az elménk előbb-utóbb hozzászokik, így végülis gyakorlatilag bármit el tudunk hitetni magunkkal. Attól még a probléma gyökere ott marad. Attól, mert valamire nem gondolok, és elterelem a figyelmemet, az még nem probléma megoldás.

Amikor a minden megvan benned, neked nem kell tenned semmit, csak ezt felismerni – típusú gondolattal először találkoztam, szimpatikus volt. Azt az illúziót keltette, hogy dejó, máris jobban vagyok! És nem is kell más, csak ez a gondolat. De aztán eltelt egy kis idő, és semmi változás nem történt. Természetesen, ha védikus oldalról közelítjük meg a kérdést, akkor van benne valami, hiszen a lélek eredeti természete szerint: örökkévaló, tudással és boldogsággal teli, tehát valójában ezt tényleg „csak” fel kell ismerni, meg kell érteni. (Most azt veszem alapul, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy van a lélek és van a test, és a kettő különbözik, ez a test a halállal megszűnik, a lélek pedig örökkévaló.)

A lényeg, a HOGYAN kérdése. Hogyan jutok el idáig? Hogyan értem meg, hogy én örökkévaló lélek vagyok, és nemcsak ez az átmeneti test. És hogyan megyek még tovább, és hogyan jutok el odáig, hogy legyen bátorságom feltenni komolyabb lételméleti kérdéseket is?

Hogyan ne féljek a ’Mi az élet értelme?’ - típusú kérdésre kapott választól. Sőt! Ami még nehezebb, KITŐL, HONNAN kapok valódi válaszokat? Hogyan élhetem, érezhetem át azt, hogy az életem valójában tényleg hasznos, és nem hiábavaló minden, amit teszek, mert végül úgyis előbb-utóbb a halállal volt-nincs, megszűnik minden?

Azt látom magam körül, hogy kevesen mennek elég mélyre önmagukban azáltal, hogy gyökeres változásokat eredményező eszközöket használnak. Vannak sokan, akiket nem is érdekel az önismeret témája, és ez elgondolkodtat. Sokszor. És gyakran. Leginkább az szembeötlő, hogy sokan, bár érdekli őket a téma, de nem használnak semmilyen eszközt, módszert, technikát, gyakorlatot, csak elméleti síkon gondolkoznak. Mélyreható változások nem születnek a felszínen. Az elme elméletei nem elegendőek.

Úgy látom, hogy az érdektelenségnek, a közönynek, egyedül a félelem az oka. Legtöbben azzal hárítják el a komolyabb kérdéseket, hogy nem érdekli őket. Minek boncolgatni olyan kérdéseket, amikre úgysem kapunk egyértelmű válaszokat, amik bizonyíthatóak. Kinek, mit jelent ugye a bizonyíthatóság?

Útját a Teremtő kifelé fúrta, Kifelé nézünk hát és nem belülre. A legbenső Lélekre pillant a bölcs, Az örökre vágyik, erre visz útja.

Kathopanishad 4.1

Materialista szemszögből, mondjuk tudományosan bizonyított dolgokat elhiszünk. És mi alapján működik a tudomány? Fölásunk a földből több ezer éves csont maradványokat, és azokból következtetünk a régi korokban élt életekre? Mondjuk. De ez még nem ad választ lételméleti kérdésekre. Az evolúcióban hiszünk? De mindig marad egy kérdés, amire nem fogunk választ kapni. A válasz az ősrobbanás? Akinek ez elég válasz, az örüljön, mert meglelte a lelki békéjét. Vajon ez tényleg lelki béke, nem önámítás?

A lét elviselhetetlen értelmetlensége - Caitanya prabhu - Govinda Klub

A Védák ősi bölcsessége

Minél mélyebbre megyünk a nyúl üregében, annál erősebb és tisztább képünk lesz önmagunkról, ezáltal a világról is. Személy szerint én a Védák ősi bölcsességében hiszek és bízok. Amikor olyan emberek társaságában lehetek, akikből a létezés mély megértésének bölcsessége árad, az számomra mindennél nagyobb kincs. Nagyra értékelem az olyan emberek társaságát, akiknek az élete, a személye elég bizonyíték számomra, hogy vannak olyan eszközök, folyamatok, amik működőképesek ebben a mai világban is, azaz, valódi önismerethez vezetnek.

Ha őszintén keressük a válaszokat, előbb vagy utóbb meg fognak érkezni. A jóga egy tapasztalati út, amin biztonságosan elindulhatunk a befelé vezető ösvényeinken. Patandzsali Jóga szútrái megértéséhez kell egy kis gyakorlás. Ha még tovább megyünk, a transzcendentális felé vezető kutatás során, érdemes hiteles lelki folyamatot gyakorló, önmegvalósított személyek társaságát keresni, aki valóban fog tudni segíteni megtalálni a válaszainkat.