इदं ज्ञानमुपाश्रित्य मम साधर्म्यमागता: |
सर्गेऽपि नोपजायन्ते प्रलये न व्यथन्ति च || 2||

idaṁ jñānam upāśhritya mama sādharmyam āgatāḥ
sarge ’pi nopajāyante pralaye na vyathanti cha

idam—ezt; jń§nam—tudást; up§Şritya—menedéket keresve; mama—Enyém; s§dharmyam—ugyanaz a természet; §gat§¤—elérve; sarge api—még a teremtésben; na—sohasem; upaj§yante—születnek; pralaye—a megsemmisülésben; na—sem; vyathanti—háborítja őket; ca—szintén.

E tudás biztos ismeretében az ember transzcendentális természetre tehet szert, ami az Én természetemhez hasonló. Így nem születik meg az újabb teremtéskor, s az anyagi világ megsemmisülése sem fogja megzavarni.