S.B.6.7.35. VERS श्रीविश्‍वरूप उवाच विगर्हितं धर्मशीलैर्ब्रह्मवर्चउपव्ययम् । कथं नु मद्विधो नाथा लोकेशैरभियाचितम् । प्रत्याख्यास्यति तच्छिष्य: स एव स्वार्थ उच्यते ॥ ३५ ॥ Şr¦-viŞvarˇpa uv§ca vigarhita° dharma-ަlair brahmavarca-upavyayam katha° nu mad-vidho n§th§ lokeŞair abhiy§citam praty§khy§syati tac-chi˘ya¤ sa eva sv§rtha ucyate Şr¦-viŞvarˇpa¤ uv§ca—Ľr¦ ViŞvarˇpa mondta; vigarhitam—elítélt; dharma-ަlai¤—olyan személyek által, akik tisztelik a vallásos elveket; brahma-varca¤—a brahminikus erőnek vagy képességnek; upavyayam—elvesztését okozza; katham—hogyan; nu—valóban; mat-vidha¤—egy olyan ember, amilyen én vagyok; n§th§¤—óh, urak; loka-¦Şai¤—a különféle bolygók uralkodóinak; abhiy§citam—kérését; praty§khy§syati—visszautasítani; tat-Şi˘ya¤—aki tanítványuk szintjén áll; sa¤—az; eva—valóban; sva-artha¤—valódi érdek; ucyate—mondják. Ľr¦ ViŞvarˇpa így szólt: Óh, félistenek! Noha a papi méltóság elfogadását kedvezőtlennek tartják, mert azzal jár, hogy az ember elveszti mindazt a brahminikus erőt, amelyre addig szert tett, hogyan tagadhatná meg személyes kéréseteket egy olyan ember, mint én? Mindannyian az univerzum kiváló irányítói vagytok. Tanítványotok vagyok, és sokat kell tanulnom tőletek. Éppen ezért nem utasíthatlak vissza benneteket. Saját érdekemben bele kell egyeznem javaslatotokba. MAGYARÁZAT: Egy képzett br§hmaŁa feladata a pa±hana, a p§±hana, a yajana, a y§jana, a d§na és a pratigraha. A yajana és a y§jana szavak azt jelentik, hogy a br§hmaŁa az emberek papja lesz, hogy felemelje őket. Aki vállalja a lelki tanítómester szerepét, az semlegesíti a yajam§nának, annak az embernek a bűnös visszahatásait, akinek nevében a yajńát végzi, ezért a pap vagy a lelki tanítómester korábban végrehajtott jámbor tetteinek eredményei lecsökkennek. Ez az oka, hogy a művelt br§hmaŁák nem fogadják el a papi feladatot. ViŞvarˇpa azonban, aki egy rendkívül művelt br§hmaŁa volt, mégis a félistenek papja lett, mert mélységesen tisztelte őket. B.G.7.7. मत्त: परतरं नान्यत्किञ्चिदस्ति धनञ्जय | मयि सर्वमिदं प्रोतं सूत्रे मणिगणा इव || 7|| Az imperszonalisták nagyobb hangsúlyt fektetnek az arˇpam szóra. Ez az arˇpam azonban nem személytelen. Csupán arra az örökkévaló, gyönyörrel és tudással teli transzcendentális formára utal, melyet a fentiekben idézett Brahma-sa°hit§ ír le. A Ľvet§Şvatara Upani˘ad más versei (3.8-9) szintén alátámasztják ezt: ved§ham eta° puru˘a° mah§ntam §ditya-varŁa° tamasa¤ parast§t tam eva viditv§ti mĄtyum eti n§nya¤ panth§ vidyate 'yan§ya yasm§t para° n§param asti kińcid yasm§n n§Ł¦yo no jy§yo 'sti kińcit vĄk˘a iva stabdho divi ti˘±haty ekas teneda° pˇrŁa° puru˘eŁa sarvam „Ismerem azt az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, aki transzcendentálisan a sötétség minden anyagi felfogása fölött áll. Egyedül az szabadulhat ki a születés és halál kötelékeiből, aki ismeri Őt. E Legfelsőbb Személyről szóló tudáson kívül nem vezet más út a felszabaduláshoz.” „Nincsen magasabb rendű igazság, mint Ő, mert Ő a legfelsőbb. Kisebb Ő a legkisebbnél és nagyobb a legnagyobbnál. Olyan Ő, mint egy csendes fa, s beragyogja a transzcendentális világot, s miként a fa terjeszti szét gyökereit, az Ő mindenhová eljutó energiái is szétáradnak.” Ezekből a versekből az ember levonhatja azt a következtetést, hogy a Legfelsőbb Abszolút Igazság az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki számtalan anyagi és lelki energiája révén mindent áthat.