Notice: Undefined variable: keywordstexttohtml in /var/www/clients/client28/web893/web/function.php on line 191 A felderítést elősegítő jogintézmények: ♦ piszkozat ☀️ ❁
JógA 2024
www.margitszigetijoga.hu login

2024. június 06.
csütörtök 07:49
álláspont

A felderítést elősegítő jogintézmények: ♦ piszkozat

Ennek eredményeképpen a Gazdasági Versenyhivatalnak (a továbbiakban GVH) számos marasztaló határozata született:

A magyar jogrendszer által alkalmazott bejelentés és panasz intézménye hasonlít az uniós versenyjog által bevezetett megoldásokhoz, szerencsére azonban a hazai jogalkotó nem vette át teljes egészében a közösségi példát. A Tpvt. 43/G.ā (1) bekezdése értelmében kartellezés észlelése esetén bárki tehet bejelentést vagy panaszt a GVH irányába. A Bizottság által az EK-Szerződés 81. és 82. cikke alapján folytatott eljárásokról szóló 773/2004/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdése értelmében viszont panaszt csak a jogos érdeküket igazoló természetes és jogi személyek tehetnek. A közösségi jogrendszer tehát csak érdekelt személyektől fogad el kartellezéssel kapcsolatos információkat. A szigorú rostán a felderítést segítő, véletlenszerűen szerzett, értékes információk fennakadnak.

˘Folytatásért görgess a kép alá.˘

Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskola
Kéryné Kaszás Ágnes Roxán
Korlátok és lehetőségek, avagy a kartelltilalom büntetőjogi szabályozásának
helye a magyar jogrendszerben
Doktori értekezés
Témavezető: Gál István László habilitált egyetemi docens
Lezárva: Pécs, 2013. október 25.
1
Tartalomjegyzék
1 Előszó................................................................................................................................. 4
2 A kartelltilalommal kapcsolatos hazai szabályozás fejlődéstörténete................................ 5
2.1 Törvény nélküli időszak .............................................................................................. 5
2.2 Az 1923. évi V. törvénycikk........................................................................................ 6
2.3 Az 1931. évi XX. törvénycikk..................................................................................... 8
2.4 Revízió....................................................................................................................... 14
2.5 Az 1984. évi IV. törvény ........................................................................................... 15
2.6 Tpt.............................................................................................................................. 16
2.7 Tpvt............................................................................................................................ 19
2.8 Btk. ............................................................................................................................ 20
3 A kutatás tárgya, létjogosultsága...................................................................................... 21
3.1 A kartell fogalma, alapvető típusai............................................................................ 22
3.2 A kartell-megállapodás létrejöttének piaci feltételei és hatásai................................. 27
3.3 A kartelltevékenységre utaló gyanújelek................................................................... 30
4 A versenykorlátozó megállapodásokkal kapcsolatos uniós és nemzeti előírások viszonya
31
4.1 Az uniós relevanciával bíró versenykorlátozó magatartásokkal kapcsolatos ügyek
eljárási rendje ....................................................................................................................... 32
4.1.1 Az eljárásra jogosult versenyhatóság meghatározása ........................................ 32
4.1.2 A versenykorlátozó megállapodásokkal kapcsolatos információk átadásának,
felhasználásnak szabályai................................................................................................. 34
4.1.3 Az egységes joggyakorlat kialakításának garanciális szabályai......................... 36
4.2 A kartelltényállásokkal kapcsolatos anyagi jogi rendelkezések................................ 38
4.3 A hatály vizsgálata..................................................................................................... 41
4.3.1 Tárgyi hatály ...................................................................................................... 41
4.3.2 „Személyi” hatály............................................................................................... 42
4.3.3 Földrajzi hatály................................................................................................... 44
4.4 Elkövetési magatartások ............................................................................................ 45
4.4.1 Megállapodás ..................................................................................................... 46
4.4.2 Összehangolt magatartás.................................................................................... 49
4.4.3 Döntés................................................................................................................. 51
4.4.4 Versenyellenesség .............................................................................................. 53
4.4.5 Privilegizált eset ................................................................................................. 56
4.5 A felelősségre vonás alóli mentesülés feltételei ........................................................ 57
4.5.1 Közérdeksérelem tartalma.................................................................................. 57
4.5.2 Csekély jelentőségű megállapodás..................................................................... 58
4.5.3 Mentesítés........................................................................................................... 60
4.5.3.1 Egyedi mentesség........................................................................................ 60
4.5.3.2 Csoportmentesség ....................................................................................... 61
4.5.3.3 Jogellenesség a büntetőjogban.................................................................... 62
4.6 A kartell-megállapodás felderítésével kapcsolatos szabályok, lehetőségek.............. 63
4.6.1 A felderítés intézményi keretei .......................................................................... 63
4.6.1.1 Gazdasági Versenyhivatal........................................................................... 63
4.6.1.2 A megyei (fővárosi) rendőr-főkapitányságok, KR NNI ............................. 65
4.6.1.3 Közbeszerzési Hatóság ............................................................................... 68
4.6.2 Ágazati vizsgálat ................................................................................................ 69
2
4.6.3 A felderítést elősegítő jogintézmények .............................................................. 72
4.6.3.1 Bejelentés, panasz ....................................................................................... 72
4.6.3.2 Engedékenységi politika ............................................................................. 75
4.6.4 Vitarendezés....................................................................................................... 81
4.6.5 Rajtaütéses helyszíni szemle .............................................................................. 82
4.6.6 A nyomozó hatóság speciális jogosítványai....................................................... 83
4.7 A kartellcselekményekhez kapcsolódó jogkövetkezmények rendszere .................... 85
4.7.1 Bírságolási anomáliák ........................................................................................ 85
4.7.2 Kártérítés............................................................................................................ 88
4.7.3 Szabadságvesztés ............................................................................................... 91
4.7.4 Közbeszerzés eljárásoktól történő eltiltás.......................................................... 91
4.7.5 Semmis megállapodások .................................................................................... 92
4.7.6 Nyilvánosság ...................................................................................................... 92
5 A közbeszerzési eljárások büntetőjogi vetületei .............................................................. 93
5.1 Közbeszerzési alapvetés ............................................................................................ 93
5.2 Az ajánlatkérők köre.................................................................................................. 94
5.3 Beszerzési tárgyak ..................................................................................................... 95
5.4 Alapvető eljárástípusok ............................................................................................. 95
5.5 A közbeszerzés időbeli és tárgyi korlátai .................................................................. 97
5.6 Kiskapuk.................................................................................................................... 98
5.7 A beszerzési fázisok büntetőjogi jellegzetességei ................................................... 102
5.7.1 Tervezési fázis.................................................................................................. 102
5.7.1.1 Hivatali visszaélés..................................................................................... 103
5.7.1.2 Vesztegetés (1978. évi Btk.), hivatali vesztegetés, hivatali vesztegetés
elfogadása (2012. évi Btk.) vesztegetés feljelentésének elmulasztása....................... 105
5.7.2 Az eljárás megindítása, lefolytatása ................................................................. 111
5.2 A közbeszerzés és a versenyjog kapcsolata ................................................................. 113
5.7.3 Az együttműködés határai................................................................................ 113
5.7.4 A közbeszerzési eljárásokat jellemző speciális kartelljelenségek, és az észlelhető
gyanújelek köre .............................................................................................................. 114
6 A koncesszióval kapcsolatos szabályozási anomáliák ................................................... 116
6.1 A koncesszió fogalma, tárgya.................................................................................. 116
6.2 A koncessziós pályázat kiírásának módja ............................................................... 118
6.3 A pályázati kiírás tartalmi jellemzői, előkészítése .................................................. 120
6.3.1 Általános tartalmi követelmények.................................................................... 120
6.3.2 Az alkalmazandó bírálati szempontokkal kapcsolatos követelmények ........... 121
6.3.3 A pályázati részvétel műszaki és pénzügyi feltételeinek meghatározása......... 125
6.3.4 A kiírás előkészítése......................................................................................... 126
6.4 A pályázók vonatkozásában fennálló kizáró és összeférhetetlenségi okok............. 130
6.5 A pályázatok értékelése ........................................................................................... 136
6.6 Esettanulmány ......................................................................................................... 147
6.6.1 A Danubius és a Sláger Rádió által birtokolt országos rádiós műsorszolgáltatási
jogosultságra vonatkozó pályázat................................................................................... 147
6.6.1.1 Kifogások a pályázat tartalmával kapcsolatban ........................................ 147
6.6.1.2 A pályázat értékelésével kapcsolatos kifogások ....................................... 151
6.6.1.3 A vonatkozó bírósági ítéletek tanulságai .................................................. 154
6.6.1.4 A Sláger Rádió Zrt.-re vonatkozó tanulságok........................................... 154
6.6.1.5 A Danubius Rádió Műsorszolgáltató Zrt.-re vonatkozó tanulságok......... 163
6.6.2 Trafikpályázat................................................................................................... 166
7 Nemzetközi kitekintés.................................................................................................... 171
3
7.1 A német kartelljog ................................................................................................... 171
7.1.1 A német kartelltényállás................................................................................... 171
7.1.2 Személyi hatály ................................................................................................ 173
7.1.3 Elkövetési magatartások................................................................................... 174
7.1.4 Versenyellenesség ............................................................................................ 175
7.1.5 Privilegizált eset ............................................................................................... 176
7.1.6 Az engedékenység............................................................................................ 177
7.1.7 Mentesség......................................................................................................... 180
7.1.8 Felderítési eszközök ......................................................................................... 181
7.2 Az osztrák kartelljog................................................................................................ 182
7.2.1 Osztrák kartelltényállás.................................................................................... 183
7.2.2 Személyi hatály ................................................................................................ 183
7.2.3 Elkövetési magatartás....................................................................................... 184
7.2.4 Célzat, eredmény.............................................................................................. 184
7.2.5 Privilegizált eset ............................................................................................... 185
7.2.6 Engedékenység................................................................................................. 186
7.2.7 Mentesség......................................................................................................... 187
7.3 Tanulságok............................................................................................................... 189
8 Zárszó ............................................................................................................................. 190
9 Summary ........................................................................................................................ 193
10 Felhasznált irodalom ...................................................................................................... 196
11 Internetes források.......................................................................................................... 202
12 Jogforrások ..................................................................................................................... 206
4
1 Előszó
A kartelltilalom hatékony üldözése világszerte számos jogrendszer kiemelt prioritást
élvező feladata,
1 mivel a korszerű piacgazdaság alapvető feltétele, hogy a gazdasági szereplők
kapcsolataiban érvényre jussanak a tisztességes piaci magatartás alapvető követelményei,2
és
a gazdasági verseny szabadsága megfelelő védelemben részesüljön. Ez garantálja a gazdaság
stabilitását, kiszámíthatóságát, mely tulajdonságok mind az államokon belüli, mind a
nemzetközi gazdálkodás dinamikus működésének biztosítékai.3 Alapvetően a versenyjogi
rendelkezések „küldetése” a tisztességes piaci magatartás kikényszerítése.4
Nem véletlen, hogy az első magyarországi kartelljoggal kapcsolatos törvény a
demokratikus piacgazdaság bevezetése előtt, a szabad verseny szempontjából kedvezőtlen
viszonyok ellenére 1931-ben született meg. A rendszerváltás után Magyarország Alkotmánya
alapelvként rögzítette a piacgazdaság védelmére vonatkozó állami kötelezettséget, a szabad
verseny követelményét.5
Ennek az előírásnak eleget téve megszületett a tisztességtelen piaci
magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban Tpt.), majd a jelenleg
is hatályos, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996.
évi LVII. törvény (a továbbiakban Tpvt.), így mind a politikai, mind a jogszabályi háttér adott
volt a kartellek közigazgatási úton történő üldözéséhez. Ennek eredményeképpen a Gazdasági
Versenyhivatalnak (a továbbiakban GVH) számos marasztaló határozata született.6
A büntetőjogi szabályozás igénye csak Magyarország 2004-es EU-csatlakozása kapcsán
merült fel. Mivel a közösségi támogatások jelentős része kerül kiosztásra közbeszerzési
eljárások során, a koncessziós eljárások pedig az állam vagy a helyi önkormányzat által
végezhető, kiemelt jelentőséggel rendelkező gazdasági tevékenységek gyakorlására irányuló
időleges jog átengedésére irányulnak, ezen eljárások tisztasága fokozott védelmet kíván, így a
Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más törvények módosításáról szóló
2005. évi XCI. törvény 14.ā-a 2005. szeptember 1-jei hatállyal bevezette a Büntető
Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1978. évi Btk.) 296/B.ā-át,

1
Fuse, Mark: Competiton Law of EC and UK. Oxford University Press, New York 2008. 50.o.
2 Boesche, Katarina Vera: Wettbewerbsrecht. C.F. Müller, Heidelberg 2005. 16.o.
3 A verseny tisztességes és hatékony működésének „jelei” vonatkozásában nem lehet általános szabályokat
megfogalmazni. /Swan, Edward J.: Market Abuse Regulation. Richmond Law & Tax Ltd., Richmond 2006.
17.o./
4 Nazzini, Renato: The Foudation of European Union Competition Law. The Objectives and Priciples of Articles
102. Oxford University Press, New York 2011. 22.o.
5 Magyarország Alaptörvénye M) cikk (2) bekezdésében továbbra is előírja a tisztességes gazdasági verseny
feltételeinek biztosítását.
5
amely büntetni rendeli a közbeszerzési és koncessziós eljárás során megvalósított
versenykorlátozó magatartást. A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a
továbbiakban: 2012. évi Btk.) 420.ā-a 2013. július 1-jétől alkalmazandó az 1978. évi Btk.
296/B.ā-a helyett. Tekintettel arra, hogy a kartellbűncselekménnyel kapcsolatos tényállásban
rögzített elkövetési magatartás üldözésével kapcsolatos büntetőjogi gyakorlat nem alakult ki,
a büntetőjogi tényállás megalkotásával kapcsolatban számos kérdés vetődött fel. Vajon
kellőképpen indokolt és előkészített volt az új tényállás bevezetése? Vizsgálni kell, hogy a
kartellbűncselekmény jelen formájában milyen szerepet tölt be a magyar és a közösségi
kartelljogi rendelkezések között, milyen tanulságok vonhatók le a kartellmagatartásokkal
kapcsolatos külföldi szabályozási megoldások vizsgálatát követően, továbbá tisztázandó,
hogy a kartellezés üldözését szabályozó jogágak rendelkezései miként harmonizálnak
egymással, elősegítik-e egymás érvényesülését, illetve a kartellcselekmények hatékonyabb
számonkérését.7 A továbbiakban az említett kérdések mentén elemzem a kartellmegállapodásokkal vagy azok valamely jogági vetületével kapcsolatos jogszabályi
rendelkezéseket és a gyakorlatban érvényesülő jogalkalmazást, törekedve arra, hogy a kapott
válaszok, továbbá az azok vonatkozásában megfogalmazódó de lege ferenda javaslatok
ténylegesen alkalmasak legyenek a kartellbűncselekménnyel kapcsolatos büntetőjogi
számonkérés elősegítésére.
2 A kartelltilalommal kapcsolatos hazai szabályozás
fejlődéstörténete
2.1 Törvény nélküli időszak
A versenykorlátozó megállapodások számonkérésére irányuló törekvések története az
1800-as évekig vezethető vissza. A bíróságnak jutott az a feladat, hogy az eléjük vitt
kartellmagatartások vonatkozásában megleljék az alkalmazandó jogszabályt. Mivel a
szabályozási tárgykör szempontjából releváns jogszabályok - a kereskedelmi törvényről szóló
1875. évi XXXVII. törvénycikk, a magyar büntető törvénykönyv a kihágásokról szóló 1879.
évi XL. törvénycikk, valamint az ipartörvényről szóló 1884. évi XVII. törvénycikk - nem
nyújtottak kellő jogalapot a kartelljelenségek üldözésére, a bíróság az igazságosság és a
méltányosság elvéből kiindulva alkotta meg a kartellekre vonatkozó joggyakorlatát. A Kúria

7 Akad olyan álláspont, mely szerint a kriminalizáció nem feltétlenül elengedhetetlen eszköz a versenyjogi
jogsértések tekintetében. /Vö. Wils, Wouter P.J.: Is Criminalisation of EU Competition Law the Answer. In:
Enforcement Economic and Legal Implication for the EU Member States, Edited by: Katalin. J. Cseres, Maarten
Pieter Schinkel, Floris O.W. Vogelaar, Edward Elgar, Cheltanham, UK, Northhampton, MA, USA 2006. 61.o./
6
P.6630/1898., 363/1911., 106/1912., 419/1912. számú és egyéb határozatai a tiltott és a
megengedett kartellformációkat határolták el. A jogszabályi alapokat nélkülöző ítélkezési
gyakorlat azonban a kartellekkel szembeni harc hagyományainak megteremtéséhez
elégtelennek bizonyult, ezért a XIX. század végétől a kormány kénytelen volt a kartelltörvény
megalkotásának gondolatával foglalkozni, a politikai változások azonban jelentős hatást
gyakoroltak az erre irányuló folyamatokra.8
Az 1914-18. évi háborút követő gazdasági válságban a társadalmi szakadék növekedése
nagy felháborodást generált, a közvélemény mindenütt visszaélést sejtett és megtorlást
követelt. Az említett társadalmi folyamatok miatt jogalkotással próbálták meg felvenni a
harcot a kirívó visszaélésekkel szemben, így megszületett az árdrágító visszaéléseket tiltó, a
kir. ítélőbírák és a kir. ügyészek státusáról szóló 1920. évi XX. törvénycikk, valamint a
tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi V. törvénycikk. 9
2.2 Az 1923. évi V. törvénycikk
A magyar versenyjog történetének első meghatározó jogforrása a tisztességtelen
versenyről szóló 1923. évi V. törvénycikk, azonban arról már megoszlanak a vélemények,
hogy e törvény tekinthető-e a versenykorlátozó megállapodás üldözésére irányuló első
versenyjogi hajtásnak. E jogszabály I. fejezete tartalmaz egy generálklauzulát, mely szerint:
„1. ā Üzleti versenyt nem szabad az üzleti tisztességbe vagy általában a jó erkölcsbe ütköző
módon folytatni.
A jelen törvény értelmében erre jogosult, attól, akinek megtartása az előbbi bekezdésbe
ütközik (tisztességtelen verseny), az ily magatartás abbahagyását és szándékosság vagy
gondatlanság esetében a kár megtérítését követelheti.
Arról, hogy a tisztességtelen versenynek milyen megnyilvánulásait kell büntetni, a III. fejezet
rendelkezik.”
A II. fejezet nevesítve tárgyalta a tisztességtelen verseny egyes megnyilvánulásait, de a
versenykorlátozó megállapodások tilalma nem szerepelt a megnevezett cselekmények között.
A III. fejezet a büntetőrendelkezéseket tartalmazta, és vétségek, illetve kihágások csoportjába
sorolta a nevesített, tisztességes verseny követelményét sértő cselekményeket, de a
törvényhozó a versenykorlátozó megállapodások tilalmáról itt sem rendelkezett. Emiatt

8 Tunyogi Szücs Kálmán: A kartelltörvény előzményei és alapelvei. Kartelljog Tára (a Magyar Jogi Szemle
melléklapja) I. kötet 1931/4. szám (december hó) 53. o.
9 Tunyogi Szücs Kálmán: i.m. 54.o.
7
állíthatja néhány jogtudós, hogy e törvény még nem tartalmazott a versenyt korlátozó
megállapodásokra vonatkozó rendelkezéseket.10
Azonban a részletes indoklásból kiderül, hogy az 1.ā generálklauzulájának
megfogalmazásakor a törvényhozó szándéka a tisztességtelen verseny legáltalánosabb
körülírására irányult, hogy e paragrafus a tisztességtelen verseny valamennyi
megnyilvánulása ellen védelmet nyújtson. Ebből az következik, hogy a jogalkalmazónak
diszkrecionális jogkörébe tartozott annak eldöntése, hogy adott törvényben nem nevesített
magatartás, így például a kartellezés, sérti a tisztességes versenyt vagy nem. Tehát a törvény
expresszív módon ugyan nem rendelkezett a versenyt korlátozó megállapodások tilalmáról,
azonban a jogalkalmazói döntés függvényében 1923. évi V. törvénycikk alapján is sor
kerülhetett a kartellformációk üldözésére. Így e törvény szerint kerestek jogvédelmet a
kartellek által (pl.: bojkottal) megkárosított vállalatok.11 A felelősségre vonás tárgyát képező
versenykorlátozó megállapodások körét a joggyakorlat határozta meg. A Királyi Kúria
IV.6821/1929. számú ítéletében kimondta, hogy „az áruval való kiszolgálás megszüntetésére
vonatkozó felhívás akkor jogszerű, ha olyan alapon nyugszik, amely megfelel úgy a
szakmabeli termelők, mint a tovább-eladók és a fogyasztók összeegyeztethető és
összeegyeztetendő jogos érdekeinek”.
12 A Budapesti Kereskedelmi Kamara pedig
Vb.25.875/1930.számú ítéletében megállapította, hogy a márkacikk ára a márkacikk lényeges
tulajdonsága, valamint a márkacikk előállítója vonatkozásában vagyoni elem, melyet a
márkacikk előállítója hosszú, fáradságos munkával állított elő, így a márkacikk ára egy olyan
üzleti érték, melynek védelmét meghatározott keretek között az 1923. évi V. törvénycikk látja
el. Az ítélet rendelkező része értelmében „márkacikkek árvédelmi rendszere hatályának
elismerése nem korlátlan, hanem csupán a felek szerződési autonómiájának határáig terjed,
vagyis azonnal megszűnik, mihelyt az a fennálló törvényes rendelkezésekbe, a közérdekű
korlátokba és a jó erkölcsökbe ütközik”.
13 A Budapesti Kereskedelmi Kamara
Vb.14.780/1930. számú ítélete az is megállapította, hogy „a márkacikkek árvédelmi rendszere
csak akkor nem tarthat igényt bírói oltalomra, ha a gyáros maga az árvédelmi rendszert nem
tartja fenn szigorúan, vagyis ha a márkatulajdonos maga fogyasztóknak áron alul ad el, vagy
a viszonteladó kereskedő vevőknek azt a tényt tudatosan megengedi vagy eltűri, hogy a

10 Boytha Györgyné: Versenyjogi ismeretek. Szent István Társulat, Budapest 1998. 21.o.
11 Ranschburg Nándor: A kartellbíróság hatásköre és viszonya a rendes és választott bírósághoz. Kartelljog Tára
(a Magyar Jogi Szemle melléklapja) II. kötet 1932/1. szám (március hó) 2-3.o.
12 Király Ferenc: Magyar karteljog. Kartelljog Tára (a Magyar Jogi Szemle melléklapja) I. kötet 1931/1. szám
(március hó) 8.o.
13 Király Ferenc: Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Választott Bírósága. Kartelljog Tára (a Magyar Jogi
Szemle melléklapja) I. kötet 1931/1. szám (március hó) 8.,10., 15-16.o.
8
reverzális aláírása dacára áron alul adják tovább az árut”.
14 A Budapesti Kereskedelmi
Kamara Vb.23.727/1930. számú ítélete rögzítette azt is, hogy „a kartel fogalmának
megállapítására az ármegállapítás önmagában nem elégséges, mert az azonos ármegállapítás
magában véve kartelt még nem jelent. Az a tény magábanvéve, hogy a fotócikk-gyárosok
azonos alapárakat írnak elő, az ármegállapodást kartelmegállapodássá nem teszi.”15
Még az 1931. évi XX. törvény hatályba lépése előtt definiálta a Királyi Kúria a kartellek
fogalmát P.IV.520/1931. számú ítéletében:
„Az u.n. kartelmegállapodás: valamely árura vonatkozóan a termelés, a forgalom vagy az
áralakulás tekintetében vagy egyébként a gazdasági versenyt korlátozó, esetleg más módon
szabályozó kötelezettséget alapító jogviszony. Ennek jogi formája nem lévén önálló (sui
generis) jogügyletként szabályozva az ilyen tartalmú megállapodásra lépő felek jogviszonyuk
szabályozásánál a kereskedelmi törvényben meghatározott kereskedelmi társaságokra vagy az
általános magánjognak a személyegyesületekre, vagy a kötelmi jognak a magánjogi
társaságokra vonatkozó jogi formáit, illetve a kötelmi jognak a (névtelen) szerződésekre
vonatkozó általános tételeit szabadon választhatják.”16
A törvényben nem találhatunk utalást versenyfelügyeletre, illetve annak szervére, a
sértettek belátására volt bízva, hogy e törvény rendelkezéseinek értelmezése alapján keresetet
indítanak kartellezés okán vagy sem. A jogszabály születésének fentebb vázolt történelmi
körülményeire tekintettel nem véletlen ez a megoldás, hiszen így lehetőség nyílt a
közvélemény által kifogásolt valamennyi gazdasági folyamat, jelenség vizsgálatára. Jelen
elemzés tárgyát képező jogszabály elsősorban a társadalmi hangulat javítására volt alkalmas,
azonban a kifogásolt jelenségek hátterében megbúvó valódi problémák megoldására már nem.
A feltárt hiányosságok ellenére mindenképpen példaadó e jogszabály, hiszen a
tisztességtelen verseny egyes megnyilvánulásaihoz büntetőjogi jogkövetkezményeket rendelt,
tehát a verseny érdekében történő kriminalizálás már igen korán megjelent, jóllehet nem a
kartellekkel kapcsolatban.
2.3 Az 1931. évi XX. törvénycikk
Az élénkülő jogalkotási folyamatok ellenére az ipari vámvédelem megerősödése és a
mezőgazdasági árak egyoldalú csökkenése újabb teret adott a gazdasági hatalmi viszonyok

14 Király Ferenc: Magyar karteljog. Kartelljog Tára (a Magyar Jogi Szemle melléklapja) I. kötet 1931/2. szám
(június hó) 31-32.o.
15 Király Ferenc: i.m. (14. lábjegyzet) 30.o.
16 Király Ferenc: Magyar karteljog. Kartelljog Tára (a Magyar Jogi Szemle melléklapja) I. kötet 1931/4. szám
(december hó) 58-59.o.
9
eltolódásának, illetve olyan visszaéléseknek, melyeket a hatóságok – jogszabályi
felhatalmazás híján – nem orvosolhattak. Folyamatosan erősödött az a meggyőződés, hogy a
kartellműködés átfogó szabályozása nélkülözhetetlen, így került sor a gazdasági versenyt
szabályozó megállapodásokról szóló 1931. évi XX. törvénycikk megalkotására.17 Az 1923. évi
V. törvénycikk továbbra is hatályba maradt, így a verseny védelmét párhuzamosan két
jogszabály szolgálta.
A 1931. évi XX. törvénycikk rendelkezései az 1.ā értelmében csupán azokra a
megállapodásokra, határozatokra terjedtek ki, amelyek árura vonatkozóan a termelés, a
forgalom vagy az áralakulás tekintetében, vagy egyébként a gazdasági versenyt korlátozó
vagy a versenyt más módon szabályozó kötelezettséget állapítottak meg. Az angolszász
hagyományoknak megfelelően csak a meghatározott szempontoknak megfelelő
versenykorlátozások tilalmát mondta ki a törvény, azonban a jogellenesség ismérveinek
meghatározása, illetve a közérdekű kereset alkalmazási feltételei tekintetében az 1931. évi
XX. törvénycikk meglehetősen ellentmondásosan és pontatlanul fogalmazott. A 6.ā a
jogellenesség, illetve a közérdekű kereset kezdeményezésének kitételeként a közgazdaság
vagy a közjó veszélyeztetését említette, a 7.ā viszont már a törvénybe, a jó erkölcsbe vagy a
közrendbe ütközést, illetve a közgazdaság vagy a közjó sérelmét (nem veszélyét) írta elő a
közérdekű kereset feltételeként. A jogszabály a jogsértés megállapítása kapcsán az imént
említett, egzaktnak éppen nem nevezhető kifejezéseket nem értelmezte, így a jogalkalmazók a
jó erkölcsbe, illetve a közrendbe ütközésnek, valamint a közgazdaság és a közjó sérelmének
megítélése vonatkozásában magukra voltak utalva. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a
7.ā értelmében az 1931. évi törvény által szabályozott közérdekű kerestet lehetett indítani
valamennyi törvénysértő, az 1.ā definíciójának megfelelő megállapodás, határozat esetében.
Mivel az 1931. évi törvény 7.ā-a általános jelleggel utalt a törvénysértő
versenykorlátozásokra, felvetődik a kérdés, hogy a továbbra is hatályban lévő 1923. évi V.
törvény rendelkezéseinek sérelme is indokolta-e közérdekű kereset indítását.18
A jogtudósok a vázolt anomáliákat a jogalkalmazást megkönnyítő értelmezésekkel
próbálták áthidalni. Az egyik álláspont szerint az 1931. évi törvényben meghatározott
jogkövetkezmények, így a közérdekű per indítása szempontjából központi fogalom a
közérdek, mely kifejezés magába foglalja a „közjó” és a „közgazdaság” kifejezések
jelentését,19 a jó erkölcs és a közrend kifejezések 7.ā-beli említése pedig csupán jogalkotási

17 Tunyogi Szücs Kálmán: i.m. 54.o.
18 Ranschburg Nándor: i.m. (11. lábjegyzet) 3.o.
19 Ranschburg Nándor: i.m. (11. lábjegyzet) 4.o.
10
hiba. 20 Ugyan valamennyi törvénysértés a társadalmi elvárásokba ütközik, így közvetve sértik
a közérdeket, azonban az 1931. évi törvény alkalmazásának feltétele a közvetlen
közérdeksérelem, ami csak olyan rendelkezések vonatkozásában állhat fenn, amelyek nem
csak „egyesekre vannak közvetlen kihatással”, hanem „széles rétegeket érintenek”.
21 Mivel
az 1923. évi V. törvény a magánérdek, azaz az „üzleti tisztesség”, az 1931. évi XX. törvény
pedig a közérdek védelmére irányult, a két jogszabály tárgyi hatályát jól el lehetett
különíteni.22 Az idézett értelmezés szerint az 1923. évi V. törvénycikk szabályainak
megsértése az esetek nagy részében nem valósított meg közérdeksérelmet,23 illetve
megtörténhetett az is, hogy ugyanaz a versenyjelenség (pl.: bojkott) egyik esetben az üzleti
tisztesség követelményeit sértette, más alkalommal viszont közérdeksérelem megállapítását,
azaz közérdekű kereset kezdeményezését alapozta meg.24
A fentebb idézett, meglehetősen erőltetettnek tűnő értelmezés arra utal, hogy a
gyakorlatban komoly nehézséget okozott egy kartellformáció jogellenességének a
megállapítása. Ugyan a törvényi megfogalmazás alapján egyértelmű, hogy az 1931. évi
törvény még nem mondta ki a versenykorlátozó megállapodások általános tilalmát, azonban
ennek ellentmondani látszik a Budapesti Királyi Ítélőtábla P.XIV.11.104/1931. számú ítélete,
amely megállapította, hogy az a kartellszerződés, amely a szerződésbeli határozatot megszegő
kartelltagokat kártérítésre szorította, a közérdek lényeges hátrányát idézte elő. Az ítélet
rögzítette, hogy ilyen szerződés létesítésének a szándéka is erkölcsi fogalmakba ütközött,
ezért az ügyvédek a szerződés létrehozása érdekében kifejtett tevékenységükért nem tarthattak
igényt bírói jogsegélyben részesülő díjazásra.25 A leírtak értelmében tehát a
kartellszerződésben foglaltakat kártérítési igényérvényesítéssel nem lehetett kikényszeríteni,
mert ez közérdeksérelmez okozott volna. Álláspontom szerint a kártérítési igényérvényesítés
általános tilalmából értelemszerűen következik a kartell-megállapodások „közérdeksértő”
jellegének automatikus, bizonyítást nem igénylő megállapíthatósága.
A joggyakorlat ellentmondásosságából az is kiderül, hogy a jogalkalmazók azt is
nehezen döntötték el, milyen megállapodás-típusok tartoznak a törvény hatálya alá. A
Budapest Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő választott bíróság 7230/1934. számú
ítélete szerint a zárt árvédelmi rendszer kartell-megállapodásnak minősül, így

20 Ranschburg Nándor: i.m. (11. lábjegyzet) 5.o
21 Ranschburg Nándor: i.m. (11. lábjegyzet) 3-4.o
22 Ranschburg Nándor: i.m. (11. lábjegyzet) 2., 6.o.
23 Ranschburg Nándor: i.m. (11. lábjegyzet) 4.o.
24 Ranschburg Nándor: i.m. (11. lábjegyzet) 6.o.
25 Király Ferenc: A kartelltörvény gyakorlati alkalmazása. Kartelljog Tára (a Magyar Jogi Szemle melléklapja)
II. kötet 1932/2. szám (május hó) 10.o.
11
érvényességének feltétele a bemutatási kötelezettség teljesítése. A 10.239/1934. számú ítélet
viszont azt rögzítette, hogy az azonos árelőírás önmagában még nem kartell, így a
márkacikkek árelőírására az írásba foglalási, illetve bemutatási kötelezettség nem
vonatkozik.26
A versenykorlátozó megállapodások felderítésében komolyabb tapasztalatokkal
egyetlen szerv sem rendelkezett, a törvényhozónak tehát a példaadó előzmény nélkül kellett
kartellekre specializálódott intézményeket létrehozni, és ezek működését, vizsgálati
eszköztárát megfelelően szabályozni. A kísérlet eredményességében csak reménykedni
lehetett, ezért a jogalkotó előírt e megállapodásokkal kapcsolatban néhány olyan
követelményt, amelyek azt voltak hivatottak biztosítani, hogy a versenykorlátozó
megállapodások ne kerülhessék el a hatóság figyelmét.
Így a jogszabály a versenykorlátozó megállapodások érvényességi feltételeként
határozta meg az írásos formát,27 azaz csak az írásba foglalt megállapodásból származó
követeléseket lehetett kikényszeríteni. Ez a rendelkezés egyrészt preventív célt szolgált, mert
a törvényhozó abban bízott, hogy az írásos forma némi visszatartó erőt jelenhet „a
közgazdaság vagy a közérdek veszélyeztetését” célzó kartellek alakítása terén, másrészt a
felderítés megkönnyítését célozták a kartellek létezését igazoló, működését bemutató írásos
bizonyítékok. Ha a megállapodást kötő, illetve határozatot hozó felek egyike egy
kereskedelmi társaság vagy legalább egy olyan ipari vagy kereskedelmi vállalat volt, amely
húsznál több alkalmazottat foglalkoztatott, a megállapodást, a határozatot, illetve ezek
későbbi módosításait, kiegészítéseit a magyar királyi közgazdasági miniszternek „be kellett
mutatni”, hogy nyilvántartásba vegyék. A bemutatási kötelezettség teljesítése az imént
ismertetett paramétereknek megfelelő megállapodások esetében szintén érvényességi feltétel
volt,28 ugyanis a jelentősebb piaci szereplők megállapodásai nagyobb valószínűséggel
gyakorolhattak káros befolyást a piaci versenyre, mint a csekélyebb jelentőséggel bíró
vállalatok által alapított kartellek. A jogszabály hatályba lépése előtt létrejött
megállapodásokra is kiterjedt mind a bemutatási, mind az írásba foglalási kötelezettség
követelménye.29 Az a cél vezette a törvényhozót, hogy a gazdaságban fungáló, ezért káros
hatás kiváltására alkalmas valamennyi kartell létrejöttük időpontjától függetlenül a hatóság
látókörébe kerüljön.

26 Király Ferenc: A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő választott bíróság. Kartelljog Tára (a
Magyar Jogi Szemle melléklapja) IV. kötet 1934/2-3. szám (április-szeptember hó) 19.o.
27 1931. évi XX. törvény 1.ā
28 1931. évi XX. törvény 2.ā
29 1931. évi XX. törvény 16.ā
12
A megállapodást kötő feleknek kölcsönös érdekük fűződik a megállapodás
betartásához, hisz a versenykorlátozásból származó haszon realizálásához az együttműködés
elengedhetetlen, így nem jelentett hátrányt a hivatalos úton történő igényérvényesítésről
lemondás. Nem valószínű, hogy törvényi tilalmat sértő megállapodást kötő feleknek eszükbe
jutott volna, hogy követeléseik peresítésével hívják fel a figyelmet saját jogszabálysértő
cselekményükre. Ugyanakkor már a törvény hatályba lépésekor megfogalmazódott a
jogtudósokban az a félelem, hogy a szerződésszegő fél – ha érdekei úgy kívánják -, az 1.ā
hatálya alá nem tartozó megállapodást is kartell-megállapodásnak fogja tekinteni, és az írásba
foglalás, illetve a bemutatás kötelezettségének elmulasztására hivatkozva érvénytelennek
fogja minősíteni a megszegni kívánt egyezséget.30 A módosításokra, kiegészítésekre is
kiterjedő bemutatási kötelezettség előírása többek között az árak alakulásának hatóság általi
figyelemmel kísérését célozta. Az árváltozást az érintett vállalatoknak havi rendszerességgel
lehetett kérvényezni,31 azonban hamar kialakult az e törekvés kijátszására irányuló gyakorlat.
Az írásbeli megállapodás például gyakran nem tartalmazott ármeghatározásra irányuló
kitételt, az árakat csak a kartell működése során állapították meg. Mivel az eredeti,
jogviszonyt alapító megállapodásban ármegállapítás nem szerepelt, a későbbi
ármegállapításra irányuló döntést nem tekintették az eredeti megállapodás, illetve határozat
módosításának, kiegészítésének, így megkerülték a bemutatási kötelezettséget.32 Mások úgy
gondolták, hogy a kartellek árakkal kapcsolatos megállapodásai, határozatai nem a bemutatási
kötelezettséget szabályozó 2.ā, hanem a hatósági adatkérés lehetőségét rögzítő 6.ā 1.
pontjának hatálya alá tartoztak. A 6.ā 1. pontja azonban az említett hatósági jogkör
gyakorlását csupán „a közgazdaság és a közjó érdekét veszélyeztető” kartellek észlelése
esetén tette lehetővé, így nem volt jogalap a kartellek ármegállapításra irányuló
megállapodásainak, határozatainak, illetve azok módosításainak, kiegészítéseinek folyamatos
bekérésére.33 A Budapesti Királyi Ítélőtábla P.VII.3070/1933. számú ítélete kimondta, hogy a
bemutatásra rendelkezésre álló határidő számítása szempontjából a szerződés kelte a
meghatározó, és nincs lehetőség a szerződésen feltüntetett dátumnál későbbi aláírás
bizonyítására.34 Az említett ítéletből kiderül, hogy akadtak olyan vállalatok, akik legalább az
alapszerződés vonatkozásában igyekeztek eleget tenni bemutatási kötelezettségüknek. A

30 Ranschburg Nándor: A kartelltörvény a gyakorlatban. Kartelljog Tára (a Magyar Jogi Szemle melléklapja) III.
kötet 1933/1. szám (január hó) 7.o.
31 Király Ferenc: i.m. (25. lábjegyzet) 11.o.
32 Ranschburg Nándor: i.m. (11. lábjegyzet) 8.o.
33 Király Ferenc: i.m. (11.lábjegyzet) 11.o.
34 Király Ferenc: Budapesti Kir. Ítélőtábla. Kartelljog Tára (a Magyar Jogi Szemle melléklapja) IV. kötet 1934/2-
3. szám (április-szeptember hó) 15-16.o.
13
Budapesti Királyi Ítélőtábla VI.4681/1934. számú ítéletében rögzíti, hogy a szóbeli
megállapodásokra nem vonatkozott a bemutatási kötelezettség, azokkal kapcsolatban a
hatóság a 6.ā 1. pontjában meghatározottak alapján adatot, felvilágosítást kérhetett, valamint
kihallgatás foganatosítására kerülhetett sor. A hatósági utasítás megtagadása rendbírság
kiszabását vonhatta maga után.35
A kriminalizálás szempontjából nagy előrelépést jelentett, hogy jóllehet kizárólag egy
kartelltípus esetében, büntetőjogi eljárás kezdeményezését tette lehetővé a jogszabály, és a
törvényhozó pénzbüntetéssel rendelte sújtani az elkövetőt.
„18. ā Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást
követ el, aki mással összebeszél, összejátszik, vagy valótlan hírt terjeszt a végett, hogy a
vásárra vitt mezőgazdasági cikk vásári árának szabad és természetes kialakulását a termelők
hátrányára befolyásolja.
E kihágás büntetése pénzbüntetés.”
A jogszabály több eljáró szervet (m. kir. minisztérium, m. kir. jogügyi igazgatóság,
Kartellbíróság, Kartellbizottság) megnevezett, részletezte ezek hatáskörét, az eljárási
eszközöket, azonban a törvény nem tartalmazott hatósági kartellfelügyeletre vonatkozó
rendelkezéseket. Ez alól a versenykorlátozó megállapodásoknak csupán egyetlen típusa volt
kivétel: a vásárra vitt mezőgazdasági termékek árának „összebeszéléssel, összejátszással vagy
egyéb mesterséges beavatkozással” a termelők hátrányára történő befolyásolása. A vásári
rendészet feladata volt a helyi piacon az áralakulás befolyásolásának figyelése, észlelése és a
jelenség megszüntetése (ennek módját a törvény nem részletezte). 36
Érződik ezen a jogszabályon, hogy az indoklásban hosszasan sorolt külföldi mintákra
támaszkodva a törvényhozó egy olyan jelenséget akart szabályozni, amivel kapcsolatban nem
állt rendelkezésre kellő mennyiségű tapasztalat. Bár a részletes eljárási szabályokból, illetve a
szigorú szankciók tárházából levonható az a következtetés, hogy a jogalkotói szándék
egyértelműen a versenykorlátozó megállapodások bizonyos körének üldözésére irányult, a
szükséges meghatározások hiánya miatt e törvény alapján nem teremtődhettek meg a
kartelltilalom üldözésének hagyományai.

35 Király Ferenc: Magyar Karteljog. Kartelljog Tára (a Magyar Jogi Szemle melléklapja) IV. kötet 1934/4. szám
(október-december hó) 30-31.o.
36 1931. évi XX. törvény 17.ā
14
2.4 Revízió
Megalkották a termékforgalomról szóló 33/1975. (XI. 29.) MT rendeletet, melynek
10.ā-a az eltelt több mint 40 év tapasztalatainak megfelelően orvosolta az 1931. évi törvény
kartellal kapcsolatos anyagi szabályainak homályosságát. Bár a rendelet címéből, a
megfogalmazásából a versenykorlátozással való kapcsolat nem tűnt ki, a szakasz tartalmilag
mégis a versenykorlátozó megállapodás néhány típusát tilalmazta: a piacfelosztást, a
fogyasztók meghatározott körének valamely beszerzési lehetőségből, illetve a beszerzési
források közötti választásból történő kizárását.37 A tilalmazott versenykorlátozó
megállapodások a későbbi versenykorlátozással kapcsolatos jogszabályokban is
visszaköszönnek.
A felderítéssel kapcsolatos kérdéseket nagy vonalakban, igen általános jelleggel
tisztázta az Országos Anyag-és Árhivatal feladatáról és hatásköréről szóló 1060/1980. (XII.
28.) számú Mt. határozat, mely definiálta a piacfelügyelet fogalmát, és meghatározta a
piacfelügyelet körében az Országos Anyag-és Árhivatal által teljesítendő feladatokat. A
határozat szerint a piacfelügyelet két szegmensből állt: a piacszervezésből és a
piacszabályozásból.38 A piacszervezés a piaci folyamatok megítéléséhez szükséges ellenőrzési
tevékenységet jelentette, a piacszabályozás pedig a piaci verseny kibontakozását elősegítő
szervezeti formák, egységek kialakítására, valamint működésük elősegítésére irányult.39 Az
Országos Anyag-és Árhivatal mint országos hatáskörű szerv irányította és koordinálta a
piacfelügyeletet.40
A fentebb elemzett Mt. határozat az Országos Anyag-és Árhivatal feladat- és
hatáskörének meghatározására irányult. A piacfelügyeletre helyeződött a hivatal feladatai
közül a legnagyobb hangsúly, hisz maga a határozat összesen 2 fejezete közül az egyik a
piacfelügyeletnek jutott, és az I. fejezetben is szerepeltek a piacfelügyelettel kapcsolatos
utalások. A piacfelügyelet legfontosabb alapelemei már megjelentek: nevezetesen a piaci
folyamatok figyelemmel kísérése, a piaci egyensúly fenntartását elősegítő jogi szabályozás
megalkotásában közreműködés, illetve az előírások betartásának ellenőrzése.

37 33/1975. (XI. 29.) MT rendelet 10.ā (1) bekezdés
38 1060/1980. (XII. 28.) számú Mt. h. I. fejezet 5. pont.
39 1060/1980. (XII. 28.) számú Mt. h. II. fejezet 17-18. pont.
40 1060/1980. (XII. 28.) számú Mt. h. I. fejezet 7. pont.
15
2.5 Az 1984. évi IV. törvény
A tisztességtelen gazdasági verseny tilalmáról szóló 1984. évi IV. törvény végre komoly
mérföldkövet jelentett a kartelltilalom szabályozási karrierjében. Az versenykorlátozó
megállapodásokkal kapcsolatos tényállás megalkotására az EGK szerződés komoly hatást
gyakorolt, mivel Magyarország ekkor már jelentős gazdasági kapcsolatokat ápolt az uniós
tagállamokkal.41
„(1) Tilos az olyan összehangolt magatartás, illetőleg megállapodás, amely a
gazdaságilag indokolt közös célok eléréséhez szükséges mértéket meghaladóan a gazdasági
verseny korlátozását vagy kizárását eredményezi.”
Az elkövetési magatartások köre bővült, a tilalom nem csak a megállapodásra, hanem az
összehangolt magatartásra is vonatkozott. Ez mindenképpen arra utal, hogy a törvényhozó az
eddigiekhez képest nagyobb jelentőséget tulajdonított a versenykorlátozó magatartások
üldözésének, hisz látszólag kiterjesztette a szankcionálandó cselekmények körét, azonban ez
az elkövetési magatartások tekintetében nem feltétlenül jelentett tartalmi többletet, ugyanis a
megállapodás fogalma kiterjed az összehangolt magatartásra is.
A tényállás nem mondta ki a versenykorlátozó megállapodások általános tilalmát.42 A
versenykorlátozás mint eredmény önmagában kevés volt az üldözéshez, ehhez az elkövetési
magatartások által előidézett versenykorlátozásnak meg kellett haladni a gazdaságilag
indokolt közös célok eléréséhez szükséges mértéket. E tényállási elem megállapítása
körültekintő eljárást igényelt, melynek végrehajtására csak egy piackutatás terén kellő
tapasztalattal és szakértelemmel rendelkező felügyeleti szerv lehetett alkalmas.
A 12.ā utolsó bekezdése a kivételeket tartalmazta, mely szerint a fentebb említett
tilalom nem terjedt ki az ellenkartellekre és a nemzetközi megállapodáson alapuló
kartellekre,43 illetve a kivételek körét még egyéb jogszabályok is bővíthették. Utóbbi
rendelkezés a későbbi csoportmentesség intézményének kezdetleges formája, azonban mivel a
versenykorlátozó megnyilvánulások kartelltilalom hatálya alóli kivonásának feltételei nem
voltak jogszabály által meghatározva, lehetővé vált a kivételek olyan tág körű
megfogalmazása is, amivel a tilalom kiüresedhetett volna.
A kartellezés tényállásával kapcsolatos rendelkezések utolsó két paragrafusa újabb két
tilalmat fogalmazott meg: jogszabályba ütköző volt a továbbeladási ár meghatározása, illetve

41 Vígh József Ferenc-Martonyi János: Versenyjogi és reklámjogi ismeretek. Universitas, Budapest 1989. 23.o.
42 Vígh József Ferenc-Martonyi János: i.m. 26.o.
43 Kaszainé-Miskolczi: i.m. 136.o.
16
az aránytalanul alacsony ár alkalmazása is. A továbbeladási árral kapcsolatos bekezdés végre
vertikális irányba is kiterjesztette a kartelltilalmat. Az aránytalanul alacsony ár alkalmazását
vélhetően azért emelték ki a 12.ā (2) bekezdésében ismertetett tilalmazott magatartáselemek
közül, mert az aránytalanul alacsony ár alkalmazásának a verseny befolyásolása
vonatkozásában különösen nagy jelentőséget tulajdonított a törvényhozó. A kartelltilalomra
vonatkozó paragrafusok, bekezdések elrendezéséből az következik, hogy a továbbeladási ár
meghatározására, illetve az aránytalanul alacsony ár alkalmazására nem vonatkoztak a fentebb
bemutatott kivételek, és az említett estekben a kartelltagok felelősségre vonásához nem volt
szükséges versenykorlátozó eredmény bekövetkezése sem, a jogalkotó megelégedett a
versenykorlátozásra irányuló szándékkal. A számonkérés alóli mentesülésre pedig kizárólag a
továbbeladási ár meghatározása esetén volt lehetőség, ha azt jogszabály adott esetben
kifejezetten megengedte.
A jogszabály az ügymenet gyorsítása, illetve a versenyjogi szempontból megalapozott
döntés meghozatala érdekében lehetővé tette a tiltott magatartások miatti vitákat egyeztető
eljárás kezdeményezését,44 amelynek lefolytatása kartelltilalom megszegése esetén a
törvényben felsorolt fórumok közül értelemszerűen a Magyar Kereskedelmi Kamara (1988.
január 1-jétől az 1987. évi 17. törvényerejű rendelet 1.ā-a értelmében a Magyar Gazdasági
Kamara) feladata volt.45
Az eddigiek alapján elmondható, hogy az 1984. évi IV. törvény megalkotásakor a
törvényhozó szándéka egy kartellekkel szembeni hatékony fellépésnek megfelelő alapot adó,
a gyakorlatban is alkalmazható jogforrás létrahozására irányult. Tekintettel arra, hogy 1984-
ben Magyarország még a rendszerváltás előtt állt, a piacgazdaság még nem épült ki, ez a
törvény mindenképpen figyelemre méltó jogalkotási teljesítménynek mondható. Tény, hogy
nem mondta ki a versenykorlátozó megállapodások általános tilalmát, de minden eddigi
próbálkozásnál egyértelműbben olvasható ki belőle a kartelltilalom elleni hadüzenet, illetve a
közösségi szabályokra való odafigyelni akarás.
2.6 Tpt.
A szocialista gazdaság-és társadalompolitika csődjének nyilvánvalóvá válásával már az
1990-es rendszerváltást megelőzően megkezdődött az 1984. évi IV. törvény felülvizsgálata.
Átfogó, összehasonlító versenypolitikai-közgazdaságtani-gazdaságpolitikai és jogtudományijogpolitikai vizsgálatok kezdődtek. A nyugat-európai és az USA-beli versenyjogok és

44 1984. évi IV. törvény 25.ā (1) bekezdés
45 1984. évi IV. törvény 25.ā (2) bekezdés
17
versenypolitikák áttekintésével leszűrték, melyek a modern versenypolitika, versenyjog
fejlődési irányai.46 Ennek eredményeképpen az 1984. évi IV. törvényt a Tpt. helyezte
hatályon kívül 1991. január 1-jén. A kartelltilalomra vonatkozó rendelkezések alapját főleg az
EGK Szerződés 85. cikke képezte, ami már az 1984. évi IV. törvény fentebb elemzett
rendelkezéseire is hatással volt. Épp ezért anyagi jogi tekintetben jelentős tartalmi változást a
Tpt. nem hozott, csak kidolgozottabbak, részletesebbek lettek a versenykorlátozó
megatartásokra vonatkozó rendelkezések, a versenykorlátozó megállapodások általános
tilalmát azonban továbbra sem mondta ki a törvényhozó.
A törvény a versenykorlátozó megállapodások vonatkozásában extraterritoriális
hatállyal rendelkezett, azaz a tilalom azokra a megállapodásokra is vonatkozott, amelyeket a
Magyarország területén kívül kötöttek. A jogszabály egyéb rendelkezései csak a belföldön
tanúsított magatartások tekintetében fogalmazott meg előírásokat, tehát a versenykorlátozó
magatartások vonatkozásában az általánosnál szélesebb területi hatály érvényesült,47 hogy a
magyar verseny tisztaságának védelme a Magyarország területén kívül kötött megállapodások
hatásaival szemben is biztosítva legyen.48
A versenykorlátozó megállapodások tilalma alóli kivételek közül a nemzetközi
megállapodásokon alapuló versenykorlátozó megállapodás kimaradt, bekerült viszont a
bagatell kartell,49 azaz a csekély jelentőségű megállapodás, melynek fennállását akkor
állapították meg, ha a megállapodást kötő feleknek az együttes részesedése az érintett piacon
a megállapodás tárgyát alkotó áru tekintetében a 10%-ot nem haladta meg.50 A felelősségre
vonás alóli mentesülés feltétele az volt, hogy a 10%-ot meg nem haladó részesedés a
megállapodás teljes tartama alatt fennálljon, ha pedig a megállapodás egy évnél hosszabb
időtartamra szólt, akkor a részesedés mértékét minden naptári évben újra kellett bizonyítani
annak, aki erre hivatkozott.51
A bagatellkartell fentebb ismertetett meghatározásából következett az érintett piac
definiálásának szükségessége, amelyet az értelmező rendelkezés szerint tárgyi (áru), illetve
földrajzi szempontok alapján lehetett körülhatárolni.52 Tehát érintett piac alatt a jogalkotó
egyrészt a megállapodással érintett és a helyettesíthető áruk együttes piacát értette. A
helyettesíthetőség megállapításánál csak az ésszerű helyettesíthetőséget kellett vizsgálni, azaz

46 Vörös Imre: Verseny, kartell, ár, Törvények magyarázata. TRIORG Kft., Budapest 1991. 19.o.
47 Kaszainé Mezey Katalin-Miskolczi Bodnár Péter: Kézikönyv a versenyjogról. Anyagi és eljárási szabályok,
magyarázat, gyakorlat. HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó, Budapest 1997. 136.o.
48 Vörös Imre: Az európai versenyjogok kézikönyve. Logod Bt., Budapest 1996. 110. o.
49 1990. évi LXXXVI. törvény 15.ā b)pont
50 1990. évi LXXXVI. törvény 16.ā (1) bekezdés
51 Vörös Imre: i.m. (48. lábjegyzet) 120.o.
52 1990. évi LXXXVI. törvény 16.ā (2) bekezdés
18
a törvény által meghatározott szempontokat kellett figyelembe venni (felhasználási cél, ár,
minőség, teljesítési feltétel).53 Másrészt földrajzi érintettségről akkor beszéltek, ha az adott
területen kívüli beszerzés már nem volt elvárható a vevőktől (eladók kartellje), vagy ha az
eladók a területen kívül már nem értékesíthettek (vevők kartellje).54
A jogalkotó a tilalmazott magatartások bizonyos körét automatikusan mentesítette a
jogkövetkezmények alól. A mentesülés estei között helyet kapott az 1984. évi törvényből már
ismert gazdaságilag indokolt közös cél eléréséhez szükséges mértékét meg nem haladó
versenykorlátozás, illetve versenykorlátozással járó hátrányt meghaladó előny realizálása,
majd a törvényhozó definiálta a mentesülés szempontjából az előny, illetve a hátrány
fogalmát.55 1996. január 1-jétől a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló
1995. XCVI. törvény 173.ā-ának (1) bekezdése a mentesülő megállapodások közé emelte e
törvény hatálya alá tartozó biztosítóintézetek közötti megállapodások közül azokat, amelyek a
biztosítási piac normális működésének elősegítésére irányultak, és így nem ütköztek a
versenytörvény rendelkezéseivel.56
A felelősségre vonást tette elkerülhetővé a negatív attesztáció lehetősége,57
azaz
előzetesen ki lehetett kérni a versenyfelügyeletet ellátó szerv állásfoglalását arról, hogy a
tervezett megállapodás nem ütközik-e kartelltilalomba, és ha az állásfoglalás szerint a
megállapodás a kivételek közé tartozott, vagy a mentesülés feltételeinek megfelelt, a
későbbiekben már nem lehetett a megállapodást a kartelltilalom szempontjából kifogásolni.58
A Tpt. legjelentősebb újítása a versenyfelügyelet, illetve a versenyfelügyeleti eljárás
szabályozása volt. A versenykorlátozó megállapodások tekintetében a versenyfelügyeleti
szerv a GVH lett, melynek státuszát e törvény szabályozta.
Összességében elmondható, hogy ugyan az 1990. évi törvény nem mondta ki az
általános a kartelltilalmat, azonban a kartellrendelkezések területi hatálya kiterjedtebb volt,
ezzel tágabb teret kapott a felelősségre vonás intézménye. A jogszabály pontos
fogalmazásával, kidolgozottságával, értelmező rendelkezéseivel megkönnyítette mind a
jogalkalmazást, mind a jogkövetést, a versenyfelügyelet, illetve a versenyfelügyeleti szerv
szabályozása pedig forradalmi előrelépést jelentett a kartellcselekmények üldözése, felderítése
tekintetében.

53 Vörös Imre: i.m. (48. lábjegyzet) 120.o.
54 Vörös Imre: i.m. (48. lábjegyzet) 122.o.
55 1990. évi LXXXVI. törvény 17. ā
56 1995. XCVI. törvény Részletes indoklás 173.ā
57 Vörös Imre: i.m. (48. lábjegyzet) 128.o.
58 1990. évi LXXXVI. törvény 18.ā
19
2.7 Tpvt.
A Tpt.-t 1997. január 1-jei hatállyal a Tpvt. váltotta fel. A gazdaság viszonyai az 1990-et
megelőző állapothoz képest sokat változtak. A piacgazdaság intézményeinek kiépülése, a
tömegesen a piacra lépő új vállalkozások, a piaci viselkedés normáinak hiánya, illetve
visszásságai egyaránt szükségessé tették a hazai versenyjog továbbfejlesztését. A versenyjogi
reformot sürgette az a körülmény is, hogy a piaci szerkezet nagymértékben átalakult a
privatizáció, a felszámolási eljárások és a külföldi tőke magyarországi beruházásai
következtében.59 Az ismertetett okokon kívül az új versenytörvény megalkotásának fő indoka
a sürgető jogharmonizációs kötelezettség volt. Ez a kartelltilalom esetében az EGK Szerződés
85. cikkének (később EK Szerződés 81. cikk, ma EUMSZ 101. cikk)60 minél pontosabb
átültetését jelentette.61
Nézzük, hogy a fentebb részletezett körülmények hogyan hatottak a
kartellszabályozásra. Az 1996-os törvény végre kimondja az általános versenykorlátozás
tilalmát, vagyis egyaránt tiltja a horizontális és a vertikális megállapodásokat. Így a
felelősségre vonás köre kétségtelenül kiterjedtebb lett, még akkor is, ha a törvény által
bevezetett csoportmentesítés62 szempontrendszere lehetővé teszi a vertikális megállapodások
igen nagy hányadának legalizálását. A mentesülés intézménye tehát tovább fejlődött, hiszen a
jogalkotó megteremtette a mentesülés feltételeinek természetüknél fogva megfelelő
megállapodás-típusok kormányrendeletben történő mentesítésének lehetőségét.63
Az 1/2003/EK tanácsi rendelettel a közösségi versenyjogi eljárásban megszűnt az
egyedi mentesítés iránti kérelmek bejelentésének rendszere, így az 1996. évi Tpvt.-nek a
versenykorlátozás tilalma alóli mentesítésre vonatkozó eljárási szabályai eltértek a hatályos
közösségi szabályozástól, ezért a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás
tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény módosításáról szóló 2005. évi LXVIII. törvény 2-3.ā-a
2005. július 14-én megszüntette a negatív attesztáció intézményét.64
Összhangban a nemzetközi gyakorlattal a Tpvt. az elkövetési magatartások között említi
a vállalkozások különböző társulásai által végrehajtott döntéshozatalt,65 jóllehet véleményem

59 1996. évi LVII. törvény Általános indoklás I.
60 Vö. Bishop, Simon – Walker, Mike: The Economics of EC Competition Law: Concepts, Applications and
Measurment. Sweet & Maxwell, Thomson Reuters, London 2011. 157-158 o.
61 Black, Oliver: Conceptual Foundations of Antitrust. Cambridge University Press, New York 2005. 94-95. o.
62 1996. évi LVII.16.ā
63 1996. évi LVII.16.ā
64 2005. évi LXVIII. törvény Részletes indoklás 2-3.ā
65 Boytha-Bodócsi-Kaszainé-Nagy-Pázmándi-Vörös: i.m. 99.o.
20
szerint a megállapodás fogalma ezt az elkövetési magatartást is lefedi, így nem feltétlenül volt
szükség a vállalkozások által hozott döntések tényállásbeli nevesítésére.
A csekély jelentőségű megállapodásokat 2000. évi CXXXVIII. módosító törvény 2.ā-a
differenciálta. Kikerültek a kivételek közül azok a csekély jelentőségű megállapodások,
amelyek a vételi vagy az eladási árak versenytársak közötti közvetlen vagy közvetett
meghatározására vagy a piac versenytársak által történő felosztására vonatkoznak,66
továbbá
a GVH lehetőséget kapott rá, hogy eljárása során megállapítsa a csekély jelentőségű
megállapodás tilalom alá tartozását, ha annak és az érintett piacon érvényesülő további
hasonló megállapodások együttes hatása miatt a verseny jelentős mértékben akadályozódik,
korlátozódik vagy torzul.67 Sőt, a 2000. évi módosító törvény 5.ā-a nemcsak a kivételek körét
szűkítette. A GVH-t felhatalmazta a csoportmentesség megvonására, ha a mentesített
megállapodás és a piacon érvényesülő további hasonló megállapodások együttes hatása miatt
a mentesítés feltételei nem teljesülnek. 68
A felderítési eszköztárat gyarapítja az ágazati vizsgálat, a bejelentés és a panasz,
valamint az engedékenységi politika intézménye, továbbá a rajtaütésszerű helyszíni szemle,
melyek részletes bemutatására a későbbiekben kerül sor.69 A GVH határozatában
megállapíthatja a jogsértést, megtilthatja a jogsértő magatartás folytatását, törvénybe ütközés
megállapítása esetén kötelezettséget írhat elő,70 továbbá bírságot szabhat ki.71
Elmondhatjuk, hogy a most hatályban lévő Tpvt. egy pontos fogalmakkal dolgozó, EUkonform, a versenykorlátozó megállapodások üldözésének méltó, a gyakorlat számára
használható szabályozási hátteret adó jogszabály. A Tpt.-hez viszonyított módosulása, illetve
a hatályba lépése óta végrehajtott módosítások is tükrözik, hogy a törvényhozó szándéka a
versenykorlátozó megállapodásokra vonatkozó szigorítására irányult.
2.8 Btk.
A kartellcselekmények számonkérésével kapcsolatos szabályozás következő állomása
volt az 1978. évi Btk. 296/B.ā-ának megalkotása, amely csak a közbeszerzési és a koncessziós
eljárásokhoz kapcsolódó kartellcselekmények büntetőjogi eszközökkel történő üldözéséről

66 1996. évi LVII. törvény 13. ā (2) a)-b)
67 1996. évi LVII. törvény 13. ā (4)
68 1996. évi LVII. törvény 16/A. ā
69 Vö. Hviid, Morten – Stephen, Andreas: The Graphite Electrodes Cartel: Fines Which Deter. Edited by Bruce
Lyons: Cases in European Competition Policy, The Economic Analysis. Cambridge University Press, New York
2009. 137. o.
70 1996. évi LVII. törvény 77.ā (1) bekezdés d)-g) pont
71 1996. évi LVII. törvény 78.ā (1) bekezdés
21
rendelkezik. Az 1978. évi Btk. 296/B.ā-át 2013. július 1-jétől a 2012. évi Btk. 420.ā-a váltotta
fel. Ahogy arra az előszóban is utaltam, a kartellmagatartások kriminalizálásra meglehetősen
későn, csak az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően került sor, jóllehet
meghatározott jogsértések vonatkozásában a jogi személyek büntetőjogi felelősségének
megállapítására irányuló szándékot a gazdasági bűncselekményekről [Recommandation No.R
(81) 12 on Economic Crime] szóló 1988. évi 12. számú Európa tanácsi ajánlásban már
megfogalmazták. Az említett ajánlás a kriminalizálni javasolt cselekmények között említette a
kartellbűncselekményt. Az ajánlás megfogalmazását kettős szempont motiválta. Egyrészt a
nemzetközi bűnügyi jogsegélyszerződések alkalmazásának egyik feltétele az, hogy mind a
jogsegélyt kérő, mind a jogsegélyt nyújtó országokban a jogsegély tárgyát képező
cselekményt kriminalizálják, másrészt a büntetni javasolt cselekmények meghatározása adott
deliktum tekintetében egységes jogszabályi megfogalmazást eredményez az ajánlást átvevő
országok számára.72
A kartell-megállapodások meghatározott köre vonatkozásában a Tpvt., illetve a Btk.
által megfogalmazott tilalom megszegésének értékelése szempontjából relevanciával bírt a
koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény (a továbbiakban: Ktv.) és a vonatkozó ágazati
jogszabályok, továbbá a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban:
1995. évi Kbt.) hatályba lépése. Az 1995. évi Kbt. helyébe lépett a közbeszerzésekről szóló
2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: 2003. évi Kbt.), 2012. január 1-jétől pedig a
közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény rendelkezései alkalmazandóak (a
továbbiakban: 2011. évi. Kbt.).
3 A kutatás tárgya, létjogosultsága
A kartelljelenség mibenlétének, alapvető ismérveinek meghatározása, valamint annak a
versenyre, illetve a gazdaságra gyakorolt hatásának bemutatása elengedhetetlen a fentebb
jelzett kutatási cél gyakorlati jelentőségének igazolásához, továbbá szükséges – a történeti
áttekintés során is ismertetett - részletszabályok gyakorlati hatásának értelmezéséhez,
elemzéséhez, ezért e fejezet keretein belül összefoglalom e kutatás tárgyát képező
kartelljelenség azon paramétereit, amelyek jelen értekezés elkészítésében motiváltak, illetve
amelyek a kutatás célja, tárgya szempontjából meghatározó jelentőséggel bírnak.

72 Nagy Zoltán András: Közbeszerzés és/vagy „közben szerzés”. Rendészeti Szemle 2009/7-8. szám 176.o.
22
3.1 A kartell fogalma, alapvető típusai
A kartellek a versenykorlátozó megállapodások legsúlyosabb megnyilvánulási formái.73
A vonatkozó uniós, nemzeti, illetve külföldi jogforrások, illetve meghatározások tartalmára
tekintettel a versenykorlátozó megállapodásokat a verseny torzítására, korlátozására vagy
akadályozására irányuló, önálló piaci szereplők által kötött egyezségként lehet definiálni.74 A
verseny akadályozásáról van szó, ha egy piacon nem bontakozik ki olyan verseny, amely a
felek magatartása nélkül potenciálisan kialakulhatna. A verseny korlátozása akkor valósul
meg, ha a piacon korábban már volt valamilyen verseny, de ez a versenykorlátozó
megállapodás hatására beszűkült, illetve a felek szándéka erre irányult. A verseny torzulása a
már kialakult verseny hátrányos változását jelenti.75 A versenykorlátozó megállapodásokat az
egyezséget kötő felek által uralt piaci szintek szerint két nagy csoportra lehet bontani.
Vertikális megállapodásokról beszélünk, ha a versenykorlátozó megállapodást a piaci
rendszer különböző szintjein tevékenykedő, a termelés különböző fázisaiban működő
vállalkozások kötik, ha viszont a megállapodás versenytársak között jön létre, horizontális
megállapodásról van szó.76
A versenykorlátozó megállapodások legsúlyosabb esetét a titkosan megvalósított,
kartellek jelentik. Korábban valamennyi, Tpvt. 11.ā-a szerinti versenykorlátozó
megállapodást kartellnek neveztek, azonban napjainkban a versenykorlátozó megállapodások
meghatározott körét illetik ezzel a kifejezéssel. A korábbi, általánosan értelmezett kartell
fogalomtól történő elhatárolás céljából a kartellnek minősülő versenykorlátozó
megállapodásokat néha "kőkemény" kartellként említik.77 Ismert olyan definíció, mely szerint
a kartell egy olyan versenytársak közötti, jellemzően titkos megállapodás, amely részvevők
közötti verseny korlátozásán vagy megszüntetésén keresztül magasabb árakat, illetve profitot
céloznak. Az ilyen megállapodások nem járnak társadalmi előnnyel.78 Ahogy az idézett

73 Valamennyi kartelltevékenység végső célja – típusoktól, megjelenési formájuktól függetlenül - az áralakulás
befolyásolása. / Ranschburg Nándor: Karteljog. Kartelszervezet. Iparjogvédelmi Egyesület Kiadása, Budapest
1931. 31.o./
74 Utton, Michael A.: International Competition Policy: Maintaining Open Markets in the Global Economy.
Edward Elgar, Cheltham, UK,. Northhampton, MA USA, 2008. 15. o.
75 Miskolczi Bodnár Péter: A versenytörvény magyarázata. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest
2002. 155-156.o.
76 Massimo Motta: Competition Policy, Theory and Practice, Cambridge Press, New York 2009. 40. o.
77 Vö. Goyder, Joanna – Albors-Llorens, Albertina: Goyder’s EC Competition Law. Oxford EC Law Libary,
Oxford University Press, New York 2007. 171-172. o
78 Balogh Cecília, Csépai Balázs, Morvayné Vígh Katalin, Pálvölgyi Balázs. Háttérismeretek a kartellekről a
közbeszerzési referens képzésen.

(2009.03.29.)
23
meghatározásból is kiderült, kizárólag a horizontális, azaz versenytársak közötti viszonylatban
beszélhetünk kartellekről.
79 A GVH - az ismertetett definícióval ellentétben - nem ad közre
általános érvényű meghatározást, hanem megállapítja, hogy a kőkemény kartellként
értékelendő a vételi vagy az eladási árak versenytársak közötti közvetlen vagy közvetett
meghatározása, a piac versenytársak által történő felosztása (ideértve a versenytárgyalási
összejátszást is), vagy termelési, eladási kvóták meghatározása.80 A GVH a közbeszerzési
vagy koncessziós eljárások tekintetében létrejövő megállapodásokat, összehangolt
magatartásokat is kőkemény kartellnek minősíti,81 jóllehet az ajánlatkérő, illetve a kiíró és a
támogatott ajánlattevő, pályázó közötti, verseny eredményének befolyásolására irányuló
megállapodás nem minősülhet kartellnek, mivel a megállapodás nem versenytársak között jön
létre. A GVH az ajánlatkérő által a versenyeztetés vonatkozásában tanúsított tisztességtelen
magatartását nem a Tpvt. 11.ā-a szerinti versenykorlátozó magatartásként, hanem a Tpvt. 7.ā-
a szerinti, bírósági hatáskörben vizsgálandó jogsértésként értékeli, vélhetően az idézett
jogértelmezés alapozza meg a GVH által közölt kartell-meghatározást. Megjegyzem továbbá,
hogy a GVH gyakorlata további példát szolgáltatott arra, hogy a közbeszerzési és koncessziós
eljárások vonatkozásában kötött versenykorlátozó megállapodás nem minden esetben minősül
kartell-megállapodásnak. A Vj-154/2002/47. számú határozat értelmében a Kaposvári
Egyetem beruházási munkálataira 2002 tavaszán írt ki közbeszerzési eljárást az Oktatási
Minisztérium. A részvételi szakasz lezárulta után már csak két cég adhatott be részletes
ajánlatot a pályázatra. Ez a két cég - szerződéstervezetek bizonysága szerint - előre egyeztetett
abban, hogy bármelyikük is adja majd a kedvezőbb ajánlatot, a nyertes kompenzációt biztosít
a vesztes félnek. Garantálták egymásnak a másik fék alvállalkozóként történő bevonását az
építésbe, ennek elmaradása esetében kártérítés fizetésére kötelezték magukat, továbbá
kötelezettséget vállaltak arra, hogy a vesztes nem támadja meg az eredményt a Közbeszerzési
Döntőbizottság előtt.82 Az említett GVH határozat szövege megállapította, hogy a
versenyfelügyeleti eljárás keretei között vizsgált megállapodása közvetlenül nem irányult az
ajánlati ár rögzítésére. A szerződő felek nem állapodtak meg abban sem, hogy melyik
vállalkozás fogja megnyerni a pályázatot. A jogsértő magatartás ugyanakkor ténylegesen
csökkentette a vesztés kockázatát, ezáltal közvetve hathatott az árra, de az ajánlati ár konkrét

79 Darázs Lénárd: Vertikális kartellek. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest 2007.
137.o.
80 Vö. Russo, Francesco - Schinkel, Maarten Pieter - Günster, Andrea – Carree, Martin: European Commission
Decisions on Competition. Economic Perspectives on Landmark Antitrust and Merger Cases. Cambridge
University Press, New York 2010. 26. o.
81 (2013.05.17.)
82 Közbeszerzéses kartell ügyek listája (frissítve 2013.02.11.)
[pdf] (2013.05.17.)
24
szintjének meghatározásában a vállalkozások megtartottak bizonyos mozgásszabadságot, az
árverseny teljes kizárása ezért nem volt megállapítható.83
Attól függően, hogy a felek közötti megállapodás mire irányul, beszélhetünk különösen
árkartellről, információkartellről, piacfelosztó kartellről, illetve kvótakartellről. Árkartell
esetében a versenytársak eladási vagy beszerzési áraikat egyeztetik egymás között. Ennek is
sokféle megvalósulási formája van: lehet az árat pontosan rögzíteni, vagy bizonyos sávot
megszabni az árak mozgásának korlátozására (a gyakorlatban az úgynevezett küszöbár
meghatározása a jellemző, ami az árminimum meghatározását jelenti). Árkartellnek tekinthető
az is, amikor a versenytársak az ár egyes elemeit egyeztetik (például, ha egységes
kedvezményeket fogadnak el, vagy éppen elhatározzák, hogy senkinek nem adnak
kedvezményt az úgynevezett listaárból). Vannak olyan termékcsoportok, amelyek esetében az
ár az egyetlen megkülönböztető tényező, így a verseny egyetlen területe csak az ár lehet (pl.:
nincsen termékspecifikus jellemző, nincsen vásárlás utáni tanácsadásra és vásárlás utáni
szervizre szükség, lásd: cukor, cement, ipari nyersanyagok stb.) Az ilyen termékcsoportok
piacán szüntetik meg az ár meghatározására irányuló megállapodások a versenyt a
legkönnyebben, hiszen a versenynek csupán egyetlen elemét kell kiiktatni.84
A továbbeladási ár meghatározása – mivel az említett megállapodás egymással
vertikális viszonyban lévő piaci szereplők között jön létre, nem minősül kartellnek. A
továbbeladási ár meghatározása csak akkor tilos, ha a rögzített árat a viszonteladónak kötelező
alkalmazni. A továbbeladási ár maximalizálása pedig nem minősül versenykorlátozó
megállapodásnak, sőt az ilyen megállapodások a közérdek szempontjából még előnyösek is
lehetnek.85
A GVH öt vállalkozás ellen indított eljárást, mert a piaci információk alapján a
gépjármű-eredetiségvizsgálatra egységes díjakat alkalmaztak. Az ORFK által meghirdetett
pályázat nyerteseiként a vizsgált vállalkozások tevékenységüket az ORFK-val 1999. február
23-án megkötött megbízási szerződés alapján kezdték meg. Az egyes vállalkozásokhoz
kapcsolódó állomások az ország egész területét behálózták. A vállalkozások és a hozzájuk
kapcsolódó állomások mint alvállalkozók közötti szerződés értelmében az alvállalkozók a

83 A Vj-154/2002/47. számú határozat 83. pont
84 Tóth Tihamér: Az Európai Unió versenyjoga. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft.,
Budapest 2007. 157.o.
85 Boytha Györgyné-Bodócsi András-Kaszainé Mezei Katalin-Nagy Zoltán-Pázmándi Kinga-Vörös Imre:
Gazdasági törvények kommentárjai. Versenyjog. HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft., Budapest 2001. 104.o.
25
vállalkozások rögzített díjai szerint voltak kötelesek végezni a tevékenységet, melytől eltérni
csak külön írásos megállapodással lehetett.86
A piacérzékeny információk cseréje87 beolvadhat egyéb kartelltípusokba – pl.: az
árkartellbe, illetve a piacfelosztó kartellbe88
-, de önálló jelenségként is megfigyelhető. Akkor
valósul meg, ha a versenytársak egymás között olyan érzékeny, tipikusan titkos, aktuális
adatokat érintő információkat áramoltatnak, amelyek alkalmasak a piaci szereplők közötti
versenyből adódó bizonytalan állapotot mérsékelni. A piaci szereplők közötti információcsere
nem feltétlenül versenyellenes, a GVH a kicserélt adatok jellegének, korának, az adatáramlás
gyakoriságának, valamint a piaci struktúrának a vizsgálatával dönti el, hogy szükséges-e a
beavatkozás.89
Az említett szempontok szerint haladva azt mondhatjuk, hogy az információcsere akkor
minősül kartellnek, ha az titkos, bizalmas, üzleti adatokra vonatkozik, és a GVH kartelldefiníciója szerinti célokra irányul. Az információkartellek az esetek többségében jövőbeli
terveket céloznak meg, de múltbeli adatok cseréje is minősülhet versenykorlátozó
megállapodásnak, ha az adatok a közelmúltra vonatkoznak, és éveken keresztül nagy
gyakorisággal cserélik őket a kartelltagok, mert ezek alapján is meg lehet jósolni a piaci
szereplők várható viselkedését. A kevés szereplős piacokon az információkartell működése
növeli a piac átláthatóságát, csökkenti a verseny intenzitását, és megfosztja a fogyasztókat a
„rejtett verseny” előnyeinek kiaknázásától.90
Az információkartell megnyilvánulására jó példa a Magyar Cementipari Szövetség
tevékenysége. A szövetség a hazai cement- és mészgyártó társaságoktól rendszeres jelleggel
havi összesítésben gyűjtötte a termelés, az értékesítés és a készletezés mennyiségi adatait. A
tagoknak küldött havi jelentések azonban nemcsak összefoglaló adatokat tartalmaztak, hanem
a termelés és az értékesítés telephelyenkénti adatait vállalkozásonkénti bontásban, illetve
gyárankénti taglalásban is megadták.91
A piacfelosztó kartell létrehozására irányuló megállapodás két irányban is
érvényesülhet: a kartell részesei egyfelől mint beszerzők, másfelől mint értékesítők
szerepelnek. Az előbbi körbe tartozó kartellek a beszerzési források felosztását, illetve a
közülük való választás lehetőségét korlátozzák, valamint kizárják a fogyasztók meghatározott

86 Versenyjog vállalkozásoknak (2009.03.29.)
87 Vö. Korah, Valentine: An Introduction Guide ti EEC Competiton Law an Practice. ESC Publishing Limited,
Oxford 1990. 125.o.
88 Tóth Tihamér: Az Európai Közösség versenyjoga. JATE Press, Szeged 2003. 60.o.
89 Versenyjog vállalkozásoknak (2009.03.29.)
90 Tóth Tihamér: i.m. (84. lábjegyzet) 163-164.o.
91 Versenyjog vállalkozásoknak (2009.03.29.)
26
körét valamely áru beszerzéséből. A második csoportba az értékesítésből történő kizárásra, az
értékesítési lehetőségek korlátozására irányuló magtartások tartoznak.92
Az értékesítési lehetőségek korlátozását célozta a BHKV határozata is. BHKV-t a
tagvállalatok igazgatóiból létrehozott Igazgatótanács irányította. Az Igazgatótanács 1990.
november 13-i ülésén úgy határozott, hogy az 1991. évben tőkehúst a tagvállalatok kizárólag
a Közös Vállalaton keresztül értékesíthetnek, ellenkező esetben a BHKV az adott vállalattól
szerződései ellenére sem tőkehúst, sem húskészítményt nem vásárol. A BHKV határozatát
1991. március 5-én megerősítette.93
A kontingentáló kartell jellemzően az előállítás, a forgalmazás vagy a befektetés
korlátozására, illetve ellenőrzés alatt tartására irányul például oly módon, hogy a felek a
közösen meghatározott mennyiségi limitet nem haladják meg, gyártó kapacitásaikat nem
használják ki.94 A kontingentáló kartellre a korábban már említett BHKV szolgáltatott példát.
Felmérte a budapesti piac igényeit, és a tagvállalatok 1990. évi szállításait figyelembe véve
meghatározta az egyes tagvállalatok által szállítható hús mennyiségét.95
A fentebb jellemzett tipikus kartelltényállások mellett versenykorlátozó
megállapodásként, de nem kartellként tilos az üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett
meghatározása (pl. engedmények rögzítése, fizetési feltételek egységesítése). A piacra lépés
akadályozásának minősül és szintén tilos minden olyan magatartás, amely révén a piacon már
bent lévő vállalkozások igyekeznek jogellenesen elrettenteni másokat attól, hogy az érintett
piacon szereplőként megjelenjenek. Tiltott az üzletfelek megkülönböztetése azonos értékű
vagy jellegű ügyletek tekintetében. A diszkrimináció súlyosabb esete, amikor a
versenykorlátozó megállapodás résztvevői egyáltalán nem hajlandók szerződést kötni a
diszkriminált féllel. Versenykorlátozó megállapodásnak minősül, ha felek megállapodnak
abban, hogy a szerződéskötést olyan kötelezettségek vállalásától teszik függővé, amelyek nem
tartoznak a szerződés tárgyához. A törvényhozó e tilalommal kívánja elérni, hogy a
versenykorlátozó megállapodás résztvevői ne tudják harmadik személlyel kötendő szerződés
tartalmát a saját javukra befolyásolni.96
A közbeszerzési, illetve koncessziós eljárások vonatkozásában észlelhető speciális
kartellformációk ismertetésére a közbeszerzési, illetve koncessziós eljárások releváns
rendelkezéseit tárgyaló fejezeteknél kerül sor.

92 Kaszainé-Miskolczi: i.m. 159.o.
93 Miskolczi Bodnár Péter: i.m. 166.o.
94 Kaszainé-Miskolczi: i.m. 159.o.
95 Kaszainé-Miskolczi: i.m. 159.o.
96 Miskolczi Bodnár Péter: i.m. 169-171.o.
27
3.2 A kartell-megállapodás létrejöttének piaci feltételei és hatásai
Az eltérő piaci szegmensek nem egyformán veszélyeztetettek a versenykorlátozó
megállapodások tekintetében. Van néhány olyan piaci feltétel, amelyek fennállása esetén az
érintett piacon több az esély kartellhálózat kialakulására. Kartellezni tipikusan az egyszerű,
homogén, gyakran szabványminőségű termékek piacain szokás, mint például cement, cukor,
vas, acél, vitaminok, vegyszerek stb. Ezek ugyanis olyan termékek, amelyeknél elsősorban
vagy kizárólag az árnak van jelentősége a versenyben, így ha ezt az egy bizonytalansági
elemet ki tudják iktatni a „versenytársak”, akkor szabadon alakíthatják a piaci folyamatokat.97
Az is fontos, hogy kevés szereplős legyen a piac, ugyanis minél több cégnek kell
megegyeznie, minél több érdeket kell összehangolni, annál nehezebb a közös nevezőt
megtalálni, a szervezést, kommunikációt nyom nélkül lebonyolítani. Kedveznek a
kartelleknek az úgynevezett oligopol piacok, ahol 2-3-4 jelentős, egymással azonos méretű
vállalat van diktáló pozicióban. A kartelltagoknak a piac jelentős részét vagy egészét le kell
fedniük, ellenkező esetben a vevők átpártolnának a kartellen kívüli, olcsóbban áruló
vállalatokhoz.98 Ha egy piac sokszereplős az összejátszás megszervezése, fenntartása
tekintetében háttérbe szorul az egyes piaci szereplők piaci részesedésének, dominanciájának
jelentősége.99 Ahhoz, hogy a piaci szereplők alacsony száma hosszútávon fenntartatható
legyen, a piacara történő belépés nehéznek kell lenni.
A kartellek működése által a fogyasztót sokféle kár éri.100 Az okozott károk pontos
számszerűsítése nehéz, illetve adott esetben lehetetlen, azonban a nemzetközi tapasztalatokból
kiindulva sok száz kartell magatartása alapján következtetni lehet arra, hogy mekkora kárt
okoztak és okoznak a kartellek együttesen Magyarországon. A külföldi és magyar jogesetek
tekintetében megfigyelt, igazolhatóan kartellműködés által generált felárak segítségével
megállapítható, hogy nagyságrendileg mennyivel is nőttek a fogyasztók többletkiadásai a
kartelltevékenységnek köszönhetően. A kartellek – mint a gazdasági bűncselekmények
általában - társadalmi károkat okoznak,101 melyek jelentősége és mértéke meghaladja az

97 Versenyjog vállalkozásoknak (2009.03.29.)
98 Tóth Tihamér: i.m. (84. lábjegyzet) 156.o.
99 Gifford, Daniel J. – Raskind, Leo J.: American Antitrust Law. Cases and Materials. Wert Publiching
Company, Minnesota 1983. 116.o.
100 Vö. Etro, Federico: Competition, Innovation and Antitrust. A Theory of Market Leaders and Its Policy
Implications, Springer-Verlag Berlin Heidelberg 2007. 255.o.
101 Gál István László: Gazdasági büntetőjog közgazdászoknak. Akadémiai Kiadó, Budapest 2007. 30.o.
28
anyagi károkat.
102 A magasabb ár miatt a piacon kevesebb termék fogy, mint
versenykörülmények között, a piacon megszűnő versenynyomás pedig érdektelenné teszi a
vállalatokat a termékválaszték bővítésében, és a minőség javításában.103 Az árszínvonal
emelkedése következtében holttenger-veszteség is keletkezhet, ami azt jelenti, hogy egyes
vevők a magasabb árak miatt nem tudják megvenni a kívánt terméket, helyette kénytelenek
beérni rosszabb minőségű áruval, amit egyébként nem választottak volna.104 A társadalmi
hátrányok számszerűsítésének nehézsége miatt a kartellek számos káros hatása közül a GVH
adatokkal csak az árfelhajtó hatást tudja érzékeltetni.
105
A brit versenyhatóság becslése szerint a kartelleknek évente csupán körülbelül 15
százalékára derül fény. Valószínű, hogy a GVH által felderített kartellcselekmények is csupán
a ténylegesen elkövetett jogsértések töredékét képezik. A brit becslés szerinti felderítési
arányt és a számításnál figyelembe vett legnagyobb hazai kartellek ismert működési idejét
alapul véve az összes működő kartell által okozott társadalmi kár a vizsgált kartellek által
okozott 64 - 142 milliárdos kárnak többszöröse is lehet, és a kár becsült összege elérheti a 160
– 356 milliárd forintot. Ez a 2011-es GDP adatokra figyelemmel a magyar GDP 0,5-1,26
százalékának felel meg, de a kár közép értékével számolva a kár említett becsült értéke
megfeleltethető a tranzakciós illetékből várt 2013-as bevételeknek is.106
A GVH konkrét jogesetek vonatkozásában szerzett tapasztalatok, illetve számadatok
segítségével is szemlélteti honlapján a kartellcselekmények által generált áremelő hatást. 2003
februárjában versenyfelügyeleti eljárást indult a Nemzeti Autópálya Rt. által az M7
balatonszárszói, az M3 görbeházai és az M7-M70 Becsehely és Letenye közötti szakaszának
megépítésére 2002 augusztusában kiírt előminősítéses közbeszerzési pályázaton induló
vállalkozások ellen. A GVH a vállalatoknál tartott helyszíni vizsgálat során több olyan
dokumentumot is lefoglalt, mely alapján megállapítható volt, hogy a pályázók összehangolták
ajánlataikat és felosztották egymás között a piacot. A Strabag Rt. egyik vezetőjétől lefoglalt
feljegyzés szerint a „költség alapú” ár 90 milliárd forint lett volna. Ha az önköltségekre
rászámítjuk az építőipari vállalatok 2002-es átlagos haszonkulcsát (5,2 százalék), elmondható,
hogy az útszakaszok megépítése verseny mellett kb. 94-95 milliárd forintból megvalósítható
lett volna. Ha az említett haszonkulcs kétszereséből indulunk is ki, a projekt 100 milliárd

102 Általános jelenség, hogy a gazdasági folyamatok nem feltétlenül gazdasági jellegű következményekkel
járnak. /Kahn, E. Kahn: The Economics of Regulation. Priciples and Introductions. The MIT Press, Cambridge,
Massathusetts, London, England 1988. 14.o./
103 (2013.05.17.)
104 Tóth Tihamér: i.m. (84. lábjegyzet) 155.o.
105 (2013.05.17.)
106 (2013.05.17.)
29
forintból kivitelezhető lett volna. A kartellcselekménynek köszönhetően ennél 28 százalékkal
magasabb nettó áron, 128 milliárd forintért vállalták a beszerzés tárgyát képező a feladatot.
Az útépítők kartell-megállapodás tehát legalább 28 milliárd forinttal károsította meg a
fogyasztókat. Évente ennyit költ az állam a szakképzés és felnőttképzés finanszírozására.107
Az informatikai piacon felderített kartellcselekmények szintén nagy mértékű áremelést
eredményeztek. Az SAP és Synergon által kötött versenykorlátozó megállapodásában volt
utalás a versenyárra. A Paksi Atomerőmű Rt. 2004 áprilisában írt ki közbeszerzési eljárást a
bérszámfejtési rendszerével kapcsolatos informatikai fejlesztésekre. A GVH az általa
lefolytatott versenyfelügyeleti eljárás eredményeként megállapította, hogy a két érintett
ajánlattevő (SAP és Synergon) a tender időszakában tárgyalást folytatott egymással,
kölcsönösen megállapodott a tender kapcsán egymás szerepéről, és összehangolták
ajánlataikat. A nyertes ajánlattevő, azaz az SAP 365 millió forintért vállalta a szolgáltatás
nyújtását. A GVH hozzájutott az egyik érintett vállalkozás munkatársának üzenetéhez, mely a
következőképpen szólt: „A projekt normál áron 200-250 millióból is megcsinálható. A
szerződéses ár 360 millió körül van, ami elég jelentős extraprofit […].” Az üzenet jól
prezentálja a kartell áremelésének nagyságrendjét, hiszen kartell-ár a „normál ár” felső határát
46 százalékkal, azaz 115 millió forinttal haladta meg. Ez az összeg tizenöt-húsz faluban a
teljes körű internet hozzáférést garantáló WiFi-hálózat kiépítését, vagy akár hét-nyolcszáz új
számítógép iskolai beszerzését is lehetővé tette volna.
108
A kartell-megállapodások áremelő hatását igazolja az is, hogy az autópálya-építéssel
kapcsolatos versenyviszonyok rendezése soha nem látott versenyt, és ez által alacsonyabb árat
eredményezett az M7-es autópálya Balatonkeresztúr és Nagykanizsa közötti szakaszának
megépítésére kiírt közbeszerzési eljárás vonatkozásában. A 2000-es évek elején mindig
ugyanazon monopolhelyzetben lévő állami konzorcium volt jogosult az autópálya építésre,
így lényegében nem volt verseny az autópálya építés piacán. Az autópálya építésre képes
cégek versenyeztetése 2002 után indult meg, azonban a tendereken a versenyt kartellmegállapodások korlátozták. A kartelltagok felosztották egymás között a feladatokat és
emelték áraikat, azonban a GVH több esetben is eljárást indított, csak 2004-ben öt, az
építőipari közbeszerzéssel kapcsolatos kartellügyben hozott döntést. Az M7-es autópálya
utolsó szakaszának megépítésére kiírt pályázatában az ajánlatkérő, azaz a Nemzeti Autópálya
Zrt. szakított a korábbi pályáztatási gyakorlattal, és a pályázati feltételek átdolgozásával
növelte a tenderen ringbe szállók számát. Az említett változtatásoknak köszönhetően a tender

107 (2013.05.17.)
108 (2013.05.17.)
30
tárgyát képező feladat ajánlatkérő által elfogadott, nyertes kivitelezési ára a 2000 óta kiírt
tendereken tapasztalt árhoz képest lefelé mozdult: a győztes pályázó a korábbi árat jelentősen
alulmúlta, 43,8 milliárd forintért vállalta az útszakasz megépítését. A magyar állam e verseny
élénkítésével összességében mintegy 30 milliárd forintot spórolt meg az M7-es autópálya
utolsó szakaszának megépítésén. Ez az összeg körülbelül akkora, mint amennyi bevétel az
autópályadíjakból egy év alatt befolyik a költségvetésbe.109
A GVH által 2002-2007 között felderített legnagyobb kartellek több mint 64 milliárd
forint kárt okoztak a fogyasztóknak. A kár becslésekor mindössze 10 százalékos áremelésből
indult ki a GVH, azonban a kartell-megállapodások esetében az átlagos áremelés mértéke ezt
jelentősen meghaladja. Az említett becslés csupán a fogyasztókat a kartellek árszintemelő
hatása miatt ért károkat veszi figyelembe, a kartellek egyéb káros hatását figyelmen kívül
hagyja.110
A kartelltevékenység fentebb ismertetett piaci hatásaira tekintettel érthető az a
megállapítás, mely szerint a versenyjogi rendelkezéseknek komoly szerepe van a gazdasági
egyensúly helyreállításában, illetve a növekedés elősegítésében.111
3.3 A kartelltevékenységre utaló gyanújelek
A kartell-megállapodások legfőbb jellegzetessége a titkosság, illetve jól szervezettség,
azonban a kartelltevékenységből természetéből adódó, elkerülhetetlenül jelentkező gyanújelek
észlelésére kellő körültekintés tanúsítása mellett van mód. A GVH példálózó jelleggel
összefoglalta a kartell-tevékenységre utaló legtipikusabb gyanújeleket, így a kartellben részt
vevő vállalkozások vevői, a beszerzéssel foglalkozó szakemberek, a közbeszerzési eljárásokat
kiíró állami vagy önkormányzati szervezetek tisztviselői is felismerhetik a kartellre utaló
jeleket. A GVH a következő, megszokottól eltérő piaci magatartásokat nevesíti a gyanújelek
között:
- jelentősen esik az ár, amikor egy új vállalkozás megjelenik a piacon,
- ugyanaz a vállalat jelentősen eltérő ajánlatokat ad különböző esetekben, bár a
költségek azonosak,
- hosszabb ideig változékony árak után árazonosság alakul ki,
- költségemelkedés nélkül jelentős áremelkedés történik,

109 (2013.05.17.)
110 (2013.05.17.)
111 Martin, Stephen: Globalisation and the Natural of Competition. In: The International Hanbook of Competition
Law. Edited by: Manfred Neumann, Jörgen Weigand, Edward Elgar, Cheltenham, UK, Nothhampton, MA, USA
2013. 50.o.
31
- az előállított termékmennyiség az erős kereslet ellenére is csökken,
- hirtelen megszűnnek a különféle kedvezmények,
- a piaci szereplők versenytársaikhoz igazítják az értékesítési feltételeket,
- információ merül fel arról, hogy egyes versenyzők találkoztak, egyeztettek.112
A közbeszerzési és koncessziós eljárásokra jellemző speciális gyanújelek ismertetésére a
közbeszerzési, illetve koncessziós eljárások releváns rendelkezéseit tárgyaló fejezeteknél
kerül sor.
4 A versenykorlátozó megállapodásokkal kapcsolatos uniós és
nemzeti előírások viszonya
Az Európai Unió lényegi vívmányának tekintendő egységes belső piac fenntartása
megköveteli, hogy a szabad és tiszta verseny feltételeit a tagállamok közötti kereskedelem
viszonylatában az Európai Unió valamennyi tagállama vonatkozásában azonos színvonalon
biztosítsák, ezért a versenykorlátozó magatartások tilalmát az uniós preferenciáknak
megfelelő módon az európai jogforrások is megfogalmazták.113 Mivel az Európai Uniót érintő
versenyvédelmi előírások hatékony érvényesítése tagállami közreműködés nélkül
elképzelhetetlen, fontos vizsgálni, hogy a versenykorlátozó megállapodások üldözésére
irányuló tagállami együttműködést a vonatkozó uniós előírások milyen mértékben segítik elő.
Elvárt, hogy érintett versenyvédelmi szervek a közös cél érdekében hajlandóak legyenek
egymás munkájának elősegítésére és az esetleges szabályozásbeli eltérések által okozott
nehézségek áthidalására.114
Az európai jogforrások által megfogalmazott uniós tilalom szempontjából fel kell tárni
azt is, hogy az uniós előírásokat a tagállamok miként alkalmazzák. Magyarország versenyjogi
szabályaira már a csatlakozás előtt is hatást gyakorolt a közösségi példa, az Európai Unióhoz
történő csatlakozást követően pedig Magyarországnak a kartelltilalomra vonatkozó
jogszabályi rendelkezések vonatkozásában is eleget kellett tenni jogharmonizációs
kötelezettségének. Kérdés, hogy a hazai jogalkotó, illetve jogalkalmazó milyen mértékben
vezette át az uniós jogforrások által rögzített a szabályozási megoldásokat, illetve az esetleges

112 A GVH fellépési lehetőségei a kőkemény kartellel szemben

(2013.05.17.)
113 Caggiano, Giandenato: Competition and Regulation of Intellectual Property Rights for the Achievement and
Functionary of the Internal Market. In: Competition Law and Intellectual Property: A European Perspective. .
Edited by: Giandenato Caggiano, Gabriela Mucciolo, Marina Tavassi: Walter Kluwer Law & Business, The
Netherlands 2012. 5. o.
114 Bork, Robert H.: The Antitrust Paradox: A Policy a War with Itself. The Free Press, New York 1993. 13-14.
o.
32
eltérések miként befolyásolják a versenykorlátozó cselekmény üldözésének hatékonyságát a
tagállamok közötti kereskedelem, illetve a nemzeti piacok tekintetében. A versenykorlátozó
megállapodásokra vonatkozó uniós és nemzeti előírások érvényesülésének elengedhetetlen
feltétele, hogy a jogalkotó az elkövetési magatartások és az elkövetők körét, a felelősségre
vonás alóli mentesülés lehetőségeit megfelelően határozza meg, illetve a cselekmény
felderítésével, felelősségre vonásával és szankcionálásával kapcsolatban hatékony
megoldásokat vezessen be, ezért a továbbiakban az említett tárgykörök vonatkozásában
végzem el az uniós és a nemzeti előírások egymásra vetített, összehasonlító elemzését.
115
4.1 Az uniós relevanciával bíró versenykorlátozó magatartásokkal
kapcsolatos ügyek eljárási rendje
A kartellek határokon átívelő tevékenysége adott esetben több tagállam érdekeit is
sértheti,116 illetve a közösségi kereskedelmi viszonyokat is befolyásolhatja, így a kartellezés
káros hatásainak felszámolása szempontjából meghatározó az Európai Bizottság117 és a
tagállami versenyhatóságok kapcsolata, illetve a tagállami versenyhatóságok egymás közötti
viszonya.118 Ezért a közösségi jogalkotó nem mulaszthatta el az említett szervek
tevékenységének összehangolására irányuló szabályok kibocsátását.119
4.1.1 Az eljárásra jogosult versenyhatóság meghatározása
Az ügyek elosztásának problémája az uniós előírások alkalmazása tekintetében
felmerülhet a Bizottság és egy vagy több tagállam között, illetve tagállamok viszonylatában.
Párhuzamos hatáskörök esetében főszabály szerint az a hatóság jár el, amely előbb indítja
meg az eljárást. Az ügy újraelosztására csak az eljárás elején kerülhet sor akkor, ha az eljáró
hatóság úgy véli, nem alkalmas az ügy megfelelő kezelésére, vagy más hatóságok
alkalmasabbnak tartják magukat e feladat ellátására. Ilyen esetben a versenyhatóságok

115 Vö. Dannecker, Gerhard – Jansen, Oswald: Competition Law Sanctuary in The European Union. Kluwer Law
International, The Hague/London/New York, 2003. 2-4. o.
116 A nemzeti határoknak a ma már többnyire nemzetköziségen alapuló bűnözési struktúrák miatt egyre kisebb a
jelentősége. /Karsai Krisztina: Az európai büntetőjogi integráció alapkérdései. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti
Kiadó Kft., Budapest 2004. 27.o./
117 Vö. Jones, Alison – Surfin, Brenda: EU Competition Law, Text, Cases and Materials. Oxford University
Press, New York 2011. 95-100. o.
118A kartellcselekmény nemzetközi bűncselekménnyé nyilvánításának alapvető feltétele az lenne, hogy
nemzetközi egyezményben rögzítsék ezen minőségét. /M. Nyitra Péter: Nemzetközi és európai büntetőjog. Osiris
Kiadó, Budapest 2006. 162.o./
119 A versenyjog az Európai Unión belüli gazdasági integritás megőrzése tekintetében meghatározó eszköz.
/Nicolaides, Phedon - Kokelekis, Mihalis – Kleis, Maria: State Aid Policy in he European Community. Wolters
Kluwer Law & Business, The Netherlands 2008. 2.o./
33
megpróbálhatnak egyezségre jutni. A közös nevező megtalálásáig lehetőség van az eljárás
felfüggesztésére.120 Újraelosztás okán az ügy egy része tekintetében is lehetőség van az eljárás
felfüggesztésére vagy megszüntetésére.121 Az ügyelosztás szempontjából akkor tekinthető egy
tagállam a számonkérés szempontjából megfelelő fórumnak, ha a kartell lényeges, közvetlen,
tényleges vagy előrelátható hatásai a területén jelentkeznek, vagy a tagállamban hajtják végre,
illetve kötik meg a megállapodást, továbbá ha a hatóság képes hatásosan megszüntetni,
szankcionálni a jogsértést, vagy ha össze tudja gyűjteni a jogsértés megállapításához
szükséges bizonyítékokat.122 A leírtakból kiindulva helye van a párhuzamos eljárásoknak
például akkor, ha a jogsértésnek több állam területén van lényeges hatása, és egyetlen
tagállam eljárása önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a jogsértést megszüntessék vagy
megfelelően szankcionálják.
123 A Bizottság akkor tekinthető megfelelő fórumnak, ha az ügy
több mint három tagállamot érint, vagy ha a jogsértés olyan közösségi előírás tekintetében áll
fenn, amelyet kizárólag a Bizottság érvényesíthet, továbbá ha a jogsértés olyan problémát vet
fel, amelynél a közösségi versenypolitika továbbfejlesztése szükséges.124
Ha a Bizottság eljárást indít, a tagállami versenyhatóságok nem alkalmazhatják
párhuzamosan a közösségi jogot, ugyanakkor ha valamelyik tagállam már eljárást indított az
ügyben, a Bizottság köteles az eljáró hatósággal konzultálni, mielőtt magához vonja az
ügyet.125 A Bizottság adott ügyet akkor vonhatja magához, ha szükséges a közösségi szintű
eljárás, vagy ha az eljáró versenyhatóság által meghozni kívánt határozattal kapcsolatban a
hatóság által meg nem fontolt kifogásai vannak. Utóbbi esetben azért kerülhet sor az ügy
Bizottsághoz vonására, mert a Bizottság nem utasíthatja az eljáró versenyhatóságokat, jóllehet
döntése kötelezi a tagállamokat.126 Hogy a Bizottság gyakorolni tudja az ügyek elvonására
irányuló jogosultságát, megfelelő információkkal kell rendelkeznie a tagállami
versenyfelügyeleti eljárásokkal kapcsolatban. Ezért a tagállami versenyhatóság, ha az uniós
versenyjogot alkalmazza, az első eljárási cselekmény előtt vagy annak megkezdése után
haladéktalanul köteles értesíteni a Bizottságot. Ugyanezt legkésőbb 30 nappal a jogsértés
befejezésére felszólító határozat, illetve kötelezettségvállalás elfogadása vagy
csoportmentességről szóló rendeletből származó előny visszavonása előtt meg kell tennie. E
célból a tagállami versenyhatóság a Bizottság rendelkezésére bocsátja az ügy összefoglalását,

120 Nagy Csongor István: Kartelljogi kézikönyv. A közösségi és a magyar kartelljog joggyakorlata. HVG-ORAC
Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2008. 589.o.
121 Nagy Csongor István: i.m. 590.o.
122 Tóth Tihamér: i.m. (84. lábjegyzet) 343.o.
123 Nagy Csongor István: i.m. 590.o.
124 Tóth Tihamér: i.m. (84. lábjegyzet) 343.o.
125 Nagy Csongor István: i.m. 591.o.
126 Nagy Csongor István: i.m. 592.o.
34
a tervezett határozatot vagy ennek hiányában a tervezett eljárás menetéről szóló bármely
dokumentumot. A Bizottság kérelmére az eljáró tagállami versenyhatóság a Bizottság
rendelkezésére bocsátja az ügy értékeléséhez szükséges, birtokában lévő egyéb
dokumentumokat. A Bizottsághoz eljuttatott információ más tagállamok versenyhatóságai
számára is rendelkezésre bocsáthatók. A tagállami versenyhatóságok az általuk kezelt ügy
értékeléséhez szükséges információkat egymás között is kicserélhetik.127
A fentebb bemutatott ügyelosztási szabályok az uniós versenyjog alkalmazására
vonatkoznak. Az uniós jog alkalmazását igénylő közösségi érdekeket sértő kartellek
működése azonban egyidejűleg sérti a nemzeti versenyjogi érdekeket is. Ilyenkor lehetőség
van a nemzeti és az uniós joganyag párhuzamos alkalmazására, hiszen ilyenkor eltérő
versenypolitikai célokat érvényesítő joganyagok egyidejű alkalmazásáról van szó.128
4.1.2 A versenykorlátozó megállapodásokkal kapcsolatos információk
átadásának, felhasználásnak szabályai
A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló
1/2003/EK rendelet bevezető rendelkezéseinek (15) bekezdése előírja a Bizottságot és a
tagállamok versenyhatóságait magába tömörítő, az uniós versenyszabályokat szoros
együttműködésben alkalmazó hatósági hálózat létrehozatalát. Így jött létre az Európai
Versenyhálózat, melynek keretében a versenyhatóságok tájékozódhatnak egymás munkájáról,
konkrét versenyügyekben megvalósulhat a jogalkalmazói egyeztetés (pl.: az ügyelosztás, a
jogsegély, a bizonyítékcsere stb. tekintetében) továbbá magába foglalja a szektorspecifikus
vagy általánosabb ügyekkel foglalkozó munkabizottságok együttműködését is. A tagok egy
belső internet alapú hálózaton (CIRCA) keresztül cserélhetnek információt.129
A felek közötti információcsere azonban szigorú feltételekhez kötött, arra kizárólag az
Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikkének (az EKSz korábbi kartelltilalmat
megfogalmazó 81. cikkének), illetve 102. cikkének (az EKSz korábbi 82. cikkének)
alkalmazása céljából kerülhet sor, továbbá követelmény az átadó és az átvevő hatóság
vizsgálati tárgykörének azonossága is. Uniós versenyjog alkalmazása céljából szerzett
információ csak akkor használható fel bizonyítékként nemzeti jogon alapuló eljárásban, ha a
nemzeti versenyjognak megfelelően lefolytatott eljárás az uniós joggal azonos eredményre
vezet.130 A természetes személyeket érintő szankciókkal kapcsolatos információk cseréje

127 1/2003/EK rendelet 11. cikk (3)-(4)
128 Vörös Imre: i.m. (48. lábjegyzet) 113.o.
129 Tóth Tihamér: i.m. (84. lábjegyzet) 342.o.
130 1/2003/EK rendelet 12. cikk (2) bekezdés
35
feltételezi, hogy mind az átadó, mind az átvevő hatóság jogrendszere ismerje az adott
szankciót. Amennyiben az említett feltétel nem valósul meg, a versenyhatóságok közötti
adatcsere akkor lehetséges, ha az átadó hatóság az átvevő hatóság természetes személyek
védelmével kapcsolatos jogi előírásainak megfelelően gyűjtötte az információkat, azaz az
érintett személyeket mindkét fél azonos szintű védelemben részesíti. Utóbbi esetben azonban
az átvett információt nem lehet felhasználni szabadságvesztés kiszabása céljából.131
A fentebb leírtak lényegesen megnehezítik a kartellezés miatti büntetőjogi felelősségre
vonás uniós szintű összehangolását, ugyanis az uniós szabályok nem rendelkeznek a
természetes személyekkel kapcsolatos számonkérési módokról. Mivel a tagállamok
belátásától függ a kartellezéssel kapcsolatos büntetőjogi szankció alkalmazása, e tekintetben
az Unió korántsem mutat egységes képet. Nem biztos, hogy ugyanazon nemzetközi
kartellhálózat által érintett valamennyi tagállam bűncselekménynek minősíti a kartellezést. Ha
a kartelltevékenység által érintett államok közül csak egy kriminalizálta a versenykorlátozó
megállapodás megkötését, a büntetőjogi szankciót alkalmazó tagállam vagy egyáltalán nem
számíthat közösségi szintű segítségre, vagy ha mégis sor kerül a számonkérés szempontjából
lényeges információk cseréjére, azok alapján nem lehet szabadságvesztést kiszabni.
A fentebb ismertetett információcserére vonatkozó szabályok jogsegély-nyújtás esetén
is érvényesek. A Bizottság által kérelmezett vizsgálatokat a tagállami versenyhatóság
lefolytatja.
132 Az engedékenységi politikából származó információk tagállamok közötti
cseréje is korlátozott. A kartelltag az összes potenciálisan érintett versenyhatóságnál
bejelentést tehet az engedékenység megszerzése céljából.133 Az így szerzett információt
azonban csak akkor lehet továbbítani a bejelentő engedélye nélkül más hatóságnak, ha az
átvevő hatóság is kapott ugyanattól a bejelentőtől ugyanarra a jogsértésre vonatkozó
bejelentést, vagy az átvevő hatóság írásban kötelezettséget vállal arra, hogy az információkat
nem használja fel a bejelentővel, vagy bármely olyan jogi vagy természetes személlyel
szembeni szankció kiszabására, akit az átadó hatóság a bejelentésre tekintettel kedvezőbb
bánásmódban részesített. A szankcionálási tilalom az említett személyek jelenlegi, illetve
korábbi alkalmazottaira is kiterjed.134 Az engedékenységi politikával kapcsolatos
információcserére vonatkozó korlátozások nem öncélúak, az engedékenységi politika
vonzereje éppen a jogkövetkezmények alóli mentesülés lehetőségében rejlik, ezért a

131 1/2003/EK rendelet 12. cikk (3) bekezdés
132 1/2003/EK rendelet 22. cikk (1)-(2) bekezdés
133 Nagy Csongor István: i.m. 597.o.
134 Tóth Tihamér: i.m. (84. lábjegyzet) 345.o.
36
bejelentést kezelő hatóság nem „szabadíthat rá” egy másik versenyhatóságot az
engedékenységi politika kedvezményeivel élni kívánóra.
Az Európai Uniónak van büntetőpolitikája, amellyel a tagállamok gondolkodását,
látásmódját koordinálni kívánja, azonban európai büntetőjogról, mint homogén tárgyú
rendelkezések jogágat képező halmazáról nem lehet szó. Az európai büntetőjog leginkább az
Európai Unión belüli bűnügyi és rendőrségi együttműködést szabályozó normák halmaza.135
4.1.3 Az egységes joggyakorlat kialakításának garanciális szabályai136
Az uniós vívmányok védelmében, illetve az uniós politika végrehajtása céljából az uniós
érdekeket sértő kartelltevékenység üldözésével kapcsolatban vannak uniós törekvések
egységes joggyakorlat kialakítására, illetve a nemzeti szabályozás tartalmának
befolyásolására.137 E célt szolgálják a bizottsági közlemények, a Bizottság eljárásának
elsőbbsége, illetve az ügyek magához vonásának lehetősége, továbbá az előzetes
döntéshozatal intézménye és az 1/2003/EK rendelet 16. cikke, mely szerint kartellkérdésben
az eljáró szerv nem hozhat a korábban elfogadott bizottsági határozatok tartalmával ellentétes
döntést.138
Valamelyest csökkenti a Bizottság mindenhatóságát a Tanácsadó Bizottság léte. A
Tanácsadó Bizottság a tagállamok versenyhatóságainak képviselőiből áll,139 és elsősorban de
nem kizárólagosan az uniós versenyhatóság határozatterveit véleményezi. A Bizottság a
határozathozatalt megelőzően köteles egyeztetni a Tanácsadó Bizottsággal.140 Tagállami
versenyhatóság kérelmére a kérelmező által kezelt, uniós kartelljogi szabály alkalmazását
igénylő ügyet, illetve közösségi versenyjoggal kapcsolatos általános kérdéseket is felvehet a
napirendjébe a Tanácsadó Bizottság.141 Ez az intézmény jelenti az összeköttetést a közösségi
és a tagállami jogalkalmazás között, általa kapnak lehetőséget a tagállamok a közösségi
joggyakorlat alakítására. Ez jelentősen növelheti a versenykorlátozó magatartásokkal
kapcsolatos uniós jog tagállami szintű alkalmazására irányuló hajlandóságot.

135 Békés Ádám: Az európai büntetőjog – luxemburgi és strasbourgi büntető ítélkezés. Doktori értekezés. 19.o.
136 Vö. Mosso, Carles Esteva: The More Economic Approach Paradigm – An Effects-based Approach to EU
Competition Policy. In: Structure and Effects in EU Competiton Law. Edited by: Jürgen Basedow, Wolfgang
Wurmnest. Kluwer Law International, The Netherlands 2011. 18-19.o.
137 Glöckner, Jochen: The Law Against Unfair Competition and the EC Treaty. In: Law Against Unfair
Competition. Towards a New Paradigm in Europe? Edited by: Hilty., M Reto – Henning-Bodewig, Fauke,
Springer-Verlag Berlin Heidelberg 2007. 80.o.
138 Nagy Csongor István: i.m. 599.o.
139 1/2003/EK rendelet 14. cikk (2) bekezdés
140 1/2003/EK rendelet 14. cikk (1) bekezdés
141 1/2003/EK rendelet 14. cikk (7) bekezdés
37
A tagállami bíróságoknak lehetőségük van felkérni a Bizottságot arra, hogy az uniós jog
alkalmazásával kapcsolatban információkat adjon vagy véleményt mondjon az uniós jog
alkalmazásával kapcsolatban.142 A Bizottság által amicus curae-ként nyújtott segítség nem
köti a bíróságokat, viszont a már elfogadott a határozatok mellett a biztos elfogadás előtt álló
határozatok előírásainak betartása is kötelező.143 A bizottsági határozatok a tagállamok
tekintetében csak addig rendelkeznek kötelező erővel, amíg jogorvoslat okán az uniós bíróság
ellentétes következtetésre nem jut.144 Mind az uniós, mind a tagállami versenyhatóságnak joga
van a bíróság előtt folyamatban lévő üggyel kapcsolatban észrevételeket tenni,145 továbbá a
tagállamok kötelesek a kartellezés tárgyában hozott bírósági ítéletek másolatát a Bizottság
részére eljuttatni.146 Az uniós versenyjogban meghatározó jelentősége van az esetjognak.147
Összességében megállapítható, hogy az uniós versenyjogi rendelkezések, illetve a vonatkozó
eljárási szabályok elég kidolgozott ahhoz, hogy a közösségi vívmányok szellemének
megfelelően befolyásolják a nemzeti joggyakorlatot, illetve a jogalkotást.148
A magyar jogalkotó a közösségi rendelkezések tagállami együttműködéssel kapcsolatos
előírásait beépítette a Tpvt-be. Az említett jogszabály az 1/2003/EK rendelet idézett
passzusainak megfelelően az uniós versenyjog bíróság előtti alkalmazásának szükségessége
esetén elrendeli a Bizottság és a GVH haladéktalan értesítését,149 továbbá lehetővé teszi a
Bizottság és a GVH számára kartelltilalommal kapcsolatos peres eljárás során az
észrevételtételt,150 az 1/2003/EK rendeletben előírt tájékoztatási kötelezettség teljesítése
érdekében pedig a bíróság kartelltilalom tárgyában hozott ítéletét haladéktalanul megküldi az
igazságügyért felelős miniszternek.151
A 2007. december 13. napján elfogadott, és 2009. december 1-jén hatályba lépett
Lisszaboni Szerződés zöld utat engedett az egységes európai büntetőjog kialakulásához. A
Lisszaboni Szerződés 83. cikkének 1. bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Parlament és a
Tanács irányelvekben meghatározva szabályozási minimumokat állapíthat meg
bűncselekményi tényállások és a kapcsolódó büntetési tételek vonatkozásában. A Lisszaboni

142 1/2003/EK rendelet 15. cikk (1) bekezdés
143 Nagy Csongor István: i.m. 604.o.
144 Nagy Csongor István: i.m. 606.o.
145 1/2003/EK rendelet 15. cikk (3) bekezdés
146 1/2003/EK rendelet 15. cikk (2) bekezdés
147 Slot, Piet Jan - Johnston, August: An Introduction to Competiton Law. Oxford and Portland, Oregon 2006.
315.o.
148 Prosser, Tony: The Limits of Competition Law. Markets and Public Services, Oxford University Press, New
York 2005. 151.o
149 1996. évi LVII. törvény 91/H. ā (2) bekezdés
150 1996. évi LVII. törvény 91/H. ā (3) bekezdés
151 1996. évi LVII. törvény 91/H. ā (6) bekezdés
38
Szerződés meghatározza a szabályozással érintett bűncselekmények típusok körét, amelyek
jellegüknél vagy hatásuknál fogva több államra kiterjedőek, vagy szükséges, hogy az ellenük
folytatott küzdelem egységes alapokon nyugodjon. Említést nyert a terrorizmus,
emberkereskedelem, nők és gyermekek szexuális kizsákmányolása, tiltott kábítószerkereskedelem, fegyverkereskedelem, pénzmosás, korrupció, pénz és egyéb fizetőeszközök
hamisítása, számítógépes bűnözés és szervezett bűnözés. A felsorolás csupán példálózó
jellegű, a Tanács egyéb bűncselekményi területekről is megállapíthatja, hogy azok
megfelelnek a Lisszaboni Szerződésben meghatározott feltételeknek.152 Az uniós érdekekre
tekintettel elengedhetetlen a versenykorlátozás büntetőjogi vetületei vonatkozásában
minimumszabályok megfogalmazása, hogy a tagállamok által alkalmazott rendelkezések
harmonizáljanak az uniós vívmányokkal, és megvalósulhasson uniós szinten a
kartellcselekmények mind versenyjogi, mind versenyjogi szempontból egységes
számonkérése.153
4.2 A kartelltényállásokkal kapcsolatos anyagi jogi rendelkezések
Az uniós versenyjog EUMSZ 101. cikke tartalmazza a versenykorlátozó magatartások
tilalmát rögzítő tényállást, amely így szól:
„101.cikk (1) A belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások
közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt
magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy
hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása (…)
(2) Az e cikk alapján tiltott megállapodás vagy döntés semmis.
(3) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásától azonban el lehet tekinteni az olyan
esetekben, amikor
- vállalkozások közötti megállapodás vagy megállapodások csoportja;
- vállalkozások társulásai által hozott döntés vagy döntések csoportja;
- összehangolt magatartás vagy összehangolt magatartások csoportja
hozzájárul az áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy
gazdasági fejlődés előmozdításához, ugyanakkor lehetővé teszi a fogyasztók méltányos
részesedését a belőle eredő előnyből anélkül, hogy:

152 Békés Ádám: i.m. 46-47.o.
153 Vö. Baron, Michael – Bechtold, Rainer – Böge, Ulf – Budzinki, Oliver – Drexl, Josef – Keber, Wolfgang –
Strohm, Andreas: International Wettbewerbspolitik. Duncher & Humblot, Berlin 2006. 11.o.
39
a) az érintett vállalkozásokra olyan korlátozásokat róna, amelyek e célok eléréséhez nem
nélkülözhetetlenek;
b) lehetővé tenné ezeknek a vállalkozásoknak, hogy a kérdéses áruk jelentős része tekintetében
megszüntessék a versenyt.”
Hazánkban a versenyjog és a büntetőjog tartalmaz kartelltilalommal kapcsolatos
szabályokat. A Tpvt. erről így rendelkezik:
„11. ā (1) Tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a
vállalkozások egyesülési jog alapján létrejött szervezetének, köztestületének, egyesülésének és
más hasonló szervezetének (a továbbiakban együtt: vállalkozások társulása) a döntése (a
továbbiakban együtt: megállapodás), amely a gazdasági verseny megakadályozását,
korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki. Nem minősül
ilyennek a megállapodás, ha egymástól nem független vállalkozások között jön létre. (…).
13. ā (1) Nem esik a tilalom alá a megállapodás, ha csekély jelentőségű.
(2) Csekély jelentőségű a megállapodás, ha a megállapodást kötő feleknek és az azoktól nem
független vállalkozásoknak az együttes részesedése az érintett piacon a tíz százalékot nem
haladja meg, kivéve, ha az
a) a vételi vagy az eladási árak versenytársak közötti közvetlen vagy közvetett
meghatározására, vagy
b) a piac versenytársak által történő felosztására vonatkozik.
(3) A tíz százalékot meg nem haladó piaci részesedésnek a megállapodás érvényességének
időtartama alatt, ha pedig az egy évnél hosszabb, minden naptári évben teljesülnie kell.
(4) Az (1)–(3) bekezdésektől eltérően a tilalom alá esik a megállapodás, ha annak és az
érintett piacon érvényesülő további hasonló megállapodások együttes hatásaként a verseny
jelentős mértékben megakadályozódik, korlátozódik vagy torzul. A Gazdasági Versenyhivatal
eljárása során megállapíthatja, hogy a megállapodás tilalom alá esik. Ilyen esetben bírság
kiszabásának nincsen helye. (…).
16. ā A megállapodások meghatározott csoportjait a Kormány rendeletben mentesítheti a 11.
ā-ban foglalt tilalom alól. A Kormány a megállapodások csoportos mentesüléséről a törvény
17. ā-ában foglalt szempontok figyelembevételével rendelkezhet.
16/A. ā (1) Nem vonatkozik a versenykorlátozás tilalma alóli csoportos mentesülés a
megállapodásra, ha a megállapodás és az érintett piacon érvényesülő további hasonló
megállapodások együttes hatásaként a 17. ā-ban foglaltak nem teljesülnek. (…).
17. ā Mentesül a 11. ā-ban foglalt tilalom alól a megállapodás, ha
40
a) az hozzájárul a termelés vagy a forgalmazás ésszerűbb megszervezéséhez, vagy a műszaki
vagy a gazdasági fejlődés előmozdításához, vagy a környezetvédelmi helyzet vagy a
versenyképesség javulásához;
b) a megállapodásból származó előnyök méltányos része a fogyasztóhoz, illetve az üzletfélhez
jut;
c) a gazdasági verseny velejáró korlátozása vagy kizárása a gazdaságilag indokolt közös
célok eléréséhez szükséges mértéket nem haladja meg; és
d) nem teszi lehetővé az érintett áruk jelentős részével kapcsolatban a verseny kizárását.”
Az 1978. évi Btk. a kartellezés koncessziós és közbeszerzési eljárással kapcsolatos
vetületeit a következőképpen értékelte:
„296/B. ā (1) Aki a közbeszerzési eljárás, illetve a koncesszióköteles tevékenységre
vonatkozóan kiírt nyílt vagy zártkörű pályázat eredményének befolyásolása érdekében az árak
(díjak), illetőleg egyéb szerződési feltételek rögzítésére, illetve a piac felosztására irányuló
megállapodást köt, vagy más összehangolt magatartást tanúsít, és ezzel a versenyt korlátozza,
bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az is, aki a közbeszerzési eljárás, illetve a
koncesszióköteles tevékenységre vonatkozóan kiírt nyílt vagy zártkörű pályázat eredményének
befolyásolása érdekében a vállalkozások társadalmi szervezete, a köztestület, az egyesülés és
más hasonló szervezet olyan döntésének a meghozatalában vesz részt, amely a versenyt
korlátozza.
(3) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy
pénzbüntetés, ha az (1) és (2) bekezdésben meghatározott cselekményt jelentős értéket meg
nem haladó közbeszerzési értékre követik el.
(4) Nem büntethető az (1)-(3) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetője, ha a
cselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, és az
elkövetés körülményeit feltárja. Hatóság alatt a verseny- vagy pénzügyi felügyeletet ellátó
szerveket és a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárást lefolytató szervet is érteni
kell.”
A 2013. július 1-jétől alkalmazandó, 2012. évi Btk. szerinti tényállás a
következőképpen szól:
„420. ā (1) Aki a közbeszerzési eljárás, illetve a koncesszióköteles tevékenységre vonatkozóan
kiírt nyílt vagy zártkörű pályázat eredményének befolyásolása érdekében az árak, díjak, egyéb
szerződéses feltételek rögzítésére vagy a piac felosztására irányuló megállapodást köt, vagy
más összehangolt magatartást tanúsít, és ezzel a versenyt korlátozza,
41
bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a közbeszerzési eljárás, illetve a koncesszióköteles
tevékenységre vonatkozóan kiírt nyílt vagy zártkörű pályázat eredményének befolyásolása
érdekében a vállalkozások egyesülete, a köztestület, az egyesülés és más hasonló szervezet
olyan döntésének a meghozatalában vesz részt, amely a versenyt korlátozza.
(3) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) vagy (2) bekezdésben
meghatározott bűncselekményt jelentős értéket meg nem haladó közbeszerzési értékre követik
el.
(4) Nem büntethető az (1)–(3) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetője, ha a
cselekményt, mielőtt az a büntető ügyekben eljáró hatóság tudomására jutott volna, a
hatóságnak bejelenti, és az elkövetés körülményeit feltárja.
(5) Nem büntethető az (1)–(3) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetője, ha a
cselekmény elkövetésekor olyan vállalkozás vezető tisztségviselője, tagja, felügyelő
bizottságának tagja, alkalmazottja vagy ezek megbízottja, amely – mielőtt a versenyfelügyeleti
ügyekben eljáró hatóság az ügyben vizsgálatot indított volna – a cselekményre kiterjedően a
versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény szerinti bírság mellőzésére alapot adó kérelmet
nyújtott be, és az elkövetés körülményeit feltárja.
(6) A büntetés korlátlanul enyhíthető, különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető azzal
szemben, aki a bűncselekmény elkövetésekor olyan vállalkozás vezető tisztségviselője, tagja,
felügyelőbizottságának tagja, alkalmazottja vagy ezek megbízottja, amely a versenyfelügyeleti
ügyben eljáró hatóságnál a cselekményre kiterjedően a versenykorlátozás tilalmáról szóló
törvény szerinti bírság mellőzésére vagy csökkentésére alapot adó kérelmet nyújtott be, és az
elkövetés körülményeit feltárja.”
4.3 A hatály vizsgálata
4.3.1 Tárgyi hatály
A tárgyi hatály vonatkozásában megállapítható, hogy a piacgazdasági mechanizmusnak,
illetve verseny tisztaságának az általános védelmét az EUMSZ 101. cikke és a Tpvt.
tényállása látja el, az EUMSZ 101. cikkének rendelkezései azonban csak akkor
alkalmazhatók, ha a tényállásszerű versenykorlátozó magatartás hatással lehet a tagállamok
közötti kereskedelemre. Az 1978. évi Btk. által bevezetett büntetőjogi tényállás védett jogi
tárgya tekintetében korántsem volt ilyen egyértelmű helyzet. Az 1978. évi Btk. módosítására
irányuló 2005. évi XCI. törvény indoklása értelmében a büntetőjogi tényállás védett jogi
42
tárgya a pénzügyi támogatások rendszerének törvényes működése, a közpénzek, a
költségvetési források átlátható, tisztességes és haszonelvű felhasználásának védelme,
valamint a verseny szabadsága, a szabadpiac korlátozástól mentes működése.154 Mindez nem
következik a tényállás szövegéből, hiszen a jogalkotó nem tette büntetőjogilag üldözendővé a
közbeszerzés és a koncesszió körén kívüli versenykorlátozást.
155 Az indoklás védett jogi
tárgyra vonatkozó szövegében megnyilvánul e tényállás megalkotásának, illetve
értelmezésének átgondolatlansága, mechanikus volta, hiszen a legalapvetőbb kérdés
tekintetében sem sikerült a kartellezés büntetőjogi és versenyjogi vetületeinek
szétválasztása.156 A 2012. évi Btk. kartelltényállásával kapcsolatos miniszteri indoklás már
egyértelműen arra utal, hogy a tényállás idézett szövege kizárólag a közbeszerzési és a
koncessziós eljárások vonatkozásában kibontakozó versenyt részesíti büntetőjogi védelemben.
4.3.2 „Személyi” hatály
A kartelltilalom megszegése miatt szankcióval sújtandók körét mind az uniós, mind a
hazai jogrendszer versenyjoga azonosan határozza meg:157 a piaci tevékenységet folytató
jogalanyokat, azaz a vállalkozásokat lehet felelősségre vonni tiltott tényállást megvalósító
magatartásukért.158 Sem az uniós, sem a hazai versenyjogban nincs jelentősége a szerv
formájának, jellegének, egyéb irányú tevékenységeinek, a vizsgált tevékenység gazdasági
jellege elegendő ahhoz, hogy a vállalkozások ellen versenyfelügyeleti eljárást indítsanak. Az
Európai Unióban a bírósági gyakorlat értelmében gazdasági tevékenység az a cselekmény,
amelynek során árukat és szolgáltatásokat kínálnak egy adott piacon.159 Mivel a versenyjog a
potenciális versenyt is védi, a potenciálisan piacra vihető tevékenységek is relevanciával
bírnak.160
A Tpvt. 1.ā (1) bekezdésének meghatározása túlrészletezett. A jogalkotó tételesen
felsorolja, hogy milyen alanyok (természetes személy, jogi személy, jogi személyiség nélküli
gazdasági társaság, ideértve a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepét is a
VI. fejezetben szabályozott magatartások kivételével) merítik ki a vállalkozás fogalmát,

154 2005. évi XCI. törvény részletes indoklása 14.ā, 1.pont
155 Csépai Balázs-Ujvári Ákos: A versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban való
büntethetőségének kérdésköre. Jogtudományi Közlöny 2006/6. szám, 224.o.
156 Beaton–Wells, Caren – Ezrachi, Ariel: Criminalising Cartels: Why Critcal Studies? In: Criminalising Cartels.
Criminal Studies of an International Regulatory Movement Edited by Caren Beaton – Wells and Ariel
Ezrachi:Hart Publishing, Oxford and Portland, Oregon 2011. 3. o.
157 Nagy Csongor István: i.m. 131-132.o.
158 Nagy Csongor István: i.m. 132.o.
159 Nagy Csongor István: i.m. 33.o.
160 Tóth Tihamér: i.m. (84. lábjegyzet) 71.o.
43
azonban ennek a gyakorlatban nincs korlátozó hatása, hiszen a felsorolás a lehető
legszélesebb alanyi kört öleli fel, így a kartelltilalom valamennyi piaci magatartást tanúsító
vagy arra alkalmas jogalanyra kiterjed. Erre utal a versenytanácsnak a Diákhitel Központ Rt.
üggyel kapcsolatos nyilatkozata is, mely szerint akkor tartozik a jogalany a Tpvt. hatálya alá,
ha piaci jellegű tevékenységet végez, mivel a versenyjogi vállalkozásfogalom egy speciális
műszó, amelynek funkcionális jelentése van, így egyes szervek bizonyos tevékenységük
tekintetében vállalkozásnak minősülnek, más tevékenységük kapcsán viszont nem tekinthetők
vállalkozásnak.161 A Tpvt. alkalmazhatóságának megállapításához nem elegendő a
cselekmény piaci hatása, kizárólag a piaci jellegű tevékenységekre vonatkoznak a magyar
versenyjogi szabályok.162

A kartelltilalom büntetőjogi megközelítése vonatkozásában elmondható, hogy az 1978.
évi Btk. tényállás védett jogi tárgyának meghatározásánál észlelt elhamarkodottság az alanyi
kör definiálásánál is észlelhető. Az 1978. évi Btk.-ra vonatkozó kommentár szerint a
kartellbűncselekmény alanya a gazdálkodó szervezet ügyintézésre vagy képviseletre
feljogosított tagja, tisztségviselője, alkalmazottja, illetve a gazdasági társaság tagja, aki a
gazdálkodó szervezeten belüli tevékenysége vagy pozíciója révén érdekelt a piaci versenyben,
és a versenytársakkal megállapodást köthet, illetőleg, aki a vállalkozások, társadalmi
szervezetek, köztestületek, egyesülések és más hasonló szervezetek döntésének
meghozatalában vesz részt,163 azaz csak a kartellezésben részt vevő természetes személyekre
terjed ki a Btk. kartelltilalma. Ez a meghatározás nem következik sem az 1978. évi, sem a
2012. évi Btk. szövegéből, mivel az nem tartalmaz speciális alanyra utaló szűkítést, tehát
büntetőjogi tényállás alanya bárki lehet. A speciális alany megjelölésének hiánya felveti a
tényállásszerű magatartást tanúsító, a pályázat kiírásában, értékelésében részt vevő személyek
büntetőjogi felelősségre vonásának lehetőségét is.164
A kartellezés üldözésének hatékonysága szempontjából elengedhetetlen az ajánlatkérő
oldalának felelősségre vonása, mert sokszor közreműködnek a pályázat eredményének
befolyásolásában. Erre akadt példa a gyakorlatban is. A Hétszínvirág Egységes
Gyógypedagógiai Módszertani Intézet nyílt közbeszerzési eljárást írt ki az intézmény
bővítésére és rekonstrukciójára. A három marasztalt vállalkozás úgy indult ezen a tenderen,
hogy a rezsióradíjaikat egyeztették, majd az egyikük mindegyik vállalkozás számára különkülön ajánlattételi dokumentációt állított össze, és ezt a megküldött dokumentációt az azt

161 Vj-190/2001/76. III. fejezet 1. pont
162 Nagy Csongor István: i.m. 152.o.
163 Kommentár a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényhez, a 296/B. ā-hoz, 4. pont
164 Molnár Gábor: Gazdasági bűncselekmények. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2009. 80.o.
44
átvevő versenytárs vállalkozások változtatás nélkül nyújtották be a megrendelőnek. Az
eredményhirdetés során az ajánlatokat egyeztető cég lett a győztes, és a munka műszaki
vezetője egy a megállapodásban részes másik vállalkozás tulajdonos kültagjának tulajdonában
lévő cég lett.165 A vállalkozások már a kiírást megelőzően megkezdték az egyezkedést,
ugyanis az ajánlatkérő informálta őket a várható pályázatról.166
Mind a 1978. évi, mind a 2012. évi Btk.-ban rögzített tényállás alkalmazandó a magyar
állampolgárokra, illetve belföldi elkövetés esetében, valamint kettős inkriminációval járó
külföldi elkövetés esetében a külföldi állampolgárokra.167 A 2012. évi Btk. szerinti tényállást
akkor is lehet alkalmazni külföldi elkövetés esetében nem magyar állampolgárral szemben, ha
a cselekmény passzív alanya magyar állampolgár, illetve a magyar jog alapján létrejött jogi
személy és jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb jogalany.168 Utóbbi eset a
közbeszerzési, illetve koncessziós eljárásokhoz kötődő versenykorlátozó megállapodások
esetében nehezen elképzelhető. Egyedüli példaként az fogadható el, ha egy külföldi
ajánlattevők érdeklődésére is számot tartó közbeszerzési eljárás vonatkozásában az egyik
potenciális ajánlattevő külföldön megállapodást köt a hazai ajánlatkérő által kiírt
közbeszerzési eljárásra irányuló ajánlattétel elmulasztására.
4.3.3 Földrajzi hatály
Az uniós antitröszt szabályok területi hatálya a végrehajtási elvet tükrözi, ami azt
jelenti, hogy az uniós szabályok azokra a megállapodásokra tejednek ki, amelyeket az Unió
területén hajtanak végre.169 Ismert olyan álláspont, amely a végrehajtási, azaz implementációs
elvet úgy értelmezi, hogy a közösségi versenyjogot akkor lehet alkalmazni egy
versenykorlátozó megállapodásra, ha legalább az egyik megállapodásban részt vevő fél uniós
honosságú, illetve azokat a vállalkozásokat is kötelezi az uniós kartelljog, amelyek
leányvállalatuk révén az Európai Unió területére léptek,170 illetve akik közvetlenül közösségi
vállalkozásokkal tartanak fent üzleti kapcsolatot.171

165 Közbeszerzéses kartell ügyek listája (frissítve 2013.02.11.)
[pdf] (2013.05.17.)
166 Vj-66/2006/35. 6. pont
167 1978. évi IV. törvény 3-4.ā, 2012. évi C. törvény 3.ā
168 2012. évi C. törvény 3.ā
169 Dán Judit: Bevezetés az európai közösség versenyjogába. Szegedi Tudományegyetem Állam-és
Jogtudományi Kar, Szeged 2005. 20.o.
170 Nagy Csongor István: i.m. 220-221.o.
171 Zavodnyik József - Pázmándi Kinga - Nagy Csongor István - Balogh Virág - Verebics János: Magyar
Versenyjog. HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2012. 27.o.
45
A magyar kartelljoggal kapcsolatos szabályok területi hatályának meghatározásánál
nem a végrehajtási, hanem a hatáselv érvényesül.172 A Tpvt. 1.ā-ának (1) bekezdése szerint a
versenytörvény hatálya főszabály szerint a Magyarország területén tanúsított piaci
magatartásokra, illetve a vállalkozások olyan külföldön tanúsított piaci magatartására terjed
ki, melyek hatása a Magyarország területén érvényesül.173 A magyar antitröszt szabályok
alkalmazásának tehát nem feltétele az elkövetők magyar vagy akár közösségi kapcsolódása, a
megállapodás végrehajtásának helye sem vizsgálandó, kizárólag a felek által megkötött
megállapodás hatáskörzetének van jelentősége. A magyar jogalkotó tehát a közösségi
szabályokhoz képest nagy mértékben bővítette a szankcionálandó cselekmények körét, ám a
GVH gyakorlatában a hatáselv nem érvényesül.174
A 1978. évi, valamint a 2012. évi Btk. szerinti kartelltényállást a belföldön elkövetett
bűncselekményekre kell alkalmazni (jelen esetben a Magyarország területén kívüli hajón vagy
légi járművön történő elkövetés életszerűtlen). A személyi hatály tárgyalásakor már említett
rendelkezés értelmében a 2012. évi Btk.-ban rögzített tényállás külföldön elkövetett
cselekmény esetében is alkalmazható, ha a cselekmény sértettje magyar állampolgár, illetve a
magyar jog alapján létrejött jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb
jogalany.
4.4 Elkövetési magatartások175
Mind az uniós, mind a magyar versenyjog három elkövetési magatartást különít el: a
megállapodást, az összehangolt magtartást és a döntést. A büntetőjog az elkövetési
magatartások meghatározása, értelmezése tekintetében - ahogy a törvényszöveg fordulataiból
egyértelműen kiderül - versenyjogi alapokra épít. Vizsgálandó, hogy az uniós, illetve a
magyar joggyakorlat milyen tartalommal töltötte meg az említett elkövetési magatartásokat,
hogyan határolja el őket egymástól, továbbá kérdés, hogy a versenyjogi definíciók a speciális
jogi tárgyra tekintettel milyen mértékben alkalmazhatók a büntetőjogi felelősségre vonás
vonatkozásában.

172 Nagy Csongor István: i.m. 223.o.
173 Bacher Gusztáv - Boytha Györgyné - Csépai Balázs -Remetei Filep Zsuzsanna - Szilágyi Pál - Tóth AndrásZavodnyik József: Versenyjog. Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Budapest 2010. 44.o.
174 Nagy Csongor István: i.m. 224.o.
175 Tettesi cselekmény az az alanyi bűnösségből fakadó jogellenes tevékenység, mely az eredménnyel
kapcsolatban magában hordja valamely büntető cselekmény fogalmának ismérveit. /Angyal Pál: A magyar
büntetőjog tankönyve. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság Kiadása, Budapest 1920. 271.o./
46
4.4.1 Megállapodás
A magyar és az uniós versenyjog között a megállapodás fogalma tekintetében nincs
lényegi eltérés.176 A megállapodás mint elkövetési magatartás a polgári jogi szerződés
jelentését meghaladó vetületekkel rendelkezik, hiszen a vállalkozások bármilyen egyezsége,
függetlenül a polgári jogi érvényességtől, az állami kikényszeríthetőségtől, a formától,
versenyjogi értelemben megállapodásnak minősül.177 A megállapodás fogalma magába
foglalja az írásba foglalt és megfelelően aláírt szerződést,178 a hatálytalan, de a felek által még
mindig betartott szerződéseket, a gentlemen’s agreement-eket, az általános szerződési
feltételeket (mivel egyik fél nyilatkozatát a másik ráutaló magatartással elfogadja) és a
pereskedés közben kötött egyezséget, még akkor is, ha azt a bíróság határozatában
jóváhagyta.179 Ha egy vállalkozás horizontális kontextusban olyan ülésen vett részt, ahol
bizonyíthatóan versenyellenes megállapodás jött létre, csak akkor kerülheti el a számonkérést,
ha bizonyítja, nem adta hozzájárulását a megállapodáshoz, elhatárolódott tőle.180 Az
elhatárolódási kötelezettség akkor is fenn áll, ha az adott szervezet nem ülésen vett részt,
hanem direkt neki címzett levelet, versenyellenes felszólítást kapott.181 Az elhatárolódási
kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetén a kartelltagok tudattartamától független,
automatikus a bizonyíthatóan versenykorlátozó megállapodások megkötésében történő
részvétel miatti felelősség megállapítása, tehát mind az uniós, mind a magyar jog az objektív
felelősség intézményét alkalmazza. Ez jelentősen leegyszerűsíti a versenyjogi számonkérést.
Szükség is van a hatóságot terhelő bizonyítási teher feloldására, mivel nagy nehézségekbe
ütközik a versenykorlátozó megállapodások működésének feltárása, létezésének bizonyítása,
szinte ellehetetlenítené a számonkérést, ha még a résztvevő vállalkozások szándéka, célja is
meghatározó lenne a számonkérés szempontjából. A piaci egyensúly nagyon törékeny, így a
szabad verseny védelme érdekében minden versenyre káros cselekményt szankcionálni kell az
elkövetők ismereteitől, szándékától függetlenül.
Érdemes vizsgálni, hogy a fentiekben tárgyalt elhatárolódási kötelezettség előírása
milyen hatást gyakorol a büntetőjogi felelősségre vonásra? A kartellbűncselekmény
megvalósulásának egyik feltétele a pályázati eredmény befolyásolásának célzata. A célzatos

176 Nagy Csongor István: i.m. 308.o.
177 Nagy Csongor István: i.m. 275.o.
178 Hildebrand, Doris: The Role of Economics Ananlysis in the EC Competition Rules. Kluwer Law
International, The Hague/London/New York 1998. 27.o.
179 Dán Judit: i.m. 21.o.
180 Nagy Csongor István: i.m. 273.o.
181 Nagy Csongor István: i.m. 285.o.
47
bűncselekmények kizárólag egyenes szándékkal követhetők el, azaz az elkövetőnek nem elég
előre látni, kívánni is kell magatartásának következményeit. Kérdés, hogy a pályázati
eredmények befolyásolására irányuló kartell-megbeszélésen jelenlévő, az érintett ajánlattevők
képviseletére jogosult természetes személyek egy esetleges büntetőeljárás esetében
hivatkozhatnak-e arra, hogy a megbeszélésen elhangzottaktól történő elhatárolódás hiánya
nem igazolja automatikusan az egyenes szándék fennállását. Álláspontom szerint ebben az
esetben az elkövető által képviselt cég által tanúsított magatartást kell irányadónak tekinteni.
Amennyiben az érintett cég végrehajtotta a versenykorlátozó megállapodásban foglaltakat, a
megállapodást kötő természetes személy az egyenes szándék hiányára nem hivatkozhat. Ha
versenykorlátozó megállapodásban foglaltak végrehajtására nem került sor, és a vállalat
versenyjogi felelőssége az elhatárolódás hiánya miatt megállapítható, az elkövető
vonatkozásában az egyenes szándék fennállása, ha azt egyéb bizonyíték nem támasztja alá,
nem megállapítható. A kartellbűncselekmény keretdiszpozíciós jellegéből nem következik,
hogy a versenyjogi értelemben „bűnös” vállalkozás jogsértő cselekményének
megvalósításában közreműködő természetes személyek sem kerülhetik el a felelősségre
vonást, jóllehet a szankcionálás hatékonysága miatt elengedhetetlen lenne az azonos
cselekmény miatti komplex számonkérési rendszeren belüli összhang, következetesség.182
Az uniós és a hazai versenyjog kimondja a versenykorlátozó megállapodások általános
tilalmát, ezért a vonatkozó versenyjogi rendelkezések a versenykorlátozó megállapodásoknak
nem csupán a horizontális, hanem a vertikális vetületeit is szabályozzák. Vertikális
viszonylatban az egyik fél egyoldalú aktusa csak akkor minősül versenyjogi értelemben
megállapodásnak, ha a felek között folyamatos üzleti kapcsolat van, és a másik fél az aktust
legalább hallgatólagosan, ráutaló magatartással elfogadja183
- hallgatólagos elfogadásnak
minősül az aktusban foglaltak követése -, vagy a forgalmazási keret-megállapodás
rendelkezései feljogosítják az egyik felet a többiekre nézve kötelező
magatartáskövetelmények meghatározására.184 A kartelltilalom büntetőjogi megközelítése
tekintetében a védett eljárástípusok (közbeszerzési és koncessziós eljárások) természetéből
következően az ajánlattevők által tanúsított összejátszás értékelésekor a vertikális kartellekre
vonatkozó versenyjogi előírásoknak nincs jelentőségük, azonban az ajánlatkérő és a

182 A megállapodásra irányuló tárgyalások a kartellbűncselekmény kísérletét valósítják meg. /Csemáné Váradi
Erika - Görgényi Ilona - Gula József - Lévay Miklós - Sánta Ferenc: Magyar büntetőjog. Különös rész 2. kötet.
Komplex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest 2006. 287.o./
183Tóth Tihamér: A vertikális versenykorlátozás aktuális kérdései- különös tekintettel a továbbeladási ár
megkötésre. In: Az európai közösségi és a magyar versenyjog fejlődési irányai. Szerk.: Vörös Imre, MTA
Jogtudományi Intézet, Budapest 2007. 27.o.
184 Nagy Csongor István: i.m. 307.o.
48
támogatott ajánlattevő verseny eredményének befolyásolására irányuló megállapodása
álláspontom szerint vertikális versenykorlátozó megállapodásnak minősül. A GVH eddig
egyszer sem vonta versenyfelügyeleti eljárás hatálya alá a tisztességtelen megállapodást kötő
ajánlatkérőt, jóllehet a GVH határozatok számos esetben tanúskodnak ajánlatkérői
közreműködésről. Erre példa a Vj-25/2004/103. számú határozat által tárgyalt jogeset. A
GVH által megállapított tényállás értelmében a Fővárosi Önkormányzat 2001-ben és 2002-
ben közel 40, Budapest különböző pontjait érintő út- és műtárgy felújítási munkálatokra
vonatkozó közbeszerzési pályázatot hirdetett meg. A Versenytanács ebből 19 esetben
bizonyítottnak látta, hogy a bírságolt cégek felosztották a piacot: a pályázatbeadás előtt
többször meghatározták, melyikük lesz a későbbi nyertes, és a többiek részben
alvállalkozóként részesedtek a megbízásból. A vállalkozások képviselői között ennek
érdekében folyamatos volt a kapcsolattartás, és a tárgyalások során – általában még a pályázat
kiírása előtt, majd a kiírást követően, sőt esetenként az eredményhirdetés után is újra – széles
tárgyi és személyi körben vitatták meg az esedékes beruházásokat.185 A GVH határozatának
szövegéből kiderül, hogy a kartell-megállapodás részvevői már kiírás előtt tudták, hogy a
Fővárosi Önkormányzat milyen munkák tekintetében ír ki közbeszerzési eljárást, illetve
megközelítőleg mennyit szán egy beruházásra, azaz az ajánlatkérői felső tűréshatárról pontos
információval rendelkeztek.186 A kartelltagok az eredményhirdetést megelőzően azzal is
tisztában voltak, hányan váltották ki a dokumentációt, ami szintén ajánlatkérői
közreműködésre utal.187
A kartell-megállapodások vonatkozásában megnyilvánuló ajánlatkérői közreműködést
támasztja alá a Vj-162/2004/125. számú GVH határozat tartalma is. A magyarországi
tudományegyetemek (ELTE, SOTE, DEOEC, SZTE, PTE) 2004 elején öt közbeszerzési
eljárást írtak ki integrált gazdálkodási információs rendszerek, illetve kórházi informatikai
rendszerek megvalósítására. A három marasztalt cég a megbízások elnyerése érdekében titkos
együttműködési megállapodást kötött, melynek eredményeként nyerési esélyüket növelő
párhuzamos ajánlatokat tettek, két egyetem esetében közösen befolyásolták a pályázatok
kiírását, a jelentkező versenytársak kiszorították.188 Az említett GVH határozat által feltárt,
potenciális ajánlattevők közötti levelezés értelmében az ajánlatkérő a kiírás pénzügyi
paramétereinek meghatározása tekintetében arra várt, hogy versenykorlátozó megállapodás

185 Közbeszerzéses kartell ügyek listája (frissítve 2013.02.11.)
[pdf] (2013.05.17.)
186 Vj-25/2004/103. sz. határozat 144. pont
187 Vj-25/2004/103. sz. határozat 148. pont
188 Közbeszerzéses kartell ügyek listája (frissítve 2013.02.11.)
[pdf] (2013.05.17.)
49
résztvevői megállapodjanak a nyertes ajánlattevő személyéről. Az idézett levelezés tartalma
értelmében tehát az ajánlattevők azzal számoltak, hogy az általuk kötött megállapodás
tartalmának megfelelően fogja az ajánlatkérő alakítani a kiírás feltételeit.189
A fentebb ismertetett jogesetek vonatkozásában hozott határozatok szövege az
ajánlattevők és az ajánlatkérő közötti megállapodás létrejöttéről tanúskodnak, ezért
álláspontom szerint ilyen cselekmények bizonyított megvalósulása esetében mind az 1978.
évi, mind a 2012. évi Btk. szövege alapján büntetőjogi számon kérésnek van helye. Más a
helyzet akkor, ha az ajánlatkérő egyoldalúan, az ajánlattevőkkel lebonyolított egyeztetés
nélkül tanúsít versenykorlátozó magatartást. A Vj-15/2009. számú végzés értelmében a
vizsgáló megállapította, hogy az ajánlatkérő a parkfenntartás tárgyában kiírt közbeszerzési
eljárás kapcsán olyan feltételeket állapított meg, amelyekkel leszűkítette az egyes
közbeszerzésen indulni képes parkfenntartó vállalkozások számát, ugyanis csak a nagy
kapacitással rendelkező vállalkozások tudtak indulni az ily módon kiírt közbeszerzéseken.
Mindez versenyre nyilvánvalóan negatív hatást gyakorolt. Felmerültek arra utaló információk,
hogy az eljárás alá vontak befolyásolták a kiírókat, de erre vonatkozó bizonyíték nem került
elő.190 Amennyiben az ajánlatkérő és az ajánlattevők közötti együttműködés nem nyer
bizonyítást, az ajánlatkérő versenykorlátozó magatartása miatt a Tpvt. 7.ā-a alapján, bírósági
úton lehet kezdeményezni a versenyjogsértés miatti felelősségre vonást, illetve a törvényes
határidőn belül az arra jogosultak élhetnek a közbeszerzési eljárás vonatkozásában biztosított
jogorvoslati lehetőséggel is.
Ehelyütt kell megjegyezni, hogy GVH gyakorlata értelmében megállapítható, hogy a
közbeszerzési, illetve koncessziós eljárásokat érintő versenykorlátozó megállapodások nem
feltétlenül minősülnek kőkemény kartellnek.
4.4.2 Összehangolt magatartás
Ahogy arra már fentebb is utaltam, a megállapodás fennállásának bizonyítása nagyon
nehéz, mivel a kartellezésnek a lehető legritkább esetben vannak írásos nyomai. Sokszor csak
a piaci körülményekből lehet egyértelműen következtetni az együttműködésre, mert az
egyeztetés fórumaival, formájával kapcsolatban nem sikerül meggyőző bizonyítékot feltárni.
Ettől függetlenül a rejtett „eszmecseréknek” köszönhetően a versenykorlátozó hatás létrejön,
épp ezért indokolatlan lenne, ha a kartelltagok a kommunikációs csatornák felderítésének
nehézségei miatt elkerülhetnék a számonkérést. A vállalkozások a megállapodás szintjét el

189 Vj-162/2004/125. sz. határozat 97. pont
190 Vj-15/2009. számú végzés
50
nem érve, pusztán piaci magatartásukkal is üzenhetnek egymásnak, ekkor beszélünk
összehangolt magatartásról.191 Az összehangolt magatartást nem könnyű elkülöníteni a
párhuzamos magatartástól, ugyanis mindegyik piaci jelenségre a versenytársak azonos
magatartása utal. A különbség a motivációs háttérben rejlik, hisz az összehangolt magatartás a
versenytorzításon keresztüli nyereségszerzést célozza, a párhuzamos magatartás esetében
viszont az azonos cselekvés a piaci események értékelésének következménye. A versenyjog
nem tiltja, hogy a piaci szereplők önállóan hozott, a piaci logikának megfelelő döntés alapján
véletlenszerűen azonosan alakítsák ki magatartásukat,192 azonban ha az „egyen-cselekvésnek”
nincs racionális, logikus magyarázata, összehangolt magatartásról beszélhetünk.
A közösségi joggyakorlat szerint ha a megállapodást és az összehangolt magatartást
közös versenyellenes cél köti össze, ezt a jelenséget egyetlen és folyamatos jogsértésnek lehet
tekinteni.193 Sor kerülhet a megállapodás és összehangolt magatartás együttes megállapítására
is anélkül, hogy bizonyítani kellene, hogy az egyes tényállásbeli elemek egyszerre jelenítik
meg mindkét elkövetési magatartást.194 Ez a jogalkalmazói megoldás arra utal, hogy az
összehangolt magatartás és a megállapodás között nincs merev válaszfal, sőt véleményem
szerint az összehangolt magatartást magába foglalja a megállapodás fogalma, hisz az
együttműködés megvalósulása szempontjából nincs jelentősége, hogy a vállalkozások milyen
kommunikációs csatornán keresztül üzennek egymásnak. Épp ezért nem biztos, hogy helyes
az említett elkövetési magatartások elkülönítése.
Az uniós joggyakorlat szerint számonkérés tekintetében egyáltalán nem mindegy, hogy
a bíróság összehangolt magatartás vagy megállapodás megvalósulását állapítja meg. Az
Enichem Anic és Hercules ügyben a propiléntermelők olyan ülésen vettek részt, amelyen
felfedték versenytársaik előtt a piaci magatartásukkal kapcsolatos jövőbeli terveiket
(áremelésre, mennyiségi korlátozásokra vonatkozó terveket), forgalmi adatokat,
információkat cseréltek a résztvevők egymással. Az Elsőfokú Bíróság vélelmezte az
összehangolt magatartás megvalósulását.195 A Kúria megállapította, ha valaki összejátszást
elősegítő tevékenységben vesz részt, vélelmezni kell, hogy az így szerzett információkat
figyelembe vette magatartása kialakítása során, de mivel az összejátszás és a magatartás

191 Nagy Csongor István: 319.o.
192Belovics Ervin - Molnár Gábor - Sinku Pál: Büntetőjog II., A 2012. évi C. törvény alapján. HVG-Orac Lap- és
Könyvkiadó Kft., Budapest, 2012. 841.o.
193 Dán Judit: i.m. 23.o.
194 Nagy Csongor István: i.m. 272.o.
195 Nagy Csongor István: i.m. 327.o.
51
közötti ok-okozati viszony elengedhetetlen, az érintett vállalkozó bizonyíthatja ennek
ellenkezőjét.196
Ezek szerint ha a felek egy ülésen olyan információkat adnak és kapnak, melyek alapján
kiszámíthatóvá válik a piaci szereplők későbbi magatartása - megszüntetve ezzel a verseny
lényegét -, de a résztvevők nem mondják ki nyíltan a piaci szereplők befolyásolására irányuló
szándékot, csak ráutaló magatartásukkal teszik ezt egyértelművé, összehangolt magatartást
kell vélelmezni, de el lehet kerülni a cselekmény szankcionálását, ha az eljárás alá vont
bebizonyítja, nem az ülésen elhangzottak határozták meg piaci magatartását. Hallgatólagos
konszenzus esetén elhatárolódási kötelezettség nem terheli az együttműködőket. Ugyanakkor
ha a felek az ülésen kifejezetten megbeszélik, hogy a jövőben azonos áron adják termékeiket,
akkor önmagában az ülésen való részvétel megállapodásnak, azaz kartellezésnek minősül, és
nincs jelentősége, hogy a résztvevő a megállapodásnak megfelelően alakította-e piaci
magatartását, csak az számít eleget tett-e elhatolódási kötelezettségének.
A fentebb leírt megkülönböztetést nem tartom megalapozottnak, hiszen nyilvánvaló,
hogy a vállalkozások nem cél nélkül osztják meg versenytársaikkal a piacérzékeny
információkat, ezért az „informatív” ülés résztvevőit is kötelezni kellene az elhatárolódásra,
hiszen az ilyen jellegű megbeszélésen részt vevő vállalkozások puszta jelenlétükkel az
egyetértés, az együttműködési készség látszatát keltik, ami biztatást jelent a többi
versenytársnak.
A magyar joggyakorlat e tekintetben fejlettebb megoldást alkalmaz, ugyanis a GVH
állásfoglalása szerint megvalósul az összehangolt magatartás, ha egy vállalkozás egy
megbeszélésen más vállalkozások előtt beszél a közeljövőben alkalmazni kívánt, a verseny
szempontjából releváns üzletpolitikájáról. Az ülés résztvevői, illetve azok, akik tudtak
versenytársuk bejelentéséről, ha nem bizonyítják, hogy a bejelentéstől elhatárolódtak, részesei
az összejátszásnak.197
4.4.3 Döntés
Gyakori, hogy adott iparágban dolgozó cégek vagy meghatározott szakmát (orvos,
ügyvéd, közjegyző) űzők érdekvédelmét, illetve tevékenység-koordinációját külön szervezet
látja el. Az ilyen szervezetek sokszor versenyellenes törekvéseknek lehetnek a melegágyai,198

196 Nagy Csongor István: i.m. 328.o.
197 A Gazdasági Versenyhivatal elvi állásfoglalásai 2009 (egységes szerkezetben a korábbi években kiadott
állásfoglalásokkal) 11.4. pont
[pdf] (2010.05.15.)
198 Dán Judit: i.m. 23.o.
52
ugyanis az érdekvédelmi társulásokba tömörülő vállalatok bíznak benne, hogy a hasznos
funkciók leple mögül egy-egy döntés kapcsán kevésbé tűnik ki a versenykorlátozásra, illetve a
piaci szereplők magatartásának befolyásolására irányuló törekvés. Épp ezért mind az uniós,
mind a magyar jog a társulások döntéseit a versenykorlátozó megállapodások tilalmának
hatálya alá vonja. A társulások döntései a legkülönbözőbb formát ölthetik, a számonkérés
szempontjából a döntés formájának, kötelező erejének, illetve jogi kikényszeríthetőségének
nincs jelentősége. Így versenyfelügyeleti eljárás indulhat a szervezet működési, és
alapszabályában foglaltak miatt, továbbá vizsgálat tárgyai lehetnek az ajánlások is.199
A magyar joggyakorlat követi a közösségi mintát, lényeges eltérés a két jogrendszer
között nincs. Az elemzett elkövetési magatartásra többek között a Hungarophama Zrt.
szolgáltatott példát. A Hungaropharma Zrt. 2008 első félévének végéig a magyarországi
gyógyszertári forgalom 22 százalékát adó 490 gyógyszertárral kötött megállapodást. Az
együttműködés koordinálására a Hungaropharma Zrt. és a 2007. május 31-ig megállapodást
kötő gyógyszertárak ún. Partnerpatikai Társaságot (Gyöngy Stratégia Szövetséget) hoztak
létre, melynek elfogadták Együttműködési Szabályzatát. A GVH a vizsgálat után
megállapította, hogy a dokumentum két pontja alkalmas a piaci verseny korlátozására. A
megállapodásban szerepel, hogy a gyógyszertár saját akciót csak akkor tarthat, ha azzal az
együttműködés összes résztvevőjét képviselő tagi tanács egyetért. A GVH szerint az akció
bejelentésének kötelezettsége korlátozhatja a versenyt, hiszen a versenytársak ezáltal
tudomást szerezhetnek egymás ármagatartásáról. A megállapodás másik aggályos pontja
értelmében a gyógyszertárak vállalják a Hungaropharma által meghatározott akciós árak
tartását. Mivel ez az előírás megakadályozza a vevő gyógyszertárak azon képességét, hogy
maguk határozzák meg eladási áraikat, a GVH szerint az együttműködési megállapodás
említett pontja versenykorlátozásnak minősül.200
Véleményem szerint a bemutatott elkövetési magatartás közbeszerzési, illetve
koncessziós eljárások esetén az eljárás eredményének befolyásolásához önmagában nem
elegendő, akkor sem, ha a megállapodás piacfelosztásra irányul, mivel nélkülözhetetlen a
felek adott pályázat tárgyában történő egyeztetése. Ezt az álláspontot alátámasztja a GVH Vj102/2004. számú határozata is, mely szerint kilenc európai és öt japán vállalkozás 1988-ban
megállapodást kötött a GIS (gázszigetelésű nagyfeszültségű elektromos
kapcsolóberendezések) világméretű piacának felosztására. A GIS-megállapodás európai

199 Dán Judit: i.m. 24.o.
200 Felülvizsgálják a Gyöngy Patikák szerződéseit.
(2010.03.19.)
53
résztvevői az ún. E-megállapodásban rögzítették az elosztás konkrét mechanizmusát, az egyes
vállalkozásoknak juttatandó kvótákat. A kartell mintegy 15 évig működött, 1991-2004 között
legalább 13 magyarországi projekt került egyeztetés céljából a kartellben résztvevők elé.201 A
vonatkozó GVH határozat szövege rögzítette, hogy a konkrét projektben érdekelt
versenytársak faxon vagy telefonon munkamegbeszéléseket tartottak egymással a
versenykorlátozó megállapodás végrehajtási módja tekintetében.
Ahogy az összehangolt magatartás külön elkövetési magatartásként történő
értékelésével nem tudok egyetérteni, a társulások döntésének megállapodás fogalmából
történő kiemelését is feleslegesnek tartom, hiszen a társulások döntései véleményem szerint
minden esetben a tagok többségének akaratát, egyezségét tükrözik. Mivel mindegyik
elkövetési magatartás esetében a kartelltagok megállapodásának különböző
megnyilvánulásairól beszélhetünk, csak a kommunikációs keretek különböznek, a
kartelltilalom büntetőjogi vetületeit érintően az elkövetési magatartásonként eltérő lehetséges
elkövetői alakzatokat hirdető álláspontokkal202 nem tudok azonosulni. Véleményem szerint
valamennyi elkövetési magatartás esetében elképzelhető a részesi alakzat megállapítása.
203
4.4.4 Versenyellenesség
A kartellezés miatti felelősségre vonásnak az a feltétele, hogy a fentiekben elemzett
elkövetési magatartások versenyellenesek legyenek. Az a cselekmény versenyellenes,
amelynek célja vagy lehetséges hatása a verseny megakadályozása, korlátozása vagy
torzítása.204 Nincs szükség a megállapodás konkrét hatásainak vizsgálatára, ha az
természeténél fogva a verseny akadályozását, korlátozását, torzítását célozza.205 A közösségi
joggyakorlat értelmében a következő piaci magatartások számítanak versenyellenes
célzatúnak: horizontális kontextusban az ármegállapodás, a piacfelosztás, a kontingentáló
kartellek,206 a kibocsátás és az eladás korlátozására irányuló egyezségek, az árinformációk
cseréjére vonatkozó megállapodások, valamint a kollektíve alkalmazott kizárólagossági

201 Közbeszerzéses ügyek listája (frissítve 2013.02.11.)
[pdf] (2013.05.17.)
202Belovics Ervin-Molnár Gábor-Sinku Pál: Büntetőjog. Különös Rész. Nyolcadik átdolgozott kiadás. HVGORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2009. 522.o.
203A döntésre irányuló előterjesztés a kartellbűncselekmény kísérletét valósítja meg. /Csemáné Váradi Erika,
Görgényi Ilona, Gula József, Lévay Miklós, Sánta Ferenc: i.m. 287.o./
204 Nagy Csongor István: i.m. 342.o.
205 Tóth Tihamér: i.m. (84. lábjegyzet) 119.o.
206 ABA Section of Antitrust Law: Antitrust and Assotiations Handbook. ABA Defending Liberty Pursuing
Justice, Chicago 2009. 30.o.
54
kikötések, vertikális viszonylatban pedig a konkrét vagy minimum viszonteladási ár
meghatározása, továbbá az abszolút területi kizárólagosságot, illetve exporttilalmat tartalmazó
megállapodások.207 A felsorolt cél típusú magatartások a későbbiekben részletezendő de
minimis szabály alóli kivételek közé tartoznak, így a felelősség megállapítása szempontjából
nincs jelentősége az említett cselekményeket tanúsítók piaci részesedésének.
Elvileg az uniós jog nem ismeri az amerikai Sherman Act 1. ā-a által bevezetett „per se”
jogellenességet,208 amely azt jelenti, hogy bizonyos piaci magatartások automatikusan, piaci
környezetükre tekintet nélkül jogsértőnek minősülnek,209 azonban a versenyellenes céllal
kapcsolatban fentebb leírtakból az következik, hogy a gyakorlatban az Unióban is érvényesül
az Egyesült Államokból származó jogintézmény.210 A közösségi jogi versenyellenes cél
kategóriája pusztán abban különbözik a „per se” jogellenességtől, hogy a versenyellenes
célzatú cselekmények előtt elméletileg nyitva van az egyedi mentesség kapuja (a durva
kartelleket konzekvensen kivonják a csoportmentesség köréből), azonban az EUMSZ 101.
cikkének (3) bekezdése által felsorolt egyedi mentességi feltételek megállapításához
elengedhetetlen a piaci hatás vizsgálata, amire céltípusú cselekmények esetén nem kerül
sor.
211
Versenykorlátozó célzat hiányában a közösségi joggyakorlat szerint sort kell keríteni a
megállapodás versenyellenes hatásainak vizsgálatára. Ehhez meg kell határozni az érintett
piacot, hogy lehetővé váljon a megállapodás hatásainak a vonatkozó jogi és gazdasági
kontextusban történő tanulmányozása.212 A megállapodás utáni versenyhelyzetet egy kevésbé
korlátozó megállapodás esetén előálló versenyhelyzettel kell összevetni.213 A versenyellenes
hatás feltétele akkor is fennáll, ha a megállapodásnak csupán lehetséges versenykorlátozó,
torzító vagy akadályozó hatása van.214
A magyar joggyakorlat alapjaiban követi az uniós mintát, azonban nem beszélhetünk
teljes azonosságról, hisz az uniós jogban általánosan léteznek céljellegű magatartásként
elkönyvelt cselekménytípusok, és a konkrét ügyben felmerülő cselekményt automatikusan,
ezen előre gyártott klisék alapján minősítik, a magyar jogalkalmazók azonban egyedileg

207 Nagy Csongor István: i.m. 348.o.
208 Maher M., Dabbah: International and Comparative Competition Law. Cambridge University Press,
Cambridge 2010. 230.o.
209 Broder, Douglas F.: A Guide to US Antitrust Law. Sweet & Maxwell, London, 2005. 39.o.
210 Rodger, Barry J. – MacCulloch, Angus: Competition Law and Policy in the EC and UK. RoutledgeCavendish, Tayler Francis Group London and New York 2009. 20. o.
211 Elhauge, Einer - Geradin, Damien: Global Competetion Law and Economics. Hart Publishing. Oxford and
Portland. Oregon 2011. 84. o.
212 Tóth Tihamér: i.m. (84. lábjegyzet) 121.o.
213 Tóth Tihamér: i.m. (84. lábjegyzet) 122.o.
214 Nagy Csongor István: i.m. 344.o.
55
vizsgálnak valamennyi magatartást, és a megállapodás szövegéből, a döntés jogi és gazdasági
környezetéből, valamint a felek magatartásából vonnak le a versenyellenességre vonatkozó
következtetéseket.215
Mivel a magyar de minimis szabály (a csekély jelentőségű kartellekre vonatkozó
rendelkezések) alóli kivételek között vertikális megállapodások nem szerepelnek, a magyar
versenyjog a céljellegű vertikális viszonylatban kötött egyezségek számára a felek piaci
részesedésétől függően biztosítja a jogkövetkezmények alóli mentesülés lehetőségét, így a
közösségi joggal ellentétben hazánk versenyjoga csak a horizontális megállapodások
tekintetében alkalmazza de facto a „per se” jogellenesség intézményét.
Kritikai észrevételként fogalmazták meg, hogy a versenykorlátozó hatás tekintetében
sem versenyjogi, sem büntetőjogi meghatározás nem áll a jogalkalmazók rendelkezésére.216
Ez a büntetőjogban valóban komoly nehézséget jelent a stádiumok meghatározásánál. Ismert
olyan álláspont, mely szerint a versenykorlátozás csak a manipulált pályázat eredményének
kihirdetésével, illetve az eredményhirdetésen alapuló szerződés megkötésével következik
be,217 más vélemények szerint viszont az elkövetési magatartások megvalósulásának
törvényszerű következménye a verseny korlátozása, és a befejezettség stádiumának
megállapítása független az eredményhirdetés, illetve a szerződéskötés bekövetkezésétől.218 Ha
a versenykorlátozás kifejezését szó szerint értelmezzük, akkor kénytelenek vagyunk az utóbbi
állásponttal azonosulni, hiszen a verseny az elkövetési magatartások tanúsításával
automatikusan korlátozottabbá válik. Amennyiben a kartellezésre az eredményhirdetésig nem
derül fény, illetve minden a kartelltagok elképzelései szerint alakul, és nem bukkan fel az
utolsó pillanatban egy váratlan, megállapodáson kívüli pályázó, akkor a verseny teljes
kizárása valósul meg, azonban az elemzett büntetőjogi tényállás megelégszik a verseny
korlátozásával. Más kérdés, hogy az elkövetési magatartások megvalósításával automatikusan
együtt járó versenykorlátozó hatás eredményként történő rögzítése felesleges volt, az ezzel
okozott bizonytalanság csak megnehezítette a jogalkalmazást. Természetesen nem kizárt,
hogy a jogalkotó az eredményhirdetés bekövetkezéséhez akarta kötni a befejezettség
stádiumát, a pontatlan megfogalmazás miatt azonban nem érte el célját.

215 Nagy Csongor István: i.m. 350.o.
216 Csépai Balázs-Ujvári Ákos: i.m. 226.o.
217 Csépai Balázs-Ujvári Ákos: i.m. 227.o.
218 Molnár Gábor: i.m. 77.o.
56
4.4.5 Privilegizált eset
Az uniós és a hazai versenyjog látszólag nem tartalmaz privilegizált esetre vonatkozó
rendelkezéseket, azonban a kartellezés által generált előny mértéke a szankcionálás során
jelentőséggel bír. A büntetőjogi tényállás a közbeszerzési érték mértékétől teszi függővé az
enyhébb elbírálást, amire 50 millió alatt számíthatnak az elkövetők, azonban a koncessziós
eljárások során kivitelezett versenykorlátozó magatartás esetében a jogalkotó nem
fogalmazott meg privilegizál esetet. E tekintetben nincs különbség az 1978. évi, illetve a
2012. évi Btk. kartelltényállása között. Vannak, akik a koncesszióköteles tevékenység
természetével indokolják ezt a törvényhozói következetlenséget,219 én viszont úgy gondolom,
hogy koncessziós eljárás esetén is meg lehet becsülni a kartellezésből származó előny
mértékét, különösen akkor, ha a koncessziós díj vonatkozásában zajlik a versenyeztetés,
mindazonáltal több okból is sokkal egyszerűbb és hatékonyabb lenne a privilegizált eset
büntetőjogi tényállásból történő törlése.
Mind az 1978. évi, mind a 2012. évi Btk. szerinti tényállásban a privilegizált eset
kapcsán megnevezett közbeszerzési értékhatár ugyan illeszkedik a büntetőjog
szankciórendszerébe, azonban alkalmatlan a közbeszerzési eljárások valódi jelentőségének
meghatározására. A tényállás által megjelölt összeg ugyanis a közbeszerzés tárgyától függően
súrolhatja a közösségi eljárás lefolytatását igénylő értékhatárt, azaz az 50 milliós
közbeszerzési értéket el nem érő eljárások közbeszerzési szempontból nem feltétlenül
minősíthetők jelentéktelennek. Véleményem szerint a kartellezés „eredményessége” független
a közbeszerzési eljárás értékétől, az inkább a becsült piaci ár, illetve a kartellezéssel
kikényszerített ár közötti százalékos eltéréssel mérhető. Továbbá a közbeszerzési eljárások
okán kifizetésre kerülő közpénzek védelme az adott eljárás tárgyát képező összeg mértékétől
függetlenül jellegükből adódóan fokozott védelmet igényelnek, ami véleményem szerint nem
teszi lehetővé az egyébként a büntetőjogi szankciórendszerben megszokott elkövetési értéken
alapuló enyhébb elbírálást. További érv a privilegizált eset szükségtelensége mellett azon
jogalkotói következetlenség felszámolása iránti igény, mely szerint kizárólag a közbeszerzési
eljárások tekintetében került sor privilegizált eset megfogalmazására.
A fentiekből kiderül, hogy jelenlegi formájában nincs szükség a privilegizált esetre,
annak gyakorlati hasznosításához elengedhetetlen lenne feltételeinek módosítása, illetve a
jogintézmény koncessziós eljárásokra történő kiterjesztése. Úgy gondolom, hogy a

219 Belovics Ervin-Molnár Gábor-Sinku Pál: i.m. (266. lábjegyzet) 523.o.
57
későbbiekben bemutatásra kerülő engedékenységi politikának és ezzel együtt a cselekmény
felderítésének hatékonyságát elősegítené, ha a törvény által garantált enyhébb büntetőjogi
elbírálás a beismerő vallomás sorrendjének, illetve a szolgáltatott információk értékének a
függvénye lenne.
4.5 A felelősségre vonás alóli mentesülés feltételei
A tényállásszerű magatartást tanúsítóknak nem mindig kell számolni a kartellezés
jogkövetkezményeivel, hiszen a piaci verseny komolyabb veszélyeztetésére eleve alkalmatlan
kartellformációk elleni fellépés felesleges többletterhet jelentene a hatóság számára.220 A
kartellek a verseny korlátozása mellett akár pozitív piaci hatásokat is kifejhetnek, ilyen
esetben különösen mérlegelni kell a hatósági beavatkozás szükségességét. Az is előfordulhat,
hogy a cselekmény felderítéséhez fűződő érdek dominánsabb, mint a megtorlás igénye.
4.5.1 Közérdeksérelem tartalma
A Tpvt. szerinti felelősségre vonás feltétele, hogy a Tpvt. 11.ā-a szerinti tényállásszerű
magatartás közérdeksérelmet valósítson meg, mivel a GVH magánérdekek védelmében nem
jár el. A közérdeksérelem megvalósulását a GVH a piaci verseny fenntartása vonatkozásában
vizsgálja, ezen feltétel fennállása a versenyfelügyeleti eljárások megindításának alapja.221 A
dinnyekartell-ügyben a jogszabályi környezet változása miatt adott piac vonatkozásában
módosultak a közérdek tartalmával kapcsolatos elképzelések. A közérdek tartalmával
kapcsolatos bizonytalanság miatt a közelmúltban született meg a GVH „dinnyekartell”
ügyben hozott eljárást megszüntető végzése. A Gazdasági Versenyhivatal 2012. augusztus 27-
én versenyfelügyeleti eljárást indított az ALDI Magyarország Élelmiszer Bt., az Auchan
Magyarország Kft., a CBA Kereskedelmi Kft., a Lidl Magyarország Kereskedelmi Bt., a
SPAR Magyarország Kereskedelmi Kft. és a TESCO-GLOBAL Áruházak Zrt., továbbá a
Magyar Dinnye Szövetség Közhasznú Egyesület és a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi
Szervezet és Terméktanács ellen, mivel azok vélelmezhetően megegyeztek egyrészt a
Magyarországon termesztett görögdinnye 2012. július közepétől alkalmazandó áraiban,
másrészt abban, hogy a Magyarországon kívül megtermelt dinnyét nem, vagy csak
diszkriminatív árazással forgalmaznak Magyarországon. 2012 őszén az Országgyűlés
módosította a Szakmaközi törvényt. Ennek értelmében mezőgazdasági termékeket érintő -
akár folyamatban lévő - kartell eljárásokban a GVH köteles kikérni a vidékfejlesztési

220 Wish, Richard: Competiton Law. Oxford University Press, New York 2009. 137-138.
221 1996. évi LVII. törvény 70.ā (1) bekezdés
58
miniszter állásfoglalását a hazai versenyjog alkalmazhatósága kérdésében, és eljárását csak
ezen álláspont alapján folytathatja. A GVH megkereste a vidékfejlesztési minisztert, az általa
adott válasz szerint nem állapítható meg a tisztességtelen piaci magatartás és a
versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 11. ā-a szerinti jogsértés a
vizsgált magatartás vonatkozásában. A Szakmaközi törvény módosítása egyúttal gyakorlatilag
kizárja a Tpvt. alapján a kartellezéssel kapcsolatos jogsértések szankcionálását agrártermékek
vonatkozásában. Jóllehet a miniszter állásfoglalása az uniós jog alkalmazhatóságát nem érinti,
a Szakmaközi törvény az EUMSZ 101. cikke vonatkozásában is korlátozni törekszik a
szankció kiszabásának lehetőségét. A GVH úgy ítélte meg, hogy a jogkövetkezmény nélküli,
pusztán a jogsértés kimondására irányuló eljárás nem vezethet a verseny feltételeinek érdemi
javulásához.222
A vizsgálói végzés rögzítette, hogy a jogalkotó az érintett szektor vonatkozásában
kérdésessé tette a Tpvt.-ben meghatározott, a GVH által védeni rendelt közérdek tartalmát.
Tekintettel a közérdek megítélésével kapcsolatos jelentős bizonytalanságra, a GVH úgy ítélte
meg, hogy a Tpvt.-ben rögzített közérdeket az szolgálja jobban, ha az erőforrásait a
bizonytalanság által nem érintett egyéb jogsértésekkel szembeni hatékony fellépésre fordítja.
így a jelen ügyben az eljárás folytatása a továbbiakban már nem volt indokolt.223
4.5.2 Csekély jelentőségű megállapodás
Az EUMSZ 101. cikkének alkalmazása csak akkor lehetséges, ha a megállapodás vagy
az összehangolt magatartás, illetve a döntés a tagállamok közötti kereskedelmet érzékelhetően
befolyásolja. Ilyen hatás kifejtésére főleg olyan kartellek képesek, amelyek tagjai jelentős
piaci részesedéssel rendelkeznek. Ebből kiindulva az uniós jog értelmében horizontális kartell
esetében a felek együttes részesedése a meghatározó, amely nem haladhatja meg a 10%-ot,
vertikális kontextusban pedig a felek egyedi részesedése a mérvadó, mely maximum a 15%-ot
érheti el. Ha a kartell típus szerinti besorolása nehézséget okoz, a 10%-os küszöb
alkalmazandó.224 Ha piac 30%-át vagy azt meghaladó részét hasonló csekély jelentőségű
megállapodások fedik le, akkor az egyezségek hatása halmozódik. Kumulált hatás esetén a
megengedett piaci részesedés egységesen nem lehet több 5%-nál.225 A megállapodások akkor

222 Döntött a GVH a "dinnye kartell" ügyben
(2013.05.17.)
223 Vj/62-64/2012. számú végzés 71-72. pontja
224 De minimis közlemény HL C 368, 201.12.22. 7. pont
225 De minimis közlemény HL C 368, 201.12.22. 8. pont
59
nem korlátozzák a versenyt, ha a piaci részesedés két egymást követő naptári évben maximum
2 százalékponttal haladta meg a küszöböket.226
A vázolt küszöbök átlépése még nem jelenti, hogy a cselekmény feltétlenül a kartellezés
jogkövetkezményeit vonja maga után,227 hiszen a megengedett piaci részesedés mértékének
átlépése még nem zárja ki az egyedi, illetve a csoportmentesség lehetőségét. A piaci küszöb
meghaladása csupán további vizsgálatok lefolytatását alapozza meg.
Piaci részesedésüktől függetlenül nem tartozhatnak a bagatellkartellek közé horizontális
kontextusban az árkartellek, a kontingentáló kartellek, illetve a piacfelosztó kartellek,
vertikális viszonylatban pedig a konkrét és a minimális viszonteladási ár maghatározása, az
abszolút területi korlátozás, a szelektív forgalmazási megállapodások bizonyos korlátozásai,
valamint az alkatrész-beszállítókkal szemben alkalmazott bizonyos korlátozások. Az említett
megállapodások akkor is kivételt képeznek a de minimis szabály alól, ha a versenytársak a
termelési vagy az értékesítési lánc különböző szintjein mozognak.228 Ahogy arra már
korábban is utaltam, a leírt kivételek magukba foglalják a céljellegű magatartásokat.
A magyar versenyjog a bagatellkartellekre vonatkozó küszöböt egységesen 10%-ban
állapítja meg,229 a jogalkotó tehát nem alkalmaz a vertikális kartellek tekintetében eltérő
küszöböt. Sőt a piaci részesedés megállapításának szempontjai is azonosak mind a
horizontális, mind a vertikális kapcsolatok esetében, ugyanis a piaci részesedés kiszámításánál
a megállapodást kötő felek és az azoktól nem független vállalkozások együttes részesedése230
a meghatározó. Ez a vertikális kartellek tekintetében az uniós szabályozáshoz képest
szigorúbb nemzeti elbírálást eredményez, hiszen a megállapodást kötő felek együttes piaci
részesedésének vizsgálata növeli a csekély jelentőségű megállapodások tekintetében rögzített
küszöb túllépésének esélyét. A vertikális kartellekkel kapcsolatos „szigort” hatástalanítja az a
tény, hogy a közösségi joggal ellentétben a kivételek között (a vételi vagy az eladási ár
versenytársak közötti közvetlen vagy közvetett meghatározása, a versenytársak közötti
piacfelosztás)231 nem szerepelnek a vertikális kartellek. Ha tehát egy vertikális kartell
tagjainál a piaci részesedés mértéke nem haladja meg a törvényben meghatározott küszöböt, a
kartell további piaci hatásainak vizsgálatára nem kerülhet sor, a kartelltagok automatikusan
mentesülnek a jogkövetkezmények alól.

226 De minimis közlemény HL C 368, 201.12.22. 9. pont
227 Nagy Csongor István: i.m. 361.o.
228 De minimis közlemény HL C 368, 201.12.22. 11. pont
229 1996. évi LVII. törvény 13.ā (2) bekezdés
230 1996. évi LVII. törvény 13.ā (2) bekezdés
231 1996. évi LVII. törvény 13.ā (2) bekezdés a)-b) pontok
60
A tíz százalékot meg nem haladó piaci részesedés egy évet meg nem haladó hatályú
megállapodás esetében csak akkor jelent védelmet, ha az a megállapodás érvényességének
időtartama alatt folyamatosan fennáll. Ha az egyezség érvényességi ideje az egy évet
meghaladja, minden naptári évben teljesülnie kell a bagatellkartell feltételének.232 Az érintett
naptári évek közül csak arra az évre nézve veszíti el a megállapodás a védettségét, amelyikben
a felek piaci részesedése meghaladta a 10%-os küszöböt, a többi naptári évben a
megállapodás továbbra is csekély jelentőségűnek tekintendő. E tekintetben a magyar
szabályozás szigorúbb az uniós versenyjognál, mivel egyáltalán nem teszi lehetővé küszöb
meghaladását.
Kartelltilalom alá esik a csekély jelentőségű megállapodás, ha a piacon jelenlévő
hasonló megállapodások együttes hatásaként a verseny jelentősen korlátozódik. A GVH-nak
lehetősége van rá, hogy eljárása során megállapítsa az ilyen megállapodás tilalom alá esését,
de az egyezség megkötését nem lehet bírsággal szankcionálni.233 Ez annyit jelent, hogy a
GVH a jövőre nézve kimondja a megállapodás jogellenességét, és bírság kiszabására pedig a
határozat kiadását követő további működés észlelése esetén kerülhet sor. Összevetve a
közösségi joggal a magyar szabályozás a kumulált hatás megállapítása tekintetében nagyobb
szabadságot ad az eljáró szervnek, ugyanis nincsenek merev küszöbök, a GVH belátása
szerint járhat el. Kumulált hatás fennállása esetén a magyar jog (a közösségi joggal
ellentétben) újabb egyezség kötését egyáltalán nem tolerálja, így a jogellenesség
megállapításához elegendő a megállapodás megkötésének ténye, lényegtelen a felek piaci
részesedésének mértéke.
4.5.3 Mentesítés
A tényállásszerű megállapodások másik „mentsvára” a mentesítés jogintézménye. A
joggyakorlat a mentesítés két típusát, az egyedi és a csoportmentességet különíti el.
4.5.3.1 Egyedi mentesség
Az EUMSZ 101. cikkének (3) bekezdése értelmében több feltétele van az egyedi
mentesség fennállásának. Először is a megállapodásnak gazdasági előnnyel kell járni (hozzá
kell járulnia az árutermelés vagy fogalmazás javításához, illetve a műszaki technikai,
gazdasági haladás előmozdításához). Az előny megtestesülhet a költséghatékonyság
javulásában, új vagy a korábbinál fejlettebb termékek piacra lépésében, illetve rendszeresebb,

232 1996. évi LVII. törvény 13.ā (3) bekezdés
233 1996. évi LVII. törvény 13.ā (4) bekezdés
61
stabilabb kínálat megszervezésében stb. Az említett előnyök méltányos részének a
fogyasztóknál kell lecsapódni. A fogyasztó fogalma nemcsak a végső felhasználót, hanem a
köztes vásárlókat is magába foglalja. A fogyasztók számára előnyt jelenthet például az árak
csökkenése, a választék növekedése és a megbízhatóbb kiszolgálás. Nem szükséges, hogy a
versenykorlátozó megállapodás valamennyi előnye a fogyasztóknál jelentkezzen, elegendő,
ha érzékelhető mértékű kompenzációban részesítik őket a megállapodás résztvevői.234
Mindig csak az adott célnak megfelelő mértékű lehet a versenykorlátozás, a
megállapodást kötő felek nem vállalhatnak fel szükségtelen kockázatot. A megállapodás nem
járhat azzal az eredménnyel sem, hogy az érintett áru piacának nagy részén megszűnik a
verseny.
A magyar versenyjog lényegében nem tér el az uniós példától, pusztán két
többletszempontról rendelkezik az egyedi mentesítés körében a jogalkotó: a környezetvédelmi
helyzet és a versenyképesség javítását is nevesíti a versenykorlátozó megállapodással elérhető
előnyök között.235
4.5.3.2 Csoportmentesség
Gyakran spekulatív és széles körű jogalkalmazói mérlegelést igényel annak eldöntése,
hogy az egyedi mentesség feltételei konkrét esetben fennállnak-e. A csoportmentességi
rendeletek e tekintetben egyértelmű helyzetet teremtenek, ugyanis meghatározzák azokat a
megállapodásokat, amelyek biztosan teljesítik az egyedi mentesség feltételeit.
A csoportmentességi rendelet közösségi jogalapját az EUMSZ 103. cikkében
megfogalmazottak képezik. Az (1) bekezdés értelmében a 101. (kartelltilalom) és 102.
cikkben foglaltak érvényre juttatása érdekében a Tanács bizottsági javaslat alapján és az
Európai Parlamenttel konzultálva minősített többséggel rendeleteket és irányelveket fogad el.
A (2) bekezdés b) pontja kimondja, hogy az említett rendeletek és irányelvek az egyedi
mentesség feltételeivel kapcsolatban alkalmazandó részletszabályokat tartalmaznak, hogy a
felügyelet hatékonyabb, a hatóság ellenőrzési feladatai pedig egyszerűbbek legyenek. A
Tanács ezzel kapcsolatos jogalkotási hatáskörét felhatalmazó rendeletek révén a Bizottságra
ruházta át.236
A csoportmentesítő rendeletek részletesen leírják, hogy az általuk biztosított
kedvezményekben mikortól részesül egy megállapodás. Mindig meghatározott időre,

234 Dán Judit: i.m. 29.o.
235 1996. évi LVII. törvény 17.ā a)
236 Nagy Csongor István: i.m. 440.o.
62
általában 12-14 évre szólnak. Ha az érvényességi idő lejár, és a rendelet által szabályozott
témakör még mindig preferenciát élvez, újabb rendeletet lehet alkotni a tárgykörben.237 A
rendeletek hatályon kívül helyezhetők, és módosítani is lehet őket.238 A rendeletek által
szabályozott tárgyú megállapodások esetében általában meghatározott piaci részesedési
küszöb alatt automatikus mentesség valósul meg feltéve, ha a megállapodás nem tartalmaz a
verseny szempontjából káros, a vonatkozó rendeletben tételesen felsorolt, tiltott szerződési
klauzulát (a definíciót követő „fekete lista” tartalmazza ezeket).
A magyar versenyjogban a csoportmentesítő rendeletek tekintetében a jogalkotási
felhatalmazást Tpvt. 16. ā-a adja, melynek értelmében a megállapodások meghatározott
csoportjait a Kormány rendeletben mentesítheti a kartelltilalom alól. A Kormány a
megállapodások csoportos mentesüléséről az egyedi mentesülés feltételeinek
figyelembevételével rendelkezhet. A 16/A. ā azt is kimondja, hogy nem vonatkozik a
versenykorlátozás tilalma alóli csoportos mentesülés a megállapodásra, ha a megállapodás és
az érintett piacon érvényesülő további hasonló megállapodások együttes hatásaként az egyedi
mentesülés feltételei nem teljesülnek.
A magyar jogalkotó kisebb, az eltérő jogi környezethez idomuló változtatásokkal vette
át a közösségi csoportmenteségi rendeleteket.
4.5.3.3 Jogellenesség a büntetőjogban
Kritikaként fogalmazták meg az 1978. évi Btk. 296/B.ā-ával kapcsolatban, hogy az
elkövetési magatartások megnevezése előtt nincs feltüntetve a „jogellenes” kifejezés, így a
büntetőjogi tényállás értelmében a versenyjogi rendelkezések alapján kartelltilalom alóli
mentességet élvező versenykorlátozások esetén is sor kerülhet büntetőjogi felelősségre
vonásra.239 Ennek elkerülése érdekében egyedül az 1978. évi Btk. 10.ā-ára, azaz a
társadalomra való veszélyesség hiányára hivatkozhat a jogalkalmazó.240 Álláspontom szerint
az idézett aggály eltúlzott, mivel a „jogellenesség” követelményét megfelelően képviseli a
mind az 1978. évi, mind az 2012. évi Btk. tényállásban a kiírt nyílt vagy zártkörű pályázat
eredményének befolyásolására irányuló szándék célzatként, illetve a versenykorlátozó hatás
eredményként történő előírása. Az említett elemek megvalósulása könnyen eredményezheti a
verseny teljes kizárását, ami lehetetlenné teszi a Tpvt. 17.ā-a által szabályozott egyedi
mentesülést, illetve a Tpvt. 16.ā-a által szabályozott és a Tpvt. 17.ā-ának kitételein alapuló

237 Dán Judit: i.m. 32.o.
238 Nagy Csongor István: i.m. 443-444.o., 470.o.
239Csépai Balázs-Ujvári Ákos: i.m. 229.o.
240Csépai Balázs-Ujvári Ákos: i.m. 230.o.
63
csoportmentességi rendeletek alapján történő mentesülést, hiszen a 17.ā d) pontja értelmében
a mentesülés négy együttes feltételének egyike a verseny kizárásával való fenyegetettség
hiánya. Az ár- illetve piacfelosztó kartellek bagatellkartellnek sem minősülhetnek,241
márpedig az említett két kartelltípus biztosan együtt jár a közbeszerzési és koncessziós
eljárásokhoz kapcsolódó, az 1978. és 2012. évi Btk. szerint tiltott versenykorlátozással.
4.6 A kartell-megállapodás felderítésével kapcsolatos szabályok,
lehetőségek
A kartellezés uniós szintű üldözésének hatékonysága szempontjából lényeges a
tagállamok kartelljoggal kapcsolatos rendelkezéseinek tartalma, illetve azok uniós
rendelkezésekkel kapcsolatos viszonya. Az uniós szintű együttműködés sikerét
befolyásolhatja továbbá az érintett tagállamon belüli illetékes hatóságok egymással
kapcsolatos együttműködési készsége és képessége, és az említett hatóságok felderítési
eszköztára, hatékonysága.
Hazánkban a közbeszerzési és koncessziós eljárások vonatkozásában kötött
versenykorlátozó megállapodás résztvevői többféle jogkövetkezménnyel számolhatnak,
melyek kiszabása, végrehajtása tekintetében több jogág, illetve hatóság is érintett. A magyar
kartelljogi számonkérési rendszerben igen meghatározó a GVH és a nyomozóhatóság
viszonya.
4.6.1 A felderítés intézményi keretei
A kartellcselekmény elkövetésének felderítésében bármely természetes, illetve jogi
vagy jogi személyiség nélküli személy közreműködhet, azonban hazánkban a kartellmegállapodások számonkérésének végrehajtása, illetve elősegítése funkciójuknál, törvény
által rögzített feladatkörüknél fogva a Gazdasági Versenyhivataltól, az illetékes nyomozó
hatóságtól és a Közbeszerzési Hatóságtól várható.
4.6.1.1 Gazdasági Versenyhivatal
Hazánkban a nemzeti, illetve az uniós versenyjogi előírások érvényesítése, illetve az
uniós rendelkezések által a tagállami versenyhatóságok vonatkozásában előírt kötelezettségek
teljesítése, továbbá a versenyfelügyelettel járó kötelezettségek ellátása a Gazdasági
Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) feladat. A GVH 1990-ben a Tpt. rendelkezései

2411996. évi LVII. törvény 13.ā (2) bekezdés a)-b) pontok
64
alapján jött létre. Jelenleg az 1997-ben hatályba lépett Tpvt. rendelkezéseinek megfelelően
végzi tevékenységét. Központi költségvetési szerv, amely a központi költségvetés szerkezeti
rendjében önálló fejezetet alkot, költségvetésének kiadási és bevételi főösszegei kizárólag az
Országgyűlés által csökkenthetőek. A GVH számára feladatot csak törvény írhat elő.242
A Gazdasági Versenyhivatal élén az elnök áll. A GVH elnökét a miniszterelnök
javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. A Gazdasági Versenyhivatal két elnökhelyettese
személyére javaslatot a Gazdasági Versenyhivatal elnöke tesz a miniszterelnöknek, aki azt –
egyetértése esetén – előterjeszti a köztársasági elnöknek. Az elnökhelyetteseket a köztársasági
elnök nevezi ki, és egyben megbízza az egyik elnökhelyettest a Versenytanács elnöki
teendőinek az ellátásával. Az elnök és az elnökhelyettesek kinevezése hat évre szól. A
kinevezett személyek a hat év lejártát követően újból kinevezhetők, azzal, hogy a
Versenytanács elnöke esetében újbóli kinevezésnek legfeljebb egy alkalommal lehet helye.243
A szakmai irodák felügyeletével megbízott elnökhelyettes alá tartozó szakmai irodák
ágazati alapon, illetve ügytípus szerint szervezettek. Versenyfelügyeleti ügyekben a szakmai
irodák döntenek a versenyfelügyeleti eljárás elrendeléséről és gondoskodnak a döntéselőkészítéshez szükséges vizsgálatok lefolytatásáról. Ennek érdekében:
- folyamatosan figyelemmel kísérik a verseny és a piacok működését;
- a hivatalhoz érkezett panaszok, illetve bejelentések alapján döntést hoznak arról, hogy
induljon-e hivatalból versenyfelügyeleti eljárás akár a versenytörvény, akár a
közösségi versenyjogi szabályok alapján, illetve jogsértés gyanúja esetén saját
kezdeményezésre versenyfelügyeleti eljárást indítanak;
- lefolytatják a hivatalból, illetve kérelemre indult (magyar és/vagy közösségi jogalapon
folyó) versenyfelügyeleti eljárásokat és előkészítik a Versenytanács döntését;
- utóvizsgálat keretében ellenőrzik a versenytanácsi döntések végrehajtását.244
A GVH által betöltött feladatok alapvetően három kategóriába sorolhatók:
versenyfelügyelet, versenypártolás, és a versenykultúra fejlesztése. Versenyfelügyeleti
munkája során a GVH érvényesíti a magyar versenytörvény és a hatáskörébe tartozó más
törvényi rendelkezések, valamint az uniós versenyjog szabályait. Amennyiben felmerül egy
versenyt korlátozó, torzító visszaélés gyanúja, azt kivizsgálja.245

242 1996. évi LVII. törvény 33.ā (2) bekezdés
243 1996. évi LVII. törvény 35.ā (2) bekezdés
244 A hivatal jogállása, szervezete
(2013.05.17.)
245 (2013.05.17.)
65
Versenypártoló tevékenysége keretében a verseny érvényesülése érdekében a GVH a
rendelkezésére álló eszközökkel igyekszik befolyásolni az állami döntéseket, a
jogszabályalkotást, vagyis megpróbálja meggyőzni az állami szereplőket arról, hogy ne
hozzanak a versenyt indokolatlanul korlátozó jogszabályokat. A GVH célja az is, hogy
azokon a területeken, ahol még nem alakult ki verseny, ott elősegítse annak létrejöttét.246
A verseny fejlesztése során a GVH a verseny társadalmi elfogadottsága érdekében
hozzájárul a versenykultúra és a tudatos fogyasztói döntéshozatal kultúrájának fejlesztéséhez
a versenypolitikai ismeretek terjesztésével, a verseny közgazdasági és jogi kérdéseivel
foglalkozó szakmai közélet fejlesztésével. E téren különösen törekszik arra, hogy a versennyel
kapcsolatos alapvető ismereteket és versenyt támogató hozzáállást a cégek és a fogyasztók
elsajátíthassák. Ezt a versennyel, versenypolitikával és a fogyasztók versenyt befolyásoló
döntéseivel kapcsolatos, különböző formában megvalósuló tájékoztatással éri el. Az említett,
verseny fejlesztésével kapcsolatos feladatokat a GVH a Versenykultúra Központon keresztül
látja el.247
A leírtak alapján megállapítható, hogy a GVH a verseny tisztáságának őrzése céljából
több fronton fejti ki tevékenységét, az elkövettet jogsértés felderítésével kapcsolatos
feladatokon kívül nagy hangsúlyt fektet a jogsértések megelőzését szolgáló
ismeretterjesztésre, valamint a jogalkotási folyamat versenybarát befolyásolására. A GVH a
jogsértések felderítésének eredményessége érdekében intézményi együttműködésre törekszik
mind a büntetőjogi felelősségre vonás vonatkozásában eljáró nyomozó hatósággal - azaz a
Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Irodájával (a továbbiakban: KR NNI) vagy az
illetékes megyei (fővárosi) rendőr-főkapitánysággal -, mind a jogsértő cselekmény észlelése
tekintetében értékes információk birtokában lévő Közbeszerzési Hatósággal.
4.6.1.2 A megyei (fővárosi) rendőr-főkapitányságok, KR NNI
A Btk. által megfogalmazott, versenykorlátozó megállapodások tilalmára vonatkozó
bűncselekmény elkövetésének felderítése a Rendőrség feladat. A Rendőrség mint nyomozó
hatóság központi, területi és helyi nyomozó hatóságokra, a nyomozó hatóságok pedig – a
szervezeti és működési szabályzatuk szerint – nyomozó szervezeti egységekre tagozódnak.
Központi nyomozó hatóság az Országos Rendőr-főkapitányság, területi nyomozó hatóság a
megyei (fővárosi) rendőr-főkapitányság, a KR NNI, valamint a Repülőtéri Rendőr
Igazgatóság, helyi nyomozó hatóság a rendőrkapitányság és a vízirendészeti

246 (2013.05.17.)
247 (2013.05.17.)
66
rendőrkapitányság.248 A Rendőrség nyomozó hatóságainak hatásköréről és illetékességéről
szóló 25/2013. (VI. 24.) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelet) értelmében a 2012. évi
Btk. 420. ā-a szerinti versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós
eljárásban bűntette 2013. július 1-jétől a megyei (fővárosi) rendőr-főkapitányságok nyomozati
hatásköréhez tartozik.
249 Az 1978. évi Btk. 296/B.ā-a szerinti kartellbűncselekmény miatt
folyamatban lévő vagy a 2013. július 1-jét követően induló büntetőeljárás lefolytatása a KR
NNI feladata a Rendőrség nyomozó hatóságainak hatásköréről és illetékességéről szóló
3/2008. (I. 16.) IRM rendelet (a továbbiakban: IRM rendelet) rendelkezéseinek
megfelelően.
250
A BM rendelet 1. számú melléklete összesen 136 alpontban nevesíti a megyei (fővárosi)
rendőr-főkapitányságok hatáskörébe tartozó bűncselekményeket. A megyei (fővárosi) rendőrfőkapitányságok nyomozati hatásköre a következő bűncselekmény-kategóriákat érinti:
- az élet, a testi épség és az egészség elleni bűncselekmények;
- az egészségügyi beavatkozás és kutatás rendje elleni bűncselekmények;
- az egészséget veszélyeztető bűncselekmények;
- az emberi szabadság elleni bűncselekmények;
- a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények;
- a közlekedési bűncselekmények;
- a minősített adat és a nemzeti adatvagyon elleni bűncselekmények;
- az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények;
- a korrupciós bűncselekmények;
- a hivatali bűncselekmények;
- a közbiztonság elleni bűncselekmények;
- a köznyugalom elleni bűncselekmények;
- a közbizalom elleni bűncselekmények;
- a közigazgatás rendje elleni bűncselekmények;
- a vagyon elleni erőszakos bűncselekmények;
- a vagyon elleni bűncselekmények;
- a pénz- és bélyegforgalom biztonsága elleni bűncselekmények;
- pénzmosás;
- a gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmények;

248 25/2013. (VI. 24.) BM rendelet 1.ā
249 25/2013. (VI. 24.) BM rendelet 1. számú melléklet 21.3 pont
250 25/2013. (VI. 24.) BM rendelet 3/2008. (I. 16.) IRM rendelet 2. számú melléklet 7.1.1 pont
67
- a fogyasztók érdekeit és a gazdasági verseny tisztaságát sértő bűncselekmények.
Az 1978. évi Btk. szerinti kartellbűncselekmény felderítésén kívül a KR NNI nyomozati
hatásköre a BM rendelet által meghatározott terjedelemben összesen 22, a 2012. évi Btk.
szerinti bűncselekmény-kategóriák, továbbá az IRM rendelet 2. számú melléklete által
meghatározott 1978. évi Btk. szerinti bűncselekmények felderítésére terjed ki. Az említett
kategóriák tekintetében a megyei (fővárosi) rendőr-főkapitányságok és a KR NNI nyomozati
hatásköre között jelentős átfedés figyelhető meg.251
Az KR NNI kiemelt feladata a bűncselekmény bűnszervezetben történő elkövetésének
gyanúja esetén a nyomozás, ha az annak alapjául szolgáló bűncselekménynek – a 2006. évi
CI. törvénnyel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek keretében, Palermóban, 2000. december 14-
én létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezmény 3. cikk (2) bekezdésében
meghatározott – nemzetközi jellege van (a továbbiakban: nemzetközi jelleg), és az adott
bűncselekmény nem tartozik a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hatáskörébe.252
A KR NNI, ahogy nevéből is következik, a Készenléti Rendőrség szervezeti egysége. A
Készenléti Rendőrség az országos rendőrfőkapitány közvetlen irányítása alatt önálló feladatés hatáskörrel, országos illetékességgel rendelkező szerv, amely többek között
a) részt vesz az előre nem tervezhető, halaszthatatlan beavatkozást és csapaterőt igény
feladatok végrehajtásában,
b) részt vesz a védett személyekkel kapcsolatos biztosítási feladatok végrehajtásában,
valamint – a köztársasági elnök és a miniszterelnök védelmével összefüggő feladatok
kivételével – ellátja a védett személyek és a kijelölt létesítmények védelméről szóló
kormányrendeletben meghatározott feladatait
c) részt vesz a különösen nagy, illetve a különösen jelentős értékű pénz- és értékszállítmányok
kísérésében,
d) ellátja a különleges szállítmányok őrzésével kapcsolatos feladatokat,
e) részt vesz az országos szintű közbiztonsági, közlekedésbiztonsági és idegenrendészeti
fokozott ellenőrzésekben,
f) meghatározott tűzszerészeti feladatokat lát el, valamint végzi a robbantással fenyegetett
helyszínek átvizsgálását,
g) a személyszállító vonatok kísérésével kapcsolatos feladatot lát el,
h) a titkos információgyűjtésre feljogosított bűnüldöző szervek felkérése alapján ellátja a
bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló törvényben, valamint az Európai

251 25/2013. (VI. 24.) BM rendelet 2. számú melléklet
252 25/2013. (VI. 24.) BM rendelet 2.ā (2) bekezdés b) pont
68
Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvényben meghatározott
határon átnyúló megfigyelésekkel, ellenőrzött szállításokkal kapcsolatos feladatokat.253
A fentebb ismertetett információk alapján megállapítható, hogy a KR NNI és a megyei
(fővárosi) rendőr-főkapitányságok kartellbűncselekménnyel kapcsolatos nyomozati feladatai a
hatáskörüket kitöltő egyéb kötelezettségeiknek csupán egy elhanyagolható része.
Véleményem szerint az említett nyomozó hatóságokat egyéb bűncselekmények
vonatkozásában terhelő nyomozati feladatok igen sokféle és eltérő szakértelmet követelnek,
ami hatalmas leterheltséget jelent. Ráadásul a KR NNI egy olyan rendőrségi szerv keretein
belül látja el kötelezettségeit, amely nem minősül nyomozó hatóságnak. A leírtak alapján
nehezen lehet elképzelni, hogy a kartellbűncselekmény felderítéséhez elengedhetetlen
komplex (versenyjogi, közbeszerzési, koncessziós jogi, büntetőjogi) szakértelem
biztosításához az illetékes nyomozóhatóságok megfelelő kapacitásokkal rendelkeznek. Ezt
támasztja alá a hiányzó büntetőjogi gyakorlat is.
4.6.1.3 Közbeszerzési Hatóság
A Közbeszerzési Hatóság az Országgyűlés felügyelete alatt álló, önállóan működő és
gazdálkodó központi költségvetési szerv, amely az e törvényben meghatározott
feladatkörében általános hatáskörrel rendelkezik.254 A Közbeszerzési Hatóság feladata, hogy a
közérdeket, az ajánlatkérők és az ajánlattevők érdekeit figyelembe véve, hatékonyan
közreműködjön a közbeszerzési politika alakításában, a jogszerű közbeszerzési magatartások
kialakításában és elterjesztésében, elősegítve a közpénzek nyilvános és átlátható módon
történő elköltését.255
A Közbeszerzési Hatóság keretében működő Tanács többek között
a) figyelemmel kíséri e törvény szabályainak érvényesülését, kezdeményezi az arra
jogosultnál a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogszabályok megalkotását, módosítását;
b) véleményezi a közbeszerzésekkel és a Tanács működésével kapcsolatos
jogszabálytervezeteket, valamint jogszabály-koncepciókat;
c) megállapítja a Közbeszerzési Döntőbizottság létszámát;
d) kinevezi, illetőleg felmenti a Közbeszerzési Döntőbizottság elnökét, elnökhelyettesét és a
közbeszerzési biztosokat; elbírálja a közbeszerzési biztosokkal kapcsolatos
összeférhetetlenségi ügyeket;

253 329/2007. (XII. 13.) Korm. rendelet 9.ā
2542011. évi CVIII. törvény 167.ā (1) bekezdés
255 2011. évi CVIII. törvény 172.ā (1) bekezdés
69
e) naprakészen nyilvántartást vezet az ajánlatkérőkről, a minősített és az eltiltott
ajánlattevőkről, a közbeszerzésekről, a hivatalos közbeszerzési tanácsadókról stb.;
f) éves összesített statisztikai jelentést készít a közbeszerzési eljárásokról, amelyet a tárgyévet
követő év október 31. napjáig köteles megküldeni az Európai Bizottságnak;
g) az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszterrel egyeztetve a közbeszerzési
jogszabályok alkalmazását elősegítendő útmutatót készít a jogorvoslati döntésekből levonható
tapasztalatok alapján, valamint a közbeszerzésekkel kapcsolatos gyakorlati tudnivalókról, az
útmutatót honlapján, továbbá a Közbeszerzési Értesítőben közéteszi;
h) figyelemmel kíséri a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződések módosítását és
teljesítését.256
A Közbeszerzési Hatóság keretében Tanács működik, amely tíz tagból áll. A
Tanácsban az egyes közérdekű célokat, az ajánlatkérőket és az ajánlattevőket azonos számú
tag képviseli. A törvény alapelveinek és egyes közérdekű céloknak az érvényesítése a
Tanácsban többek között a GVH elnöke által kijelölt személyek feladata.257 A Hatóság
elnökének öt évre történő kinevezéséről a Tanács a jelen levő tagok kétharmados
szótöbbségével dönt. A kinevezés egyszer ismételhető. A Tanács a tagok közül öt évre a jelen
levő tagok kétharmados szótöbbségével hozott döntéssel választja a Hatóság alelnökét.258
Ugyan a Közbeszerzési Hatóságnak a kartellcselekmények vonatkozásában
kifejezetten felderítési, nyomozati feladatai nincsenek, azonban a Közbeszerzési Hatósághoz a
törvény erejénél fogva beáramló információk, illetve a vezetett nyilvántartások, elkészített
kimutatások a Közbeszerzési Hatóságot az esetleges jogsértő cselekmények észlelésére
alkalmassá teszik. A GVH-hoz hasonlóan a Közbeszerzési Hatóság is ügyel a jogalkotás
eredményének közbeszerzések tisztaságát szolgáló befolyásolására. Mivel a Közbeszerzési
Hatóság Tanácsába a GVH jogosult tagot delegálni, a két szervezet közötti együttműködés
feltételei a törvény erejénél fogva adottak.
4.6.2 Ágazati vizsgálat
A magyar és az uniós jogrendszer egyaránt ismeri az ágazati vizsgálat intézményét.
Hazánkban a vizsgálat megindításáról a piaci folyamatok megismerése és értékelése céljából a
GVH elnöke végzéssel dönt, ha az ármozgások vagy más piaci körülmények arra utalnak,

256 2011. évi CVIII. törvény 172.ā (2) bekezdés
257 2011. évi CVIII. törvény 168.ā (1)-(2) bekezdés
258 2011. évi CVIII. törvény 170.ā (1), (5) bekezdés
70
hogy az adott ágazathoz tartozó valamely piacon a verseny torzul, vagy korlátozódik.259 A
GVH elnöke adott ágazat vállalkozásaitól – a piaci folyamatok megismerése és értékelése
céljából – határozattal, határidő megjelölésével felvilágosítást kérhet. Az ágazati vizsgálat
során a versenyhatóság egy egész ágazat piaci mozgását méri fel, és ennek során az érintett
vállalkozásokat adatszolgáltatásra kötelezheti, illetve adott esetben közigazgatási szerveket is
megkereshet. Ez az eljárás tehát gyakorlatilag a szükséges – akár üzleti titoknak minősülő –
adatok, információk összegyűjtésének, illetve értékelésének fázisából áll. Az eljárás során
adott vállalkozásokkal szembeni szankció kiszabásának lehetősége kizárólag az
adatszolgáltatási kötelezettség nem megfelelő teljesítésével kapcsolatosan merülhet fel.
260 Az
ágazati vizsgálat eredményéről a GVH - ésszerű időn belül - jelentést készít. A GVH elnöke a
jelentés állami és szolgálati titkot, banktitkot, fizetési titkot, biztosítási titkot, illetve külön
törvényben meghatározott értékpapírtitkot vagy pénztártitkot és üzleti titkot nem tartalmazó
változatát nyilvánosságra hozhatja.261 A jelentés tartalmától függően sor kerülhet
versenyfelügyeleti eljárás megindítására, vagy ha az ágazati vizsgálat olyan piaci zavart tár
fel, amely versenyfelügyeleti eljárással nem orvosolható, a GVH tájékoztatja az Országgyűlés
feladatkörrel rendelkező bizottságát, illetve az illetékes minisztert vagy hatóságot.262
A GVH elnöke 2001 folyamán első alkalommal a mobil rádiótelefon szolgáltatás
ágazatában élt a Tpvt.-ben számára biztosított jogkörrel, mivel a mobil rádiótelefon
szolgáltatás és a közcélú távbeszélő (vezetékes) szolgáltatás igénybevételi díjai között jelentős
árkülönbség volt, pedig a két szolgáltatás ugyanazt a beszédátviteli funkciót látja el. Nehezen
lehetett megindokolni azt az eltérést is, amely egyrészt a vezetékes hálózaton, illetve a mobil
hálózaton végződtetett hívások díjai között, másrészt pedig a mobil hálózaton végződtetett
hívások díjai között volt megfigyelhető aszerint, hogy vezetékes vagy mobil hálózatból
érkezett a hívás. További vizsgálódást igényelt a mobil rádiótelefon szolgáltatás nyújtásához
nélkülözhetetlen a frekvencia használata is. A frekvencia korlátos erőforrás, amely korlátozza
a piaci szereplők mozgási lehetőségeit, sőt az állami szabályozás következményeként a piaci
szereplők számát is. Az ágazat tehát a korlátozott számú piaci szereplő és a magas belépési
korlátok következtében az oligopólium jellegzetességeit viselte magán, és a nemzetközi
példáktól eltérően Magyarországon nem történt olyan piaci belépés, ami feloldotta volna a

259 1996. évi LVII. törvény 43/C.ā (1) bekezdés
260A GVH jelentése a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII.
törvény 36/A.ā-a alapján a mobil rádiótelefon ágazatában indított vizsgálatról. Budapest 2002. 2.o.
[pdf]
(2010.03.20.)
2611996. évi LVII. törvény 43/E.ā (1) bekezdés
262 1996. évi LVII. törvény 43/E.ā (3) bekezdés
71
korlátos erőforrás gátló tényezőit, és ezáltal növelte volna a fogyasztói jólétet. Ez a jelenség
akár valamely vállalkozás(ok) versenykorlátozó magatartására is utalhatott. A GVH a vázolt
jelenségek kapcsán megkereste a mobil rádiótelefon szolgáltatókat és a koncessziós
távbeszélő szolgáltatói vállalkozáscsoportokat. A későbbiekben még több alkalommal kért
felvilágosítást mind a szolgáltatói csoportoktól, mind a Hírközlési Főfelügyelettől.263 Az
ágazati vizsgálat eredményeként a GVH a mobil rádiótelefon hálózatban végződő hívások
díjainak az érkező hívások irányától függő alakulása tekintetében olyan piaci zavart tárt fel,
ami álláspontja szerint a vállalkozások versenykorlátozó magatartására volt visszavezethető,
ezért indokoltnak érezte versenyfelügyeleti eljárás megindítását.264
További ágazati vizsgálatok megindítására került sor versenytorzulás, illetve
versenykorlátozás gyanúja miatt a villamos energia szektorban, a jelzáloghitelezés piacán, a
bankváltás vonatkozásában, a média ágazatban, a lakás-takarékpénztári és az online
szobafoglalás piacán. A leírtak értelmében összesen hét esetben indított a GVH ágazati
vizsgálatot.265 A villamos energia szektor tekintetében a GVH szükségesnek látta
versenyfelügyeleti eljárás megindítását.266
2011-től a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (a továbbiakban: NMHH) is jogosult
a felügyelete alá tartozó piacokon ágazati vizsgálat lefolytatására. Amennyiben az NMHH az
ágazati vizsgálat lefolytatását követően úgy ítéli meg, hogy a feltárt problémák csak
versenyfelügyeleti eljárásban orvosolhatóak, a GVH elnökénél versenyfelügyeleti eljárás
lefolytatását kezdeményezheti. A GVH az NMHH által kezdeményezett versenyfelügyeleti
eljárás megindítását mellőzi, amennyiben azonos vizsgálati tárgyban, azonos időszakra nézve
ágazati vizsgálati eljárása van folyamatban, vagy, ha azonos vizsgálati tárgyban, azonos
időszakra nézve már korábban ágazati vizsgálatot folytatott le. Erről a tényről a GVH az
NMHH-t tájékoztatja.267
A fentebb részletezettekből kiderül, hogy nagy volumenű, súlyos piaci tüneteket
produkáló, egész ágazatot behálózó kartellhálózatok szűrésére alkalmas az ágazati vizsgálat,

263A GVH jelentése a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII.
törvény 36/A.ā-a alapján a mobil rádiótelefon ágazatában indított vizsgálatról. Budapest 2002. 7.o.
[pdf]
(2010.03.20.)
264 A GVH jelentése a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII.
törvény 36/A.ā-a alapján a mobil rádiótelefon ágazatában indított vizsgálatról. Budapest 2002. 15.o.
[pdf]
(2010.03.20.)
265 Ágazati vizsgálat.
(2013.10.23.)
266 A GVH jelentése a magyar villamos energia piacon lefolytatott ágazati vizsgálatról. Budapest 2006, 25. és 33.
pont [pdf] (2010.03.20.)
267 2010. évi CLXXXV. törvény 169-170.ā
72
azonban a kisebb visszaélések felderítésére e vizsgálaton keresztül nem kerülhet sor, a GVH
ugyanis többnyire közismert, ágazati szinten jelentkező tünetek piaci magyarázatát kutatja. Az
ilyen jellegű kartellek működése nem közbeszerzési, illetve koncessziós pályázatokkal
kapcsolatos összeesküvéseken szokott alapulni, így a büntetőjog nem sokat profitálhat a GVH
különleges jogköréből. Természetesen nincs kizárva, hogy az ágazati vizsgálat eredményeként
megindított versenyfelügyeleti eljárás során fény derül néhány közbeszerzési vagy
koncessziós eljáráshoz kapcsolódó versenykorlátozásra, az ágazati szintű torzulást okozó
kartelleknek azonban nem ez képezi a fő profilját.
Az ágazati vizsgálattal kapcsolatos magyar szabályozás lényegében az uniós megoldást
tükrözi, ezért a magyar rendelkezéseket érintő megállapítások a közösségi példára is
vonatkoznak.
4.6.3 A felderítést elősegítő jogintézmények
4.6.3.1 Bejelentés, panasz
A magyar jogrendszer által alkalmazott bejelentés és panasz intézménye hasonlít az
uniós versenyjog által bevezetett megoldásokhoz, szerencsére azonban a hazai jogalkotó nem
vette át teljes egészében a közösségi példát. A Tpvt. 43/G.ā (1) bekezdése értelmében
kartellezés észlelése esetén bárki tehet bejelentést vagy panaszt a GVH irányába. A Bizottság
által az EK-Szerződés 81. és 82. cikke alapján folytatott eljárásokról szóló 773/2004/EK
rendelet 5. cikkének (1) bekezdése értelmében viszont panaszt csak a jogos érdeküket igazoló
természetes és jogi személyek tehetnek. A közösségi jogrendszer tehát csak érdekelt
személyektől fogad el kartellezéssel kapcsolatos információkat. A szigorú rostán a felderítést
segítő, véletlenszerűen szerzett, értékes információk fennakadnak.
A 2011. évi Kbt. 28.ā (2) bekezdése a közbeszerzési pályázat kiírásában, értékelésében
közreműködőknek előírja a kartellezésre utaló gyanús körülményeknek GVH felé történő
jelentését, azonban a bejelentésre okot adó „tünetek” már nincsenek jogszabály által
egyértelműen meghatározva, így a Kbt. említett rendelkezése az elmélyült kartelljogi
ismeretekkel nem rendelkező bejelentésre kötelezetteket meglehetősen nehéz feladat elé
állítja. A Kbt. bejelentési kötelezettséggel kapcsolatos előírását erősíti meg a 2010. április 1-
jén hatályba lépett a tisztességes eljárás védelméről, valamint az ezzel összefüggő
törvénymódosításokról szóló 2009. évi CLXIII. törvény 1.ā-ának (2) bekezdése is. Az említett
szakasz arra kötelezi a döntést hozó szervnek a döntés előkészítésért felelős vezetőjét vagy
képviselőjét, hogy készítsen írásos emlékeztetőt és tájékoztassa vezetőjét a hatáskörébe
73
tartozó ügyet érintő, arra fel nem jogosított személy által tanúsított, a döntés tartalmi
befolyásolására irányuló tevékenységről. Az emlékeztetőben meg kell jelölni, hogy a
befolyásolási kísérlet kinek a részéről, mely döntéssel kapcsolatban és milyen érdek
előmozdítása céljából történt. A döntést hozó szerv a honlapján 3 munkanapon belül
nyilvánosságra hozza az emlékeztetőt, kivéve, ha annak tartalma államtitkot vagy szolgálati
titkot képez.
Az említett jelzési kötelezettség teljesítésének elmulasztása 2010. április 1-jétől kezdve
komoly szankciókat von maga után,268 ugyanis ezáltal megvalósul a tisztességes eljárás
sérelme. A jogalkotó fegyelmi eljárást,269 vezető tisztségviselői poszt betöltésének legalább
egy, legfeljebb három éves tilalmát,270 foglalkozástól történő eltiltást,271 illetve amennyiben a
tisztességes eljárás követelményét sértő magatartás előnyt eredményez, a büntetőjogi szankció
mellett közérdekvédelmi bírság kiszabását is kilátásba helyezi. Amennyiben az előny a 25
millió Ft-ot nem éri el, a közérdekvédelmi bírság mértéke az előny összegének felétől az elért
vagy elérni kívánt előny összegéig, 25 millió Ft-ot meghaladó előny esetén pedig az elért
vagy elérni kívánt előny összegének kétszereséig terjed.272 Az ismertetett jogkövetkezmények
nem csupán a vállalkozások magatartásának figyelésére késztetik a döntéshozó szervek
munkavállalóit, egymás jogellenes, adott esetben kartellezést elősegítő magatartását is
kötelesek jelenteni, annál is inkább mert a hivatalos személyeket (hivatali) vesztegetés,
(hivatali) vesztegetés elfogadásának észlelése esetén feljelentési kötelezettség terheli,
melynek elmulasztása akár három évig terjedő szabadságvesztéssel is sújtható.273 A
bejelentési kötelezettség teljesítésének hátrányait jogi274 és – munkabércsökkenés vagy -
kiesés esetén - anyagi támogatás275 garantálásával igyekszik kivédeni a törvényhozó.
A bejelentés-tételi kedv növelését célozza a közérdekvédelmi bírság 10%-ának
megfelelő bejelentői díj.276 Bejelentői díjban nem részesülhet a rosszhiszemű bejelentő, az a
személy, akit a bejelentésben foglalt magatartással összefüggésben jogszabály alapján
feljelentési kötelezettség terhel, aki részt vett a tisztességes eljárás követelményének a
megsértésében, továbbá az sem, aki a korábban tett nyilatkozatában a tisztességes eljárás
követelményét sértő magatartás, illetve tevékenység felderítése szempontjából fontos tényt

268 2009. évi CLXIII. törvény 2.ā (3) bekezdés
269 2009. évi CLXIII. törvény 6.ā (4) bekezdés
270 2009. évi CLXIII. törvény 14.ā (6) bekezdés
271 1978. évi IV. törvény 56.ā (2), 2012. évi C. törvény 52.ā
272 2009. évi CLXIII. törvény 14.ā (2) bekezdés
273 1978. évi IV. törvény 255/B. ā (1), 2012. évi C. törvény 297.ā
274 2009. évi CLXIII. törvény 23.ā
275 2009. évi CLXIII. törvény 24.ā
276 2009. évi CLXIII. törvény 16.ā (1) bekezdés
74
vagy körülményt elhallgatott, illetőleg valótlan adatot közölt.277 A bejelentői díj feltétele a
közérdekvédelmi bírság kiszabása, közérdekvédelmi bírság kiszabására pedig csak a
tisztességes eljárás követelményét hatósági, illetve döntéshozói részről sértő magatartás
eredményeként keletkező előny feltárása esetében kerülhet sor, ugyanakkor a (hivatali)
vesztegetés, (hivatali) vesztegetés elfogadása hivatalos személyi minőségben történő észlelése
feljelentési kötelezettséget keletkeztet. Mivel a feljelentésre kötelezettek nem részesülhetnek
bejelentői díjban, ezért a pályázat kiírásában, elbírálásában részt vevő, hivatalos személynek
minősülő munkavállalók, akik a legkönnyebben juthatnak a hatósági felderítéshez szükséges
információkhoz, a bejelentői díj által nem motiváltak.
A bemutatott jogkövetkezmények bejelentéstételre kényszerítő hatását ellensúlyozza,
hogy akár szándékosság, akár gondatlanság miatti alaptalan bejelentéstétel esetén a Hivatal a
bejelentő természetes személyt legalább ötvenezer, legfeljebb háromszázezer forint, a
bejelentő szervezetet legalább kétszázezer, legfeljebb egymillió forint összegű rendbírsággal
sújthatja.278 Nem tartom szerencsésnek a gondatlanság okán alaptalan bejelentést tevők
„rosszhiszemű bejelentőnek” 279 minősítését és megbírságolását. Véleményem szerint a
rosszhiszeműség fogalmának minden esetben szándékosságon kell alapulnia, különösen igaz
ez a jogszabálysértés felderítésének elősegítése érdekében nyújtott segítség esetén. Amíg
nincsenek jogszabály által egyértelműen rögzítve a bejelentéstétel kötelező esetei, azt sem
lehet biztonsággal felmérni, mik azok az információk, amikkel a bejelentőknek az elvárható
körültekintés tanúsítása esetén tisztában kellett volna lenni.
A Tpvt. 2010. április 1-jei hatállyal a GVH felé tett bejelentések számának növelése
érdekében szintén szabályozza az informátori díj intézményét. Ár-, piacfelosztó vagy kvóta
megállapítására irányuló kartellekre vonatkozó, a jogsértés fennállásának egyértelmű
megállapítása szempontjából nélkülözhetetlennek minősülő írásos bizonyíték szolgáltatása
esetén a bejelentő a kiszabott bírság 1%-ának megfelelő, maximum 50 millió Ft díjban
részesülhet.280 Nélkülözhetetlen bizonyítéknak minősül az olyan információ is, amely alapján
a bíróság helyszíni szemle lefolytatását engedélyezi, melynek során a GVH
nélkülözhetetlennek minősülő írásos bizonyíték birtokába jut. A szolgáltatott bizonyíték akkor
is nélkülözhetetlennek minősül, ha olyan más bizonyítékkal helyettesíthető, amelyhez utóbb
jutott a Gazdasági Versenyhivatal. 281 Nem részesülhet informátori díjban az engedékenységi

277 2009. évi CLXIII. törvény 16.ā (2) bekezdés
278 2009. évi CLXIII. törvény 15.ā (1) bekezdés
279 2009. évi CLXIII. törvény 15.ā (1) bekezdés
280 1996. évi LVII. törvény 79/A.ā (1) és (3) bekezdés
281 1996. évi LVII. törvény 79/A.ā (2) bekezdés
75
kérelmet benyújtó vállalkozás törvényes képviselője, illetve a bizonyítékot bűncselekmény
vagy szabálysértés útján megszerző bejelentő.282 Az idézett jogszabályi rendelkezések alapján
a kartellbűncselekményt elkövető személy – tekintettel arra, hogy az értékes információt
bűncselekmény útján szerezte – nem részesülhetne informátori díjban, azonban a GVH az
idézett jogszabályi rendelkezést egyértelműen másként értelmezi, hangsúlyozza, hogy a
kartellezésben résztvevő személy (pl. alkalmazott, volt vezető) is jogosult lehet a díjra, csak a
vállalkozás felelős vezetője nem részesülhet a díjban. Informátori díjra kizárólag természetes
személyek lehetnek jogosultak.283
A fentebb elemzett 2009. évi CLXIII. törvényben foglalt rendelkezésekhez képest
szerencsés eltérés, hogy informátori díjra jogosultak köréből a Tpvt. nem zárja ki a
feljelentésre kötelezett személyeket. A bejelentési kedv növelése szempontjából előnyős,
hogy a potenciális bejelentők a birtokukban lévő bizonyítékok minősítése tekintetében
anonim módon is érdeklődhetnek a GVH-nál,284 sőt az alaptalan bejelentést tevő személyek
szankcionálásáról sem rendelkezik a Tpvt. A GVH az informátori díjat az egyik
leghatékonyabb felderítési eszközként tartja számon.285 2011. évi beszámolójában a GVH 20
informátori megkeresést említ, azonban a kérelmeknek csak a 10%-át fogadta a be.286
A közbeszerzési eljárásokhoz kapcsolódó kartelltevékenységek tekintetében a GVH
joggyakorlata ritkán emlékezik meg bejelentésről, illetve panaszról, jóllehet nem példa nélküli
jelenségről van szó. Ugyanakkor a bejelentéssel, illetve panasszal kezdeményezett ügyek sok
esetben az eljárás megszüntetésével végződtek.287
A bejelentés, illetve a panasz intézményének a büntetőjogi oldalon a feljelentés felel
meg. A bejelentéssel, illetve a panasszal kapcsolatban feltárt hiányosságok a
kartellbűncselekmény tekintetében a feljelentésre is vonatkoznak.
4.6.3.2 Engedékenységi politika
Az engedékenységi politika versenyjogban alkalmazott előírásainak lényege, hogy a
kartelltagok a felderítésben nyújtott segítségért cserébe mentesülhetnek a bírásfizetési
kötelezettség alól, vagy a kiszabható bírság mértékét a versenyhatóság jelentős mértékben
csökkentheti. Mind a hazai, mind az uniós jogrendszer által ismert jogintézményről van szó.

282 1996. évi LVII. törvény 79/A.ā (4)-(5) bekezdés
283 (2013.05.17.)
284 1996. évi LVII. törvény 79/B.ā (1)
285 (2013.05.17.)
286 A GVH 2011. évi beszámolója
[pdf] (2013.05.17.)
287 lásd Vj-138/2003/17., Vj-128/2006/56., Vj-54/2001/85
76
A hazai szabályozás 2009-ben vette át teljes mértékben az Európai Versenyhálózat által 2006-
ban elfogadott engedékenységi modell programot. Az Európai Versenyhálózat által 2012.
november 21-én megrendezett Hivatalvezetők Értekezletén az EU Bizottság Verseny
Főigazgatóságának és az EU tagállamok versenyhivatalainak a vezetői jóváhagyták az
eredetileg 2006-ban elfogadott "ECN Engedékenységi Modell Program" módosítását. A
változások főbb irányai a következők:
-minden engedékenységért folyamodó vállalkozás, amely az EU Bizottságnál kérelmet
terjeszt elő olyan ügyben, amely több mint három tagállamot érint, ezentúl rövidített kérelmet
(summary application) nyújthat be a tagállamokhoz (korábban erre csak az engedékenységért
legelsőként folyamodó vállalkozásnak volt lehetősége, aki teljes bírságmentességet kért, most
a bírságcsökkentésért folyamodók részére is nyitott lesz ez a lehetőség), az ECN
formanyomtatványt dolgozott ki a rövidített kérelmek benyújtására, ezentúl ezt lehet majd
használni valamennyi tagállamban;
-az ECN közzéteszi azoknak az országoknak a listáját, amelyekben a nemzeti versenyhatóság
elfogad angol nyelvű rövidített kérelmet.288
Néhány további módosítás azt a feltételrendszert egyértelműsíti, amely teljesítése
szükséges ahhoz, hogy a vállalkozás engedékenységi kérelme sikeres lehessen (így például a
megújult program tovább tisztázza a kérelmező együttműködési kötelezettségének szabályait,
illetve az engedékenységi programok hatályával kapcsolatban ad bővebb magyarázatot). A
módosítások az engedékenységi iratok felfedése kapcsán kiemelik, hogy a hatóságoknak
mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy a szóbeli és írásbeli engedékenységi
kérelmek azonos védelemben részesüljenek. A Modell Program önmagában nem
alkalmazható szabálygyűjtemény, továbbra is az egyes nemzeti versenyjogokban foglaltak
érvényesek az engedékenységi kérelmekre vonatkozóan, azonban az ECN hatóságok
megkísérlik gyakorlatukba és a nemzeti szabályrendjükbe is beépíteni ezeket a
változásokat.289
Magyarországon nehezíti az engedékenység jogintézményének érvényesülését, hogy
két jogág is – nevezetesen a versenyjog és a büntetőjog – biztosítja a kartellezőknek a
kartellmagatartásért kiszabható szankciók alóli mentesülés lehetőségét. A 2013. július 1-jét
megelőzően elkövetett cselekmények vonatkozásában fő szabály szerint irányadó 1978. évi
Btk.-ban rögzített tényállás előírásait tanulmányozva megállapítható, hogy a

288 Módosult az ECN Engedékenységi Modell Program
(2013.05.17.)
289 Módosult az ECN Engedékenységi Modell Program
(2013.05.17.)
77
kedvezményekben történő részesülés feltételei jogáganként eltérnek. Az engedékenységi
politika versenyjogi szabályai a kedvezmények nyújthatóságának vizsgálata során nem
foglalkoznak a GVH-n kívüli hatóságok ismereteivel, csak a GVH cselekménnyel kapcsolatos
információi a meghatározók, illetve a GVH-hoz benyújtott engedékenységi kérelmek
sorrendje az egyik leglényegesebb szempont, ezzel szemben a büntetőjogi szankció alóli
mentesülés mérlegelése során már valamennyi a kartelltilalom tekintetében illetékes hatóság
cselekménnyel kapcsolatos értesüléseit figyelembe kell venni. További lényeges különbség,
hogy a versenyjog által szabályozott engedékenységi politika értelmében akkor is van esély a
bírság teljes elengedésére, ha a GVH az adott kartell tekintetében már a helyszín átkutatásán
is túl van, amennyiben nem rendelkezik a kartelltevékenység egyértelmű megállapításához
szükséges bizonyítékokkal, és másnak a helyszín átkutatásának lehetővé tétele miatt nem jár
teljes bírságelengedés.290 A bírságelengedésről lecsúszott kérelmezők pedig a
bírságcsökkentés keretein belül még további jelentős kedvezményben, akár 50%-os
bírságelengedésben is részesülhetnek,291 ha jelentős többletértéket képviselő bizonyítékokat
szolgáltatnak a GVH-nak.292 Továbbá a GVH azt is garantálja a kérelmezőknek, hogy ha
olyan – a GVH által addig nem ismert – tényre hívják fel a hatóság figyelmét, amely a bírság
mértékének meghatározása szempontjából súlyosbító körülménynek minősül, azt nem veszi
figyelembe a bizonyítékot szolgáltató vállalkozással szemben a bírság összegének
meghatározásakor.293
Ezzel szemben az 1978. évi Btk. rendelkezései értelmében a büntetőjogi szankció alóli
mentesülés tekintetében csupán egyetlen feltáró jellegű vallomás meghallgatására van
lehetőség. Van olyan álláspont, mely szerint az 1978. évi Btk. nem zárja ki, hogy egyszerre
több elkövető éljen a büntethetőséget kizáró ok intézményével,294 azonban véleményem ez
meglehetősen életszerűtlen feltételezés. A bejelentés megtételére irányuló szándék idő előtti
kiszivárogtatása a megtorlás tekintetében jelentős kockázatot rejthet magában, továbbá a
hatóság számára is kevésbé hasznos egy a kartell többi tagjának bizalmát már nem élvező
bejelentő, a bejelentés veszélyének ismertté válása ugyanis döntő bizonyítékok eltűnését
eredményezheti. Mivel az 1978.évi Btk. enyhébb büntetés ígéretével nem csalogatja az újabb
bűnbánókat, a GVH-nál bírságcsökkentés kedvezményében részesülők a tényállás szövege
értelmében nem számíthatnak enyhébb elbírálásra. Ugyan a büntetés kiszabása során enyhítő

290 1996. évi LVII. törvény 78/A.ā (2) bekezdés b) pont
291 1996. évi LVII. törvény 78/A.ā (4) bekezdés a) pont
292 1996. évi LVII. törvény 78/A.ā (3) bekezdés
293 1996. évi LVII. törvény 78/A.ā (5) bekezdés
294 Molnár Gábor: i.m. 87.o.
78
körülményként figyelembe lehet venni a cselekmény beismerését, azonban a kartellezésben
betöltött szerepből adódó súlyosító körülmények értékelése nem maradhat el. Ugyanakkor az
ötvenmilliós közbeszerzési értéket el nem érő pályázat eredményét befolyásolni kívánó, a
hatóság munkáját semmivel sem segítő elkövetők a privilegizált eset értelmében öt év helyett
maximum két év szabadságvesztéssel számolhatnak.
Az 1978. évi Btk. vonatkozásában tehát megállapíthatjuk, hogy a büntetőjogi szankció
alóli mentesülést szigorúbb feltételekhez kötötte a jogalkotó, ami mind a versenyjog, mind a
büntetőjog területén csökkentette az engedékenységi politika hatékonyságát, hiszen a GVH
teljes bírságelengedése még nem garantálja a büntetőjogi szankció elengedését is,295 sőt,
amennyiben a büntetőjogi szankció alóli mentesítés feltételei nem állnak fenn, egyenesen
elkerülhetetlenné válik a büntetőjogi felelősségre vonás, hiszen a GVH-t a Btk. által is tiltott
kartelltevékenység észlelése esetén feljelentési kötelezettség terheli. A feljelentéshez a
rendelkezésre álló bizonyítási eszközöket is csatolni kell.296 Az engedékenységi politika
vonzereje a szankciók alóli mentesülés lehetőségében rejlik, és fontos, hogy a mentesülés
feltételei egyértelműek, kiszámíthatók legyenek, az említett kívánalmaknak azonban az 1978.
évi Btk.-ban rögzített tényállás megfogalmazása a büntethetőséget kizáró ok vonatkozásában
nem tesz eleget.
A jogalkotó a fentebb jelzett anomáliákat a 2012. évi Btk.-ban rögzített tényállás
megfogalmazásával igyekezett orvosolni. A 2013. július 1-jétől hatályos törvényszöveg
értelmében mentesülhetnek a büntetőjogi felelősségre vonás alól azon természetes személyek,
akik olyan céggel állnak a Btk. által meghatározott, foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban,
amelyet a GVH a vizsgálat megkezdését megelőzően benyújtott kérelem alapján feltételes
végzésben mentesített a bírságfizetési kötelezettség alól. Ugyanakkor GVH által a
bírságfizetés alól mentesített vállalkozások közül csak azon cégek foglalkoztatottjai
élvezhetik automatikusan a büntethetőséget megszüntető ok előnyeit, akiket azért mentesített
a GVH, mert a „vizsgálat megkezdése” előtt nyújtották be kérelmüket. A jogalkotó sajnos
nem definiálta „vizsgálat” fogalmát. A GVH a versenyfelügyeleti eljárás megindítását
megelőzően is végezhet egy cselekménnyel kapcsolatban előzetes adatgyűjtést, hogy a
versenyfelügyeleti eljárás megindítását megalapozza. Kérdés, hogy az előzetes adatgyűjtés
vizsgálatnak minősül-e? Álláspontom szerint a jogalkotói szándék nem irányulhatott arra,
hogy a 2012. évi Btk. tényállása olyan hatósági cselekménynek tulajdonítson büntetőjogi
relevanciát, amelynél nem adottak a versenyfelügyeleti eljárás sikeres lezárását és az

295 Molnár Gábor: i.m. 87.o.
296 1998. évi XIX. törvény 171.ā (2) bekezdés
79
eredményes felderítést elősegítő eljárásjogi garanciák, ezért a törvényszöveg valószínűleg a
versenyfelügyeleti eljárás megkezdésére utal. Azon természetes személyek, amelyek
foglalkoztatója a versenyfelügyeleti eljárás megkezdését követően nyújtotta be
engedékenységi kérelmét, a büntetőjogi szankciók vonatkozásában csak a büntetés korlátlan
enyhítésének, kivételes esetben mellőzésének kiváltságát élvezhetik. Ez azt jelenti, hogy azon
természetes személyek vonatkozásában, amelyek foglalkoztatóját a helyszíni szemle
végrehajtását követően benyújtott engedékenységi kérelem alapján részesített teljes
bírságelengedésben a GVH, nem garantált a büntetőjogi szankció teljes elengedése. A leírtak
alapján megállapítható, hogy a versenyfelügyeleti eljárás megindítását követő kérelem alapján
teljes bírságelengedésben részesített vállalkozásokhoz tartozó természetes személyek
tekintetében még mindig észlelhető némi ellentmondás a versenyjogi és a büntetőjogi
szabályozás között, hiszen a teljes bírságelengedés továbbra sem jelent automatikus garanciát
a büntetőjogi szankciók alóli mentesülésre, azonban – mivel a tényállás a szankció
mellőzésének lehetőségét biztosítja - bízzunk benne, hogy a joggyakorlat segíteni fog a
törvényszövegben rejlő ellentmondás feloldására. Az engedékenység eredményeként
feltételesen bírságcsökkentésben részesített cégekhez tartozó természetes személyek a
büntetőjogi számonkérés vonatkozásában szintén a büntetés korlátlan enyhítésének, kivételes
esetben mellőzésének kiváltságát élvezhetik.
Az engedékenységben részesített vállalattal kapcsolatban nem álló, vagy a Btk. által
meghatározottaktól eltérő jogviszonyban álló természetes személy kizárólag akkor
mentesülhet a büntetőjogi felelősségre vonás alól, ha a büntető ügyekben eljáró hatóság
tudomásszerzését megelőzően jelenti be a cselekményt a hatóságnak, és az elkövetés
körülményeit feltárja. Az említett okból maximum egy személy mentesülhet a büntetőjogi
felelősségre vonás alól, kivéve, ha egyidejűleg többen teszik a büntethetőséget kizáró okot
megalapozó bejelentést. Az 1978. évi Btk.-ban rögzített tényálláshoz képest pozitív változás,
hogy egyéb hatóságok információi ezen büntethetőséget megszüntető ok esetében nem
relevánsak, vizsgálat tárgyát csak a büntetőügyben eljáró hatóság információi képezhetik.
A 2012. évi Btk. rendelkezései fő szabály szerint a 2013. július 1-jét követően elkövetett
cselekményekre alkalmazandók, mert a bűncselekményt az elkövetése idején hatályban lévő
büntető törvény szerint kell elbírálni, azonban ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új
büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el,
akkor az új büntető törvényt kell alkalmazni.297 A leírtak értelmében megállapítható, hogy a

297 2012. évi C. törvény 2.ā (1)-(2) bekezdés
80
2013. július 1-jét megelőzően elkövetett, de 2013. július 1-jét követően elbírálandó
cselekmények esetében az 1978. évi Btk. rendelkezései helyett a 2012. évi Btk. előírásai az
irányadók akkor, ha a 2012. évi Btk. rendelkezései a minősítés vagy a kiszabható szankció
mértéke tekintetében az elkövetőre nézve kedvezőbbek. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy
az 1978. évi Btk.-ban rögzített kartelltényállás engedékenységi politikával kapcsolatos
szigorúbb rendelkezései 2013. július 1-jei hatállyal nem alkalmazandók.
Az engedékenységi politika gyakorlati érvényesülését nehezíti, hogy nem ad
mentességet a kártérítési kötelezettség alól, bár e tekintetben a Tpvt. próbál megoldást kínálni.
A 88/D.ā szerint akivel szemben a bírság kiszabását az engedékenységi politika kereti között
mellőzték, a kartellezéssel okozott kár megtérítését megtagadhatja mindaddig, ameddig a
követelés az ugyanazon jogsértésért felelős másik károkozótól behajtható. Mivel a kártérítési
kötelezettség alóli feltételes mentesség kizárólag azokat illeti meg, akikkel szemben a bírságot
a GVH elengedte, nem feltétlenül jelent ez a szabályozás az engedékenységi politika
hatékonyságának növelése szempontjából jelentős előrelépést. A bírság elengedésére irányuló
kérelmet benyújtók ugyanis a kérelem benyújtásának pillanatában még nem tudhatják, hogy
megfelelnek-e a bírságelengedés követelményeinek, viszont a kérelemben meg kell nevezniük
magukat és a többi kartelltagot. Amennyiben a GVH csak bírságcsökkentésben részesítheti a
kérelmezőket, ez nem jelent védelmet a kartellezés által megkárosítottak kárigényének
érvényesítésével szemben. Ráadásul 2009. június 1-je óta a Tpvt. 88/C.ā-a jelentősen
megkönnyíti a károsultak igényérvényesítését, ugyanis a jogalkotó vélelmezi, hogy a
versenytársak közötti árkartell, valamint a piacfelosztásra, illetve az eladási kvóták
meghatározására irányuló versenykorlátozó megállapodás az árat 10%-nyi mértékben
befolyásolja. Ha az eljáró versenytanács úgy találja, hogy a kérelem nem felel meg a
bírságelengedés feltételeinek, a kérelem visszavonása hiábavaló, hiszen a beadványban
szereplő adatokkal már felhívta a kérelmező a GVH figyelmét a kartelltevékenységre. Úgy
gondolom, hogy a kártérítési kötelezettség alóli mentesség akkor segítené elő a kívánt
mértékben az engedékenységi politika hatékonyságát, a bírságcsökkentésre jogosultak is
részesülnének a bírságcsökkentés mértékének megfelelő arányú „kártérítési kedvezményben”.
Az engedékenységi politika elkövetők körében történő mellőzésének további oka a piac
megtorlásától való félelem, amivel szemben az adott, működőképesség szempontjából döntő
pillanatban a GVH sem tud megfelelő védelmet nyújtani.
A GVH döntéseit eddig mindössze kilenc esetben alapozta meg engedékenységi
kérelem. A döntések alapján feltérképezhető engedékenységi kérelmek közül 7 kapcsolódott
közbeszerzési eljárásokhoz köthető versenykorlátozó megállapodáshoz. A kérelmek
81
benyújtására legtöbbször rajtaütéses helyszíni szemlét követően került sor, azaz a kérelmezők
ritkán szolgáltattak minden előzmény nélkül információt. Rajtaütéses helyszíni szemle nélkül
leginkább a külföldön letelepedett vállalatok fejtettek ki aktív tevékenységet. Az
engedékenység népszerűsítésére irányuló törekvést jelzi, hogy a GVH akkor is
engedékenységi kedvezményben részesítette a kérelmezőt, amikor az elvárt irati természetű
bizonyíték csatolása elmaradt,298 továbbá volt rá példa, hogy a vertikális megállapodások
kötésére irányuló bejelentést engedékenységi kérelemként bírálta el,299 jóllehet az
engedékenységi kedvezmények csak a kartell-megállapodások horizontális kapcsolatban
működő résztvevőit illetik meg.
4.6.4 Vitarendezés
A kartellügyek gyorsabb és hatékonyabb elbírálása érdekében a 773/2004/EK bizottsági
rendelet kartellügyekben folytatott vitarendezési eljárásokkal kapcsolatos módosításáról szóló
622/2008/EK rendelet bevezette a versenyfelügyeleti eljárás lerövidítésére szolgáló
vitarendezési eljárást. Az uniós jogalkotó szerint a kartellezők sokszor készek lennének
beismerni a versenykorlátozással kapcsolatos felelősségüket, ha tudnák előre, hogy a
versenyhatóság hogyan fogja értékelni magatartásukat, illetve milyen mértékű bírságot szabna
ki a jogsértésért.300 Ezért a Bizottság a versenyfelügyeleti eljárás megindítását követően
határidő kitűzése mellett lehetőséget adhat a feleknek arra, hogy vitarendezési beadvány
benyújtása céljából vitarendezési tárgyaláson vegyenek részt. A vitarendezési megbeszélésen
a Bizottság köteles ismertetni az eljárás alá vontakkal a velük szemben felhozni kívánt
kifogást, illetve az azt alátámasztó bizonyítékokat, dokumentumokat, továbbá meg kell
határozni a cselekményért kiszabható bírságok lehetséges mértékét. A vitarendezési tárgyalást
követően a felek a Bizottság által megállapított határidőn belül nyújthatják be vitarendezési
beadványukat, majd meg kell erősíteniük, hogy a Bizottság által megküldött kifogásközlés
tartalma megegyezik az általuk benyújtott beadványban foglaltakkal. Ha ez megtörténik, sor
kerülhet a vitarendezési megbeszélés során ismertetett jogsértés megállapítására és a szankció
kiszabására. Amennyiben a vitarendezési tárgyalás nem vezet eredményre, a Bizottság
bármikor megszüntetheti azt.301
A fentebb vázolt eljárástípus gyakorlattá válása valóban meggyorsítaná a kartellezés
miatti felelősségre vonást, a Bizottság leterheltsége is csökkenne, így több ügyben tudna

298 Vj-186/2004/37. számú határozat
299 Vj-81/2006/74. számú határozat, Vj-161/2004/59. számú határozat
300 622/2008/EK rendelet Bevezető rész (2) bekezdés
301 622/2008/EK rendelet 1. cikk
82
eljárni, azonban a kartelltagok rendszeresen nem élnének a vitarendezési eljárás adta
lehetőségekkel. Az engedékenységi kérelem pozitív következményei itt már nem állnak fenn,
tehát nem kerülhet sor a bírság elengedésére vagy csökkentésére, viszont a vitarendezési
beadványt benyújtókkal szemben könnyen, gyorsan lehet kárigényt érvényesíteni, illetve a
piac bosszújával is számolhatnak a vitarendezési eljárás résztvevői. Ezért nincs gyakorlati
jelentősége annak, hogy a Tpvt. az uniós relevanciával nem rendelkező esetek
vonatkozásában még nem honosította meg ezt az eljárástípust.
4.6.5 Rajtaütéses helyszíni szemle
Az uniós és a magyar jogrendszer is lehetővé teszi, hogy a hatóságok szükség esetén
felvilágosítást kérjenek, illetve tanút hallgassanak meg, továbbá mindkét jogrendszer ismeri a
helyszíni vizsgálat intézményét. Sokak szerint az utóbbi vizsgálati jogkör a kartellek üldözése
vonatkozásában a leghatékonyabb felderítési eszköz. A magyar jogintézményt az uniós példa
alapján fogalmazta meg a jogalkotó. A vonatkozó szabályok értelmében a GVH vizsgálói
jogosultak az ügyfél, illetve a vele kapcsolatban álló vállalkozás üzleti helységeit, ideértve a
járműveket és az üzleti tevékenységhez használt bármilyen területet, átkutatni és oda
önhatalmúlag belépni. Ugyanez a jogosultság megilleti a vizsgálót az ügyfél jelenlegi vagy
volt vezető tisztségviselője, alkalmazottja (megbízottja), illetve az irányítást gyakorló vagy
gyakorolt más személy magáncélú, illetőleg magánhasználatú helységei (járműveket és más
területeket is ideértve) tekintetében is. A bíróság a kérelmezett vizsgálati cselekményt részben
is engedélyezheti, meghatározva, hogy kivel szemben, illetve milyen vizsgálati cselekmény
tehető. A vizsgáló jogosult a vizsgálat tárgyához nem kapcsolódó, a bírói engedélyben nem
foglalt, de versenykorlátozó megállapodásra utaló bizonyítási eszközről másolatot készíteni,
illetve azt lefoglalni. Az ilyen bizonyítási eszköz tekintetében a bírói engedélyt utólag kell
beszerezni. Utólagos bírói engedély hiányában a bizonyítási eszköz nem használható fel. A
vizsgálat végrehajtásának biztosítására a GVH rendőri közreműködést is igénybe vehet, így
kényszerítő eszközök, intézkedések alkalmazására is sor kerülhet.302 A bírói engedélyhez
kötött helyszíni szemle kapcsán tehát nyíltan megfogalmazta jogalkotó a rendőrség és a GVH
szükség szerinti összefonódását. A GVH, illetve adott esetben a Bizottság és a rendőrség
szimbiózisa a kényszerintézkedések kapcsán elkerülhetetlen, ugyanis a büntetőeljárásról szóló
1998. évi XIX. törvényben (a továbbiakba: Be.) rögzített kényszerintézkedések alkalmazására
kizárólag a nyomozó hatóság jogosult.

302 1996. évi LVII. törvény 65/A.ā
83
Az uniós rendelkezések értelmében a helyszíni szemle uniós szintű végrehajtását
befolyásolja, késleltetheti a vizsgálat által érintett tagállam, ugyanis a Bizottság uniós
jogsértés észlelése esetén helyszíni szemle elrendelésére irányuló határozatot csak az adott
tagállammal lefolytatott konzultációt követően hoz,303 sőt, a magánhasználatban lévő
helyszínek, tárgyak vizsgálatához a tagállam nemzeti bíróságénak előzetes jóváhagyása
szükséges,
304 ugyanakkor a nemzeti bíróság nem kérdőjelezheti meg a helyszíni vizsgálat
szükségességét, és nem követelheti meg, hogy bocsássák rendelkezésére a Bizottság irataiban
foglalt adatokat.305
A Bizottság azonban nem járhat el valamennyi közösségi versenyjogsértéssel
kapcsolatos ügyben, így ha a tagállamok érvényesítik a közösségi versenyjog előírásait,
nemcsak a tagállami, hanem az uniós érdekérvényesítésre is komoly hatással vannak a
nemzeti normák. Hazánkban a rajtaütésszerű helyszíni szemle hatékonyságának gátat szabhat,
hogy a bíróság a kérelmezett vizsgálati cselekményt csak akkor engedélyezi, ha a GVH
valószínűsíti, hogy más vizsgálati cselekmény nem vezetne eredményre, és ésszerű
megalapozottsággal feltehető, hogy az indítvány szerinti helyszínen a megjelölt jogsértéssel
kapcsolatos információforrás fellelhető, és feltételezhető, hogy azt önként nem bocsátanák
rendelkezésre vagy felhasználhatatlanná tennék.306 Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a
GVH-nak valószínűsíteni kell az elkövetést ahhoz, hogy engedélyt kapjon a helyszíni szemle
lefolytatásához. Az elkövetés valószínűsítése nem keletkeztet a GVH irányába eltúlzott
bizonyítási kényszert, hiszen akadt arra példa a GVH gyakorlatában, hogy a rajtaütéses
helyszíni szemle lefolytatása sem vezetett eredményre, így a jogsértés megállapítása
elmaradt.307 A felderítés sikerének elősegítése szempontjából lényeges, hogy van lehetőség a
bírói engedély utólagos megszerzésére is. Jóllehet a bírói engedély hiányában a lefoglalt
bizonyíték nem használható fel, azonban álláspontom szerint a lefoglalt, jogsértés tényét
alátámasztó bizonyítási eszköz birtokában a GVH lényegesen könnyebb helyzetben van a
bírói engedély megszerzése tekintetében.
4.6.6 A nyomozó hatóság speciális jogosítványai
Érdemes számba venni azon felderítési jogosítványokat, amelyek a Be. vonatkozó
rendelkezései értelmében kizárólag a nyomozó hatóságot illetik meg. Bírói engedélyhez kötött

303 1/2003/EK rendelet 20. cikk (4), 21. cikk (2) bekezdés
304 1/2003/EK rendelet 21. cikk (3) bekezdés
305 1/2003/EK rendelet 21. cikk (3) bekezdés
306 1996. évi LVII. törvény 65/A.ā (4) bekezdés
307 Vj-68/2008/74. számú határozat
84
titkos adatszerzés keretében az ügyész és a nyomozó hatóság az elkövető kilétének,
tartózkodási helyének megállapítása, elfogása, valamint bizonyítási eszköz felderítése
érdekében az érintett tudta nélkül
-a magánlakásban történteket technikai eszközzel megfigyelheti és rögzítheti,
-postai küldeményt, beazonosítható személyhez kötött zárt küldeményt felbonthat,
ellenőrizhet, és azok tartalmát technikai eszközzel rögzítheti, valamint elektronikus hírközlési
szolgáltatás útján továbbított kommunikáció tartalmát megismerheti, az észlelteket technikai
eszközzel rögzítheti,
-számítástechnikai eszköz vagy rendszer útján továbbított, vagy azon tárolt adatokat
megismerheti, rögzítheti és felhasználhatja.308
Álláspontom szerint a titkos adatszerzés eszközeinek megfelelő időpontban történő
alkalmazásával növelhető lenne a kartell-cselekmények felderítésének hatékonysága, azonban
a jogsértő magatartásra vonatkozó információkról rendszerint elsőként értesülő GVH csak a
versenyfelügyeleti eljárás eredményéhez mérten köteles feljelentést tenni. A GVH által
lefolytatott versenyfelügyeleti eljárást követően a bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés
végrehajtásától további eredmény nem várható. A leírtak alapján a felderítés hatékonysága
akkor növekedne, ha a titkos adatszerzés kezdeményezésére és végrehajtására a GVH is
jogosult lenne.
A fedett nyomozó bűncselekmények felderítése és bizonyítása céljából történő
alkalmazása egyéb informátorokhoz képest mind a jogi, mind a szakmai felkészültséget
tekintve biztosítékot nyújt az eljárás törvényességéhez és eredményességéhez, azonban a
lelepleződés megakadályozás érdekében tett intézkedések miatt fedett nyomozó alkalmazása
többletterhet ró a bűnüldöző szervekre. A Be. a fedett nyomozó vonatkozásában csak annyit
rögzít, hogy meghatározott feltételek fennállása esetében a bűnüldözési érdekből elkövetett
bűncselekmények miatti felelősségre vonás miatt mentességet élvez.309 A
kartellcselekményekkel kapcsolatos büntetőjogi számonkérés élénkülése szempontjából
komoly lehetőségek rejlenének a versenyjogi ismeretekkel kellőképpen felvértezett fedett
nyomozók alkalmazásában.
A nyomozó hatóság a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható
személlyel történő megállapodás eredményeként310 elvileg további értékes információkhoz
juthat a büntetőjog által tiltott versenykorlátozó megállapodások tekintetében, azonban

308 1998. évi XIX. törvény 200.ā
309 Tóth Mihály: Bűnszövetség, bűnszervezet. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartományszolgáltató Kft.,
Budapest 2009. 104-105.o.
310 1998. évi 175.ā (1) bekezdés, 192.ā (1) bekezdés
85
álláspontom szerint a kartelltevékenység által érintett piacok zártságára és a bevált a
kartelltechnikákra tekintettel erre kevés esély van. Ezt támasztja alá Btk. által megfogalmazott
versenykorlátozó megállapodásokra vonatkozó tilalommal kapcsolatos, mindezidáig hiányzó
bűnüldözési gyakorlat.
4.7 A kartellcselekményekhez kapcsolódó jogkövetkezmények
rendszere
A hazai jogrendszer számos joghátrányt helyez kilátásba kartellezés esetén. A
versenyhatóság bírságot szab ki, a közbeszerzési eljárásokból az ajánlatkérő kizárhatja az
elmarasztalt vállalkozásokat, polgári jogi értelemben a kartell-megállapodások semmisek, és a
kartellezéssel kapcsolatos kárigény bíróság előtt érvényesíthető, továbbá a koncessziós, illetve
a közbeszerzési eljárásokat érintő versenykorlátoz megállapodások bűncselekménynek
minősülnek, és az elkövetők öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethetők. Az uniós
versenyjog nem törekszik a szankciók széles tárházának felvonultatására, csak néhány
jogkövetkezményfajtát említ. További szankciók alkalmazásáról a tagállamok belátásuk
szerint döntenek. Az EUMSZ 101. cikkének (2) bekezdése kimondja a kartellmegállapodások semmisségét, továbbá a Bizottság bírságot szab ki, a joggyakorlat pedig
megemlékezik a kártérítés lehetőségéről is.
4.7.1 Bírságolási anomáliák
Az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok
megállapításáról szóló közösségi iránymutatást kimondottan azzal a céllal hozták létre, hogy
garantált legyen a bírság elrettentő ereje.311 Két komponensből tevődik össze a bírság
alapösszege. Mindkét komponensnél a jogszabálysértéssel érintett áruk és szolgáltatások
eladásának értékét kell alapul venni.312 Az első bírságösszetevőt a jogsértés súlyára és
időtartamára tekintettel kell megállapítani. A jogsértés súlya, ezen belül a jogsértés jellege, az
érintett felek összesített piaci részesedése, valamint a jogsértés földrajzi kiterjedése, továbbá a
jogsértés befejezettsége313 határozza meg, hogy az eladási érték hány százalékából kell a
bírság számításnál kiindulni.314 A versenyhatóság akár a jogsértéssel érintett eladás értékének
30%-át is alapul veheti.315 A leírtak szerint megállapított arányszámot meg kell szorozni a

311 2006. évi közösségi bírságkiszabási iránymutatás HL C 210/2. 2009.09.01. 4. pont
312 2006. évi közösségi bírságkiszabási iránymutatás HL C 210/2. 2009.09.01. 13. pont
313 2006. évi közösségi bírságkiszabási iránymutatás HL C 210/2. 2009.09.01. 22. pont
314 2006. évi közösségi bírságkiszabási iránymutatás HL C 210/2. 2009.09.01. 19. pont
315 2006. évi közösségi bírságkiszabási iránymutatás HL C 210/2. 2009.09.01. 21. pont
86
jogsértés éveinek számával,316 így megkapjuk a bírság első komponensét. A hat hónapnál
rövidebb időszakot fél évként, a hat hónapot meghaladó, de egy évnél rövidebb időszakot egy
teljes évként kell beszámítani.317
A bírság második komponense az eladások értékének 15-25%-a. A pontos arányszámot
a jogsértés súlya kapcsán már az első komponensnél is figyelembe vett szempontok
határozzák meg, azonban a jogsértés időtartama nem befolyásolja a második bírságelem
mértékét. A komponenst a szakirodalom „entry fee”-ként,318 azaz belépési díjként emlegeti,
melyet pusztán az elkövetés ténye miatt, az elrettentés növelése érdekében szab ki a
Bizottság.319 Az elemzett két bírságösszetevő együtt adja a bírság alapösszegét, melyet
növelhetnek vagy csökkenthetnek az enyhítő és súlyosbító körülmények.320 A visszaesés
ténye például megduplázhatja a bírságot.321 A bírság mértéke nem haladhatja meg az előző
üzleti év során megvalósított forgalom 10 %-át,322 illetve csökkenthető a bírság, ha objektív
bizonyítékokkal igazolható, hogy annak kiszabása visszavonhatatlanul veszélybe sodorná a
vállalkozás gazdasági életképességét, és aktív eszközeit értéküktől megfosztaná.323
A fentebb bemutatott bírságolási technika kétségtelenül tartalmaz olyan elemeket,
amelyek az elrettentés növelésének irányába mutatnak, azonban e tekintetben a bírság felső
határának merev meghatározása törést eredményez. Véleményem szerint nem szabadna a
felső határt meghatározni, ugyanis egy évekig működő, sikeres kartellhálózat tevékenységéből
származó előny mértéke könnyen túlszárnyalhatja a merev bírságmaximumot. Ráadásul a
felső határ mértékét is csupán egy év árbevétele határozza meg. Az Unióban és hazánkban a
közbeszerzések terén komoly hagyományai vannak a sokéves gyümölcsöző
együttműködéseknek.
A GVH elnökének és a GVH Versenytanácsa elnökének 2009. május 18-án kelt 1/2009.
számú közleménye a bírság összegének megállapítása antitröszt ügyekben tárgyú 2/2003.
számú közlemény és az azt módosító 2/2005. számú közlemény visszavonásáról rendelkezett,
majd a GVH közzétette a Gazdasági Versenyhivatal Elnökének és a Gazdasági
Versenyhivatal Versenytanácsa Elnökének 1/2012. Közleményét a tisztességtelen piaci
magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 11. és 21. ā-a,

316 2006. évi közösségi bírságkiszabási iránymutatás HL C 210/2. 2009.09.01. 19. pont
317 2006. évi közösségi bírságkiszabási iránymutatás HL C 210/2. 2009.09.01. 24. pont
318 Versenyjog: új bírságkiszabási iránymutatás az Európai Unióban.
(2009.11.07.)
319 2006. évi közösségi bírságkiszabási iránymutatás HL C 210/2. 2009.09.01. 25. pont
320 2006. évi közösségi bírságkiszabási iránymutatás HL C 210/2. 2009.09.01. 27. pont
321 2006. évi közösségi bírságkiszabási iránymutatás HL C 210/2. 2009.09.01. 28. pont
322 2006. évi közösségi bírságkiszabási iránymutatás HL C 210/2. 2009.09.01. 32. pont
323 2006. évi közösségi bírságkiszabási iránymutatás HL C 210/2. 2009.09.01. 35. pont
87
illetve az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 101. és 102. cikke szerinti tilalmakba
ütköző magatartások esetén a bírság összegének megállapításáról.324 Az új bírságközlemény a
bírság elrettentő erejének növelése érdekében figyelemre méltó reformokat vezetett be.
Az jogsértő cselekmény ismétlődésének megállapításához nincs szükség jogerős bírói
ítéletre, a jogelőd által tanúsított magatartás vonatkozásában is meg lehet állapítani a
cselekmény ismétlődését. Ismétlődő jogsértésnek minősül ha az adott magatartás célja vagy
hatása lényegében megegyezik a korábbi jogsértő magatartáséval. Ismétlődő jogsértés esetén,
– amennyiben a korábbi és az új magatartás, annak tényállása, valamint az értékelt
körülmények jelentős mértékű azonosságot mutatnak, a kiszámított bírság összege
ismétlődésenként 100%-kal emelkedik. 325
A GVH fontosnak tartja a magatartással arányos bírság követelményét is, amely oly
módon érvényesül, hogy a közlemény alapján kiszabott bírság az adott vállalkozás által
elkövetett jogsértés súlyához, valamint a feltárt enyhítő és súlyosító körülményekhez
igazodik, és nem az adott jogsértésben esetleg résztvevő többi vállalkozásra kiszabott
bírsághoz. A bírság meghatározásakor figyelembe vett enyhítő és súlyosító körülmények nem
közvetlenül a közleményben foglalt módszer alkalmazásából adódó bírságösszeget
módosítják, hanem az alapösszeg meghatározása során komplex módon, meghatározott
mérlegelési szempontok körében kerülnek figyelembe vételre úgy, hogy a súlyosító
körülmények megléte a végül kialakuló bírságösszeg növekedésének irányába (például egy
adott szemponthoz tartozó pontszám növekedése révén), míg az enyhítő körülmények megléte
a csökkenés irányába hat. Súlyosító körülmények hiánya önmagában nem minősül enyhítő
körülménynek. 326
A bírság kiszámításakor használt releváns forgalom esetében a GVH alapesetben a
jogsértő vállalkozás jogellenes magatartásával érintett piacon a jogsértés évében elért
forgalmával számol, azonban 12 hónapot meghaladó jogsértés a jogsértés teljes időtartama
alatt elért forgalmat kell figyelembe venni.327 A jogsértéssel elért előny csak ritkán
számszerűsíthető kellő megbízhatósággal. Ha azonban erre sor kerül, akkor a kiszabott bírság

324 A Gazdasági Versenyhivatal Elnökének és a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa Elnökének 1/2012.
Közleménye
325 A Gazdasági Versenyhivatal Elnökének és a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa Elnökének 1/2012.
Közleménye 33-37. pontok
326 A Gazdasági Versenyhivatal Elnökének és a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa Elnökének 1/2012.
Közleménye 12. pont
327 A Gazdasági Versenyhivatal Elnökének és a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa Elnökének 1/2012.
Közleménye 16. pont
88
a számszerűsített előny háromszorosának megfelelő összegre nő, kivéve, ha már egyébként is
meghaladta volna ezt a szintet.328
A magyar bírságolási politikának törvényben rögzített elemeit a Tpvt. 78.ā-a
tartalmazza. Az említett szakasz rögzíti a kiszabható bírságnak a közösségi versenyjog
kapcsán már kifogásolt, a jogsértést megállapító határozat meghozatalát megelőző üzleti
évben elért nettó árbevétel tíz százalékában megállapított felső határát.329
A kiszabott bírságnak el kellene érni a kartellezésből származó összeg többszörösét
ahhoz, hogy a versenykorlátozó megállapodást kötő feleknek legyen veszteni valója. Az
érintett cég életképességére is tekintettel lévő bíráskiszabás az új bírságközleményben
rögzített részletfizetési lehetőség keretei között maradéktalanul megvalósulhat. A törlesztő
részletek nagyságát úgy kell meghatározni, hogy azt a vállalkozás még képes legyen kifizetni,
azonban a bírságfizetési kötelezettség évekig érezhető pénzügyi megterhelést jelentsen
számára. Mivel a versenykorlátozó megállapodások létrejötte haszonorientált jelenség, az
alkalmazható szankciók közül legnagyobb súlya a bírságnak van, tehát a bírságolási politika
elégtelensége valamennyi, a bírság elrettentő erejét növelni hivatott egyéb szankció
hatékonyságát rontja. A leírtak miatt elengedhetetlen lenne a tényleges jogsértés súlyához
szigorú szabályok szerint idomuló, kiszámítható, de a felső határt nélkülöző bírságolási
politika kialakítása.
4.7.2 Kártérítés
A Manfredi-ügyben az Európai Bíróság megállapította, hogy a kartellezés
következtében felmerülő kár kárfelelősséget keletkeztet, amelyet a tagállami jog szabályoz. A
Kúria azt is kimondta, hogy a kártérítési igények érvényesítésével kapcsolatos szabályok nem
lehetnek terhesebbek, mint a tagállami versenyjoggal kapcsolatos hasonló normák, és nem
lehetetleníthetik el vagy tehetik túlzottan nehézzé a közösségi versenyjogsértésen alapuló
kártérítési igények érvényesítését.330 A közösségi versenyjog tehát a tagállamokkal szemben
megfogalmazta azt az elvárást, hogy az Unió versenyérdekeinek megsértésén alapuló károk
megtérülése is élvezze a nemzeti jogsértés miatti kárigény érvényesítésének garanciáit,331
mivel a tagállamoknak a közösségi piaci egyensúlyért és az egyensúly sérülése miatt
károsultak érdekeiért épp úgy ki kell állni, mint a nemzeti versenyérdekért. Úgy gondolom,

328 A Gazdasági Versenyhivatal Elnökének és a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa Elnökének 1/2012.
Közleménye 38. pont
329 1996. évi LVII. törvény 78.ā (1)
330 Nagy Csongor István: i.m. 713.o.
331 Tóth Tihamér: i.m. (84. lábjegyzet) 291.o.
89
hogy az imént leírt, a kartellezéshez kapcsolódó kártérítési gyakorlat egységesítésére irányuló
jogalkalmazói döntés a versenykorlátozás közösségi szintű üldözésének hatékonyabbá válása
szempontjából mindenképpen előrelépést jelent.
További fejlődésről tanúskodik a Courage-ügy, melynek kapcsán az Európai Bíróság
kimondta, hogy versenykorlátozó megállapodások miatt keletkezett károk okán nemcsak
harmadik személyek érvényesíthetik kártérítési igényüket a kartelltagokkal szemben, hanem a
kartell-megállapodás gyengébbik fele is követelhet kártérítését a többi kartelltagtól arra
hivatkozva, hogy nem volt alkupozícióban, egyáltalán nem vagy csak korlátozott mértékben
tudta befolyásolni a megállapodás tartalmát. Azonban a nemzeti jog kizárhatja a kártérítésre
jogosultságot olyan személyek esetében, akiket jelentős felelősség terhel a
versenykorlátozásért.332 A tagállami jog tehát a kartell-megállapodásban történő részvétel
miatt senkit nem foszthat meg a kartellezés miatt keletkezett kárigény érvényesítésének
lehetőségétől. Az ismertetett döntés a kartellezők tekintetében egy újabb frontvonalat hozott
létre, hiszen a kartelltagoknak lebukás esetén már nem csupán a tevékenységükkel
megkárosított kartellen kívüli szférával kell szembenézni, belső ellentétekkel is számolniuk
kell, ami jelentősen meggyengítheti a külső szférával szembeni védekezés hatékonyságát.
Talán ez a döntés némileg növeli az engedékenységi politika vonzerejét, melynek jelentős
hátránya, hogy a kártérítési kötelezettség alól nem ad felmentést. Persze az ismertetett
megállapítások nem garantálják a „gyengébbik fél” részére a kártérítés megítélését, mint
ahogy a piaci megtorlástól sem védhetik meg az „árulót”, ezért a döntés gyakorlati hatása nem
mérhető, azonban a benne testet öltő törekvés mindenképpen a kartellezés közösségi szintű
üldözésének hatékonyabbá tételére irányul.
Mivel a kartellezés egyéni érdeksérelmet is okozhat, polgári peres eljárásban a bíróság
kártérítést is megállapíthat a kartellezőkkel szemben. Ezen belül megkülönböztethetünk
„stand-alone”, illetve „follow-on” pereket. „Stand-alone”-ról beszélünk, amikor a károsult
nem várja meg a verseny-felügyeleti eljárás megindítását kártérítési igényének
érvényesítésével. Ilyenkor a GVH-nak nincs szerepe a bizonyítékok feltárásában, „amicus
curae”-ként csak erősítheti a felperes pozícióját. A felperes ilyenkor nem tudja bizonyítékait
az alperesnél begyűjteni, és gyakran egyáltalán nincs abban a helyzetben, hogy hozzájusson
az alperesi dokumentumokhoz. A „follow-on” perek a GVH marasztaló határozatán
alapulnak. A versenyhatóság döntése köti a bíróságot, és a verseny-felügyeleti eljárás során
beszerzett bizonyítékok a perben döntő súllyal szerepelhetnek.333

332 Tóth Tihamér: i.m. (84. lábjegyzet) 291-292.o.
333 [pdf] (2009.03.29.)
90
A versenykorlátozó megállapodások vonatkozásában felmerülő károk esetében a
fellépés csak akkor reális, ha létezik a kárt érvényesíteni kívánó személy, akinek kárigényét a
bíróság hajlandó befogadni. Elsősorban az áremelésekből származó közvetlen károk
érvényesítésére van gyakorlati lehetőség, illetve a nem túl távoli közvetett vevők kára mellett
még esetlegesen a retorziókból vagy kizáró magatartások miatti piacvesztésből vagy a piac
elhagyásából számszerűsíthetően származó elmaradt hasznot lehet peresíteni.334
Mind „stand-alone”, illetve „follow-on” perek esetében a problémát okoz a
kármeghatározás, mivel fontos és alapos gazdasági számításokat igényel, amelyeknek
magukba kell foglalni a feltételezett piaci árakat, ezek alapján a hasznot és haszonképességet,
és a feltételezett mennyiséget, amelyet zavartalan piaci viszonyok mellett értékesíteni lehetett
volna. Nem a klasszikus értékcsökkenés és elmaradt haszon fogalmi körével kell a
szakértőknek foglalkozni, hanem azoknak a konkrét károknak a megállapításával, melyek
versenyt sértő magatartás következtében keletkeztek.335 A kár számításának lényege, hogy
egybevessük azzal a helyzettel, amely akkor jött volna létre, ha a jogsértést nem követik el. A
kártérítés célja, hogy kiegyenlítse a két helyzet közötti különbséget. A hipotetikus helyzet
számítása nagy mértékben attól függ, hogy mi a konkrét versenyjogi tilalom tartalma. A
jogszerű magatartás ismerete nélkül nem lehet elképzelni a tiszta versenykörülmények között
működő piaci helyzetet.336 A kármeghatározással járó nehézségek megoldását szolgálja a
Tpvt. fentebb már idézett 88/C.ā-a, amely a kárigény érvényesítését valóban megkönnyíti,
azonban a vélelem nem ösztönzi a jogalkalmazókat a tényleges kár megállapítására, így a
10%-ot meghaladó mértékű kár megtérülésének csekély a valószínűsége.
A fentebb ismertetett, a magánjogi jogérvényesítés élénkítését célzó rendelkezésekre a
jövőben is nagy szükség lesz, ugyanis e téren nagy mértékű passzivitás figyelhető meg hazai
én uniós szinten egyaránt,337 jóllehet az amerikai antitrösztjog hatékonyságának is
meghatározó eleme a magánjogi jogérvényesítés megfelelő aktivitása.338

334 Csépai Balázs: A kár fogalma és számításának kérdései. In: .: Boytha Györgyné (Szerk.) Versenyjogi
jogsértések esetén érvényesíthető magánjogi igények., HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft., Budapest 2008.
117.o.
335 [pdf] (2009.03.29.)
336 Csépai Balázs: (400. lábjegyzet) i.m. 118.o.
337 Csépai Balázs: A versenykorlátozási tilalom magánjogi érvényesítésének lehetőségei az európai és a magyar
jogban. In: Az európai és a magyar versenyjog fejlődési irányai. Szerk.: Vörös Imre, MTA Jogtudományi
Intézet, Budapest 2008. 58.o.
338 Hylton, Keith N.: Antitrust Law. Economic Theory and Common Law Evolution. Cambridge University
Press, Cambridge 2003. 43.o.
91
4.7.3 Szabadságvesztés
Ami a büntetőjogi számonkérést illeti, a hiányzó joggyakorlat miatt nem várható, hogy a
kartelltagok reálisan számoljanak a büntetőjogi fenyegetés veszélyével. A kartellezés által
szerezhető nyereség mértéke mellett a büntetőjogi szankció maximuma nem képviselhet
megfelelő elrettentő erőt. A GVH két esetben utalt arra, hogy eleget tett feljelentési
kötelezettségének. A Hétszínvirág Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézet által kiírt
nyílt közbeszerzési eljárással kapcsolatos jogesetet fentebb már említettem. A következő
feljelentésre a Vj-130/2006/239. számú GVH határozat vonatkozásában került sor. Az említett
határozat szerint a Strabag Zrt., Egút Zrt., valamint a He-Do Kft. 2002. és 2006. között
számos Heves és Nógrád megyei út- és hídépítési, illetve felújítási közbeszerzési pályázat
kapcsán felosztotta egymás között a piacot és rögzítette beadási árait. A GVH külön
jogsértésként értékelte, hogy a Colas Dunántúli Zrt. és a He-Do Kft. versenykorlátozó
magatartást tanúsítottak, amikor a Heves Város Önkormányzata által Heves Vásártér út
útépítési munkái kapcsán kiírt tenderhez kötődően rögzítették a beadási áraikat. A He-Do Kft.
nem kapott bírságot, mivel a cég az eljárás során az ún. engedékenységi politika keretében
együttműködött a GVH-val. A Swietelsky Kft. kapcsán az eljárás során nem került elő olyan
bizonyíték, amely a jogsértésben való részvételét bizonyította volna, így a GVH vele szemben
megszüntette az eljárást.
4.7.4 Közbeszerzés eljárásoktól történő eltiltás
A 2011. évi Kbt. 57.ā (1) bekezdés b) pontjában rögzítetteknek megfelelően a kartellező
cégeket az ajánlatkérő választása szerint az állami és az önkormányzati közbeszerzésekből
egyaránt ki lehetne zárni, azonban nem mindegyik ajánlatkérő él a törvény adta
lehetőségekkel. A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. szerint egy ilyen lépéssel csökkentené
a projektjeire pályázó cégek számát, azaz lényegében korlátozná a versenyt.339 Véleményem
szerint ilyen veszéllyel e szankció alkalmazása nem fenyeget, mivel a kizárást a kartellező
cégek jogutódaira nem lehet kiterjeszteni, így egy új cég alapításával ki lehet kerülni a
részvételi tilalmat, illetve más vállalaton keresztül is lehet pályázni.340 A leírtak értelmében e
szankció alkalmazásának mellőzése a versenykorlátozó megállapodások üldözése

339 Kapitány Szabó Attila: Bűnbánó cég buktatta le a milliárdos kartell-láncot. (2009.04.04.)
340 Bak László - Nagy Aranka: A Versenyjog a Közbeszerzés Terén – Szemelvények. Közbeszerzési Szemle,
2.10.2012. 44.o.
92
szempontjából nem jár gyakorlati következményekkel, azonban felmerül a kérdés milyen
üzenetet hordoz a Kbt. által alkalmazott választható kizáró okok rendszere. A jogalkotónak
egyértelműen mérlegelni kellene, hogy a 2011. évi Kbt. 57.ā-ában rögzített kizáró okok
megalapozottan eredményezik-e verseny korlátozását. Amennyiben a választható kizáró okok
olyan mértékű társadalmi, illetve gazdasági kockázatokat fogalmaznak meg, amelyek az
ajánlatkérők számára nem vállalhatók, úgy az 57.ā szerinti kizáró okok alkalmazására
valamennyi ajánlatkérőt kötelezni kell. Ha választható kizáró okok alkalmazásának
elmulasztása komolyabb kockázattal nem jár, szükséges azok kizáró okként történő
rögzítésének mellőzése. Ugyanakkor megjegyzem, hogy a versenykorlátozó magatartás miatt
elmarasztalt vállalkozások közbeszerzési eljárásoktól történő távoltartása nem tűnik teljesen
megalapozatlannak.
4.7.5 Semmis megállapodások
A kartell-megállapodások semmisek, vagyis jogi eszközökkel kikényszeríthetetlenek. E
szankció nem érinti kellemetlenül a kartelltagokat, mivel tisztában vannak tevékenységük
törvénytelenségével, kerülik a nyilvánosságot, a hatóságokat, az egyezmények betartása pedig
közös érdek. Az összetartás növelése érdekében előszeretettel alkalmaznak biztosítékokat.
4.7.6 Nyilvánosság
A kartellezés további következménye, hogy a GVH él a nyilvánosság fegyverével is, a
versenykorlátozó megállapodásokkal kapcsolatos határozatai megtekinthetők a GVH
honlapján, a közbeszerzési pályázatok kapcsán kivizsgált kartellügyeknek külön linkje van.
Ez a negatív publicitás romba döntheti az adott vállalat PR erőfeszítéseit, és hosszabb időre
nyomot hagy a cég imázsán is.341
Mindez érzékenyen érinti a cégeket, de a negatív reklámnak
egy adott piacon meghatározó szerepet betöltő, ismert márkanevet képviselő vállalat esetében
nincs gazdasági hatása, az állandósult piaci kapcsolatok nem fognak megszakadni különösen
akkor, ha azok hasonló jellegű versenykorlátozó megállapodásokban részes vállalatok között
alakultak ki.

341Megéri kartellezni? [pdf]
(2009.02.11.)
93
5 A közbeszerzési eljárások büntetőjogi vetületei
A közbeszerzések világához a köztudatban számos, jellemzően a sejtelem stádiumában
megrekedt korrupciós legenda kapcsolódik, melyek a várt felelősségre vonás elmaradása miatt
gyakran képezik közfelháborodás tárgyát. Kérdés, hogy az esetek többségében a botrányt
kavaró események törvénysértő jellege vonatkozásában a sejtelmet miért nem váltja fel a
bizonyosság, illetve bizonyítottság.342
A közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos jogsértések feltárásra törekvő hatóságoknak a
felderítés folyamán meg kell küzdeni a közbeszerzési eljárásokat jellemző misztikummal,
amely elsősorban a közbeszerzési eljárások lebonyolítására vonatkozó szabályok
összetettségére, bonyolultságára, ismeretlenségére vezethető vissza.
A fentebb leírtakra tekintettel a továbbiakban megkísérlem összefoglalni azokat az
alapvető közbeszerzési ismereteket, amelyek elsajátítása nélkülözhetetlen a közbeszerzési
eljárásokkal kapcsolatos bűncselekmények vizsgálatához, majd rátérek azon visszaélések és a
gyakorlatban érvényesülő elkövetési jellegzetességek bemutatására, amelyek büntetőeljárás
tárgyát képezhetik.343
5.1 Közbeszerzési alapvetés
A közbeszerzés a közpénzek szabályozott és hatékony elköltését szolgáló tevékenység.
344Hazánkban a közbeszerzés fogalmát az 1995. évi Kbt. honosította meg, jelenleg pedig a
2011. évi Kbt. szabályozza a közbeszerzési eljárások lebonyolításának menetét.
Közbeszerzési eljárásról beszélünk, ha a közbeszerzési törvényben meghatározott
ajánlatkérők beszerzése a törvényben meghatározott közbeszerzési tárgyra irányul, melynek
értéke eléri vagy meghaladja a szintén törvény által meghatozott közbeszerzési értékhatárt. A
közbeszerzési eljárások kizárólag visszterhes szerződések megkötésére irányulnak.345 Az

342A gazdasági bűncselekményekre általánosságban jellemző, hogy bírói szakban még a történeti tényállás
megállapítását követően sem mindig egyértelmű, hogy történt-e bűncselekmény. /Elek Balázs: Juris ignorantia
non excusat. A jogi tévedés megítélése a gazdasági büntetőperben. Rendészeti Szemle 2009/7-8. szám 96.o./
343A kartellbűncselekmény fentebb már hangsúlyozott keretdiszpozíciós jellegéből következik, hogy a vonatkozó
háttérjogszabályokkal kapcsolatos jogalkalmazási gyakorlat alapvetéseinek ismerete az eredményes felderítés
vonatkozásában elengedhetetlen. Különösen fontos, hogy az említett ismeretekkel rendelkezzen a nyomozó
hatóság, mivel az ügyek döntő többsége nyomozati szak bizonyítás-felvételekor dőlnek el. /Kőhalmi László: A
védő a magyar büntetőeljárásban. In: Tanulmányok Tóth Mihály 60. születésnapja tiszteletére. Szerk.: Gál István
László, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs 2011. 386.o./
344 Tátrai Tünde: Verseny a közbeszerzési piacon. Közgazdasági Szemle. LVI. évf. 2009. szeptember 835.o.
345 Perczel Zsófia: Közbeszerzési kalauz. (2011.07.23.)
94
idézett definíció megfelelő értelmezéséhez elengedhetetlen a fogalmi elemek és a büntetőjogi
szempontból releváns rendelkezések tisztázása.
5.2 Az ajánlatkérők köre
A jelenlegi szabályozás szerint az ajánlattevőket három csoportba sorolhatjuk:
klasszikus ajánlatkérők, közszolgáltatók, illetve támogatott szervek.346 A klasszikus
ajánlatkérők közé tartoznak a 2011. évi Kbt. 6.ā (1) bekezdésében a)-d) pontjában
meghatározott szervek, azaz
a) a minisztérium, a Miniszterelnökség, a központosított közbeszerzés során ajánlatkérésre
feljogosított szervezet;
b) az állam, a helyi önkormányzat és minden költségvetési szerv, a közalapítvány, a helyi és
országos nemzetiségi önkormányzat, a helyi önkormányzatok társulása, a helyi önkormányzat
által a helyben központosított közbeszerzés keretében, valamint több helyi önkormányzat,
illetve a közös hivatalhoz tartozó települések központosított közbeszerzési rendszere
keretében ajánlatkérésre kizárólagosan feljogosított szervezet, a területfejlesztési
önkormányzati társulás, a térségi fejlesztési tanács;
c) az a jogképes szervezet, amelyet közérdekű, de nem ipari vagy kereskedelmi jellegű
tevékenység folytatása céljából hoznak létre, vagy amely ilyen tevékenységet lát el, ha az a)–
d) pontokban meghatározott egy vagy több szervezet, az Országgyűlés vagy a Kormány
külön-külön vagy együttesen, közvetlenül vagy közvetetten meghatározó befolyást képes
felette gyakorolni vagy működését többségi részben egy vagy több ilyen szervezet (testület)
finanszírozza.
A 2011. évi Kbt. 6.ā (1) bekezdés e)-f) pontok, valamint a 114-115.ā-ok értelmében
közszolgáltatók körébe kell sorolni például a vízügyi, energiaügyi, közlekedési és vízügyi
szolgáltatásokat nyújtó szerveket. A 2011. évi Kbt. 6.ā g) pontja értelmében a támogatott
ajánlatkérők csoportjához jellemzően olyan szervek tartoznak, akik alapvetően a Kbt.
hatályán kívül tevékenykedhetnek, azonban bizonyos nemzeti értékhatárt meghaladó, de az
uniós értékhatár alatt maradó beszerzéseiket 75%-ban, uniós értékhatárt elérő beszerzéseiket
többségi részben klasszikus ajánlatkérők finanszírozzák. Utalva a büntetőjogi terminológiára,
megállapítható, hogy büntetőjogi eljárás során hivatalos személyként főleg klasszikus
ajánlatkérők képviselői vonhatók felelősségre.

346 Perczel Zsófia: Közbeszerzési kalauz. (2011.07.23.)
95
5.3 Beszerzési tárgyak
A közbeszerzések árubeszerzésre, építési beruházásra, építési koncesszióra, szolgáltatás
megrendelésére, illetve szolgáltatási koncesszióra irányulhatnak. Az árubeszerzés
forgalomképes, birtokba vehető, ingó dolog tulajdonjogának, használati, illetve hasznosítási
jogának megszerzésére irányul. A beszerzés tárgyát képező dolog beüzemelése is az
árubeszerzés körében értékelendő. Az építési beruházás, illetve az építési koncesszió olyan
visszterhes szerződés megkötésére irányul, amelynek tárgya a 2011. évi Kbt. 1. számú
mellékletében meghatározott tevékenységekhez, illetve építményekhez kapcsolódó tervezési,
kivitelezési munka. Az építési beruházást és az építési koncessziót az ellenszolgáltatás eltérő
jellege alapján lehet egymástól elhatárolni, ugyanis építési koncesszió esetén az
ellenszolgáltatás nem vagy nem kizárólag pénzben, hanem az építmény hasznosítási jogának
átengedésében nyilvánul meg. Szolgáltatás megrendelése esetén az ajánlatkérő szándéka
árubeszerzésnek, illetve építési beruházásnak nem minősülő tevékenység megrendelésére
irányul. A szolgáltatás megrendelését a szolgáltatási koncessziótól szintén az építési
beruházásnál elmondott szempont, azaz az ellenszolgáltatás eltérő jellege alapján lehet
elhatárolni.347
Közbeszerzési eljárás lefolytatására csak akkor van szükség, ha a fentebb részletezett
közbeszerzési tárgyak becsült értéke eléri vagy meghaladja a közbeszerzési értékhatárt.
Megkülönböztetünk egymástól nemzeti és közösségi értékhatárt. A nemzeti értékhatárt elérő,
de az uniós értékhatárt el nem érő eljárásokat nemzeti, az uniós értékhatárt meghaladó
eljárásokat pedig uniós eljárásrendben kell lefolytatni.
5.4 Alapvető eljárástípusok
A nemzeti és a közösségi eljárásrenden belül is többféle eljárástípust különböztetünk
meg. Az alapvető eljárástípusok között említhetjük a nyílt, a meghívásos, a tárgyalásos
eljárást, a versenypárbeszédet, valamint a keretmegállapodásos eljárást.
348 A nyílt eljárás
egyszakaszos, hirdetménnyel induló eljárás, és valamennyi érdekelt tehet ajánlatot,
meghívásos eljárás kiírásakor viszont csak az ajánlatkérő által - a Kbt.-ben meghatározott
szempontok szerint – kiválasztottak kapnak lehetőséget ajánlattételre. A meghívásos eljárás

347 Perczel Zsófia: Közbeszerzési kalauz. (2011.07.23.)
348 Perczel Zsófia: Közbeszerzési kalauz. (2011.07.23.)
96
kétszakaszos, hirdetménnyel induló eljárás. Az ajánlattételre jogosultak kiválasztása a
részvételi szakaszban rögzített feltételek szerint történik.349
A tárgyalásos eljárás olyan közbeszerzési eljárás, amelyben az ajánlatkérő az általa –
szintén a Kbt.-ben előírtak szerint – kiválasztott egy vagy több ajánlattevővel tárgyal a
szerződés feltételeiről. A tárgyalásos eljárás indulhat hirdetménnyel vagy anélkül. A
tárgyalásos eljárás alkalmazásának feltételeit tételesen rögzíti a 2011. évi Kbt., kizárólag a
közszolgáltatói eljárásrendben választható szabadon a hirdetménnyel induló tárgyalásos
eljárás. Hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás esetében az eljárás megindításáról tájékoztatni
kell a Közbeszerzési Döntőbizottságot, hogy ellenőrizze, a verseny tisztaságának sérelmével
leginkább fenyegető eljárástípus megindításának törvényi feltételei valóban fennállnak.350 A
Közbeszerzési Döntőbizottság ellenőrzése nélkül meghatározott értékhatár alatti beszerzések
esetében alkalmazható a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás.
Versenypárbeszéd kiírására akkor kerül sor, ha az ajánlatkérő megfelelő ismeretek híján
nem tudja pontosan meghatározni az eljárás műszaki leírását, illetve a szerződéses
feltételeket. A versenypárbeszéd háromszakaszos, hirdetménnyel induló eljárás.
Versenypárbeszéd során az ajánlatkérő az általa – Kbt.-ben rögzített módon - kiválasztott
részvételre jelentkezőkkel párbeszédet folytat a közbeszerzés tárgyának, illetőleg a szerződés
típusának és feltételeinek – az ajánlatkérő által meghatározott követelményrendszer keretei
közötti – pontos meghatározása érdekében, majd ajánlatot kér.351
A keretmegállapodásos eljárás olyan meghatározott egy vagy több ajánlatkérő és egy
vagy több ajánlattevő között létrejött megállapodás létrejöttére irányul, amelynek célja, hogy
rögzítse egy adott időszakban közbeszerzésekre irányuló, egymással meghatározott módon
kötendő szerződések lényeges feltételeit, különösen az ellenszolgáltatás mértékét, és ha
lehetséges, az előirányzott mennyiséget. A keretmegállapodásos eljárás hirdetménnyel induló
eljárástípus.
352
2013. július 1-jétől az ajánlatkérőknek arra is lehetősége van, hogy a Kbt.-ben
meghatározott szabályok szerint kiválasztott ajánlattevőknek közvetlenül megküldött
hirdetménnyel induló egyszakaszos eljárást a tárgyalás mellőzésével, a nyílt eljárás szabályai
szerint folytassák le.353

349 2011. évi CVIII. törvény 83.ā
350 2011. évi CVIII. törvény 100.ā
351 2011. évi CVIII. törvény 101-107.ā
352 2011. évi CVIII. törvény 108.ā
353 2011. évi CVIII. törvény 122/A.ā
97
5.5 A közbeszerzés időbeli és tárgyi korlátai
Adott esetben a megfelelő jogsértés (hivatali visszaélés vagy kartellbűncselekmény)
miatti sikeres büntetőjogi számonkérés érdekében a nyomozó hatóságnak tudnia kell, hogy az
adott típusú közbeszerzési eljárás mikor tekinthető megindítottnak. A közbeszerzés
megkezdésén hirdetmény közzétételével induló eljárás esetén a közbeszerzési eljárást
megindító hirdetmény közzétételre történő feladásának időpontját, hirdetmény nélküli
tárgyalásos vagy a nyílt eljárás szabályai szerint lefolytatott eljárás esetén az ajánlattételi
felhívás megküldésének időpontját kell érteni.
Az ajánlattevői, illetve ajánlatkérői magatartás sikeres büntetőjogi minősítése
szempontjából az is lényeges, hogy a nyomozó hatóság tisztában legyen vele, melyik
beszerzés minősül közbeszerzésnek és melyik nem. A minősített adatot, az ország alapvető
biztonsági, nemzetbiztonsági érdekeit érintő vagy a különleges biztonsági intézkedést igény
beszerzések sajátos szabályairól szóló 218/2011. (IV. 29.) Korm. rendelet és a védelem terén
alapvető biztonsági érdeket érintő, kifejezetten katonai, rendvédelmi, rendészeti célokra szánt
áruk beszerzésére, illetőleg szolgáltatások megrendelésére vonatkozó sajátos szabályokról
szóló 228/2004. (VII. 30.) Korm. rendelet a beszerzés rendjét a Kbt.-ben leírtakhoz hasonlóan
szabályozzák, ennek ellenére az említett speciális kormányrendeletek hatálya alá tartozó
beszerzések nem minősülnek közbeszerzésnek. Ugyan a közbeszerzések központi
ellenőrzéséről és engedélyezéséről szóló a 46/2011. (III. 25.) Korm. rendelet a Kbt., valamint
a 218/2011. (IV. 29.) Korm. rendelet hatálya alá tartozó beszerzéseket összefoglalóan
közbeszerzésként említi, azonban a 218/2011. (IV. 29.) Korm. rendelet és a 228/2004. (VII.
30.) Korm. rendelet hatálya alá tartozó beszerzéseket a 2011. évi Kbt. 9.ā (1) bekezdés a)-b)
pontjai kiemelték a közbeszerzéseket szabályozó törvény hatálya alól.
A 2011. évi Kbt. hatálya alól kivont egyéb beszerzési tárgyköröket a Kbt. vonatkozó
rendelkezései jelölik ki (pl.: 9.ā, 120.ā), továbbá nem kell közbeszerzési eljárást lefolytatni az
egybeszámítási szabályok értelmében a közbeszerzési értékhatárt el nem érő beszerzésekre. A
közbeszerzési eljárás lefolytatását nem igénylő beszerzések rendjét az ajánlatkérő maga
szabályozza, így nincs kizárva, hogy egy-egy eljárás menete hasonlít a Kbt.-ben
meghatározottakhoz, azonban a hasonlóság ellenére ezeket a beszerzéseket sem lehet
közbeszerzésnek minősíteni.
98
5.6 Kiskapuk
Sok esetben a hatályos közbeszerzési előírások is teret adnak a visszaéléseknek. A 2011.
évi Kbt. 33.ā-a értelmében a központosított közbeszerzés során az ajánlatkérésre feljogosított
szervezet és a klasszikus ajánlatkérők kötelesek közbeszerzési tervet készíteni az adott
költségvetési év vonatkozásában felmerülő beszerzési igényeikről. A közbeszerzési terv
nyilvános, így vagy az ajánlatkérő honlapján, vagy - saját honlap híján - a Közbeszerzési
Hatóság honlapján kell közzétenni. Az ajánlattevőknek tehát alkalma van előre megismerni az
érdekeltségi körükbe tartozó beszerzési terveket, ami adott esetben a potenciális ajánlattevők
piacfelosztásra irányuló kartell-megállapodásának is az alapja lehet. Jóllehet a beszerzési terv
beszerzési kötelezettséget nem keletkeztet, azonban egyértelműen meghatározható, mely
közbeszerzések megvalósulása függ a rendelkezésre álló fedezet mértékétől (pl.: épület
felújítása), illetve mely közbeszerzések lebonyolítása elkerülhetetlen (pl.: takarítás,
objektumőrzés, az adott szerv által jogszabályi előírások alapján ellátandó tevékenység stb.)
A közbeszerzési eljárás lefolytatására a Kbt. szabályai szerint meghatározott becsült
értéknek megfelelő eljárásrend szerint kerülhet sor. A Kbt. 18.ā-a foglalja össze azokat az
egybeszámítási szabályokat, melyeken a becsült érték meghatározása alapul. Az
egybeszámítási szabályok alapján lehet eldönteni, hogy mely beszerzési tárgyak becsült
értékét kell összeadni ahhoz, hogy megkapjuk az eljárásrend kiválasztása szempontjából
meghatározó becsült értéket. 2013. július 1-jei hatállyal bevezetett jogszabály-módosítások
értelmében mind az építési beruházások, mind a szolgáltatások, mind az árubeszerzések
tekintetében a műszaki funkció egységének fennállása alapján kell dönteni az egybeszámítási
kötelezettségről. A Kbt. módosított 16. ā (1) bekezdése szerint annak megítéléséhez, hogy mit
kell egy építési beruházásnak tekinteni, a gazdasági és egyben műszaki funkció egységét kell
döntő szempontként figyelembe venni. Az idézett szakaszhoz kapcsolódó, a hazai jogszabálymódosítást generáló uniós joggyakorlat szerint egy projekt elemei esetében akkor mellőzhető
az egybeszámítás, ha az említett projektelemek teljes értékű és önálló műszaki-gazdasági
funkció betöltésére önmagukban, tehát külön-külön is alkalmasak. Áru és szolgáltatás
megrendelések tekintetében a közbeszerzés műszaki és gazdasági funkcionális egysége – és
így egybeszámítási kötelezettsége – a Kbt. módosítás miniszteri indokolása szerint elsősorban
akkor állapítható meg, ha a szolgáltatások vagy áruk egyetlen cél megvalósítását szolgálják és
emellett tartalmilag is hasonlóak vagy funkciójuk betöltésére együttesen alkalmasak. Az
egységes beszerzés követelménye a fentiek mellett az időbeli összefüggés is, amely nem
99
feltétlenül jelent teljes egyidejűséget vagy folyamatosságot, de ha az egyes szerződések
megkötése között hosszabb idő telik el, az megbonthatja a beszerzések egységét, és
megkérdőjelezheti az egybeszámítási kötelezettség fennállását. A módosítás szövegezése
félrevezető, ugyanis csak a 16. ā (1) bekezdésébe – tehát az építési beruházás értékének
meghatározásáról szóló részbe – illesztette be jogalkotó a funkció egységével kapcsolatos
követelményt. Törölték a Kbt. 18. ā-ának korábbi (2) bekezdését az egybeszámítási
kötelezettségről, ugyanakkor az új 18. ā (2) bekezdés megfogalmazásából nem derül ki, hogy
az egységet képező szolgáltatásokat is egybe kellene számítani. A módosított szöveg szerint,
ha egy szolgáltatás-megrendelés több szerződés útján valósul meg, az összes rész értékét
egybe kell számítani; azonban a jogalkotó nem határozta meg, hogy milyen jelentéstartalmat
takar az „egy szolgáltatás” kifejezés, e tekintetben a törvényszöveg nem említi a funkció
egységének elvét. Az árubeszerzés esetében nem áll fenn ez a probléma, mivel a módosított
szöveg úgy szól, hogy ha hasonló áruk beszerzése több szerződés útján valósul meg, az összes
rész értékét egybe kell számítani.354 Álláspontom szerint a 2013. július 1-jétől hatályos
egybeszámítási szabályok legnagyobb problémája, hogy az egybeszámítási kötelezettség
fennállása, és a közbeszerzési eljárás lefolytatására irányuló hajlandóság egy olyan
„gumifogalom” (műszaki funkcionális egység) jelentésének a függvénye, melyet a Kbt. nem
definiál, a törvényszöveg az objektív értelmezés elősegítését szolgáló szempontokat sem
tartalmaz, így az ajánlatkérői oldal szabadon, beszerzésenként egyedileg értelmezheti az
egybeszámítási kötelezettség fennállást megalapozó fogalmat.
A közelmúltban, azaz a 2013. július 1-je előtti időszakban hatályos egybeszámítási
szabályok megfogalmazása is számos versenyjogi relevanciával bíró jogvitát generált a
gyakorlatban. A Kbt. fentebb említett 18.ā (2) bekezdése tartalmazta az egybeszámítás
feltételeit. A beszerzési tárgyak értékének meghatározásához szükséges egybeszámítási
szabályokat kimondták, hogy az ajánlatkérőnek egybe kell számítania azon hasonló áruk
beszerzésére, vagy szolgáltatások megrendelésére irányuló szerződések értékét, amelyekkel
kapcsolatban a beszerzési igény egy időben merült fel, valamint az ugyanazon építési
beruházás megvalósítására irányuló szerződések értékét.355 A 2012. január 1-jét megelőzően
hatályban lévő 2003. évi Kbt. az azonos költségvetési évben beszerzésre kerülő azonos vagy
azonos rendeletetésű, illetve egymással közvetlenül összefüggő beszerzési tárgyak
egybeszámítását rendelte el, ami azt eredményezte, hogy az ajánlatkérők az azonos

354 Guba Zoltán: Közbeszerzés hatékonyan - A közbeszerzési törvény 2013. júliusában hatályba lépett
módosításai. (2013.10.25.)
355 2011. évi CVIII. törvény 18.ā (2) bekezdés
100
költségvetési évben felmerült beszerzési igényeiket, ha tehették, különböző költségvetési
években valósították meg, így kerülték el a közbeszerzési eljárások lefolytatását. Ezt kívánta a
jogalkotó orvosolni azzal, hogy az egybeszámítást az árubeszerzések és szolgáltatások
tekintetében beszerzési igény felmerülésének időpontjához kötötte, azonban ez felvetette azt a
kérdést, hogy mikor kell úgy tekinteni, hogy a beszerzési igények egyidejűleg merültek fel. E
tekintetben a Közbeszerzési Hatóság kiadott egy útmutatót, melyben rögzítette, hogy a
„beszerzési igény egy időben merül fel” fordulat a Közbeszerzési Hatóság álláspontja szerint
azt jelenti, hogy az ajánlatkérőnek mindazon hasonló árubeszerzésekre, illetve hasonló
szolgáltatás megrendelésekre irányuló beszerzéseinek értékét egybe kell számítania,
amelyekre vonatkozó beszerzési igényének a vizsgált árubeszerzésre, szolgáltatás
megrendelésre irányuló szerződéseinek tervezésekor (különös tekintettel a költségvetés
tervezésekor vagy az üzleti terv összeállításakor vagy az egy projekt keretében megvalósuló
beszerzések felmérésekor) tudatában van, vagyis amely beszerzésekkel az adott eljáráson
kívül számolhat, és amelyeket képes egyidejűleg is megvalósítani. Másképpen szólva, az
egybeszámítási kötelezettség abból a szempontból volt vizsgálandó, hogy a kérdéses
beszerzéseket az ajánlatkérő ugyanabban az eljárásban is képes volt-e megvalósítani, mert
mindegyik hasonló árura, vagy szolgáltatásra szüksége volt, és a szükséges forrással is
rendelkezett a beszerzések megvalósításához.356 Álláspontom szerint az egybeszámítási
kötelezettség fennállása vonatkozásában a Közbeszerzési Hatóság említett definíciója nem
teremtett tiszta helyzetet az egybeszámítási kötelezettség fennállása vonatkozásában, így teret
kapott az egybeszámítási szabályok közbeszerzési eljárás elkerülésére irányuló értelmezése.
Ugyanilyen mértékű visszaélésekre ad okot a 2011. évi Kbt. 18.ā (3)-(4) bekezdésének
alkalmazása, amely lehetőséget ad arra, hogy egy uniós értékhatárt elérő értékű közbeszerzési
eljárást az ajánlatkérő két részre bontson. A teljes (mindkét eljárásrészt magába foglaló)
eljárás becsült értékének 20%-át meg nem haladó, illetve árubeszerzés és szolgáltatás
esetében 21 824 000 Ft-nál, építési beruházások esetében pedig 272 800 000 Ft-nál kevesebb
értékű beszerzés lehet az egyik, kisebb értéket képviselő eljárás, a fennmaradó, nagyobb
értéket képviselő eljárás pedig a másik közbeszerzési eljárás. A nagyobb értékű eljárást
mindenképpen uniós (szigorúbb) eljárásrendben kell lefolytatni, a kisebb értékű beszerzés
értékét viszont nem kell egybeszámítani a nagyobb értékű beszerzési eljárás értékével, így a
kisebb értéket képviselő eljárás vonatkozásában helye van a kevesebb kötöttséggel járó és
kevesebb versenyvédelmi garanciát rögzítő nemzeti eljárásrend szerinti eljárásfajta

356 A Közbeszerzési Hatóság útmutatója az új Kbt. szerinti egybeszámítási szabály alkalmazásáról (2012. évi 78.
szám)
101
alkalmazásának. A 2003. évi Kbt. megoldáshoz képest a 2011. évi Kbt. szabályozása
szigorúbb, mivel még ilyen esetben sem teszi lehetővé a közbeszerzési eljárás mellőzését.
További visszaéléseknek ad teret a 2011. évi Kbt. 122.ā (7) bekezdés a) pontja, illetve a
Kbt. 122/A.ā, amely - ha az árubeszerzés vagy a szolgáltatás becsült értéke nem éri el a
25.000.000 Ft-ot, vagy az építési beruházás becsült értéke nem éri el a 150.000.000 Ft-ot -,
lehetővé teszi az ajánlatkérő számára hirdetmény nélküli tárgyalásos vagy hirdetmény nélküli,
nyílt eljárás szabályai szerinti lefolytatandó eljárás alkalmazását. E lehetőség kihasználása
esetén az ajánlatkérőnek legalább három tetszése szerint kiválasztott ajánlattevőt kell
versenyeztetni. Az említett eljárásfajták alkalmazása nem feltétlenül eredményez valódi
versenyhelyzetet. Ezen esetekben a jogalkotó az ajánlattételre felhívandó gazdasági szereplők
vonatkozásában csupán annyit írt elő, hogy lehetőség szerint a kis- és középvállalkozásoknak
küldje meg ajánlatkérő a hirdetményt. Egyekben az ajánlatkérő hirdetmény nélküli
tárgyalásos, vagy a hirdetmény nélküli, nyílt eljárás szabályai szerint lefolytatandó eljárás
esetén szabadon dönt az ajánlattételre felhívandó gazdasági szereplők köréről,357 ami nem
feltétlenül szolgálja a verseny tisztaságát. Az említett eljárásfajták természetüknél fogva
nélkülözik az alapvető versenyjogi garanciákat, ezért álláspontom szerint – Kbt.-ben rögzített
alapelvekre is figyelemmel – csak olyan esetekben kellene lehetővé tenni alkalmazásukat,
amikor beszerzés jellege, természete indokolja a versenyvédelmi garanciák mellőzését.
Pusztán az adott beszerzés csekély értéke nem alapozza meg ezeknek a versenyvédelmi
szempontból igen érzékeny eljárástípusoknak az alkalmazását, tekintettel arra, hogy a
jogalkotó bármikor megváltoztathatja az irányadó közbeszerzési értékhatárokat.
A 2013. július 1-jei módosítás eredményeképpen az ajánlatkérőknek az eddigiekhez
hasonlóan kötelességük ugyan megvizsgálni a beszerzésüket abból a szempontból, hogy a
beszerzés tárgyának jellege lehetővé teszi-e a közbeszerzés egy részére történő ajánlattétel
biztosítását, de immáron nem kötelező a részajánlattétel biztosítása akkor sem, ha a beszerzés
tárgyának természetéből adódóan részajánlat-tételi lehetőség biztosítható lenne.
358 A
részajánlattétel kötelező biztosításának előírása arra kényszerítette az ajánlatkérőket, hogy a
komplexebb beszerzési tárgyakat könnyen pályázható részekre bontsák, ami a verseny
élénkülését eredményezte. A leírtak értelmében a kötelező részajánlattétellel kapcsolatos
előírás törlésével megszűnt az egyik Kbt. által biztosított releváns versenyvédelmi garancia.

357 2011. évi CVIII. törvény 122.ā (7) bekezdés, 122/A.ā
358 2011. évi CVIII. törvény 46.ā (3) bekezdés
102
5.7 A beszerzési fázisok büntetőjogi jellegzetességei
Mind a közbeszerzések, mind az egyéb beszerzések vonatkozásában meghatározható
egy általános, leegyszerűsített eljárási séma. A sémához tartozó egyes eljárási fázisok
bemutatásán keresztül meg lehet határozni azokat az ajánlattevői, illetve ajánlatkérői
cselekményeket, amelyek révén büntetőjogi tényállások valósulnak meg.
5.7.1 Tervezési fázis
A beszerzési igény jelentkezése a beszerzési eljárások lefolytatásának elengedhetetlen
feltétele. A legtöbb esetben az igény felmerülését érzékelő szakmai szerv és a beszerzést
lebonyolítására hivatott szervezeti egység elkülönül egymástól, ezért az egyszerűség kedvéért
jelen értekezésben is érdemes ebből a gyakori helyzetből kiindulni. Az igény felmerülését
követően a szakmai szerv köteles meghatározni a vonatkozó mennyiségi számokat és a
beszerzési értéket, majd a beszerzési igényt jelezni kell a beszerzés lebonyolításáért felelős
szervnek. A beszerző szerv megvizsgálja a beszerzés tárgyát, a mennyiségi számok révén
ellenőrzi a becsült értéket, és eldönti, milyen típusú eljárás lefolytatására van szükség.
A tervezési fázisban kerül sor a beszerzési igény kielégítése szempontjából
elengedhetetlen műszaki, illetve pénzügyi alkalmassági követelmények meghatározására. Az
ajánlatkérő e körben kizárhatja a versenyből például a veszteséges, illetve a hosszas sorban
állással terhelt bankszámlákkal rendelkező cégeket, továbbá meghatározhatja a teljesítéshez
szükséges műszaki felszereltséget, végzettséget, a referenciák mennyiségét és értékét stb.
Amennyiben a beszerzés tárgyát képező feladatok komplexitása megkívánja, a beszerzés
tárgyát akár szakmai, akár földrajzi szempontból könnyen pályázható részekre kell bontani. A
tervezési szakaszban dől el az is, hogy az ajánlatkérő a legkedvezőbb árat kínáló
ajánlattevőnek kívánja ítélni a pályázatot, vagy a bírálat során az összességében
legelőnyösebb ajánlat elvét kívánja alkalmazni, azaz az ellenszolgáltatás mértékén kívül az
ajánlattevő egyéb objektív szakmai alapokon nyugvó bírálati szempontokat is alkalmaz.
Összefoglalva a fentebb leírtakat megállapítható, hogy az ajánlatkérő a beszerzési
eljárás tervezési szakaszában határozza meg az ajánlattevőkkel és az ajánlati tartalommal
szemben támasztott, beszerzési tárgyhoz idomuló követelményrendszert. A
követelményrendszer meghatározása során a 2011. évi Kbt. előírásai értelmében ügyelni kell
arra, hogy kizárólag a beszerzés tárgya szerinti teljesítés által megkövetelt paramétereket írjon
elő az ajánlatkérő, továbbá szem előtt kell tartani a 2011. évi Kbt. 2.ā-a által nevesített
alapelvi követelményeket, azaz esélyegyenlőséget és egyenlő bánásmódot kell biztosítania a
103
gazdasági szereplők számára. Az ajánlatkérő és a gazdasági szereplők a közbeszerzési
eljárásban a jóhiszeműség és tisztesség, valamint a rendeltetésszerű joggyakorlás
követelményeinek megfelelően kötelesek eljárni. Az ajánlatkérőnek a közpénzek
felhasználásakor a hatékony és felelős gazdálkodás elvét szem előtt tartva kell rendelkeznie.
Kérdés, hogy mi történik akkor, ha közbeszerzési eljárás előkészítése nem az idézett
alapelvek szellemében zajlik.359
5.7.1.1 Hivatali visszaélés
Az eljárás említett fázisához számos büntetőjogi tényállás kapcsolódhat. A hivatali
visszaélés tényállása mind az 1978. évi, mind a 2012. évi Btk. szerint a következő:
„Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt
szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével
egyébként visszaél, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
A tényállás szövegéből következik, hogy a bűncselekmény alanya hivatalos személy,
így e bűncselekmény elkövetése miatt az ajánlatkérők nagy részét nem lehet felelősségre
vonni, az elkövetők főleg a klasszikus ajánlatkérők közül kerülnek ki. A hivatali visszaélés
látszólagos alaki halmazatban áll a kartellbűncselekménnyel.360 A kartellbűncselekmény
tényállása a közbeszerzési és a koncessziós eljárásokhoz kapcsolódó versenykorlátozást
rendeli büntetni, így a hivatali visszaélés kizárólag közbeszerzési eljárás híján, azaz tervezési
szakaszban rekedt, hivatalosan meg nem indított közbeszerzési eljárás vagy egyéb,
közbeszerzésnek nem minősülő beszerzés esetén valósulhat meg. Mivel a hivatali visszaélés
az 1978. évi Btk. szerinti vesztegetéssel, illetve a 2012. évi Btk.-nak megfelelő hivatali
vesztegetés elfogadásával is látszólagos alaki halmazatban áll, hivatali visszaélést kért vagy
ajánlott előnyért történő cselekmény esetében nem lehet megállapítani. A hivatali visszaélés
elkövetőjének szándéka beszerzési eljárás esetében meghatározott ajánlattevő támogatására,
azaz jogtalan előny realizálására irányulhat.361

359 Monory Bulcs: Közérthető Közbeszerzés Közösségi Keretek Között. BM Duna Palota és Kiadó, Budapest
2006. 30-31.o.
360 Alaki halmazatról akkor beszélünk, ha az elkövető egyetlen cselekménye egyszerre több bűncselekmény
törvényi tényállását valósítja meg. Látszólagos alaki halmazat esetén csupán az egyik bűncselekmény miatt
kerülhet sor büntetőjogi felelősségre vonásra, jóllehet az elkövető magatartása egyszerre több bűncselekmény
megvalósulására utal. /Földvári József: Magyar büntetőjog. Általános rész. Osiris Kiadó, Budapest 2003, 221-
222.o./
361 BH1995. 79.: A hivatali visszaélés bűncselekményének a megvalósulása szempontjából az előnyön bármely
dolog átadását, szolgáltatásban részesítést vagy egyéb juttatást is érteni kell, amely - annak értékétől függetlenül
- kedvezményezett számára jogtalan és előnyös kedvezmény.
104
A beszerzési eljárás jelen szakaszában a hivatali visszaélés egyik megvalósulási formája
a közbeszerzési eljárás lefolytatásának szándékos, a fentebb említett célzat miatt történő
mellőzése. A közbeszerzési eljárás mellőzésének egyik módja a beszerzési igény vonatkozó
mennyiségi számainak és becsült értékének figyelmen kívül hagyása, de a közbeszerzési
eljárás elkerülhető a Kbt. hatálya alá tartozó beszerzés különleges biztonsági intézkedést
igénylő, azaz a 218/2011. (IV. 29.) Korm. rendelet hatálya alá tartozó beszerzéssé történő
minősítésével is. Utóbbi megoldás csak speciális beszerzési tárgyak, illetve ajánlatkérők
esetén kivitelezhető.
A hivatali visszaélést kell megállapítani akkor is, ha az ajánlatkérő meghatározott
ajánlattevőnek kedvező alkalmassági feltételrendszert, illetve bírálati szempontrendszert
alakít ki. A részek meghatározásánál is figyelembe lehet venni bizonyos ajánlattevők érdekeit.
Ha egy-egy résznél a kiírás szerint nagyon komplex feladatkört kell ellátni vagy nagyobb
földrajzi távolságokat kell bejárni, csak nagyobb kapacitású cégek képesek egyedül eleget
tenni a kiírásnak, a kis-és középvállalkozások csak alvállalkozói viszonyban, illetve közös
ajánlat révén érvényesülhetnek. Utóbbi megoldásnak árfelhajtó hatása is lehet, így a
csoportosan induló kis-és középvállalkozások árajánlata az egyedül pályázó nagyobb
cégekéhez képest nem feltétlenül versenyképes.
A hivatali visszaélés miatti számonkérés legfőbb akadálya a célzat hiánya, illetve
bizonyíthatatlansága. Előfordulhat, hogy meghatározott ajánlattevőnek kedvező műszaki
alkalmassági feltételek, illetve bírálati szempontok kialakítására nem azért kerül sor, mert az
ajánlattevő az érintett ajánlattevő pályázatnyerését kívánja elősegíteni. Műszakilag összetett
beszerzési tárgyak esetében az ajánlatkérő nem feltétlenül rendelkezik a tender műszaki
paramétereinek meghatározásához szükséges szakértelemmel, ugyanakkor a közbeszerzési
eljárás kiírása a teljesítési határidő szorítása miatt nem tűr halasztást és a megfelelő műszaki
szakértő alkalmazására nincs fedezet. Az ajánlattevő a vázolt kényszerhelyzetben ingyenes és
azonnali tanácsért kizárólag a beszerzés tárgya által érintett piaci szereplőkhöz, azaz a leendő
ajánlattevőkhöz fordulhat. Az ajánlattevői oldaltól kapott instrukciók számos - jellemzően a
tanácsokat szolgáltató vállalat érdekeit szolgáló - versenykorlátozó kitételt tartalmazhatnak,
melyeket az ajánlatkérők - szükséges szakértelem és idő híján – nem tudnak kiszűrni. A vázolt
helyzetben a hivatali visszaélés tényállásának megvalósulásához elengedhetetlen célzat nem
áll fenn, hiszen az ajánlatkérőknek nem az eljárás eredményének manipulálására, hanem az
eljárás gyors lefolytatására terjed ki a szándéka.
A részek meghatározása kapcsán felmerülő anomáliák is gyakran a műszaki szakértelem
hiányára, nem pedig a verseny eredményének befolyásolására irányuló szándékra vezethetők
105
vissza. Egy műszaki szempontból összetett beszerzési tárgy esetében a nagyobb illetékességi
területtel bíró ajánlatkérőknek sokszor annak eldöntése is nehézséget okoz, hogy a részek
meghatározásánál a földrajzi vagy a műszaki szempontokat helyezzék előtérbe. Ebben a
helyzetben az ajánlatkérők jellemzően a földrajzi szempontot választják, mivel a nagyobb
távolságról érkező ajánlattevő szolgáltatása plusz költségekkel járna. A földrajzi szempont
előtérbe helyezésének – az egyes részekhez kapcsolódó feladatok bonyolultsága miatt –
gyakran van versenykorlátozó hatása, azonban a hivatali visszaélés megvalósításához
szükséges célzat ilyenkor sem áll fenn. Mivel a hivatali visszaélés bűntette célzatos
bűncselekmény, célzat hiányában legfeljebb fegyelmi vétség megállapításának lehet helye.362
Az sem ritka, hogy a célzat ugyan fennáll, azonban nem bizonyítható, mivel az
ajánlatkérő közbeszerzési szempontból jogszerűen élt a Kbt. által biztosított jogosítványaival.
Ahogy azt már fentebb említettem, a 2003. évi Kbt. egybeszámítási szabályai révén volt arra
lehetőség, hogy az év végén jelentkező, több hónapot felölelő, következő évre is átnyúló
beszerzési igény vonatkozásában december 31-ig várható kiadásokat az ajánlatkérő az igény
felmerülésének költségvetési évéhez, a január 1-jét követően várható kiadások értékét pedig
már a következő költségvetési évhez számítsa. Tehát év végén hiába merült fel egy
közbeszerzési értékhatárt meghaladó értékű beszerzési igény, az ajánlatkérő döntésén múlt,
hogy ezt „észreveszi-e”, vagy kihasználja-e az egybeszámítási szabályok által kínált
mozgásteret. Amennyiben e mozgástér kihasználására a közbeszerzési eljárás elkerülése és
meghatározott ajánlattevő támogatása érdekében került sor, a hivatali visszaélés elvileg
megvalósult,
363 azonban a formálisan jogszerű ajánlatkérői magatartás mögött senkinek sem
jut eszébe jogellenes célzat után nyomozni.
5.7.1.2 Vesztegetés (1978. évi Btk.), hivatali vesztegetés, hivatali
vesztegetés elfogadása (2012. évi Btk.) vesztegetés feljelentésének
elmulasztása
Amennyiben a hivatali visszaélés kapcsán elemzett magatartásokra kért vagy ajánlott
előny reményében kerül sor – ahogy arra már fentebb is utaltam-, az 1978. évi Btk. szerinti
vesztegetés, illetve a 2012. évi Btk. szerinti vesztegetés, hivatali vesztegetés, illetve ezek
elfogadása valósul meg. A bűncselekmény alanyi köre - a hivatali visszaéléssel ellentétben –
lehetővé teszi valamennyi típusú ajánlatkérő felelősségre vonását, sőt a tisztességtelen,

362 BH1997. 59.
363 BH2004. 493.: A hivatali helyzettel egyéb módon történő visszaélés körébe olyan magatartások vonhatóak,
amelyek a hivatalos minőséghez fűződő jogosítványoknak a társadalmi rendeltetésükkel ellentétes gyakorlásában
öltenek testet.
106
versenykorlátozásra irányuló ajánlattevői magatartás miatti számonkérésre is van mód. Mivel
a vesztegetés, illetve a hivatali vesztegetés és ezek elfogadása nem áll látszólagos
halmazatban a kartellbűncselekménnyel, a tényállás alkalmazhatósága szempontjából
irreleváns, milyen típusú beszerzési eljárás esetén kerül sor a versenykorlátozásra irányuló
összeesküvés feltárására. Mivel a vesztegetés, illetve a hivatali vesztegetés elfogadásának
törvényi tényállása a hivatali visszaélés megvalósulását, illetve a kötelességszegést csupán
minősített esetként értékeli, a felelősségre vonás szempontjából az ajánlattevői és ajánlatkérői
oldal közötti tényleges együttműködés elmaradásának nincs jelentősége, az alapeset miatti
büntetőjogi felelősséget ajánlatkérői oldalról önmagában az előny kérése, ajánlattevői oldalról
pedig pusztán az előny ígérete is megalapozza. Mivel a legtöbb esetben az előny puszta
kérésének, illetve elfogadásának a ténye bizonyíthatatlan, a kötelezettségszegés
megvalósulása esetén a közbeszerzési eljárás tervezési fázisában, illetve egyéb beszerzési
eljárás lefolytatásakor kizárólag hivatali visszaélés megállapítására van lehetőség, ami a
vesztegetés, illetve hivatali vesztegetés elfogadásának alanyi köréhez mérten a felelősségre
vonható ajánlatkérők körének radikális csökkenését jelenti. E tekintetben nem szerencsés,
hogy a jogtalan előny, illetve hátrány realizálása céljából elkövetett kötelezettségszegés csak a
hivatalos személyek esetében büntetendő.
A vesztegetéshez szorosan kapcsolódik a vesztegetés feljelentésének tényállása, ami a
következőképpen hangzik:
„ Az a hivatalos személy, aki e minőségében hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy még
le nem leplezett vesztegetést (2012. évi Btk: vagy vesztegetés elfogadását) követtek el, és erről
a hatóságnak, mihelyt teheti, nem tesz feljelentést, bűntettet követ el, és három évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő.
Az elkövető hozzátartozója nem büntethető.”
Az említett bűncselekményt a speciális alany miatt csak hivatalos személy követheti el,
tehát - a hivatali visszaéléshez hasonlóan - vesztegetés feljelentésének elmulasztása esetén
főleg klasszikus ajánlatkérők felelősségre vonására kerülhet sor. A beszerzési eljárásoknál
jelentkező versenykorlátozó összeesküvésekhez kötődő vesztegetésekről, illetve a vesztegetés
elfogadásáról az összeesküvésbe be nem vont személyek a legritkább esetben értesülnek, így e
tényállás megvalósulására csupán elméleti szinten van lehetőség, azonban nincs kizárva, hogy
a versenykorlátozó megállapodásba be nem vont bizottsági tag információ szivárogtatását
észleli (pl.: az ajánlattevő a dokumentáció megvásárlása nélkül képes ajánlatot tenni, vagy az
ajánlat a dokumentáció egyik korábbi, átdolgozás előtti verzióját tükrözi). Az
információszivárogtatás önmagában a tervezési szakaszban hivatali visszaélésre, illetve a
107
közbeszerzési eljárás megindítását követően kartellbűncselekményre utal, azonban az említett
bűncselekmények esetében önmagában a feljelentés elmulasztása nem bűncselekmény,
csupán a Be. 171.ā (2) bekezdése által a hatósági tagok, hivatalos személyek, illetve külön
törvényi előírás esetében a köztestületek vonatkozásában rögzített feljelentési kötelezettség
sérelme állapítható meg, ami a fegyelmi felelősséget alapozza meg.
Felvetődhet ugyan a hivatali visszaélés gyanúja, azonban álláspontom szerint az említett
bűncselekmény tényállása által értékelt jogellenes előny, illetve hátrány realizálására irányuló
célzat fennállása korántsem evidencia, e tekintetben a nyomozó hatóságnak bizonyítani kell
az elkövető egyenes szándékát, amit hátrahagyott bizonyíték nélkül aligha koronázhat siker. A
közbeszerzési eljárásokban közreműködő személyek gyakran csak a Kbt. rendelkezéseit
ismerik behatóbban, így joggal hivatkozhatnak arra, hogy a Be. feljelentési kötelezettséget
rögzítő rendelkezésével nem voltak tisztában, és az észlelt gyanújeleket bűncselekménynek
minősítő tényállásokat sem ismerték. Az sem kizárt, hogy valaki ugyan tisztában van a
vonatkozó jogi háttérrel, így a feljelentési kötelezettséggel is, de nem tulajdonít az általa
észlelteknek jelentőséget, bízik a versenykorlátozó hatás elmaradásában.
5.7.1.2.1 Zsarolás, hivatalos személy elleni erőszak, kényszerítés
Előfordulhat, hogy a beszerzési eljárás eredményének befolyásolása érdekében az
eljárást kezdeményező, illetve a kiírásnál közreműködő szakemberekre igyekeznek nyomást
gyakorolni. Amennyiben az ajánlatkérői oldalról érkező nyomásgyakorlás nem meríti ki az
erőszak és a fenyegetés büntetőjogi fogalmát, hivatalos személy esetében megvalósul a
hivatali visszaélés vagy a hűtlen kezelés kísérleti stádiuma, jóllehet a szóbeli
nyomásgyakorlás tényének bizonyítása komoly nehézséget okozhat. Ha a nyomásgyakorlók
erőszakot és fenyegetést is alkalmaznak, illetve tettüket haszonszerzési szándék is vezérli,
valamint magatartásuk károkozásra is alkalmas, zsarolás miatt van helye büntetőjogi
felelősségre vonásnak. A zsarolás törvényi tényállása a 2012. évi Btk. szerint a következő:
„367. ā (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra
kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel vagyoni hátrányt okoz,
bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a zsarolást
a) bűnszövetségben,
b) az élet vagy a testi épség elleni, illetve más hasonlóan súlyos fenyegetéssel,
c) hivatalos személyként e minőség felhasználásával,
d) hivatalos megbízás vagy minőség színlelésével
108
követik el.”
(Az 1978. évi Btk. szerint a zsarolás megállapíthatóságának feltétele nem a vagyoni hátrány,
hanem a kár bekövezte, és a minősített esetek köre sem harmonizál.)
Az ajánlatkérő oldalán dolgozó munkavállalók presszionálásában leginkább az
ajánlattevői oldal érdekelt, nem biztos azonban, hogy az ajánlattevők rendelkeznek azzal az
eszköztárral, amely szükséges az ajánlatkérők akaratának erőszakkal, illetve fenyegetéssel
történő megtörésére. Ebben közrejátszanak a Kbt.-ben és a speciális kormányrendeletekben
rögzített összeférhetetlenségi szabályok is, amelyek nem engedik, hogy egy eljárás
lefolytatásában olyan munkavállalók vegyenek részt, akik valamilyen módon érdekeltek a
beszerzés tárgya vonatkozásában potenciális ajánlattevőnek minősülő cégeknél. A leírtak
miatt az ajánlattevőknek nem éri meg erőszakos eszközökkel befolyásolni az ajánlatkérői
oldalt, viszont vesztegetés révén könnyebben célt érhetnek. A beszerzési eljárások esetében a
beszerzési eljárást lefolytatók, valamint a döntéshozó személye elválik egymástól. Az
eredményes együttműködés hosszú távon történő garantálása érdekében az ajánlattevőknek az
előny ígéretével a döntéshozót érdemes felkeresni. Amennyiben a döntéshozó elfogadja az
ajánlattevők által kínált előnyt, a haszonszerzési célzat nem vitatható. (Ha a vesztegetés
esetén az előnyt adó, és azt elfogadó személy között hosszabb időn át fennálló korrupt
kapcsolat alakul ki, az ismételten adott jogtalan előny még akkor is a kötelességszegésre
irányul, ha az egyes konkrét munkaköri kötelességszegésben jelentkező aktusok nem
ismerhetők fel.364)
Az ígért előny reményében a döntéshozó az eljárás lefolytatóinak magatartását –
alárendelt pozíciójuknál fogva – könnyedén befolyásolhatja, nem feltétlenül van szükség
erőszak vagy fenyegetés alkalmazására. Ellenállás tanúsítása esetén persze sor kerülhet
szóbeli fenyegetésre, azonban ennek bizonyítása – hangfelvétel híján – szintén problémás. Ez
a presszionált munkavállalók szempontjából annyit jelent, hogy a döntéshozói nyomás
eredményeként elkövetett bűncselekmény miatti felelősségre vonást nem kerülhetik el a
fenyegetésre, mint a büntethetőséget kizáró okra történő hivatkozással,
365 amennyiben nem
sikerül bizonyítani, hogy külső ok nem tette lehetővé az akaratnak megfelelő magatartás
tanúsítását.366

364 BH1988. 67.
365 Nagy Ferenc: Tanulmányok a Btk. általános részének kodifikációjához. HVG-ORAC Lap-és Könykiadó Kft.,
Budapest 2005. 56.o.
366 Gellér Balázs József: A magyar büntetőjog tankönyve. Magyar Közlöny Lap-és Könyvkiadó, Budapest 2008.
188.o.
109
Ha az eljárás eredményének manipulálása sikeres, a verseny teljes kizárása valósul meg,
és a nyertes ajánlattevő akár a tisztességes verseny eredményeként létrejövő ár többszöröséért
is értékesítheti a beszerzés tárgyát az ajánlatkérőnek, ami az 1978. évi Btk. 137.ā 5. pontja
által definiált kár, illetve a 2012. évi Btk. által említett vagyoni hátrány bekövetkezését jelenti.
Persze lehetséges, hogy a nyertes ajánlattevőnek célja a piac hosszú távú megtartása, illetve az
összeesküvés feltárásának elkerülése, ezért tartósan nyomott árakat alkalmaz, így a kárelem,
illetve a vagyoni hátrány megvalósulása nem megállapítható, azonban a verseny
eredményének befolyásolására irányuló bármilyen törekvés kár-, illetve vagyoni hátrány
alkalmas voltához nem férhet kétség. Amennyiben kár, illetve a vagyoni hátrány nem
következik be, a bűncselekménynek a kísérleti stádiuma állapítható meg.
Mivel a bűncselekmény alanya általános - tehát a zsarolás elkövetője és elszenvedője
bárki lehet-, nem kizárt, hogy nem a döntéshozó, hanem egy a közbeszerzési eljárás
lefolytatásában közreműködő munkavállaló igyekszik erőszakkal vagy fenyegetéssel rávenni
munkatársát az együttműködésre, illetve a zsarolás akár a döntéshozó sérelmére is
megvalósulhat.
Amennyiben az eljárás eredményének befolyásolása vonatkozásában az erőszak vagy a
fenyegetés alkalmazása bizonyítható, azonban a haszonszerzési célzat nem, ha az erőszak
vagy fenyegetés elszenvedője hivatalos személy, mind az 1978. évi, mind a 2012. évi Btk.
szerint hivatalos személy elleni erőszakot lehet megállapítani.
Az ajánlatkérők által foglalkoztatott, hivatalos személynek nem minősülő
munkavállalók sérelmére megvalósított erőszak vagy fenyegetés esetében a kényszerítés
tényállása alkalmazható, amennyiben a cselekmény által okozott jelentős érdeksérelem
megállapítható.
5.7.1.2.2 Hűtlen kezelés, hanyag kezelés
Amennyiben a beszerzési eljárás tervezési fázisában a döntéshozó a hivatali visszaélés
körében már tárgyalt magatartásokra ad utasítást, a hivatalos személyek tekintetében
megállapítható hivatali visszaélésen túl felmerülhet a hűtlen kezelés miatti számonkérés
lehetősége mind az 1978. évi, mind a 2012. évi Btk. értelmében.
Amennyiben a döntéshozó kötelezettségszegésére csupán a beszerzési eljárás tervezési
fázisában kerül sor, vagyoni hátrány bekövetkezéséről értelemszerűen még nem beszélhetünk,
így csupán a hűtlen kezelés kísérleti stádiumának megállapítására kerülhet sor. Amennyiben a
döntéshozó hivatalos személy, a hivatali visszaélés és a hűtlen kezelés látszólagos alaki
halmazata áll fenn, és a konszumpció elvét alkalmazva a kötelezettségszegés által okozható
110
vagyoni hátrány becsült értéke alapján kell eldönteni, hogy a hűtlen kezelés magasabb
büntetési tételt ígérő minősített esetét vagy hivatali visszaélést kell megállapítani. Ha a hűtlen
kezelés minősített esetéhez a hivatali visszaéléssel megegyező büntetési tétel tartozik, a
konszumpció elvéből kiindulva a hűtlen kezelés tényállását kell alkalmazni. A várható
vagyoni hátrány mértékének megbecsülése azonban a gyakorlatban a nyomozó hatóságtól
nem várható, ezért a beszerzési eljárás előkészítési fázisában csupán hivatali visszaélés
megállapítására van esély.
Amennyiben a döntéshozó nem hivatalos személy, kizárólag hűtlen kezelés kísérlete
miatt kerülhet sor büntetőjogi felelősségre vonásra.
Előfordulhat, hogy a döntéshozó vagy a vagyongazdálkodás felügyeletére feljogosított
személy ugyan nem ad utasítást a hivatali visszaélés során értékelt magatartásokra, de
tudomással bír róluk, mégsem lép fel ellenük, mert nem gondolja végig azok lehetséges
negatív következményeit vagy könnyelműen bízik a vagyoni hátrány elmaradásában. A vázolt
helyzet egy eredményes, vagyoni hátrányt okozó versenykorlátozó összeesküvés esetén az
állami vagyonnal való gazdálkodással vagy annak felügyeletével megbízott személy hanyag
kezelés miatti számonkérését alapozza meg, azonban tervezési fázisban erre nincs lehetőség.
A hanyag kezelést szabályozó paragrafus értelmében a hanyag kezelés elkövetőjét a vagyoni
hátrány bekövetkezése tekintetében csak gondatlanság terheli,367 ezért a vagyoni hátrány
előkészületi szakaszban megállapítható egyértelmű hiánya a felelősségre vonás elmaradását
eredményezi, mivel a gondatlanságot értékelő bűncselekményeknek nincs kísérlete.
5.7.1.2.3 Visszaélés közérdekű adattal
Az állami vagyonnal való gazdálkodással, illetve a közpénzek felhasználásával
kapcsolatos információk közérdekű adatnak minősülnek. A közpénzekkel történő gazdálkodás
átláthatóbbá tételét szolgálja a Kbt. számos rendelkezése. A közbeszerzési eljárások
valamennyi szakasza vonatkozásában meghatározta a jogalkotó azokat az adatköröket,
melyek ajánlatkérő általi közzététele kötelező. A tervezett közbeszerzések vonatkozásában –
ahogy azt már fentebb is említettem – kötelező közbeszerzési tervet készíteni, illetve
közzétenni. A közbeszerzési terv készítésének, közzétételének szándékos elmulasztása
megvalósítja a 1978. évi Btk. szerinti „visszaélés közérdekű adattal” nevezetű
bűncselekményt 2013. július 1-jéig. Ugyanúgy helye van az említett büntetőjogi tényállás

367 BH1983. 13.: Ha az elkövető a vagyonkezelői tevékenységre vonatkozó kötelességét szándékosan megszegi,
az ezzel összefüggésben okozott vagyoni hátránnyal kapcsolatban azonban csak gondatlanság állapítható meg:
nem hűtlen kezelés, hanem hanyag kezelés megállapításának van helye.
111
miatti felelősségre vonásnak akkor, ha a közbeszerzési tervben szándékosan hamis adatokat
tüntetnek fel. A „visszaélés közérdekű adattal” nevezetű bűncselekmény tényállása a
következő:
„177/B.ā (1) Aki a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényi rendelkezések
megszegésével
a) tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget,
b) közérdekű adatot hozzáférhetetlenné tesz vagy meghamisít,
c) hamis vagy hamisított közérdekű adatot hozzáférhetővé vagy közzé tesz,
vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben
meghatározott bűncselekményt jogtalan haszonszerzés végett követik el.”
Mivel az idézett tényállás csupán a szándékos elkövetést értékeli, a gondatlan elkövetés
nem alapozza meg a büntetőjogi számonkérést. Az elkövetés szándékos, illetve gondatlan
jellege az elkövető tudattartalmának a függvénye, amire az elkövetés körülményeiből lehet
következtetni. Álláspontom szerint a közbeszerzési terv elkészítésének, közzétételének
elmulasztásához sem ajánlatkérői, sem ajánlattevői érdek nem fűződik, így a mulasztások
többsége gondatlanság eredménye, illetve a szándékos elkövetés igen nehezen bizonyítható.
A közbeszerzési eljárások során elköltött összegek nagyságával, illetve felhasználásával
kapcsolatban feltett (akár állampolgári) kérdésekre kötelesek felelni a kérdés
megválaszolásához szükséges adatokat kezelők. Amennyiben az említett kérdések
megválaszolását az adatkezelők szándékosan mulasztják el, szintén megvalósul a visszaélés
közérdekű adattal.
5.7.2 Az eljárás megindítása, lefolytatása
A közbeszerzési eljárások és az egyéb beszerzési eljárások az ajánlattételi felhívás
meghirdetésével vagy megküldésével indulnak. Az ajánlatkérő által meghatározott határidő
lejártáig az ajánlattevők benyújtják ajánlataikat, amiket az ajánlatkérő alkalmasság és
érvényesség szempontjából megvizsgál, és szükség esetén hiánypótlásra, indoklásra, valamint
felvilágosításra szólítja fel az ajánlattevőket, akiknek az ajánlatkérő által meghatározott
határidő leteltéig eleget kell tenniük az ajánlatkérő előírásainak. Amennyiben az ajánlattevők
nem teljesítik hiánypótlási, indoklási kötelezettségüket, az ajánlatukat érvénytelennek kell
nyilvánítani. Az érvényes ajánlatokat az ajánlatkérő a bírálati szempontoknak megfelelően
értékeli, majd az értékelést elvégző bizottság javaslata alapján a döntéshozó kihirdeti a
pályázat nyertesét, sor kerül a szerződés megkötésére, valamint közbeszerzési eljárás esetében
112
az eljárás eredményéről, valamint a szerződés megkötéséről szóló tájékoztató hirdetmény
feladására.
A közbeszerzési, illetve egyéb beszerzési eljárásokhoz kapcsolódó bűncselekmények
köre a tervezési fázisban leírtakhoz hasonlóan alakul, az elkövetés körülményei azonban
eltérnek.
Hivatali visszaélésről az eljárás megindítását követően kizárólag közbeszerzésnek nem
minősülő beszerzési eljárások esetében beszélhetünk. Az ajánlatok, illetve hiánypótlások
határidőn túli átvételével, a hiánypótlási, indoklási, felvilágosítási felszólítás, valamint az
ajánlat érvénytelenítéséről szóló döntés elmulasztásával valósulhat meg. Ha az említett
cselekményekre kért vagy ígért ellenérték fejében kerül sor, vesztegetés, illetve hivatali
vesztegetés elfogadása miatt van helye büntetőjogi felelősségre vonásnak. A vesztegetés
feljelentésével kapcsolatban fentebb leírt gondolataimat nem kívánom megismételni. A
hivatali visszaélés során említett cselekmények a tervezési fázisban részletesen leírt módon
megalapozhatják a döntéshozó hűtlen kezelés miatti felelősségre vonását, illetve sor kerülhet
hanyag kezelés miatti számonkérésre is.
Amennyiben a közbeszerzésekkel kapcsolatos közérdekű adatok szolgáltatására
irányuló kérdések megválaszolását szándékosan megtagadják az adatkezelők vagy az eljárás
lefolytatása során az ajánlatkérőket terhelő közzétételi kötelezettségek teljesítését
szándékosan elmulasztják, 2013. július 1-ét megelőző elkövetés esetén megvalósul az 1978.
évi Btk. szerinti „visszaélés közérdekű adattal”.
A beszerzési eljárás ezen szakaszában a bizottsági tagok hamis tartalmú
jegyzőkönyveket állíthatnak ki, amelyben a határidő után benyújtott ajánlatot, valamint
hiánypótlást időben benyújtottnak tüntetnek fel. Az sem ritka, hogy az ajánlattevők
ajánlatukban például az alkalmasság tekintetében hamisan nyilatkoznak, sőt előfordulhat
hatósági igazolások „átszerkesztése” is. Az említett magatartások a köz-és magánokirathamisítás, 2013. július 1-jétől pedig közokirat-hamisítás és hamis magánokirat felhasználása
körében értékelendők.
A közbeszerzési eljárást leginkább jellemző bűncselekmény 2005. szeptember 1-jétől a
versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban. Valamennyi
hivatali visszaélés kapcsán említett magatartást a közbeszerzési eljárás megindításának
pillatanától a kartellbűncselekmény körében kell értékelni. Ennek némileg ellentmond a
113
BH2002. 471., azonban az említett határozat meghozatalára a fentebb idézett tényállás
megalkotása előtt került sor.368
5.2 A közbeszerzés és a versenyjog kapcsolata
5.7.3 Az együttműködés határai
A 2011. évi Kbt.-ben a jogalkotó a korábban idézett alapelvek segítségével mind az
ajánlattevők, mind az ajánlatkérők vonatkozásában egyértelműen megfogalmazta a verseny
tisztaságának követelményét. A 2011.évi Kbt. részletszabályai is sok esetben az alapelvként
megfogalmazott követelmény biztosítását szolgálják. Az eljárás iránt érdeklődésüket jelző
valamennyi gazdasági szereplő vonatkozásában biztosítva van a kiegészítő tájékoztatás
kérésének lehetősége,369 ami a potenciális ajánlattevők kérdéseinek megválaszolásával segíti
az ajánlattételt vagy a részvételi jelentkezést. A közbeszerzési eljárás egésze során
meghatározott eljárási határidők az eljárás kiszámíthatóságát, és a verseny egyenlőségét
szolgálják. Az ajánlatok bontása, illetve az értékelés során észlelt hiányosságokkal
kapcsolatos ajánlatkérő és ajánlattevő közötti kommunikáció nyilvános. Az ajánlattevők az
iratbetekintés során betekinthetnek egymás ajánlatába,370 az illetve előzetes vitarendezés
keretein belül jelezhetik az ajánlatkérő felé az eljárás lefolytatásával kapcsolatos
aggályaikat.371 A jogorvoslat lehetősége biztosított az eljárás valamennyi mozzanata
vonatkozásában.372 Az ajánlati kötöttség intézménye a verseny tisztáságának védelme
érdekében az ajánlattevőt az ajánlatában foglaltakhoz, az ajánlatkérőt pedig a kiírásában
rögzítettekhez köti. Az ajánlatkérő az eredményhirdetés vonatkozásában hozott döntését az
összegzésben indokolni köteles.373 A verseny tisztaságának megsértésére irányuló ajánlattevői
magatartás észlelése esetén az ajánlatkérő jogosult az eljárást eredménytelenné
nyilvánítani.374 Amennyiben az ajánlatkérő az általa lefolytatott eljárás során a Tpvt. 11. ā-a,
vagy az EUMSZ 101. cikke szerinti rendelkezések nyilvánvaló megsértését észleli vagy azt
alapos okkal feltételezi, köteles azt – a Tpvt. bejelentésre vagy panaszra vonatkozó szabályai
szerint – jelezni a GVH-nak.375

368 BH2002. 471.: Pusztán hivatali kötelességszegés (azaz hivatali visszaélés) valósul meg, ha a közbeszerzés
során feladatokat ellátó hivatalos személy a pályázat átnézésével és javításával, az ajánlattételi árakról adott
információval a közbeszerzési pályázat résztvevője számára jogtalan előnyt biztosít.
369 2011. évi CVIII. törvény 45.ā
370 2011. évi CVIII. törvény 80.ā
371 2011. évi CVIII. törvény 79.ā
372 2011. évi CVIII. törvény 133.ā
373 2011. évi CVIII. törvény 77.ā (1) bekezdés
374 2011. évi CVIII. törvény 76.ā
375 2011. évi CVIII. törvény 28.ā (2) bekezdése
114
A leírtak ellenére vonatkozó joggyakorlat mégis arról árulkodik, hogy az ajánlatkérők
nem töltenek be aktív szerepet a versenykorlátozó megállapodások feltérképezésében, sőt a
GVH korábban ismertetett határozatai alapján egyértelműen megállapítható, hogy az
ajánlatkérők sokszor meghatározó szerepet játszanak a versenykorlátozó megállapodások
létrejöttében. A Vj-40/2005/227. számú GVH határozat értelmében például a
kartellcselekmény miatt felelősségre vont vállalkozás azt nyilatkozta, hogy részére az
ajánlatkérő kötelező jelleggel kijelölte azt az alvállalkozót, akit be kellett vonni a teljesítésbe.
Nem kizárt, hogy az ajánlatkérők magatartásában szerepet játszik a közbeszerzésekre
vonatkozó gyorsan változó, bonyolult, nehézkes szabályozás is,
376 melynek köszönhetően a
közbeszerzési eljárásokat gyakran emlegetik innovációs akadályként.377
5.7.4 A közbeszerzési eljárásokat jellemző speciális kartelljelenségek, és az
észlelhető gyanújelek köre
A közbeszerzési eljárások esetén közös elem, hogy a versenytársak előre
megállapodnak abban, hogy melyik vállalat tegye a nyertes ajánlatot. E megbeszélések során
sor kerülhet érzékeny, üzleti információk cseréjére (információs kartell). A kartelltagok
megkérhetik a korábbi közbeszerzési eljárások potenciális favoritjai közé sorolt céget, hogy
ne induljon, ezt nevezik ajánlat-visszatartásnak.378
Előfordulhat, hogy a győzelemre legesélyesebb ajánlattevő visszavonja ajánlatát, így a
kedvezőtlenebb feltételeket kínáló ajánlattevő érvényesülhet, ekkor valósul meg az ajánlatelfojtás. Színlelt ajánlattételről beszélünk, ha az ajánlattevők belemennek abba, hogy nagyon
kedvezőtlen feltételeket kínáljanak ajánlatukban, hogy a nyertesként kijelölt ajánlattevő
pozícióját erősítsék úgy, hogy az általa ajánlott lehetőségek a többi ajánlat tükrében ne
tűnjenek olyan elfogadhatatlannak, az ajánlattevők nagy száma pedig tisztességes verseny
látszatát kelti. Körbenyerésnek nevezzük azt a jelenséget, amikor ugyanazon ajánlattevők
több eljáráson is indulnak, és elosztják egymás között, hogy mikor melyik vállalkozás nyújtsa
be a legkedvezőbb ajánlatot. Az előre nyertesként kijelölt ajánlattevő gyakran alvállalkozói

376 Tátrai Tünde-Juhász Péter: A közbeszerzésekkel összefüggő korrupciós kockázati tényezők a 2011-es
adatfelvétel tükrében. Elemzések a Közszféra Korrupciós Kockázatairól. Gyűjteményes Tanulmánykötet a 2011.
évi Integritás Felmérés Adataiból. 25.o.
377 Tátrai Tünde: A közbeszerzés jogi és hatékonysági aspektusai. Vezetéstudomány 2010/7-8. szám. 68.o.
378 Balogh Cecília, Csépai Balázs, Morvayné Vígh Katalin, Pálvölgyi Balázs. Háttérismeretek a kartellekről a
közbeszerzési referens képzésen.

(2009.03.29.)
115
vagy egyéb szerződés útján juttatja vissza a kartelltagoknak az ajánlatkérőtől kicsikart
többletösszeg rájuk eső részét.379
A fentebb leírt tiltott magatartások tanúsítására a következő gyanújelek alapján lehet
következtetni:
- A szokásosnál jóval kevesebb ajánlattevő tesz ajánlatot.
- Egy vagy több vállalat visszavonja az ajánlatát (vagy a döntés felülvizsgálatára
vonatkozó kérelmét), majd a győztes alvállalkozóként bevonja őket a projektbe.
- Az ajánlatok formája, külalakja, a bennük lévő hibák (betűhibák, tartalmi hibák)
hasonlóak.
- Egyes ajánlattevők teljesen egyforma, részleteiben is azonos árakat jelölnek meg.
- Ugyanazok a kellékek, mellékletek, igazolások hiányoznak az ajánlatokból.
- Számottevő különbség van a legalacsonyabb ár és a többi árajánlat között.
- Az egyik ajánlattévő bizonyos ismereteket árul el a tenderbontás előtt versenytársa(i)
pályázatáról.
- Majdnem ugyanazok a szereplők vesznek részt több versenytárgyaláson, és mintha
mindig más nyerne.
- A tender győztes bevonja a sikertelen ajánlatot adó vállalatokat vagy egy részüket
alvállalkozóként.
- A tender győztes hirtelen eláll a szerződéskötéstől, arra kényszerítve a kiírót, hogy a
második legjobbal szerződjön.
- Egymást követő pályázatokon ugyanaz a vállalat nyer, miközben majdnem ugyanazon
versenytársak sikertelen ajánlatokat tesznek.

379 Balogh Cecília, Csépai Balázs, Morvayné Vígh Katalin, Pálvölgyi Balázs. Háttérismeretek a kartellekről a
közbeszerzési referens képzésen.

(2009.03.29.)
116
6 A koncesszióval kapcsolatos szabályozási anomáliák
6.1 A koncesszió fogalma, tárgya
Koncesszió keretében kerül sor a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a
továbbiakban: Nvt.) által meghatározott, kizárólagosan az állam vagy a helyi önkormányzat
által végezhető gazdasági tevékenységek gyakorlására irányuló időleges jog koncessziós
szerződés keretében történő átengedésére.380 A leírtak értelmében a koncesszió a következő,
Nvt. által nevesített gazdasági tevékenységek gyakorlásának időleges átengedésére szolgál:
„12. ā (1) Az állam kizárólagos gazdasági tevékenységei a következők:
a) a csővezetékes termékszállítás és -tárolás,
b) a bányászati kutatás és kitermelés, valamint az ezekkel összefüggő bányászati
melléktevékenység,
c) a hasadó és sugárzó anyagok előállítása és forgalmazása,
d) a csatornák, az állami tulajdonban álló víziközművek, valamint a regionális
közműrendszerek létrehozása és működtetése,
e) a szerencsejátékok szervezésére és működtetésére irányuló tevékenység,
f) az országos törzshálózati vasúti pályán történő személyszállítás és árufuvarozás,
g) a menetrend szerinti helyközi közúti személyszállítás,
h) az állami tulajdonba tartozó nemzetközi kereskedelmi repülőtér létrehozása és működtetése
– a földi kiszolgálási tevékenység kivételével – a hozzá tartozó légiforgalmi távközlő,
rádiónavigációs és fénytechnikai berendezésekkel és eszközökkel, továbbá a légiforgalmi
irányító szolgálat elhelyezését szolgáló létesítményekkel együtt,
i) az országos közutak és műtárgyaik, országos törzshálózati vasúti pálya, valamint azt
magába foglaló pályahálózat létrehozása és működtetése,
j) állami tulajdont képező terek, parkok felszíne alatt építmény létrehozása és működtetése,
k) a földgáz biztonsági készletezéséről szóló 2006. évi XXVI. törvény szerinti biztonsági
földgáztároló létrehozása és annak működtetése.
m) az a)–l) pontban nem szereplő, az állam kizárólagos tulajdonába tartozó dolog
létrehozása és működtetése.
(2) A helyi önkormányzat kizárólagos gazdasági tevékenységei a következők:
a) a helyi közutak és műtárgyaik létrehozása és működtetése,

380 1991. évi XVI. törvény 1.ā (1) bekezdés
117
b) a helyi önkormányzat tulajdonába tartozó nemzetközi kereskedelmi repülőtér létrehozása
és működtetése – a földi kiszolgálási tevékenység kivételével – a hozzá tartozó légiforgalmi
távközlő, rádiónavigációs és fénytechnikai berendezésekkel és eszközökkel, továbbá a
légiforgalmi irányító szolgálat elhelyezését szolgáló létesítményekkel együtt,
c) a menetrend szerinti helyi személyszállítási szolgáltatás és a menetrend szerinti helyi
különcélú személyszállítási szolgáltatás,
d) a törzsvagyon részét képező helyi közművek létrehozása és működtetése,
e) a törzsvagyon részét képező terek, parkok felszíne alatt építmény létrehozása és
működtetése,
f) a helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonában álló – külön törvény rendelkezése alapján
részére átadott – vizek, közcélú vízi létesítmények működtetése.”381
Ha a Kbt. hatálya alá tartozó építési koncesszió egyben a Ktv. hatálya alá is tartozik, az
ajánlatkérőnek – koncessziós pályázat kiírása helyett – a Kbt. rendelkezései szerint kell
eljárnia, valamint a koncessziós törvényt is megfelelően alkalmaznia kell. A Kbt. szerződés
teljesítésére, valamint a szerződés módosítására vonatkozó rendelkezéseit a Ktv. koncessziós
szerződésre és a koncessziós társaságra vonatkozó rendelkezései szerinti eltérésekkel kell
alkalmazni. Ha a Kbt. szerinti szolgáltatási koncesszió egyben a Ktv. hatálya alá is tartozik, a
Ktv. szerint kell eljárni azzal, hogy a Kbt. nemzeti elbánásra vonatkozó követelményét a Ktv.
szerinti eljárás során is alkalmazni kell, és a koncessziós törvény szerinti eljárásról az
ajánlatkérőnek a Közbeszerzési Hatóságot haladéktalanul írásban tájékoztatnia kell.382
Építési koncesszió tekintetében a közbeszerzési és a koncessziós rendelkezések együttes
alkalmazására jó példa az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 22. ā (2)
bekezdése alapján az M6-os autópálya Dunaújváros-Szekszárd közötti szakaszának
koncesszióba adására vonatkozó közbeszerzési eljárás megkezdéséhez szükséges
országgyűlési felhatalmazás megadásáról szóló 96/2007. (X. 31.) OGY határozat. Az említett
OGY határozat keretei között az Országgyűlés felhatalmazást adott az M6-os autópálya
Dunaújváros-Szekszárd közötti szakaszának a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény
szerinti koncesszióba adására vonatkozó, illetve a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX.
törvény rendelkezéseinek megfelelően lefolytatandó közbeszerzési eljárás megindításához. A
felhatalmazás értelmében a beruházás köz- és magánszféra partnerség keretein belül (PPP),
építési koncesszió formájában megvalósuló beruházás volt, amelyben a magánszférának
(koncesszor) kellett viselni a projekthez kapcsolódó tervezési, építési, felújítási, üzemeltetési,

381 2011. évi CXCVI. törvény 12.ā (1)-(2) bekezdés
382 2011. évi CXXIX. törvény 112.ā (2) bekezdés, 129.ā (9) bekezdés, 9.ā (i) pont, 1991. évi XVI. törvény 3/A.ā
118
fenntartási és finanszírozási tevékenységekkel járó kockázatok jelentős mértékét. Az OGY
határozat rögzítette, hogy a koncessziós szerződés alapján a Magyar Állam az autópálya
rendelkezésre állásának és az útkezelés minőségének függvényében az üzemeltetési időszak
kezdetétől rendelkezésre állási díjat fizet a koncesszornak, illetve a koncesszor a Magyar
Államnak a koncesszió teljes időszaka alatt évente koncessziós díjat köteles megfizetni. Az
OGY határozat 30 éves koncesszióról rendelkezett.
A Kbt. és Ktv. rendelkezéseinek összeütközését generáló szolgáltatási koncessziónak
minősülhetnek a személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény tárgyi
hatálya alá tartozó szolgáltatások. Ahogy arra már fentebb utaltam, szolgáltatási koncesszió
esetében közbeszerzési eljárás lefolytatására nem kerül sor, ami – tekintettel a későbbiekben
bemutatásra kerülő szabályozási hiányosságokra - fokozza az eljárás lefolytatása során
megvalósuló visszaélések esélyét.
A büntetőjogi számonkérés szempontjából a koncessziós eljárások szabályrendszerén
belül kiemelt jelentősége van a kiírás módjával, tartalmával, továbbá a pályázatok bírálatával,
értékelésével kapcsolatos részletszabályoknak, ezért a továbbiakban e témakörök szerint
kerülnek bemutatásra a koncesszió tárgykörével kapcsolatos szabályozási anomáliák.
6.2 A koncessziós pályázat kiírásának módja
A koncessziós szerződés megkötésére az állam vagy az önkormányzat pályázatot
köteles kiírni. A pályázat főszabály szerint nyilvános, azonban honvédelmi vagy
nemzetbiztonsági érdek védelme céljából zártkörű pályázat is kiírható. A zártkörű pályázat
kiírását szükségessé tevő honvédelmi, illetőleg nemzetbiztonsági érdekekről az illetékes
miniszter az Országgyűlés illetékes bizottságai véleményének meghallgatása után dönt.383 A
törvényszöveg a honvédelmi vagy nemzetbiztonsági érdek fogalmát nem definiálja, a zárkörű
pályázat kiírását megalapozó körülmények fennállásának mérlegelése szempontjából irányadó
szempontokat a jogalkotó nem rögzítette, így a jogalkalmazók előtt nem ismert, hogy az
illetékes miniszter, valamint az Országgyűlés illetékes biztosai milyen feltételek
megvalósulása esetén teszik lehetővé a pályázat kiírása tekintetében a nyilvánosság kizárását.
Zártkörű pályázat esetén az érdekelteket egyidejűleg, közvetlenül kell a pályázatra
felhívni.384 A jogalkotó nem határozta meg, hogy zártkörű pályázat kiírásakor kik és milyen
szempontok alapján minősülnek „érdekeltnek”, így nyilvánosság kizárása esetében a
koncessziós jogért versengő ajánlattevők száma tetszés szerint szűkíthető.

383 1991. évi XVI. törvény 4.ā (1)-(2) bekezdés
384 1991. évi XVI. törvény 8.ā (1) bekezdés
119
Mivel a koncesszió tárgyát képező gazdasági tevékenységek a legalapvetőbb,
országszerte jelentkező gazdasági igények kiszolgálására irányulnak, e tevékenységek
gyakorlásának szakszerűségéhez, folyamatosságához, illetve az ágazati jogszabályok által
előírt koncessziós díj beszedéséhez kiemelt közérdek fűződik, ezért a pályázók közötti
legszélesebb körű verseny nyilvános pályázat által történő biztosításának fokozott jelentősége
van. A leírtakból következik, hogy a zártkörű pályázat alkalmazását csak kivételesen, a
jogalkotó által objektíven meghatározott körülmények fennállása esetében szabadna
megengedni, továbbá a jogalkotónak egyértelműen rögzíteni kellene a nyilvánosság kizárása
vonatkozásába azokat a minőségi szempontokat, amelyek szűkített verseny mellett is
garantálják, hogy a kiíró kizárólag a lehető legmagasabb színvonalon teljesíteni képes
pályázókat hívja fel ajánlattételre. A szabályozás jelenlegi tartalma nem teszi lehetővé a
pályázat eredményének nyilvánosság kizárásával történő befolyásolásának büntetőjogi
számonkérését.
Amennyiben nyílt pályázat kiírására kerül sor, a lehető legtöbb potenciális pályázó
megszólítása érdekében a pályázati felhívást legalább két országos napilapban, illetőleg az
önkormányzati pályázatot a helyi napilapban is meg kell hirdetni a pályázatok benyújtására
nyitva álló időtartam kezdő napját legalább harminc nappal megelőzően,385 továbbá az ágazati
jogszabályokban rögzítetteknek megfelelően a kiírónak adott esetben gondoskodni kell arról,
hogy a kiírást egyéb fórumokon is nyilvánosságra hozzák. A bányászatról szóló 1993. évi
XLVIII. törvény (a továbbiakban: Bt.) hatálya alá tartozó koncesszió esetében például a
nyilvános pályázati felhívást a Ktv.-ben foglaltakon túl az Európai Unió Hivatalos Lapjában is
meg kell hirdetni a pályázatok benyújtására nyitva álló időtartam lejártát megelőző legalább
kilencven nappal.386 A fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek
kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvény (a továbbiakban: Fdvtv.) által
szabályozott, dohány-kiskereskedelmi tevékenység átruházásra irányuló koncessziós eljárás
vonatkozásában a jogalkotó úgy rendelkezett, hogy a nyilvános pályázati felhívást vagy
legalább két országos napilapban, vagy a pályázat szerinti településen illetékes megyei
(fővárosi) kormányhivatal honlapján, vagy az Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt.
honlapján meg kell hirdetni a pályázatok benyújtására nyitva álló időtartam kezdő napját
legalább tizenöt nappal megelőzően..
387 A leírtak alapján megállapítható, hogy a nyilvános

385 1991. évi XVI. törvény 8.ā (1) bekezdés
386 1993. évi XLVIII. törvény 10.ā (3) bekezdés
387 2012. évi CXXXIV. törvény 7.ā (2) bekezdés
120
pályázat közzétételi módjával, illetve a közzététel időpontjával kapcsolatos előírások a
széleskörű verseny elősegítésére alkalmasak.
6.3 A pályázati kiírás tartalmi jellemzői, előkészítése
6.3.1 Általános tartalmi követelmények
A koncessziós jogok átruházására irányuló pályázati kiírás tartalma tekintetében a Ktv.-
ben a következő általános elvárások szerepelnek:
„(2) A pályázati kiírásnak tartalmaznia kell a pályázat elbírálásának szempontjait, továbbá a
koncesszió-köteles tevékenység
a) és az azzal szervesen összefüggő egyéb tevékenységek felsorolását,
b) átengedésének időtartamát,
c) gyakorlására meghatározott földrajzi-közigazgatási egységet,
d) gyakorlásának jogi, pénzügyi feltételeit,
e) a koncessziós szerződés idő előtti megszűnésének feltételeit,
f) az arra vonatkozó tájékoztatást, hogy a koncessziós szerződésben foglaltak betartásának
ellenőrzése kapcsán az államot (önkormányzatot) milyen jogosítványok illetik meg,
g) az arra vonatkozó tájékoztatást, hogy a pályázat kiírásának időpontjában a koncesszióköteles tevékenység folytatására a pályázat által érintett területen ki rendelkezik
jogosítvánnyal, illetőleg, hogy a koncessziós szerződés időtartama alatt a pályázat kiírója
más gazdálkodó szervezet számára lehetővé kívánja-e tenni a koncesszió-köteles tevékenység
gyakorlását.
(3) A pályázati kiírásnak szükség esetén tartalmaznia kell:
a) a tevékenység folytatására vonatkozó, az egyes jogszabályokban, szabványokban
foglaltakat meghaladó, illetőleg attól eltérő szakmai feltételeket (pl. környezetvédelem,
egészségvédelem),
b)
c) a koncessziós díj legkisebb összegét,
d) ha a koncesszió-köteles tevékenység folytatásához kizárólagos állami tulajdon
(önkormányzati törzsvagyon) birtokba adása szükséges, úgy az annak átadására, illetőleg
visszaszolgáltatására vonatkozó szabályokat, biztosítékokat,
e) az arra vonatkozó tájékoztatást, hogy a koncessziós szerződés létrejöttéhez ágazati törvény
az Országgyűlés jóváhagyását előírja,
121
f) a koncesszióba adott tevékenység árképzési szabályait, ideértve az ár, díj
meghatározásának és változtatásának elveit és módszereit,
g) egyéb, a pályázat kiírója által szükségesnek tartott információkat.”388
Egyéb ágazati jogszabályok kötelező tartalmi elemként jelölik meg a koncesszió tárgyát
képező gazdasági tevékenységekkel kapcsolatos speciális műszaki és a jogszabályi
információkat.
6.3.2 Az alkalmazandó bírálati szempontokkal kapcsolatos követelmények
A pályázati felhívásban megjelenítendő bírálati szempontok meghatározása tekintetében
a kiíró szabadságát kevés konkrét törvényi elvárás korlátozza. A Ktv. előírásai alapján csupán
annyi állapítható meg, hogy a pályázati felhívásban van mód a pályázók által ajánlott
koncessziós díjak versenyeztetésére, ha a vonatkozó ágazati törvény ellenszolgáltatásként
koncessziós díj fizetését írja elő.389 Ebben az esetben a pályázati felhívásban rögzíteni kell a
koncessziós díj legkisebb összegét. A koncessziós díj minimumáról a szerencsejáték
szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Sztv.) egzakt módon
rendelkezik. Az Sztv. értelmében a kaszinójáték vonatkozásában érvényesülő díjminimumot
2013-ban a tárgyévre vonatkozó központi költségvetésről szóló törvény határozza meg, ezt
követően pedig a koncessziós díj legkisebb összegét a tárgyévet megelőző évre a központi
költségvetésről szóló törvényben meghatározott koncessziós díj jogszabályi minimuma és a
tárgyévi tervezett gazdasági környezet figyelembe vételével kell meghatározni. Bukmékeri
rendszerű fogadás esetén a koncessziós díj mértéke évente legalább 200 millió forint,
lóversenyfogadás szervezése esetében pedig évente legalább 50 millió forint.390 A koncessziós
díjminimum összegszerű meghatározására azért kerülhetett sor, mert a megpályázható
tevékenység jellege az adott jogosultsági körön belül lényegi eltérést nem mutat. Ugyanakkor
tény, hogy az adott tevékenység által generált forgalom mértékétől függ, hogy a koncessziós
díj minimális összege mekkora megterhelést jelent a jogosultakra nézve.
A Bt. hatálya alá tartozó koncessziós díj legkisebb összegét a teljesítéssel összefüggő
műszaki szempontoknak - az ásványi nyersanyag fajták, a kitermelés, illetve a geotermikus
energia hasznosítás eredményességét befolyásoló természeti adottságok és egyéb közérdek
különbözőségének - figyelembevételével kitermelési helyenként kell megállapítani.391 Az
idézett Bt. rendelkezés a koncessziós díj legkisebb összegének meghatározása tekintetében

388 1991. évi XVI. törvény 8.ā (2)-(3) bekezdés
389 1991. évi XVI. törvény 13.ā (2) bekezdés
390 1991. évi XXXIV. törvény 27.ā (5) bekezdése, 28/A.ā (6) bekezdés, 29.ā (2) bekezdés
391 1993. évi XLVIII. törvény 12/A.ā (3) bekezdés
122
korlátlan teret ad a teljesítéssel kapcsolatos műszaki jellegzetességekhez történő
alkalmazkodásnak, ugyanakkor a koncessziós díjminimumnak összegszerű, törvényben
rögzített meghatározásának elmaradásából következik, hogy a jogosultság tárgyát képező
tevékenység műszaki jellegzetességeinek visszaélésszerű értelmezésének segítségével a
kiírónak lehetősége van a koncessziós díjminimumot olyan összegben meghatározni, amely a
verseny korlátozását eredményezi.
A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV.
törvény (a továbbiakban Mtv.)392 értelmében a médiaszolgáltatási tevékenységre való
jogosultság megszerzésére irányuló koncessziós eljárás pályázati felhívásában a
médiaszolgáltatási alapdíj összegét kell megjelölni. A médiaszolgáltatási díj az adott
médiaszolgáltatási jogosultságra vonatkozó médiaszolgáltatási alapdíj és a pályázati
eljárásban a nyertes pályázó által vállalt díjrészlet összege.393 Az ismertetett törvényi
definícióból következik, hogy a médiaszolgáltatásra való jogosultság megszerzésére irányuló
pályázati felhívás esetében a médiaszolgáltatási díj vállalás tárgyát képező része kötelező
értékelési szempont. A médiaszolgáltatási alapdíjat a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság
Médiatanácsa (a továbbiakban: Médiatanács) a pályázati felhívásban állapítja meg. A
médiaszolgáltatási alapdíjnak az adott médiaszolgáltatás vételkörzetének nagyságával
arányosnak kell lennie, ugyanakkor tekintetbe kell vennie az adott terület lakossági
vásárlóerejének mutatóját és a médiaszolgáltatók vételkörzet, médiaszolgáltatás fajta,
terjesztési mód vagy más jelentős szempont alapján elkülöníthető csoportjai által elért piaci
részesedését is.394 Az idézett törvényi szabályozásból kiderül, hogy a jogalkotó - a bányászati
koncesszióhoz hasonlóan – nem határozta meg összegszerűen a médiaszolgáltatási alapdíj
minimumát, így a Bt. rendelkezéseinek ismertetése kapcsán már kifejtett okokból az Mtv.
szabályozása is teret ad a verseny mértékének, eredményének kiíró általi befolyásolására. Az
Mtv. a média szolgáltatási díj mellett egyéb kötelező bírálati szempontot nem nevesít,
azonban a pályázatok értékelési módszerének meghatározása vonatkozásában általános

392 Az Mtv. a pályáztatás bonyolítása vonatkozásában ugyan nem írja elő a Ktv. rendelkezéseinek alkalmazását,
és a törvényszöveg sem utal arra, hogy a médiaszolgáltatási tevékenység koncessziónak minősülne, azonban az
elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 188.ā 31. pontja egyértelművé teszi, hogy a
frekvenciagazdálkodás állami tevékenység, továbbá a 10.ā 10. pontja rögzíti, hogy a frekvenciák állami
tulajdonban vannak, melyek felett az államot megillető tulajdonosi jogokat a Nemzeti Média- és Hírközlési
Hatóság gyakorolja. A leírtak alapján megállapítható, hogy az állami tulajdonban lévő frekvencia használati
jogának átruházásán alapuló médiaszolgáltatás beleértendő az Ntv. által koncessziós tárgyként nevesített „az
állam kizárólagos tulajdonába tartozó dolog létrehozása és működtetése” kategóriába, ezért az Mtv.
rendelkezéseinek ismertetése – a jogszabályi terminológia megtévesztő jellege ellenére - elengedhetetlen a
koncesszió jellegzetességeinek vizsgálatakor.
393 2010. évi CLXXXV. törvény 44.ā (5) bekezdés
394 2010. évi CLXXXV. törvény 44.ā (6) bekezdés
123
követelményként rögzíti, hogy az bírálati szempontoknak mennyiségi vagy más módon
értékelhető tényezőkön kell alapulniuk, a pályázat tárgyával, illetőleg a hatósági szerződés
lényeges feltételeivel összhangban kell állniuk. A Médiatanács a bírálati szempontokkal
összefüggő ajánlati elemmel kapcsolatban a pályázati felhívásban jogosult meghatározni
olyan elvárást, amelynél kedvezőtlenebb ajánlat nem tehető. Az értékelés elveinek
átláthatónak, megkülönböztetéstől mentesnek és arányosnak kell lenniük.395 Az leírtak
értelmében az Mtv. a mennyiségi adatokon kívül „egyéb tényezők” kiíró általi értékelését is
lehetővé teszi. A mennyiségi számokkal nem mérhető pályázati elemek értékelése magában
hordozza a pályázatok önkényes, objektív alapokat nélkülöző rangsorolásának lehetőségét,
ezért a pályázatok értékelésével kapcsolatos visszaélések elkerülése érdekében rögzíteni
kellene a jogalkotónak az objektív értékelés kikényszerítését szolgáló garanciális szabályokat.
Garanciális szabályként elő kellene írni, hogy a kiíró a mennyiségi adatokkal nem mérhető
ajánlati elemek értékelése (pl.: üzleti terv kidolgozottsága) esetében a pályázati felhívásban
egyértelműen jelölje meg, mely tartalmi elemek értékelendők pontnövelő tényezőként,
továbbá a kiíró a pályázati felhívásban rögzítse a vonatkozó, objektív alapokon nyugvó,
könnyen ellenőrizhető pontkiosztási rendszert. Az említett garanciális szabályok egy esetleges
büntetőjogi számonkérés esetében a nyomozó hatóságot is orientálják a kiíró nevében eljáró
természetes személyek magatartásának vizsgálata vonatkozásában.
A jogalkotó deklarálta a kiírónak azon jogosultságát, mely szerint meghatározhatja az
elvárások azon minimumszintjét, amelynél kedvezőtlenebb ajánlat nem tehető, ugyanakkor a
kiírónak az elvárások maximális szintjének definiálására irányuló jogára már nem utal a
törvényszöveg, jóllehet ez fontos eszköz lenne az irreális vállalások kiszűrése szempontjából.
Az Fdvtv. a dohánytermék-kiskereskedelmi jogosultság átengedésére irányuló pályázati
kiírás tekintetében előírja, hogy a koncessziós díj éves összege mindenkor legfeljebb az e
törvényben foglalt éves állami feladatok ellátásához szükséges mértékig, arányosan
határozható meg.396 Fentebb már utaltam rá, hogy a koncessziós díj minimumának
összegszerű meghatározásának elmulasztása teret adhat a verseny mértékének, eredményének
kiíró általi befolyásolásának. Az Fdvtv. nem használja a „koncessziós díj legkisebb összege”
kifejezést, ami arra utal, hogy a dohánytermék-kiskereskedelmi jogának megszerzésére
irányuló koncessziós eljárásban a koncessziós díj kötött, annak mértékére a pályázóknak
ajánlatot tenni nem kell, ezért a koncessziós díj mértéke nem értékelhető bírálati
szempontként. Ezt az értelmezést támasztja alá a dohány-kiskereskedelmi monopólium

395 2010. évi CLXXXV. törvény 60.ā (1)-(3) bekezdés
396 2012. évi CXXXIV. törvény 8.ā (2) bekezdés
124
átengedésére irányuló, 2015. december 15-én közzétett pályázati felhívás szövege is, jóllehet
a koncessziós díj kötött jellegére vonatkozó értelmezés nincs összhangban a Ktv. azon
rendelkezésével, mely szerint az ágazati törvény a koncessziós díjnak csak a legkisebb
összegét határozhatja meg. A pályázati felhívásban az ágazati törvény által meghatározott
díjminimumot, nem a kiíró által meghatározott fix koncessziós díjat kell rögzíteni. A Ktv.
kimondja azt is, hogy az egyes tevékenységek folytatásának módját, részletes feltételeit
meghatározó ágazati törvények csak az Ntv. és a Ktv. által meghatározott keretek között
rendelkezhetnek.397 Az Fdvtv. a pályázatok értékelési módszere vonatkozásában csupán
annyit rögzít, hogy a pályázó által foglalkoztatott személyek szociális helyzetéhez kapcsolódó
meghatározott körülményeket kötelezően alkalmazandó bírálati szempontként kell
vizsgálni.398
További, a teljesítéssel kapcsolatos műszaki vagy pénzügyi szempontok
értékelésére szolgáló bírálati szempontok nevesítésére nem került sor. A jogalkotó azt sem
határozta meg, hogy az Fdvtv.-ben nevesített, kötelezően alkalmazandó bírálati szempontokat
az egyéb – a teljesítés szempontjából nagyobb relevanciával bíró - értékelési szempontokhoz
képest milyen súllyal kell figyelembe venni.
A Bt. a szénhidrogén-kutatás, -feltárás és -kitermelés engedélyezésére irányuló
koncessziós eljárás vonatkozásában előírja, hogy a koncesszió által érintett zárt területeket
megjelölő hirdetményben rögzíteni kell „az előnyben részesítés esetleges szempontjait”,
továbbá e szempontok meghatározásánál az egyenlő bánásmód követelményét meg kell
tartani.399 A jogalkotó tehát a bírálati szempontok meghatározása vonatkozásában a verseny
tisztaságát egyetlen alapelv betartásának előírásával kívánta biztosítani, azonban önmagában
az egyenlő bánásmód követelményének előírása, mint szabályozási megoldás a hatékony
versenyvédelem elősegítésére alkalmatlan. Álláspontom szerint a bírálati szempontok
pártatlan meghatározása kizárólag részletes, az egyenlő bánásmód követelményének
gyakorlati megvalósulásának szabályait tételesen rögzítő rendelkezések segítségével
kényszeríthető ki.
A leírtak alapján megállapítható, hogy a Ktv., illetve a vonatkozó ágazati rendelkezések
érdemi mélységben nem szabályozzák a koncesszió tárgyát képező gazdasági tevékenységhez
leginkább illő bírálati szempontok kiválasztását. A verseny tisztaságának védelmét szolgáló
alapvető garanciális szabályok hiánya, valamint a szabályozás elnagyoltsága miatt a kiírók
lényegében szabadon döntenek a koncessziós díj minimumának összegéről (kivéve az Sztv.

397 1991. évi XVI. törvény 13.ā (2) bekezdés, 8.ā (3) bekezdés c) pont, 1.ā (1) bekezdés
398 2012. évi CXXXIV. törvény 7.ā (3) bekezdés
399 1993. évi XLVIII. törvény 22/A.ā (3) bekezdés
125
hatálya alá tartozó gazdasági tevékenységek esetében), továbbá az Mtv.-n kívül sehol sem
zárta ki a jogalkotó a koncesszió tárgyát képező gazdasági tevékenységhez nem kapcsolódó
bírálati szempontok alkalmazását. Mivel a koncesszió tárgyát képező gazdasági
tevékenységek köre behatárolt, a vonatkozó ágazati törvényekben rögzíteni kellene az adott
tevékenység vonatkozásában kötelezően, illetve eshetőlegesen alkalmazható bírálati
szempontokat. Ha tevékenység jellege megengedi, javasolt az egyes bírálati szempontok
egymáshoz viszonyított súlyának törvényi rögzítése. Ahol a koncesszió tárgyát képező
tevékenységek műszaki összetettsége a bírálati szempontok, illetve a súlyszámok törvényi
konkretizálását nem teszi lehetővé, javasolt ágazatonként olyan objektív, valamennyi
ágazaton belüli tevékenységre alkalmazható, ellenőrizhető szempontrendszer kidolgozása,
amely alkalmas a pártatlan, versenybarát értékelési folyamat elősegítésére.
6.3.3 A pályázati részvétel műszaki és pénzügyi feltételeinek meghatározása
A koncesszió tárgyát képező tevékenységekkel kapcsolatos fontosabb műszaki és
pénzügyi elvárások a vonatkozó ágazati jogszabályokban szerepelnek, azonban a jogalkotó
nem tisztázta, hogy az említett követelmények megvalósulása már a pályázaton való részvétel
feltétele, vagy elegendő a koncessziós szerződések hatálya alatt ügyelni az ágazati
jogszabályokban rögzített elvárások betartására. A leírtak szerint kifogásolt szabályozási
technikára példa az Sztv., amely szerint az állami adóhatóság a játékkaszinókat I. vagy II.
kategóriába sorolja be. I. kategóriába tartozó a játékkaszinóba legalább 100 db játék- és/vagy
kártyaasztal, valamint legalább 1000 db pénznyerő automata üzemel. II. kategóriába tartozó
játékkaszinónak minősül az a játékkaszinó, amely nem minősül I. kategóriájúnak. II.
kategóriájú játékkaszinóban a játék- és kártyaasztalok, valamint a pénznyerő automaták
üzemeltetésén kívül más kaszinójáték nem szervezhető. I. kategóriájú játékkaszinó kizárólag e
célból létrehozott legalább 1 milliárd forint, II. kategóriájú játékkaszinó kizárólag e célból
létrehozott legalább 100 millió forint, a fővárosban és Pest megyében üzemeltetett
játékkaszinó legalább 300 millió forint alap- vagy törzstőkével működtethető. A törvényhozó
arról is rendelkezett, hogy játékkaszinó kizárólag e célt szolgáló épületben vagy erre a célra
egyéb tevékenységtől biztonságosan elkülöníthető, zárt egységet alkotó épületrészben
működhet, ahol a játék- és kártyaasztalok, pénznyerő automaták, a szerencsejáték céljára
szolgáló eszközök és egyéb berendezések biztonságos elhelyezése, a játékosok és a
berendezések ellenőrzése folyamatosan biztosítható. Az állami adóhatóság eseti jelleggel,
126
legfeljebb 30 napos időtartamra engedélyezheti egyes, a játékkaszinó játéktervében
jóváhagyott kártyajátékok más helyszínen történő szervezését.400
A koncessziós eljárásokra vonatkozó jogszabályok nem térnek ki arra sem, hogy a
jogalkotó által rögzített műszaki, illetve pénzügyi elvárásokon kívüli követelményeket a kiíró
milyen versenyvédelmi garanciák betartása mellett rögzítheti a pályázati felhívásban. Az
említett szabályozási hiányosság teret enged a koncesszió tárgyát képező tevékenységek
természetével összeegyeztethetetlen kiírói preferenciák érvényesítésének. A pályázaton való
részvétel feltételeként rögzíthető műszaki, illetve pénzügyi elvárások átfogó szabályozásának
a hiánya a jogalkotó által nem nevesített követelményekhez kapcsolódó büntetőjogi
számonkérés hatékonyságát is veszélyeztetheti, hiszen törvényi szabályozás híján a pályázati
felhívásban rögzített követelmények versenykorlátozó jellegének megállapítása gondos,
versenyjogi, valamint a koncesszió tárgya szerinti szakértelmet igénylő vizsgálatot követel a
nyomozó hatóság részéről.
Összességében megállapítható, hogy sem a Ktv., sem az ágazati jogszabályok nem
nyújtanak iránymutatást azzal kapcsolatban, hogy a műszaki, illetve pénzügyi alkalmassági
minimumkövetelményeket a kiírás tartalma a pályázat aktuális tárgyának, illetve a verseny
tisztaságának, élénkítésének megfelelően hogyan képezze le. A verseny tisztaságának,
átláthatóságának elősegítése érdekében szükséges lenne a pályázati felhívásában rögzítendő
pénzügyi és szakmai alkalmassági kategóriákat, illetve a feladathoz idomuló alkalmassági
követelmények meghatározásának szabályait, valamint az alkalmasság igazolási módjait
rögzíteni. Ahogy arra már fentebb is utaltam, a koncesszióköteles tevékenységek köre
behatárolt, ezért a teljesítés természete által indokolt követelmények meghatározása
szempontjából releváns műszaki és pénzügyi szempontok ágazatonként pontosan
körülírhatók, így egzakt módon rögzíthetők azok a műszaki és pénzügyi alkalmassági
kategóriák, amelyek tekintetében a pályázóknak kötelezően vagy eshetőlegesen nyilatkozni
kell. A teljesítés természetével nem indokolható ajánlatkérői preferenciák feltárását a javasolt
változtatások elősegítenék.
6.3.4 A kiírás előkészítése
A fentebb leírtakból kiderül, hogy a koncesszió tárgyát képező tevékenység
vonatkozásában generált verseny minősége szempontjából meghatározó jelentősége van a
kiírás tartalmának, ezért a kiírás megfelelő szakértelem biztosítása mellett történő pártatlan

400 1991. évi XXXIV. törvény 27.ā (1)-(3) bekezdés
127
előkészítése fokozott jelentőséggel bír. A koncessziós eljárásokra általánosságban vonatkozó
Ktv. egyáltalán nem szabályozza az előkészítés folyamatát. A bányászatról szóló 1993. évi
XLVIII. törvény végrehajtásáról szóló 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet csupán azt rögzíti,
hogy a pályázat tartalmi előkészítésében részt vevő személyek nem vehetnek részt a
pályázatok értékelésében.401
Az előkészítés folyamatának részletesebb szabályozására kizárólag az Mtv. szolgáltat
példát a médiaszolgáltatási pályázati eljárások vonatkozásában. A médiaszolgáltatási
pályázati eljárások előkészítése érdekében a Médiatanács frekvenciatervek kidolgozására kéri
fel a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Hivatalát (a továbbiakban: Hivatal). A
felkérésben a Médiatanács meghatározza a műsorszórási célú frekvenciatervezéshez
szükséges elvi szempontokat, így különösen a frekvenciahasználat célját, a
frekvenciatervezésben alkalmazandó preferenciákat, a frekvenciatervezés ütemezését. A
kidolgozott frekvenciatervnek tartalmaznia kell a műsorszóró adók névleges telephelyeit,
valamint a telepítés egyéb műszaki követelményeit, az adókkal várhatóan besugározható
ellátottsági körzetet, a Nemzetközi Rádiószabályzat jelölései szerinti frekvenciasávot. A
Médiatanács a frekvenciatervet módosításra visszaadhatja. A Hivatal a frekvenciatervet a
Médiatanács jóváhagyása előtt legalább tizenöt napra közzéteszi. A közzétételről és annak
helyéről a kezdőnapja előtt legalább egy héttel a Hivatal közleményt tesz közzé hirdetményi
úton és a Médiatanács honlapján. A frekvenciatervek közzététele alatt és a lezárását követő
további öt napon belül a frekvenciatervekre bárki írásban – a Médiatanácshoz címzett –
észrevételt tehet. A Médiatanács a közzététel utolsó napjától számított negyvenöt napon belül
dönt a frekvenciaterv jóváhagyásáról és a pályázati felhívás tervezetének előkészítéséről. A
frekvenciatervek és a tervezés elvi szempontjai nyilvánosak, azok a Hivatalnál
megtekinthetők.402 A frekvenciaterv jóváhagyását követően kerülhet sor a pályázati kiírás
tartalmának előkészítésére. A Médiatanács a pályázati felhívás előkészítése céljából a
pályázati feltételekről pályázati felhívás-tervezetet készít. A pályázati felhívás tervezetét a
Médiatanács hirdetményi úton és honlapján indokolással együtt közzéteszi. A pályázati
felhívás tervezettel kapcsolatban a meghallgatáson szóban vagy írásban, illetve a
meghallgatást követő öt napon belül írásban bárki kérdést intézhet a Hivatalhoz, vagy
észrevételt tehet. A Médiatanács a beérkezett észrevételek és a nyilvános meghallgatáson
elhangzott javaslatok lehetőség szerinti figyelembevételével a meghallgatást követő

401 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet 2/B.ā (1) bekezdés a) pont
402 2010. évi CLXXXV. törvény 49.ā (1)-(7) bekezdés
128
negyvenöt napon belül dönt a pályázati felhívás véglegesítéséről.403 Az ismertetett
rendelkezések értelmében a médiaszolgáltatás átruházásra irányuló koncessziós eljárás
megindítását gondos, két fázisból álló, munkamegosztáson alapuló előkészítési folyamat előzi
meg. Az előkészítés során az egymásra épülő munkafázisok más-más szervhez - a
frekvenciaterv elkészítése a Hivatalhoz, a pályázati felhívás megfogalmazása pedig a
Médiatanácshoz – kötődnek, illetve megállapítható, hogy a Médiatanács a konkrét
koncessziós igény megfogalmazójaként mindkét munkafázis folyamatait befolyásolja. A
koncessziós eljárások tekintetében egyedülálló jelenség, hogy az előkészítési folyamatba
bevonják a nyilvánosságot is, így bárki kifejezheti álláspontját a pályázati felhívás alapját
képező frekvenciatervvel, illetve a pályázati felhívás tervezetével kapcsolatban. Az említett
rendelkezés átláthatóbbá teszi a versenyt, továbbá lehetőség nyílik a pályázat tárgya által
érintett potenciális pályázókkal szakmai konzultáció folytatására, ami hozzájárulhat a
koncesszió tárgyát képező tevékenység magas színvonalú teljesítését jobban ösztönző
pályázati feltételek meghatározásához.
Az Mtv. vonatkozó rendelkezései értelmében a pályázati felhívás előkészítése során
mind a Hivatal, mind a Médiatanács oldaláról biztosított a feladat ellátásához szükséges
szakértelem. A Hivatal élén a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Elnöke (a továbbiakban:
Elnök) által határozatlan időre kinevezett főigazgató áll. Főigazgatónak olyan személy
nevezhető ki, aki az országgyűlési képviselők választásán választható, büntetlen előéletű, nem
áll a tevékenységének megfelelő foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, valamint rendelkezik
felsőfokú végzettséggel és
a) legalább ötéves, a médiaszolgáltatások vagy a sajtótermékek hatósági felügyeletével vagy a
hírközlési hatósági felügyelettel összefüggő gyakorlattal, vagy
b) a médiára vagy a hírközlésre vonatkozó tárgyban
ba) Magyarországon elismert tudományos fokozattal, vagy
bb) legalább tízéves oktatói gyakorlattal felsőoktatási intézményben.404
A médiaszolgáltatások vagy a sajtótermékek hatósági felügyeletével vagy a hírközlési
hatósági felügyelettel összefüggő gyakorlatnak kell tekinteni különösen a következőket:
a) a Hivatalnál, illetve a Nemzeti Hírközlési Hatóságnál hírközlési területen folytatott
hatósági tevékenység vezetői vagy ügyintézői munkakörben,
b) a Hivatal, illetve a Nemzeti Hírközlési Hatóság határozataival kapcsolatos jogorvoslati
eljárások lefolytatásában való bírói, ügyészi vagy jogi képviselői részvétel,

403 2010. évi CLXXXV. törvény 50.ā (1)-(2), (4), (6) bekezdés
404 2010. évi CLXXXV. törvény 111/A.ā (2) bekezdés, 115.ā (2) bekezdés
129
c) az Országos Rádió és Televízió Testületnél vagy annak szerveinél, illetve a Médiatanácsnál
a médiaszolgáltatások felügyeletével kapcsolatos tevékenység vezetői vagy ügyintézői
munkakörben,
d) az Országos Rádió és Televízió Testület vagy annak szervei döntéseivel kapcsolatos
jogorvoslati eljárások lefolytatásában való bírói, ügyészi vagy jogi képviselői részvétel,
e) a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény szerinti Magyar Rádió
Közalapítvány, Magyar Televízió Közalapítvány és Hungária Televízió Közalapítvány
kuratóriumában vagy ezek ellenőrző testületeiben, illetve a Közszolgálati Közalapítvány
Kuratóriumában betöltött tagság.405
A főigazgató javaslatára az Elnök jogosult főigazgató-helyetteseket kinevezni. A főigazgatóhelyettesek számát és feladatkörét a Hatóság Szervezeti és Működési Szabályzatában kell
meghatározni. A főigazgató-helyettes olyan személy lehet, aki az országgyűlési képviselők
választásán választható, büntetlen előéletű, nem áll a tevékenységének megfelelő
foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, valamint felsőfokú végzettséggel és legalább három év, a
műsorszórással, a médiaszolgáltatással, a média hatósági felügyeletével, az elektronikus
hírközléssel, vagy a hírközlési hatósági felügyelettel összefüggő közgazdasági,
társadalomtudományi, jogi, műszaki vagy vezetői (vezető testületben tagsági), illetve
igazgatási gyakorlattal rendelkezik.406
A Médiatanács elnökét és négy tagját az Országgyűlés – a jelenlévő országgyűlési
képviselők kétharmadának szavazatával – kilenc évre választja egyidejű, listás szavazással,
kivéve, ha az elnök, illetve a tag megbízatása az Mtv.-ben meghatározott valamely okból
szűnik meg. Utóbbi esetben az elnök-, illetve a tagjelöltről az Országgyűlés külön szavaz. A
Médiatanács elnökének és tagjainak a Hivatal főigazgatója vonatkozásában fentebb
ismertetett szakmai követelményeknek kell megfelelni,407 továbbá a Médiatanács, illetve
annak tagja a Hivatalon keresztül adott megbízás alapján külső szakértőt is alkalmazhat.408 A
Médiatanács feladatait az általa meghatározott ügyrend szerint látja el, amelyet a Magyar
Közlönyben közzétesz,409 tehát a pályázati felhívás előkészítésével kapcsolatos működési
rend átlátható.
Az Mtv. által szabályozott eljáráson kívüli koncessziós pályázatok tekintetében
megállapítható, hogy a kiírás előkészítési folyamatának szabályozása mind általános (Ktv.),

405 2010. évi CLXXXV. törvény 111/A.ā (2a) bekezdés, 115.ā (2) bekezdés
406 2010. évi CLXXXV. törvény 117.ā
407 2010. évi CLXXXV. törvény 124.ā (1)-(2a) bekezdés
408 2010. évi CLXXXV. törvény 123.ā (5) bekezdés
409 2010. évi CLXXXV. törvény 131.ā (1) bekezdés
130
mind ágazati szinten elmaradt. A jogalkotó az előkészítésben közreműködő természetes
személyek kiválasztásának mechanizmusát, illetve szempontjait nem rögzítette, továbbá a
kiírás tartalmi összeállításához szükséges szakértelem, valamint az egyéni felelősség
megállapíthatóságának biztosítása nem jogszabályi követelmény. A leírtak értelmében a kiírás
tartalmának előkészítése során elvárható alapvető versenyvédelmi garanciák hiányoznak, a
verseny terjedelmének, eredményének kiírás tartalmán keresztül történő befolyásolása az
előkészítésben részt vevő természetes személyekkel szemben támasztott jogszabályi előírások
által támasztott akadályba nem ütközik. A szabályozás hiányosságainak eredményeként a
koncessziós eljárás lefolytatásához szükséges szakértelemmel objektíve nem rendelkező
természetes személyeknek a kiírás előkészítése vonatkozásában kifejtett cselekményük
tekintetében büntetőjogi felelősségre vonással nem kell számolni tekintettel a gondatlan
elkövetés megállapításához elengedhetetlen ismereteket feltételező végzettség, illetve szakmai
gyakorlat hiányára. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a pályázat kiírásának
versenykorlátozó befolyásolását értékelő tényállások (pl.: hivatali visszaélés, vesztegetés,
kartellbűncselekmény) szándékos bűncselekmények.
6.4 A pályázók vonatkozásában fennálló kizáró és
összeférhetetlenségi okok
A koncessziós eljárások esetében a pályázaton való részvételi lehetőség elsősorban a
pályázati felhívásban rögzített műszaki, pénzügyi követelmények, illetve a koncesszió tárgyát
képező tevékenység gyakorlásához kötődő jogszabályi feltételek megvalósulásától függ.
Általános, valamennyi koncessziós eljárásra vonatkozó, a pályázózóval kapcsolatos korábbi
negatív teljesítési tapasztalatokon, a pályázó közérdeket sértő, illetve a teljesítés színvonalát
befolyásoló tartozásain, valamint a cég megszűnésére irányuló cégeljáráson alapuló kizáró
okokat a Ktv. nem tartalmaz. A Ktv. sem a kiíró és a pályázók, sem a pályázók közötti
kapcsolatokat értékelő összeférhetetlenségi szabályokról nem rendelkezik.
Az ágazati jogszabályok többsége szintén nem tartalmaz a koncesszió műszaki
jellegéhez közvetlenül nem kötődő, általános kizáró okokat, ezért az Mtv. következő
rendelkezései kuriózumnak számítanak:
„55. ā (1) A pályázati eljárásban az a vállalkozás vehet részt
a) amelynek nincs hatvan napnál régebben lejárt vám-, társadalombiztosítási járulék vagy a
központi adóhatóság által nyilvántartott lejárt adótartozása, továbbá elkülönített állami
pénzalappal szemben fennálló lejárt fizetési kötelezettsége, kivéve, ha a hitelező az adósság
későbbi időpontban történő megfizetéséhez írásban hozzájárult,
131
b) amely nem áll csődeljárás, felszámolási, végelszámolási vagy a megszüntetésére irányuló
egyéb eljárás alatt, és
c) amellyel szemben a korábbi – öt évnél nem régebben lezárult – pályázati eljárás alapján
vállalt műsorszolgáltatási vagy hatósági szerződésen alapuló kötelezettségének súlyos
megszegését jogerős közigazgatási határozat nem állapította meg, illetve amelynek a
műsorszolgáltatási vagy a hatósági szerződése felmondásra nem került,
d) amely nem rendelkezik lejárt tartozással a Médiatanács felé.
(2) Az (1) bekezdés a)–d) pontban meghatározott feltételeknek a pályázóban befolyásoló
részesedéssel rendelkező, illetve a pályázó befolyásoló részesedése alatt álló bármely
vállalkozásnak is meg kell felelnie.”
Véleményem szerint a közpénzekkel való felelős gazdálkodás elősegítésére irányuló alapvető
jogalkotói kötelezettség része lenne a fentebb rögzített kizáró okok törvényi megfogalmazása
valamennyi koncessziós eljárás vonatkozásában, jóllehet az Mtv. azon rendelkezése, amely a
60 napot meghaladóan lejárt köztartozással rendelkezőket a kizáró okok hatálya alá helyezi, a
mindössze 60 napos türelmi időre tekintettel indokolatlanul versenykorlátozó.
A bányászattal kapcsolatos koncessziós eljárásokra vonatkozó ágazati jogszabály az
értékelést lebonyolító bizottsági tagok vonatkozásában rögzítik azon kapcsolatformákat,
amelyek fennállása a pályázók és az értékelést lebonyolító természetes személyek között nem
megengedett. A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról szóló
203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet kimondja, hogy nem lehet a Minősítő Bizottság elnöke és
tagja az a személy,
a) aki a koncessziós eljárás során pályázatot nyújtott be,
b) aki a pályázatot benyújtó természetes személy és annak képviselője, alkalmazottja,
foglalkoztatottja, alkalmazója és foglalkoztatója,
c) aki a pályázatot benyújtó jogi személy képviselője, tulajdonosa, részvényese, tagja, vezető
tisztségviselője, alkalmazottja vagy más szerződéses jogviszony alapján foglalkoztatottja,
d) aki annak a jogi személynek a képviselője, vezető tisztségviselője, alkalmazottja,
foglalkoztatottja, amelyben a pályázó közvetlen vagy közvetett befolyással rendelkezik,
illetve amelynek a pályázó tulajdonosa, részvényese, tagja,
e) aki az a)–e) pontban meghatározott személyek Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi
IV. törvény 685. ā b) pontja szerinti közeli hozzátartozója,
f) akitől bármely oknál fogva nem várható el az ügy tárgyilagos megítélése.
Ha a fentebb említett összeférhetetlenségi okok közül bármelyik felmerül, arról az
összeférhetetlenségi ok felmerülését követő 3 napon belül a Minősítő Bizottság elnökét
132
tájékoztatni kell. Az összeférhetetlenségi ok által érintett tag megbízatásának visszavonására
az elnök tesz javaslatot a bányászati ügyekért felelős miniszternek.410 Ha az
összeférhetetlenségi szabályokat megszegik, az eljárás eredménytelen.411 Az idézett
rendelkezések értelmében bányászattal kapcsolatos koncesszió esetében a Minősítő Bizottság
tagjai, illetve azok közeli hozzátartozói a pályázatot benyújtó természetes vagy jogi
személyekkel az ágazati jogszabály által meghatározott kapcsolatban nem állhatnak. Mivel a
pályázat előkészítésében és a pályázatok értékelésében ugyanazok a személyek nem
működhetnek közre (kivéve a Minősítő Bizottság elnökét),412
a Minősítő Bizottság tagjai
vonatkozásában megfogalmazott összeférhetetlenségi okok az előkészítésben közreműködő
személyekre nem vonatkoznak, így nincs akadálya annak, hogy a kiíró a pályázati felhívás
szövegének a megfogalmazásába valamelyik leendő pályázót bevonja. Az eljárás
eredménytelenné nyilvánításának elvi lehetősége ebben az esetben is adott, hiszen ha
valamelyik pályázó az eljárás tisztaságát vagy a többi pályázó érdekeit súlyosan sértő
cselekményt követ el, az eljárást eredménytelennek kell nyilvánítani,413 azonban kétséges,
hogy egy összeférhetetlenség körében nem értékelt esetben a jogalkalmazók hajlanának az
eljárás eredménytelenségének megállapítására. Ráadásul a pályázat előkészítésébe bevont
leendő pályázó versenyelőnye nem állapítható meg, ha nem nyer bizonyítást, hogy pályázati
felhívás tartalmát versenykorlátozó módon befolyásolta, vagy a pályázat előkészítése során
olyan többlet információkhoz jutott, ami őt vagy az általa támogatott más pályázót a verseny
során kedvezőbb helyzetbe hozta. A minősítő bizottsági tagok vonatkozásában
megfogalmazott összeférhetetlenségi szabályok is kizárólag a pályázók vonatkozásában
fennálló kapcsolatrendszert értékelik, ezért a pályázatot be nem nyújtó, de érdekeltségi körön
belüli tevékenységet folytató természetes vagy jogi személyekkel való kapcsolattartás nem
tekinthető automatikusan összeférhetetlenségi oknak, jóllehet nem kizárt, hogy a pályázatot
be nem nyújtó személyek kartell-megállapodás eredményeként mulasztották el a pályázaton
történő indulást. Kizárólag abban a ritka esetben állapítható meg az összeférhetetlenség, ha
egyértelműen bizonyítást nyer, hogy a minősítő bizottsági tag vagy az elnök a pályázatot be
nem nyújtó érdekelt miatt nem képes pártatlanul ellátni feladatait. Megjegyezzük továbbá,
hogy a Minősítő Bizottság létrejöttekor a tagok esetleges összeférhetetlenségét nem lehet
vizsgálni, mivel a Minősítő Bizottság tagjai részére szóló megbízást a koncessziós pályázat
benyújtására nyitva álló határidő leteltét megelőzően legalább 30 nappal korábban kell

410 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet 2/B.ā (1)-(3) bekezdés
411 81/2012. (XII. 28.) NFM rendelet 9.ā (1) bekezdés
412 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet 2/B.ā (1) bekezdés a) pont
413 81/2012. (XII. 28.) NFM rendelet 9.ā (1) bekezdés
133
megadni,414 az összeférhetetlenség által érintett pályázók teljes köre azonban csak a pályázat
benyújtására nyitva álló határidőt követően válik ismertté. Az összeférhetetlenség szabályai
vonatkozásában feltárt hiányosságok megnehezítik a kiíró és a pályázó közötti
versenykorlátozó összejátszás miatti büntetőjogi számonkérést, mivel a vonatkozó
összeférhetetlenségi szabályok értelmében a versenykorlátozó összejátszásnak teret adó
helyzetek eljárásjogi szempontból legálisak.
Az Mtv. mind a kiírás előkészítése, mind az értékelés vonatkozásában rendelkezik a
kiíró és a pályázók közötti kapcsolatok felszámolására irányuló összeférhetetlenségről. Az
állami tulajdonban lévő, médiaszolgáltatás céljára biztosított korlátos erőforrásokat használó
médiaszolgáltatási jogosultságok pályáztatásának és a pályázat elbírálásának feladatát a
Médiatanács látja el,415 azaz mind a pályázat előkészítésében, kidolgozásában, mind a
pályázat értékelésében a Médiatanács tagjai működnek közre. A Médiatanács elnöke és tagja
nem lehet az a személy, aki
a) hírközlési vagy médiaszolgáltató, műsorterjesztő, reklámügynökség, sajtóterméket kiadó,
lapterjesztő vállalkozás vezető tisztségviselője, vezető testületének tagja, felügyelő bizottsági
tagja,
b) olyan személy, aki hírközlési vagy médiaszolgáltatóval, műsorforgalmazóval,
műsorterjesztővel, reklámügynökséggel, sajtótermék kiadójával vagy lapterjesztővel
munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban áll,
c) olyan személy, aki hírközlési vagy médiaszolgáltatást, műsorforgalmazást,
műsorterjesztést, sajtótermék kiadását, reklámügynökségi tevékenységet vagy lapterjesztést
folytató vállalkozásban rendelkezik közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedéssel,
d) olyan gazdasági társaság közvetlen vagy közvetett – nyilvánosan működő részvénytársaság
esetében öt százalékot meghaladó mértékű – tulajdonosa, illetve ezekkel foglalkoztatásra
irányuló jogviszonyban álló személy, amely társaság az a) pontban meghatározott
szervezetekkel megbízási vagy vállalkozási jogviszonyban áll,
e) az a) pont hatálya alá eső személy közeli hozzátartozója.416
A fentebb idézett Mtv. szabályok értelmében nem összeférhetetlen, ha a Médiatanács
tagjainak, illetve elnökének hozzátartozója a b)-d) pontok hatálya alatt áll. Álláspontom
szerint az említett „engedékenység” fokozott versenyjogi kockázatot hordoz, ezért erre az
eseteket is fel kellene ölelni összeférhetetlenségi szabályoknak. Ezzel szemben örvendetes,

414 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet 2.ā (3e) bekezdés
415 2010. évi CLXXXV. törvény 132.ā b) pont
416 2010. évi CLXXXV. törvény 127.ā (1) bekezdés, 118.ā (1) bekezdés
134
hogy a kiíró és a pályázók közötti összejátszás megakadályozását szolgáló
összeférhetetlenségi okok mind a pályázat szövegének előkészítésénél, kidolgozásánál, mind
a pályázatok értékelésénél közreműködő természetes személyekre vonatkozik. A
korábbiakban elemzett anomáliákhoz mérten további előrelépést jelent, hogy az Mtv.
szabályai nem a pályázat beadásának tényétől teszik függővé az összeférhetetlenség
megállapítását, hiszen az összeférhetetlenségi okok valamennyi pályázat beadásában érdekelt
személy vonatkozásában tiltják a törvényben meghatározott kapcsolatrendszer fennállását.
Ugyanakkor az összeférhetetlenségi szabályok megszegését az Mtv. nem szankcionálja
érvénytelenségi vagy eredménytelenségi okként. Ugyan az alaki érvénytelenségi okok között
említi az jogalkotó azt az esetet, amikor a pályázó nem felel meg az összeférhetetlenségi
követelményeknek,417 azonban ez az érvénytelenségi ok kizárólag a pályázók vonatkozásában
meghatározott összeférhetetlenségi szabályokat jelöli, a Médiatanács vonatkozásában fennálló
összeférhetetlenségi szabályokat a Médiatanács elnökének vagy tagjainak kell betartani.
Az Mtv. következő, a koncessziós eljárásokat általánosan jellemző versenyvédelmi
színvonalhoz képest kiemelkedő jelentőséggel bíró szabályai kizárólag a pályázók
vonatkozásában fogalmaznak meg összeférhetetlenségi elvárásokat, amelyek a
versenykorlátozó monopóliumok kialakulásának megakadályozására irányulnak. Az említett
rendelkezések értelmében pályázati eljárásban csak az vehet részt, aki a törvényben
megállapított összeférhetetlenségi rendelkezéseknek megfelel. Országos analóg
médiaszolgáltatási jogosultság elnyerésére irányuló pályázati eljárásban összeférhetetlenné
válik a pályázó, amennyiben a pályázót vagy a pályázóban befolyásoló részesedéssel
rendelkező vállalkozást a Médiatanács más folyamatban lévő pályázati eljárásban nyertesnek
hirdeti. Körzeti vagy helyi analóg médiaszolgáltatási jogosultság elnyerésére irányuló
pályázati eljárásban akkor válik összeférhetetlenné a pályázó, ha a pályázót vagy a
pályázóban befolyásoló részesedéssel rendelkező vállalkozást a Médiatanács a körzeti vagy
helyi médiaszolgáltatás vételkörzetére kiírt más folyamatban lévő pályázati eljárásában
nyertesnek hirdeti, kivéve akkor, ha a két médiaszolgáltatási jogosultság vételkörzete
legfeljebb húsz százalékban fedné át egymást. Amennyiben a pályázó, illetve a pályázóban
befolyásoló részesedéssel rendelkező vállalkozás, illetve a pályázó befolyásoló részesedése
alatt álló vállalkozás olyan - Mtv. hatálya alá eső - médiaszolgáltatási jogosultsággal
rendelkezik, amely kizárja a pályázati felhívásban meghirdetett jogosultság elnyerését,
pályázati ajánlatot abban az esetben nyújthat be, ha ajánlata részeként joghatályos

417 2010. évi CLXXXV. törvény 57.ā (2) bekezdés a) pont
135
nyilatkozatában kijelenti, hogy nyertessé nyilvánítása esetén a szerződés megkötésének
időpontjától az érintett médiaszolgáltatási jogosultságról, illetve ilyen igényről lemond, vagy
kötelezettséget vállal arra, hogy a korlátozó rendelkezésekbe ütköző helyzetet a
szerződéskötés napjával egyéb módon megszünteti. A pályázati eljárásban egyidejűleg nem
vehetnek részt olyan vállalkozások, amelyek egymásban, vagy egyike a másikban befolyásoló
részesedéssel rendelkezik, illetve amelyekben ugyanaz a harmadik fél rendelkezik befolyásoló
részesedéssel.418
A fentebb ismertetett törvényi rendelkezések megakadályozzák, hogy ugyanaz a piaci
szereplő a médiaszolgáltatási piacon aránytalanul nagy részesedéshez jusson, ugyanis az
egészséges verseny jelentős korlátozása vagy megszűnése a monopóliumokat árképzés
szempontjából uralmi, a kiírókat („fogyasztókat”) pedig kiszolgáltatott piaci helyzetbe
juttatná, ezért a koncessziós eljárások vonatkozásában a kiíró alapvető érdeke az élénk
versenyhelyzet megőrzése. Szintén versenyvédelmi célból alkotta meg a jogalkotó azt az
idézett összeférhetetlenségi szabályt, amely azon kapcsolt vállalkozások tekintetében tiltja az
azonos pályázaton való indulást, amelyek vonatkozásában megállapítható, hogy egyik
vállalkozás a másik felett meghatározó befolyást gyakorol, vagy amelyek felett ugyanaz a
vállalat gyakorol meghatározó befolyást. A meghatározó befolyás fennállását a Ptk. 685/B.ā
(2)-(4) bekezdései szerint kell megítélni. Megjegyezzük, hogy a Tpvt. 15.ā (1)-(2) bekezdései
az említett viszonyban lévő kapcsolt vállalkozásokat „nem független vállalkozásoknak”
minősítik, melyek között valódi verseny nem áll fenn, így a Tpvt. 11.ā (1) bekezdése
értelmében a nem független vállalkozások egymással szemben tanúsított magatartása
tekintetében a versenykorlátozó megállapodás megállapításának nincs helye. A leírtak
értelmében a nem független vállalkozások azonos pályázaton történő párhuzamos indulásának
nincs versenyjogi relevanciája, így a pályázatokon történő egyidejű indulás tiltása felesleges.
Ugyanakkor kétségtelen, hogy a versenyjogi értelemben önálló vállalkozásnak minősülő
vállalkozások vonatkozásában észlelt – a többségi, illetve meghatározó befolyás szintjét el
nem érő - egyéb tagsági, tulajdonosi, munkavállalói átfedések utalhatnak versenykorlátozó
megállapodásra. Az említett gyanújel észlelését nem összeférhetetlenségi szabály
alkalmazásával, hanem a GVH-felé történő kötelező bejelentéstétel előírásával kellene
kezelni.
A leírtak alapján megállapítható, hogy a koncesszióköteles tevékenység gyakorlásával
kapcsolatos legalapvetőbb gazdasági érdekeket tükröző kizáró okok, valamint a

418 2010. évi CLXXXV. törvény 55.ā (3)-(5) bekezdés
136
versenyvédelmi szempontból meghatározó jelentőségű kapcsolatrendszereket értékelő
összeférhetetlenségi szabályok csak meghatározott típusú koncessziók esetében, kivételes
jelleggel érvénysülnek. Az ágazat specifikus szempontokon túlmutató, közpénzekkel
kapcsolatos gazdasági kondíciókat értékelő kizáró okok alkalmazásának elmaradása
versenyjogi, illetve büntetőjogi relevanciával nem bír, azonban a jogalkotói következetlenség
kiküszöbölése, valamint a koncessziós eljárások egységes jellegének kialakítása érdekében
mindenképpen szükséges lenne a kérdés általános érvényű rendezése.
Sajnálatos, hogy a kiíró és a (leendő) pályázók közötti versenykorlátozó összefonódások
elkerülését célzó összeférhetetlenségi szabályokat csupán néhány ágazati jogszabály
rendelkezései tartalmazzák, ráadásul a fentebb idézett, összeférhetetlenséggel kapcsolatos
előírások olyan súlyos tartalmi fogyatékosságban szenvednek, amely miatt az
összeférhetetlenségi szabályok alkalmatlanok a legalapvetőbb versenyvédelmi funkció
ellátására. A verseny tisztaságát veszélyeztető kapcsolatok fennállásának vizsgálatára, illetve
a pályázók és a kiírók közötti összefonódások tilalmára irányuló előírások valamennyi
koncessziós eljárásra vonatkozó megfogalmazása, valamint az elemzés során bemutatott
szabályozási anomáliák rendezése mind a versenyjogi, mind a büntetőjogi kockázatok
elkerülése, illetve visszaélések eredményesebb felderítése szempontjából elengedhetetlen,
sürgető jogalkotói kötelezettség. A Tpvt. terminológiája szerint önálló vállalkozásnak
minősülő pályázók egymás közötti kapcsolatrendszerével kapcsolatos adatok GVH felé
történő, kötelező jellegű bejelentése mind a versenyjogi, mind a büntetőjogi visszaélések
felderítését elősegítené.
6.5 A pályázatok értékelése
A koncessziós pályázatok értékelése az a folyamat, amely a pályázati felhívásban
rögzített határidőn belül benyújtott pályázatok felbontásával veszi kezdetét, és magába
foglalja a pályázati felhívásban rögzített feltételek, valamint a kötelező tartalmai és formai
követelmények megvalósulásának ellenőrzését, a benyújtott pályázatok pályázók általi
korrekcióját a pályázati felhívásban foglaltaknak megfelelően, amennyiben az ágazati
jogszabály vagy pályázati felhívás ezt lehetővé teszi, továbbá megtörténik a pályázatok
érvényességének, érvénytelenségének megállapítása, az érvényes pályázatok rangsorolása, és
az eredményhirdetés. Kérdés, hogy a leírt értékelési folyamatok vonatkozásában milyen
részletszabályok biztosítják a verseny tisztaságának megóvását. A Ktv. a pályázatok
bírálatával kapcsolatos előírásokat nem tartalmaz, csupán annyit rögzít, hogy a döntéshozónak
137
a bírálat folyamatáról olyan emlékeztetőt kell készítenie, amely a bírálat szempontjából
valamennyi lényeges körülményt tartalmazza.419
A bányászattal kapcsolatos koncessziós eljárások vonatkozásában a 203/1998. (XII. 19.)
Korm. rendelet kimondja, hogy a pályázat értékelését a bányászati ügyekért felelős miniszter
által pályázatonként, azaz eseti jelleggel létrehozott Minősítő Bizottság végzi. A Minősítő
Bizottság tagjainak tevékenységére vonatkozó – pályázatonként külön kiadott – megbízás
visszavonásig érvényes. A Minősítő Bizottság elnöke a Magyar Bányászati és Földtani
Hivatal (a továbbiakban: MBFH) elnöke. A Minősítő Bizottság tagja:
a) az államháztartásért felelős miniszter egy képviselője,
b) az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter egy képviselője,
c) a miniszter egy képviselője, valamint
d) a koncesszióköteles tevékenység vonatkozásában szakértelemmel, valamint a földtani
szakértői tevékenység folytatásának részletes szabályairól szóló miniszteri rendeletben
meghatározott mesterképzésben vagy egyetemi szintű alapképzési szakon szerzett, szakirányú
szakképzettséggel és legalább 10 éves szakmai gyakorlattal rendelkező két személy.
A Minősítő Bizottság tagjaira a 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet által kijelölt illetékes
miniszterek, illetve az MBFH elnöke tesznek javaslatot.420 Az összeférhetetlenség
vonatkozásában korábban már ismertetett szabályokat és álláspontot nem kívánom
megismételni. A leírtak értelmében pályázatok értékelése vonatkozásában kizárólag a
koncesszió tárgyát képező szakértelem biztosított, de például pénzügyi, illetve jogi
szakértelemmel rendelkező tag bevonását nem írja elő a jogszabályszöveg, jóllehet a pályázat
kötelező tartalmi eleme a pályázat benyújtása idején fennálló pénzügyi helyzet bemutatása,
valamint a pályázati kiírásban meghatározott pénzügyi megbízhatóság adatainak igazolása,421
illetve a pályázatok lebonyolítására vonatkozó jogszabályok értelmezése a Minősítő Bizottság
feladatának része. Nem derül ki a vonatkozó rendelkezésekből, hogy a koncesszió tárgyán
kívüli szakértelmet biztosító tagon kívüli tagok személyének kiválasztására milyen
szempontok alapján kerül sor, így a Minősítő Bizottság összetétele az aktuális, akár
versenykorlátozó preferenciáknak megfelelően alakítható.
A Minősítő Bizottság feladata a pályázatok benyújtására nyitva álló időtartam alatt
beérkezett pályázatok felbontása és értékelése, dönt a pályázat érdemi vizsgálat nélküli
elutasításáról, továbbá elkészíti a pályázat korrekciójára irányuló hiánypótlási felhívást, illetve

419 1991. évi XVI. törvény 9/A.ā (1) bekezdés
420 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet 2.ā (1)-(3d) bekezdés
421 81/2012. (XII. 28.) NFM rendelet 2.ā (2) bekezdés
138
javaslatot tesz a bányászatért felelős a miniszternek a pályázat nyertesének személyére. A
Minősítő Bizottság feladatainak teljesítése során biztosítja a pályázók esélyegyenlőségét, és a
nyertes pályázóra vonatkozó javaslatát hátrányos megkülönböztetés nélkül, szakmai
szempontok alapján teszi meg. A pályázat érdemi vizsgálat nélküli elutasítására akkor kerül
sor, ha a pályázó nem vásárolta meg a részletes pályázati dokumentációt, nem fizette meg a
részvételi díj teljes összegét határidőben, a pályázat nem felel meg a pályázati kiírásban a
küldemény formai követelményeire meghatározott feltételeknek, illetve az a kiírásban
meghatározott benyújtási határidő lejártát követően érkezett be. A Minősítő Bizottság a
pályázati kiírás szerinti esetekben a pályázatok felbontását követő nyolc napon belül felhívja a
pályázót hiánypótlásra. A nyolc napon túl beérkezett vagy nem megfelelően teljesített
hiánypótlást a Minősítő Bizottság elutasítja.422 Sajnálatos, hogy pusztán formai hiányosságok
észlelése esetében a kiíró kötelezettsége a pályázatok érdemi vizsgálat nélküli elutasítása. A
vonatkozó jogszabályi kitétel szakmai értelemben hibátlan, teljesítésre képes pályázók
ajánlatának versenyből történő kizárását, illetve ezzel együtt verseny kiíró érdekeivel
ellentétes korlátozását teszi lehetővé, ezért javasolt a formai hiányosságokon alapuló
elutasítás kötelezettségének törlése. Az esélyegyenlőség követelményének sérülését, a
pályázat eredményének befolyásolását vagy a verseny kiíró érdekeit sértő korlátozását
eredményezheti az a fentebb idézett rendelkezés, mely szerint a kiíró jogosult a pályázat
felhívásban meghatározni, hogy milyen hiányok észlelése esetén teszi lehetővé a pályázatok
hiánypótlás keretei közötti korrekcióját. A kifogásolt jogszabályszöveg értelmében sor
kerülhet a hiánypótlás lehetőségének szinte teljes kizárására, vagy a teljes körű hiánypótlás
lehetővé tételére. A hiánypótlás lehetőségének indokolatlan korlátozása a kiíró érdekeivel
ellentétes versenykorlátozást eredményez, a korlátlan hiánypótlás pedig értékelési szempont
vonatkozásában tett ajánlat elmulasztása esetében sérti az esélyegyenlőséget azokkal
szemben, akik e kötelezettségüknek határidőben eleget tettek, különösen akkor, ha a kiíró a
nyilvános bontás mellett dönt. Álláspontom szerint koncessziós eljárások esetében a verseny
átláthatóságának, tisztaságának védelme érdekében kötelezni kellene a kiírót a pályázat
benyújtása vonatkozásában megadott határidő lejáratakor nyilvános bontás tartására. A
jogalkotó nyolc napban határozta meg a hiánypótlási határidőt, ami az esetek többségében
elegendő lehet a hiányosságok pótlására, azonban a bonyolultabb, időigényesebb hibák
korrekciója érdekében a kiírónak biztosítani kellene azt a lehetőséget, hogy a hiánypótlási

422 81/2012. (XII. 28.) NFM rendelet 5.ā (1)-(3) bekezdések, 7-8.ā
139
határidőt nyolc napot meghaladó időtartamban határozza meg. A leírtak alapján javasolt a
nyolcnapos időtartam minimális határidőként történő rögzítése.
A Minősítő Bizottság a pályázatokról köteles jegyzőkönyvbe foglalt, pályázatonként
külön indokolással ellátott értékelést tartalmazó döntési javaslatot készíteni a miniszter
részére. Eredménytelen a pályázati eljárás, ha
a) a nyertes pályázó az eredményhirdetést követő 8 napon belül indokolással ellátva írásban
bejelenti a pályázattól való elállását,
b) nem érkezett érvényes pályázati ajánlat,
c) a benyújtott pályázatok egyike sem felelt meg a pályázati kiírásban foglalt feltételeknek,
d) a pályázat nyertese által tett ajánlat elfogadása jelentős vagyonvesztéssel járna.423
Az összeférhetetlenséggel és a pályázó eljárás tisztaságát vagy a többi pályázó érdekeit
súlyosan sértő cselekményével kapcsolatos eredménytelenségi okot az előző fejezetben már
említettem.
A fentebb rögzített eredménytelenségi okok jelentése nem minden esetben határozható
meg. Mivel a vonatkozó ágazati jogszabályok nem definiálják a pályázat
„érvénytelenségének” fogalmát, nem egyértelmű, mikor van helye a b), illetve a c) pont
szerinti eredménytelenség hirdetésének. A jogalkotó a „jelentős vagyonvesztés” kifejezést
sem értelmezte, így nem állapítható meg, hogy a d) pont szerinti eredménytelenségi eset
mikor alkalmazható. A jelzett értelmezési problémák a pályázattal kapcsolatos
eredményhirdetési kötelezettség fennállását bizonytalanná teszik, mivel az indokolt döntési
javaslatban a Minősítő Bizottság az aktuális preferenciáknak megfelelő eredményt vezetheti
le, azaz a kiíró könnyen elkerülheti a nem támogatott pályázóval történő szerződéskötést.
Valamennyi ágazati jogszabály közül az Mtv. rendelkezik legkimerítőbben a
pályázatértékelés folyamatáról. A médiaszolgáltatási jogosultság megszerzésére irányuló
koncessziós eljárásra benyújtott pályázatokat a Médiatanács értékeli. A Médiatanács
elnökével és tagjaival szemben támasztott szakmai követelményeket az pályázati felhívás
előkészítését tárgyaló fejezetben már részleteztem. Az összeférhetetlenség versenyjogi, illetve
büntetőjogi szempontból releváns rendelkezéseit az előző fejezetben ismertettem. Mivel a
Médiatanács tagjait 9 évre választják, és feladatkörűket nem meríti ki a pályázatok értékelése,
az összeférhetetlenségi szabályok egyéb közjogi tisztségek betöltését is tiltják, továbbá előírás
a pártsemlegesség is.424 A Médiatanács tagjainak megbízatása megszűnik a Médiatanács
megbízatási idejének lejártával, lemondással, az összeférhetetlenség megállapításával,

423 81/2012. (XII. 28.) NFM rendelet 9.ā
424 2010. évi CLXXXV. törvény 118.ā (1) és (3) bekezdés
140
felmentéssel, kizárással, valamint a tag halálával. Az Mtv. a megszűnés valamennyi esetkörét
részletesen szabályozza.425
Az ismertetett rendelkezések értelmében a beérkező pályázatokat a koncesszió tárgya szerinti
tevékenységben (médiatudományban) igen jártas, objektív szempontok szerint hosszú időre
megválasztott személyek végzik, akik szükség esetén az értékelés folyamatába szakértőt
vonhatnak be. A bírálat által megkívánt szakértelem tehát – az előkészítés tekintetében
megállapítottakhoz hasonlóan – teljes mértékben biztosított, továbbá a Médiatanács
ügyrendjének, illetve továbbiakban részletezett törvényi rendelkezésnek köszönhetően a
bírálat folyamata átlátható.
Az Mtv. megkülönbözteti az alaki és a tartalmi érvényességet. Alakilag érvénytelen a
pályázati ajánlat, ha
a) a pályázó nem felel meg az Mtv.-ben tételesen rögzített személyi, részvételi feltételeknek,
és az Mtv. szerinti összeférhetetlenségi követelményeknek,
b) a pályázati ajánlat nem a pályázati felhívásban meghatározott határidőben, helyen,
példányszámban, formában és módon került benyújtásra,
c) a pályázati díjat határidőben nem fizették meg,
d) a pályázati ajánlat formailag nem felel meg a pályázati felhívásban meghatározott
feltételeknek,
e) nem vagy nem megfelelően tartalmazza a pályázat a kötelező tartalmi elemeket.
Az Mtv. által nyújtott definíció értelmében az alaki érvénytelenség keretei között a
Médiatanács csupán azt vizsgálja, hogy pályázó jogosult-e a pályázaton való részvételre,
továbbá ellenőrzi az Mtv., illetve a pályázati felhívás által rögzített iratok csatolását, azonban
a pályázati ajánlat tartalmát nem értékeli. Az alaki érvénytelenség körében értékelendő esetek
tekintetében kizárólag az e) pont szerinti hiányosság esetében van helye hiánypótlásnak, de
csak az Mtv. által meghatározott tartalmi elemek pótlására van lehetőség, melyek a
következők:426
a) a pályázó hatályos létesítő okirata,
c) a pályázó nyilatkozata arról, hogy neki vagy a benne tulajdoni részesedéssel rendelkező
más vállalkozásnak milyen nagyságú közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése van a
Magyarország területén médiaszolgáltatást végző, vagy magyarországi médiaszolgáltatási
jogosultságot igénylő vállalkozásban,
d) az igénybe venni kívánt műsorszórási lehetőség,

425 2010. évi CLXXXV. törvény 129.ā
426 2010. évi CLXXXV. törvény 57.ā (1)-(3) bekezdés
141
e) a szolgáltatás műsorideje, műsoridő beosztása,
f) a tervezett kiegészítő médiaszolgáltatás,
g) a médiaszolgáltatás állandó megnevezése és szignálása,
h) vételkörzet-bővítés, illetve hálózatba kapcsolódás esetén ennek ténye,
i) a tervezett műsorszerkezet,
j) közszolgálati célokat szolgáló műsorszámok, illetve a helyi közélettel foglalkozó, a helyi
mindennapi életet segítő műsorszámok közlésére szánt napi, heti, havi minimális műsoridő,
k) a hírműsorszámok közlésére szánt napi, heti, havi minimális műsoridő,
l) a nemzetiségi vagy más kisebbségek igényeinek szolgálatára szánt napi minimális
műsoridő,
m) a médiaszolgáltató üzleti, pénzügyi terve,
n) banki igazolás arra vonatkozóan, hogy a tervezett médiaszolgáltatás működési költségeinek
fedezete legalább a működés első három hónapjára, reklámbevétel nélkül, elkülönített
pénzforgalmi számlán a pályázó rendelkezésére áll,
o) a pályázó nyilatkozata arról, hogy vele kapcsolatban nem áll fenn a törvény szerinti kizáró
ok, illetve arról, hogy más, folyamatban lévő pályázati ajánlatának elfogadása esetén nem
keletkezne ilyen kizáró ok,
p) a pályázati felhívásban megjelölt egyéb adatok, dokumentumok, nyilatkozatok, amelyeket
az Mtv. 56.ā-a kötelező tartalmi elemként külön nem nevesít.
A fentebb rögzítettek alapján megállapítható, hogy a pályázati ajánlat szakmai részének
lényegét képező adatok nagy része pótolható, ugyanakkor az Mtv. 56.ā-a által megállapított
egyéb, kevésbé hangsúlyos tartalmi elemek (pl.: vezető tisztségviselőjének, képviselőjének a
neve és elérhetősége, továbbá közjegyző által hitelesített aláírási címpéldány, vagy ügyvéd
által ellenjegyzett aláírásminta) vonatkozásában a jogalkotó ezt a lehetőséget nem biztosította,
illetve a törvényszöveg az Mtv. által meghatározott műszaki tartalomból is kiemelt néhány
adatot (pl.: a tervezett médiaszolgáltatás típusa, vételkörzete), melyek vonatkozásában a
hiánypótlás lehetősége kizárt. A pályázati ajánlat azon elemei tekintetében, amelyek a
pályázati felhívás alapján értékelésre kerülnek, hiánypótlásnak szintén nincs helye. A
hiánypótlás teljesítésére a kézbesítéstől számított tizenöt nap áll a pályázó rendelkezésére. A
hiánypótlás teljesítésére meghatározott határidő jogvesztő, a határidő elmulasztása esetén
igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye.427 A pályázók esélyegyenlőségének
követelményére figyelemmel kizárólag az ajánlatok rangsorolásának alapját képező bírálati

427 2010. évi CLXXXV. törvény 57.ā (1)-(4) bekezdés
142
szempontok szerinti ajánlati elemek tekintetében szükségszerű a hiánypótlás lehetőségének
kizárása. A hiánypótlás lehetőségnek ennél szűkebb körben történő érvényesülése
indokolatlanul szűkíti a versenyt, ezért javasolt az Mtv. alaki érvénytelenség vonatkozásában
rögzített hiánypótlási szabályainak újragondolása. Ugyan a hiánypótlási határidő
maximumának meghatározása tekintetében kifejtett korábbi álláspontomat fenntartom,
azonban az Mtv. által biztosított több mint kéthetes időtartam vélhetően valamennyi
hiányosság korrekciójára elegendő.
Az alakilag érvényesnek nyilvánított ajánlatokat a Médiatanács bevezeti a pályázati
nyilvántartásba, és kezdetét veszi a pályázatok tartalmi érvényességének vizsgálata, melynek
során a Médiatanács az ajánlatok megalapozottságát vizsgálja. Ha a pályázati ajánlat
tartalmilag hiányos, a Médiatanács hiánypótlásra szólítja fel a pályázót. A hiánypótlási
határidő tartalmi hiánypótlás esetében is 15 nap, és nem lehet pótolni azokat a
hiányosságokat, amelyek a bírálati szempontok szerint értékelendők. Ha a pályázati ajánlat
nem egyértelmű, a Médiatanács a pályázótól az esélyegyenlőség elvének sérelme nélkül
felvilágosítást kérhet. A felvilágosítás-kérés teljesítésére a kézbesítéstől számított tizenöt nap
áll a pályázó rendelkezésére. A felvilágosítás nem eredményezheti az ajánlatban
megfogalmazott pénzbeli, értékbeli vállalások, lényeges állítások változását, csak azok
értelmezését szolgálhatja. A pályázati ajánlat tartalmilag érvénytelen, amennyiben
a) a pályázati felhívás szerinti értékelési szempontként megjelölt vállalások körében
érthetetlen vagy egymásnak ellentmondó vagy nyilvánvalóan lehetetlen vállalásokat,
feltételeket tartalmaz, amelyek akadályozzák a pályázati ajánlat érdemi értékelését,
b) a pályázati ajánlat a Médiatanács megítélése szerint lehetetlen, túlzottan magas vagy
alacsony mértékű, illetőleg kirívóan aránytalan kötelezettségvállalást tartalmaz, illetve olyan
nyilvánvalóan irracionális vagy megalapozatlan vállalásokat, feltételeket tartalmaz, amelyek
ellentmondanak a Médiatanács rendelkezésére álló tényeknek, adatoknak, és ezáltal
lehetetlenné teszik a pályázati kiírásban foglalt szempontrendszer szerinti értékelést,
c) a pályázati ajánlat megalapozatlansága miatt nem alkalmas az e törvényben, illetve a
pályázati felhívásban meghatározott célok elérésére, megvalósítására, vagy
d) a pályázati felhívásban meghatározott tartalmi követelményeknek nem tesz eleget.428
Az idézett törvényszöveg értelmében az értékelés során igénybe vehető eszközök száma
gyarapodott, mivel a Médiatanács a hiánypótlás mellett már felvilágosítás nyújtására is
felszólíthatja a pályázókat. A törvényhozó a felvilágosítás intézménye vonatkozásában előírta

428 2010. évi CLXXXV. törvény 59.ā
143
az esélyegyenlőség követelményének betartását, melynek érdekében megtiltotta a pénzbeli,
értékbeli vállalások, illetve lényegi állítások módosítását. Ezzel kapcsolatban meg kell
jegyezni, hogy a felvilágosítás intézményével kapcsolatos rendelkezések nincsenek
összhangban a hiánypótlás vonatkozásában rögzített előírásokkal, ugyanis hiánypótlás
esetében kizárólag a bírálati szempontok hatálya alá tartozó ajánlati elemek módosítására
nincs lehetőség, bármely más tartalmi hiányosság korrigálható a pályázatban rögzített
tartalom módosításával. A felvilágosítás keretei között szükség lehet egymásnak ellentmondó
adatok, állítások közötti ellentmondás feloldására, ami kizárólag a helytelen pályázati elemek
törlésével történhet meg. A törvény rendelkezéseinek értelmében felvilágosítás keretein belül
a bírálati szempontokon kívüli lényeges ajánlati elemek nem módosulhatnak, ugyanakkor
hiánypótlással ugyanazon helytelen ajánlati elem javítására sor kerülhet. Álláspontom szerint
mind a felvilágosítás, mind a hiánypótlás esetében ugyanazon adatkör vonatkozásában kellene
tiltani a benyújtott pályázat tartalmi módosítását. Tovább bonyolítja a felvilágosítás
intézményének alkalmazását, hogy jogalkotó nem definiálta a „lényeges állítás” fogalmát, így
a törvényszöveg alapján egzakt módon nem megállapítható, pontosan milyen ajánlati
elemekre vonatkozik a módosítási tilalom. A tartalmi érvénytelenségi okként kizárólag az
értékelési szempontok szerinti vállalások érthetetlenségét, illetve ellentmondásosságát értékeli
a törvényhozó, ami tovább nehezíti a felvilágosítással kapcsolatos előírások értelmezését,
mivel nem egyértelmű, hogy a felvilágosítás nem vagy nem megfelelő teljesítése a bírálati
szempontokon kívüli ajánlati elemeket érintően eredményezheti-e a pályázat tartalmi
érvénytelenségét azon az alapon, hogy a pályázat nem felelt meg a pályázati felhívás tartalmi
követelményeinek. Amennyiben igen, felvetődik a kérdés, miért szükséges a bírálati
szempontokkal kapcsolatos érthetetlenség, ellentmondásosság külön érvénytelenségi
szempontként történő értékelése. Így kíván a jogalkotó arra utalni, hogy ezek olyan lényeges
ajánlati tartalmak, amelyek vonatkozásában nincs helye felvilágosítás kérésnek? Ha így van,
akkor érthetetlen, hogy a bírálati szempontokkal kapcsolatos felvilágosítás kérését a
törvényszöveg miért nem tiltja.
A tartalmi érvénytelenségi okok megfogalmazásából következik, hogy a pályázatok
tartalmi vizsgálata során a kötelezettségvállalások realitása tekintetében is állást kell foglalni,
azonban ehhez a törvényhozó már nem biztosított megfelelő vizsgálati eszközt. Előfordulhat,
hogy a pályázati felhívásban előírt valamennyi adat rendelkezésre áll, mégis nehézséget okoz
a pályázati ajánlat realitásának megítélése. Ahogy azt már fentebb is említettem, a pályázatok
bírálatának folyamatába szakértő bevonásának van helye, azonban a
kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos hatósági állásfoglalások megalapozottságához
144
jelentősen hozzájárulna, ha az Mtv. ilyen esetben lehetővé tenné a hiánypótlás és a
felvilágosítás keretei között kérhető adatok körét meghaladó információk kérését.
A tartalmi érvénytelenségi okok fentebb idézett pontjainak értelmezése is nehézségekbe
ütközik. Nem ismert „a nyilvánvalóan lehetetlen vállalás”, a „lehetetlen
kötelezettségvállalás”, „a megalapozatlan vállalás”, a „nem alkalmas az e törvényben, illetve
a pályázati felhívásban meghatározott célok elérésére, megvalósítására” kitételek pontos
jelentéstartalma, illetve az idézett, hasonló értelemmel bíró kifejezések által érintett
eredménytelenségi okok egymáshoz való viszonya, elhatárolásuk alapja.
Elengedhetetlen a vázolt értelmezési problémák orvoslása, mivel felvilágosítás kérése
esetében jelen feltételek mellett a bírálók szabadon, akár a verseny tisztaságát sértő módon
dönthetnek a pályázat tartalmi érvényességéről vagy érténytelenségéről, jóllehet a versenyjogi
és a büntetőjogi értékelést kívánó cselekmények elkerülése, illetve a későbbi felderítés
elősegítése érdekében az érvényesség-érvénytelenség megállapítására vonatkozó
jogszabályok tartalmának egyértelműnek kell lenni.
Az Mtv. bevezeti a pályázati eljárás megszüntetésének intézményét, melynek feltételei a
következők:
a) a pályázati felhívásra nem érkezik pályázati ajánlat,
b) a pályázati eljárás a lefolytatása során felmerült körülmény, feltétel folytán okafogyottá
válik, így különösen abban az esetben, ha a pályázati felhívást követően a hazai vagy a
nemzetközi gazdálkodási környezet nagymértékben megváltozik, illetve a pályázati felhívás
kiírásakor fennálló – gazdasági, jogi, frekvenciagazdálkodási, médiaszolgáltatási piaci –
körülmények, feltételek lényegesen megváltoznak,
c) a Médiatanács mérlegelése szerinti médiapolitikai szempontok, illetve az e törvényben
vagy a pályázati felhívásban rögzített alapelvek, célok a pályázati eljárás lefolytatásával nem
biztosíthatóak, vagy
d) a Médiatanács a benyújtott pályázati ajánlatok és a rendelkezésre álló információk alapján
megállapítja, hogy egyetlen pályázó pályázati ajánlata sem felel meg az e törvényben foglalt
céloknak és alapelveknek, illetve bármely pályázó nyertessé nyilvánítása veszélyeztetné a
frekvenciakészlettel, mint állami tulajdonnal való felelős, rendeltetésszerű, hatékony
gazdálkodást.429
A fentebb ismertetett jogintézmény nem az eredménytelen eljárás lezárását jelenti,
mivel az Mtv. értelmében eredménytelenséget csak akkor lehet hirdetni, ha valamennyi

429 2010. évi CLXXXV. törvény 61.ā (1) bekezdés
145
benyújtott pályázat vonatkozásában megállapítható az alaki vagy a tartalmi érvénytelenség.430
Az eljárás megszüntetésére akkor kerül sor, ha egyáltalán nem nyújtottak be pályázatot,
továbbá az eljárás megszüntetése lehetőséget ad arra, hogy kiíró akkor is mentesüljön a
szerződéskötési kötelezettség alól, ha akad olyan pályázat, amely mind formai, mind tartalmi
szempontból megfelel a pályázati felhívás valamennyi feltételének. Mivel a kiíró ezen
szabadsága veszélyezteti a verseny átláthatóságának, illetve tisztaságának követelményét, és
megkönnyíti a preferált piaci szereplők támogatását, érdemes megvizsgálni a megszüntetés
feltételeinek tartalmát, illetve a jogintézmény alkalmazásának indokoltságát.
A b) pontban említett feltétel azt a helyzetet próbálja kezelni, amikor oly mértékben
megváltoznak a pályázati felhívás megfogalmazását megalapozó körülmények, hogy a kiíró
már nem képes, illetve nem köteles a pályázati felhívásban rögzítetteknek megfelelően
szerződést kötni, azaz az eljárás okafogyottá válik. Nem vitatható, hogy kiíró önhibáján kívül
kerülhet olyan helyzetbe, amely miatt képtelenné válik az eljárás lefolytatására és a
szerződéskötésre, azonban az ezt megalapozó körülmények jellegével kapcsolatban
semmilyen követelményt nem fogalmazott meg a jogalkotó. Álláspontom szerint a kiíró csak
akkor lehet jogosult a koncesszió eljárás lefolytatásától, illetve a szerződéskötéstől elállni, ha
az ezt kiváltó eseményeket nem láthatta előre. Fontos továbbá, hogy a váratlanul felmerült
körülmények koncessziós eljárással kapcsolatos összefüggései objektívek és egzakt módon
meghatározhatók legyenek.
A c) pontban rögzített megszüntetési ok álláspontom szerint elfogadhatatlan, mivel a
kiíró kötelezettsége és felelőssége, hogy koncesszió tárgyával kapcsolatos műszaki, pénzügyi,
illetve törvényi elvárásokat a megfelelő színvonalú teljesítés érdekében a lehető
legrészletesebben rögzítse. Amennyiben ez nem történik meg, és a kiíró ezért nem tudja a
pályázati felhívásban rögzített elvárásoknak megfelelő ajánlatokat érvénytelenné nyilvánítani,
a kiíró mulasztásának hátrányai nem háríthatók a pályázókra. A pályázati felhívásban a
koncesszió tárgyára, illetve a pályázatra vonatkozó elvárásokat nem elegendő alapelvi szinten
megfogalmazni. A verseny védelme érdekében a pályázatok bírálata során kizárólag az
vizsgálható, hogy a kiíró által meghatározott feltételek megvalósultak-e. Amennyiben igen,
további „mérlegelésre” a kiíró nem lehet jogosult. A c) pontban rögzített megszüntetési ok
arra utal, hogy a kiíró a bírálat során nincs kötve a pályázati felhívásban rögzített
feltételrendszerhez, a pályázók viszont a pályázatok rangsorát megalapozó bírálati
szempontok szerinti ajánlati elemeken már nem változtathatnak.

430 2010. évi CLXXXV. törvény 62.ā (2) bekezdés
146
A d) pont szerinti megszüntetési ok a c) ponthoz hasonlóan a rosszul megfogalmazott
pályázati felhívás alapján indult eljárás megszüntetését teszi lehetővé, ami – akárcsak a c)
pont - súlyos versenyjogi kockázatot hordoz. A pályázók a pályázati felhívás iránymutatása
alapján felelhetnek meg az Mtv.-ben foglalt céloknak és alapelveknek, továbbá a pályázati
felhívásban kell rögzíteni azokat a szempontokat, követelményeket, amelyek alapján
megvalósul a frekvenciakészlettel való felelős, rendeltetésszerű, hatékony gazdálkodás.
Az Mtv. szabályozása az egyéb koncessziós eljárásokra vonatkozó rendelkezésekhez
viszonyítva egyedülálló módon rendelkezik az alaki érvénytelenséget, valamint az eljárás
eredményét vagy eredménytelenségét megállapító végzéssel szembeni jogorvoslati
lehetőségről. Az említett tartalmú végzés bírósági felülvizsgálatát a Fővárosi Közigazgatási és
Munkaügyi Bíróságtól lehet kérni. Az alaki érvényesség megállapításáról a Médiatanács nem
hoz végzést, erről a tényről az érintett pályázókat a Médiatanács értesíti, illetve alaki
érvényesség esetén a pályázókat felveszi a pályázati nyilvántartásban, és a pályázók listáját a
honlapján közzéteszi. A pályázati nyilvántartásba vételre irányuló döntés ellen jogorvoslatnak
helye nincs, az ezzel kapcsolatos döntés az eljárás eredményét vagy eredménytelenségét
rögzítő végzéssel együtt támadható. Az eljárás megszüntetésére ugyan végzés formájában
kerül sor, azonban az Mtv. ezen a hatósági döntés vonatkozásában nem rendelkezik
jogorvoslati lehetőségről, jóllehet az említett megszüntetési okok elnagyolt
megfogalmazásából adódó értelmezési nehézségek számos jogvitát alapozhatnának meg.431
A fentebb rögzítettek alapján megállapítható, hogy néhány ágazati jogszabályban
rögzített kivételtől eltekintve a koncessziós eljárásokra benyújtott pályázatok értékelésére
vonatkozó szabályok kidolgozatlanok. A koncessziós eljárások általános szabályait rögzítő
Ktv. e tekintetben semmilyen lényegi elvárást nem fogalmaz meg, ennek köszönhetően a
koncessziós eljárások szabályozottsága ágazatonként eltérő képet mutat. A bírálat során
biztosítandó szakértelemről, a bírálatot végző személyek kiválasztását megalapozó
szempontokról, az értékelést végző természetes személyek tevékenységének, illetve az eljárás
menetének megfelelő dokumentálásáról a jogalkotó vagy egyáltalán nem rendelkezett, vagy
vonatkozó rendelkezések a kiírónak az indokoltnál jóval szélesebb mozgásteret biztosítanak,
illetve a versenyvédelem szempontjából leglényegesebb intézményekkel kapcsolatos
értelmezési anomáliák megnehezítik az eljárások gyakorlati lebonyolítását. A bírálati
eszközökkel (pl.: hiánypótlás) kapcsolatos rendelkezések elnagyoltak vagy teljesen
hiányoznak.

431 2010. évi CLXXXV. törvény 58.ā, 61.ā, 62.ā (5) bekezdés
147
Néhány ágazati jogszabály deklarál arra irányuló törekvést, hogy legalább alapelvi
szinten biztosítva legyen versenyvédelem, azonban az elhatározás megvalósítását elősegítő
részletszabályok kidolgozása elmaradt. A verseny tisztaságának, átláthatóságának alapvető
feltétele lenne a nyilvános bontás biztosítása, az egymás pályázatába történő betekintés
lehetővé tétele, a jogorvoslat lehetőségének általános, azonos fórum előtti biztosítása, továbbá
a lebonyolított koncessziós eljárások lefolytatásának utólagos, rendszeres ellenőrzése. A
kiírókat kötelezni, illetve motiválni kell a verseny tisztaságát sértő magatartások jelzésére,
megakadályozására, illetve felderítésben való közreműködésre. Elengedhetetlen az általános
versenyvédelmi szabályok kidolgozása, továbbá valamennyi eljárás vonatkozásában azonos
tartalommal kellene meghatározni az eljárás alapvető intézményeit, fogalmait.
Az elemzés során bemutatott szabályozási hiányosságok könnyen kihasználható
lehetőséget teremtenek a versenyjogi és a büntetőjogi visszaélésekre, azonban az
ágazatonként eltérő rendelkezések, a követhetetlen, illetve hiányosan körülírt eljárásrend,
valamint az utólagosan lebonyolított ellenőrzések hiánya miatt koncessziós eljárások
vonatkozásában megvalósított kartelltevékenység felderítésére még nem került sor.
6.6 Esettanulmány
6.6.1 A Danubius és a Sláger Rádió által birtokolt országos rádiós
műsorszolgáltatási jogosultságra vonatkozó pályázat
Mivel a pályázati kiírás determinálja a verseny terjedelemét, irányát, a pályázati kiírás
tartalmával, előkészítésével kapcsolatos garanciális szabályok rögzítése fokozott jelentőséggel
bír. Az eljárás eredményét meghatározhatja továbbá a koncesszió vonatkozásában kialakított
eljárásrend. Ezt támasztja alá az Országos Rádió és Televízió Testület (a továbbiakban:
ORTT) által 2009. július 29-én közzétett, országos kereskedelmi rádiós műsorszolgáltatási
jogosultság megszerzésére irányuló pályázati felhívásban foglaltak által generált, országos
érdeklődésre számot tartó vita, melynek részleteit az alábbiak szerint ismertetem.
6.6.1.1 Kifogások a pályázat tartalmával kapcsolatban
Az ORTT az 1499/2009. (VII. 20.) számú ORTT határozattal kiírta a pályázatot a
Danubius és a Sláger Rádió által birtokolt két országos rádiós műsorszolgáltatási
jogosultságra a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvényben rögzítetteknek
148
megfelelően (a továbbiakban: Médiatörvény). Sokáig kétséges volt, hogy sor kerül a pályázat
kiírására.432 A pályázati felhívás végleges szövegével kapcsolatban is komoly vitákra került
sor, melyet a Szalai Annamária testületi tag által publikált különvélemény tartalma is
megörökített.433 Az említett különvélemény a pályázati felhívás bírálati rendszere
vonatkozásában a következő értékelési szempontokat emelte ki:
- A koncesszió első időszakára vonatkozó díj-ajánlatok terén (maximum 10 pont) a pályázók
minimum 350 millió, maximum 700 millió Ft műsorszolgáltatási díjra tehettek ajánlatot. A
maximumként meghatározott díj mértékét meghaladó ajánlat érvénytelennek minősült.
- A második időszakban (2011. július 1-től) fizetendő díj tekintetében a minimális vállalás -
200 millió Ft + az előző évi nettó árbevétel 8%-a (de min. 350 millió Ft) - meghatározása
mellett az ennél magasabb vállalásokat az árbevétel százalékában kellett megtenni, a
maximálisan elérhető pontszám 35 volt.
- A kiírás meghatározta a vállalható legmagasabb magyar zene arányát is - a pályázati felhívás
ugyanis kimondta, hogy a magyar zene tekintetében tett vállalásokat maximum 35%-os
arányig értékeli (a maximálisan adható 20 ponttal), az ezt meghaladó arány vállalása többlet
pontot nem eredményezett.
- A felhívás behatárolta továbbá a nem pártpolitikai, civil törekvéseket, önszerveződéseket
bemutató műsorszámokra fordítandó vállalható műsoridőt: a pályázók a heti minimum 25
perc és a maximum 100 perc közötti tartományból választhattak, és a 100 perces vállalás
révén volt elnyerhető a maximális 20 pont.
- Ha pályázó a pályázati felhívásban meghatározott bármely 5 kiegészítő és értéknövelő
szolgáltatást vállalta, megkapta a maximális 5 pontot. Amennyiben a pályázó a pályázati
felhívásban meghatározott 5 kiegészítő és értéknövelő szolgáltatás közül nem mindegyiket
vállalta, és így pontszáma nem érte el a maximális pontszámot, az ORTT a megadott
értékhatáron belül, a vállalt egyéb kiegészítő és értéknövelő szolgáltatásokat is értékelhette,
úgy, hogy a pontszám az egyes testületi tagok által a vállalt szolgáltatásokra adott
pontszámoknak a - szavazati aránnyal súlyozott - számtani átlaga volt.434

432Majtényi László, az ORTT elnöke párhuzamos indokolása

(2013.05.05.)
433 Szalai Annamária testületi tag különvéleménye az országos kereskedelmi rádiós frekvenciákra vonatkozó
pályázati felhívás szövegéről döntő 1499/2009. (VII. 20.) ORTT határozathoz

radios_frekvenciakra_vonatkozo_palyazati_felhivas_szovegerl_dont_14992009_VII_20_ORTT_hatarozathoz
(2013.04.28)
434 Szalai Annamária testületi tag különvéleménye az országos kereskedelmi rádiós frekvenciákra vonatkozó
pályázati felhívás szövegéről döntő 1499/2009. (VII. 20.) ORTT határozathoz

149
- Az ORTT értékelte a műsorszolgáltatási tapasztalatot is, e körben 10 pontot lehetetett elérni.
Szalai Annamária a fentebb rögzített értékelési szempontokat több okból bírálta.
Kifogásolta, hogy az ORTT a pályázati felhívás szerint a második időszakban (2011. július 1-
től) fizetendő díj tekintetében nem a legmagasabb forintösszeget honorálta a maximális 35
ponttal, hanem a legmagasabb százalékértéket. A különvélemény szerzője hangsúlyozta, hogy
egy vállalkozás árbevétele bizonyos keretek között rugalmasan alakítható (optimalizálható),
így azonos összehasonlítási alap hiányában nem biztos, hogy a legmagasabb forintösszeget
jelentő ajánlat kapja majd a 35 pontot. Az említett bírálati módszer nem felel meg a
közvagyonnal való kellő gondossággal történő gazdálkodás követelményének, mivel az
ORTT az állami tulajdonú frekvenciakincs hasznosításából eredő bevételek mértékét
kiszámíthatatlanná tette, veszélyeztetve ezzel a médiafinanszírozás rendszerét.435
A különvélemény kiemelte továbbá, hogy a műsorszolgáltatási tapasztalat körében
semmiféle értékelési szempontot nem rögzítettek. Az ORTT tagjai szubjektív értékítéletük
alapján határozták meg az általuk adandó pontszámot, majd az így kapott pontok súlyozott
átlaga képezte az - maximálisan 10 pontot jelentő - eredményt.436
Szalai Annamária nem értett egyet pályázók által vállalható magyar zene arányának
maximalizálásával (35%) sem, mivel az ORTT rendelkezésére álló felmérések azt mutatták,
hogy az országos rádiók (az éjszakai órákkal együtt) a pályázat kiírásáig is harminc százalék
körüli arányban sugároztak magyar zeneszámokat, tehát jelentősebb előrelépést a magyar
zene ügyében a pályázat nem eredményezhetett. A pályázónak a magyar zene vonatkozásában
tett vállalását fokozatosan, három év alatt kellett teljesítenie, amivel az ORTT lelassította a
pályázattól várható csekély javulás megvalósulását is. Ráadásul az ORTT a „végleges”
felhívásban nem a teljes műsoridő, hanem a zeneszámokra fordított műsoridő arányában
határozta meg a magyar zene arányát, így a benyújtott ajánlatokból nem derülhetett ki, hogy a
pályázó által százalékos arányban tett vállalás hány perc magyar zenét jelentett. A pályázati
felhívás a zenei műsorszámokra fordított műsoridőre nem kérdezett rá. A leírtak értelmében

radios_frekvenciakra_vonatkozo_palyazati_felhivas_szovegerl_dont_14992009_VII_20_ORTT_hatarozathoz
(2013.04.28)
435 Szalai Annamária testületi tag különvéleménye az országos kereskedelmi rádiós frekvenciákra vonatkozó
pályázati felhívás szövegéről döntő 1499/2009. (VII. 20.) ORTT határozathoz

radios_frekvenciakra_vonatkozo_palyazati_felhivas_szovegerl_dont_14992009_VII_20_ORTT_hatarozathoz
(2013.04.28)
436 Szalai Annamária testületi tag különvéleménye az országos kereskedelmi rádiós frekvenciákra vonatkozó
pályázati felhívás szövegéről döntő 1499/2009. (VII. 20.) ORTT határozathoz

radios_frekvenciakra_vonatkozo_palyazati_felhivas_szovegerl_dont_14992009_VII_20_ORTT_hatarozathoz
(2013.04.28)
150
az említett értékelési szempont tekintetében adott ajánlatok összehasonlíthatatlanná váltak.
Nem derült ki ugyanis, hogy a pályázó által százalékos arányban tett vállalás vajon hány perc
magyar zenét jelent.437
A különvélemény kifogásolta a különböző bírálati szempontok vonatkozásában
megajánlható értékek maximalizálását, mivel a szerző álláspontja szerint az ORTT ezzel
indokolatlanul korlátozta a versenyt, továbbá a vonatkozó jogszabályi környezet az
értékmaximalizálással kapcsolatban felmerült gyakorlati kérdésekre nem adott választ. Nem
volt megállapítható, hogy az ORTT vagy annak jogutódja szankcionálná-e, ha a nyertes
pályázó működése során a vállaltnál magasabb arányban sugározna magyar zenét, vagy több
mint heti száz percben foglalkozna a civil szervezetek céljaival, vagy kulturális
eseményekkel, vagy a médiafelügyeletet ellátó szerv csak akkor alkalmazna szankciót, ha
műsorszolgáltató az ajánlati minimumként meghatározott arányt múlja alul? Jogi szempontból
mindkét eset azonos megítélést igényel. A különvélemény hangsúlyozta, hogy az országos
kereskedelmi rádiókban elhangzó értékes tartalom maximalizálására nem volt feljogosítva az
ORTT, továbbá felvetette az említett bírálati szempontokon alapuló szerződés jó erkölcsbe
ütközésének lehetőségét.438
A fentebb ismertetett felvetések egy részével egyetértek. A verseny átláthatóságának és
tisztaságának elsődleges záloga a pályázatok összehasonlíthatóságának megteremtése akkor
is, ha a megajánlott médiaszolgáltatási díj összegszerű meghatározása esetében a kisebb cégek
a felajánlatható összeg csekély mértékére tekintettel kevéssé minősülnek versenyképesnek,
ezért nem volt szerencsés a médiaszolgáltatási díj bevételhez viszonyított százalékos
arányának értékelése.
A tiszta verseny biztosításának követelménye nem teszi lehetővé az értékelést végző
tagok szubjektív értékítéletétől függő pontozást, ezért aggályos a médiaszolgáltatási
tapasztalat vonatkozásában rögzített értékelési módszer, a bírálati szempontok
vonatkozásában megajánlható értékek maximalizálása azonban álláspontom szerint nem vet
fel versenyjogi kifogásokat. A kiírónak joga van a teljesítés jellegével kapcsolatos

437 Szalai Annamária testületi tag különvéleménye az országos kereskedelmi rádiós frekvenciákra vonatkozó
pályázati felhívás szövegéről döntő 1499/2009. (VII. 20.) ORTT határozathoz

radios_frekvenciakra_vonatkozo_palyazati_felhivas_szovegerl_dont_14992009_VII_20_ORTT_hatarozathoz
(2013.04.28)
438 Szalai Annamária testületi tag különvéleménye az országos kereskedelmi rádiós frekvenciákra vonatkozó
pályázati felhívás szövegéről döntő 1499/2009. (VII. 20.) ORTT határozathoz

radios_frekvenciakra_vonatkozo_palyazati_felhivas_szovegerl_dont_14992009_VII_20_ORTT_hatarozathoz
(2013.04.28)
151
elképzeléseit az értékelési szempontok megfogalmazásánál érvényesíteni, amennyiben ez a
teljesítésre alkalmas pályázók lehetséges körét indokolatlanul nem szűkíti. A megajánlható
értékek maximalizálása adott esetben segíti a pályázót az érvényes pályázat benyújtásában,
ugyanis az kiíró így jelezheti, hogy milyen értékek azok, amelyek megajánlását a kiíró még
reálisnak tart. Az értékmaximalizálás megakadályozza a pályázókat abban, hogy a verseny
hevében a teljesítés során nem tartható vállalásokat tegyenek, és később viseljék az ezzel járó
szankciókat. Jelen esetben a megajánlott médiaszolgáltatási díj mértékének realitása szorosan
összefügg a szolgáltatott műsortartalom hallgatók általi preferenciájával, ugyanis az „értékes”
műsortartalom túlzó aránya a rádió hallgatottságának és a reklámbevételek arányának
csökkenéséhez vezet, ezért álláspontom szerint nagy segítség a kiíró részéről, ha már a
pályázati felhívásban jelzi az „egészséges” határokat.
A pályázati felhívással kapcsolatos anomáliákat valószínűleg a pályázók is észlelték,
azonban a pályázat tekintetében hatályos Médiatörvény nem tette lehetővé a pályázati felhívás
jogorvoslat útján történő megtámadását, koncessziós eljárások esetében erre jelenleg sincs
lehetőség.
6.6.1.2 A pályázat értékelésével kapcsolatos kifogások
Az esettanulmány tárgyát képező koncessziós eljárás tekinetében nem csak a pályázati
felhívás tartalma, hanem a bírálat módja is komoly vitákat generált. A pályázati felhívás 1.
számú melléklete szerinti 1. sorszámú jogosultságra négy pályázati ajánlatot nyújtottak be:
1. Danubius Rádió Műsorszolgáltató Zrt.
2. ADVENIO Műsorszolgáltató Zrt.
3. Zene Rádió Országos Kereskedőház Zrt.
4. Rádió Juventus Műsorszolgáltató Zrt.439
A pályázati felhívás 2. számú melléklete szerinti 2. sorszámú jogosultságra szintén négy
ajánlat érkezett.
1. Danubius Rádió Műsorszolgáltató Zrt.
2. FM1 Konzorcium
3. Sláger Rádió Zrt.
4. Zene Rádió Országos Kereskedőház Zrt.440

439Országos kereskedelmi rádiós analóg műsorszolgáltatási jogosultság pályázatának eredménye (1. sorszámú) -

tanak_eredmenye_1_sorszamu (2013.04.28.)
152
Majtényi László, az ORTT elnöke különvéleményben foglalta össze a pályázatok
értékelésével kapcsolatos aggályait. Kifejtette, hogy az ORTT annak ellenére fogadta be az
Advenio Zrt. pályázatát (1. sorszámú jogosultság), hogy az sértette a pályázati felhívásnak a
Médiatörvény rendelkezésein alapuló összeférhetetlenségi, tulajdonosi korlátokra vonatkozó
követelményeit. A Médiatörvény 123. ā (1) és (2) bekezdései egyértelműen kizárták, hogy az
országos műsorszolgáltatásra jogosult és az abban befolyásoló részesedéssel rendelkező
vállalkozás befolyásoló részesedéssel rendelkezzen más műsorszolgáltatóban. Az említett
rendelkezésekre a piacra lépésről döntő pályázat esetében kitüntetett figyelemmel kellett
volna lenni, a műsorszolgáltatási szerződések tartalmára és azok elbírálására vonatkozó
Általános Pályázati Feltételek (Médiatörvény 91.ā) és a pályázati felhívás már a pályázati
ajánlat benyújtásának pillanatában megkövetelte azok érvényesülését. A pályázati felhívás
2.6.1. pontja hiánypótlási lehetőség nélkül alakilag érvénytelennek nyilvánította a pályázatot,
ha a pályázó a Médiatörvény tulajdonosi korlátozásokra vonatkozó rendelkezéseinek nem
felelt meg. A felhívás 2.8.4. pontja ugyanakkor lehetővé tette a pályázó részére olyan
nyilatkozat megtételét, hogy nyertessé nyilvánítása esetén a már meglévő műsorszolgáltatási
jogosultságáról visszavonhatatlanul, minden további feltétel és igény nélkül lemondjon. A
pályázati felhívás szerint a pályázó ugyanakkor felelősséggel tartozott azért is, hogy
tulajdonosa se idézzen elő a törvény és a pályázati felhívás rendelkezéseit sértő helyzetet. A
pályázati felhívás 2.6.1. pontja - és a Médiatörvény vonatkozó rendelkezése - kizárólag akkor
teljesíthető, ha a pályázó a saját és a tulajdonosai által gyakorolt műsorszolgáltatási
jogosultságokkal kapcsolatban egyaránt kinyilvánítja azt a szándékát, hogy a tulajdonosi
korlátozásokkal össze nem férő helyzetet nem tart fenn. Az Advenio Zrt. pályázati ajánlata,
mivel befolyásoló részesedéssel rendelkezett benne egy körzeti rádiós műsorszolgáltatási
jogosultságot gyakorló vállalkozás, sértette a törvényi előírásokat. A fentiek alapján az is
egyértelmű, hogy ezt a nyertesség esetén kétségtelenül beálló összeférhetetlenséget a felhívás
szerint már az ajánlat benyújtásakor rendeznie kellett volna a pályázónak és tulajdonosának,
nyilatkozattétel formájában. Az Advenio Zrt. pályázati anyagában ilyen nyilatkozat nem
szerepelt, ezért az ORTT-nek meg kellett volna állapítani az ajánlat alaki érvénytelenségét.
Az ajánlat vonatkozásában az alaki érvénytelenségen túl mérlegelnie kellett volna az ORTTnek, hogy megalapozottnak tekinthető-e az az üzleti terv, amely úgy ígért önmagában is

440Országos kereskedelmi rádiós analóg műsorszolgáltatási jogosultság pályázatának eredménye (2. sorszámú)

tanak_eredmenye_2_sorszamu (2013.04.28.)
153
ésszerűtlenül magas műsorszolgáltatási díjat, hogy a pályázó a törvény által engedett
maximális reklámidőt harmadával túllépő reklámértékesítéssel kalkulált.441
Az ORTT az 1905/2009. (X. 7.) számú és az 1911/2009. (X. 7.) számú határozataival az
üzleti terv megalapozatlansága miatt mindkét jogosultság tekintetében visszautasította a Zene
Rádió Zrt. pályázati ajánlatát, ugyanakkor nem fogadta el azt a határozati javaslatot, amely
ugyanezen indokkal az FM1 Konzorcium ajánlatának visszautasítását indítványozta. Az
említett tárgykörben az ORTT Irodája szakmai elemzést készített, továbbá Majtényi László a
Budapesti Corvinus Egyetem médiagazdasági szakértőit is felkérte az üzleti tervek
értékelésére. Az ORTT részére készített szakvélemények egyöntetű álláspontja szerint az
ORTT-hez benyújtott több pályázati ajánlat vonatkozásában is egyértelműen megállapítható,
hogy irreális piaci tényezőkön és számításokon alapulnak, piaci feltételezéseik és
várakozásaik nyilvánvalóan megalapozatlanok, így nem alkalmasak arra, hogy a vállalt
feltételek szerint a műsorszolgáltatási jogosultságot annak teljes időtartama alatt gyakorolják.
„Megítélésünk szerint semmi remény nincs arra, hogy a pályázók elérjék az üzleti és pénzügyi
terveikben feltüntetett eredményeket, azaz hogy valóban befizessék a megajánlott
műsorszolgáltatási díjakat a jogosultság egészének ideje alatt” - mondta ki több pályázatról a
Corvinus Egyetem szakvéleménye. Az ORTT elnöke különvéleményében hangsúlyozta, hogy
az ORTT a megalapozatlan üzleti tervek elfogadásával az országos kereskedelmi rádiós piac
rövid időn belüli összeomlásának, vagy az elnyert műsorszolgáltatási jogosultság feltételeinek
verseny tisztáságát sértő utólagos módosításának lehetőségét teremtette meg. Az ORTT
szakmai szempontból indokolhatatlanul, a pályázati felhívást sértően tett különbséget
lényegében azonos tartalmú pályázati ajánlatok között. Az ORTT az említett tárgykörben
hozott döntései súlyosan sértették az esélyegyenlőség és egyenlő elbánás követelményét, és
egyes pályázatokat világos és jól meghatározott indokok nélkül előnyös helyzetbe hozott,
jóllehet az indokolási kötelezettség nemcsak a 46/2007. (VI. 27.) számú AB határozatból
következik, hanem magából a pályázati felhívásból is, amely többek között az alaki
érvénytelenséggel kapcsolatban kifejezetten kötelezte az ORTT-t döntésének
megindokolására.442

441 Majtényi László, az ORTT elnöke különvéleménye az országos kereskedelmi rádiós műsorszolgáltatási
jogosultságokra érkezett pályázati ajánlatok alaki és tartalmi vizsgálata tárgyában

kedelmi_radios_msorszolgaltatasi_jogosultsagokra_erkezett_palyazati_ajanlatok_alaki_es_tartalmi_vizsgalata_t
argyaban (2013.04.28.)
442 Majtényi László, az ORTT elnöke különvéleménye az országos kereskedelmi rádiós műsorszolgáltatási
jogosultságokra érkezett pályázati ajánlatok alaki és tartalmi vizsgálata tárgyában
154
6.6.1.3 A vonatkozó bírósági ítéletek tanulságai
Az ORTT az általa lefolytatott koncessziós eljárás eredményeként a korábbi Sláger
jogosultság tekintetében az FM1 Konzorciumot, a korábbi Danubius jogosultság tekintetében
pedig az Advenio Zrt-t nyilvánította nyertesnek. A Sláger Rádió Zrt. és a Danubius Rádió Zrt.
is keresettel fordult a bírósághoz, mert álláspontjuk szerint az ORTT a pályázati eljárás
szabályait megsértette, amikor olyan pályázók ajánlatát fogadta be és nyilvánította
nyertesnek, majd kötött velük műsorszolgáltatási szerződést, amelyeket vissza kellett volna
utasítania, mivel a nyertes pályázatok az akkor hatályos Médiatörvény és az Általános
Pályázati Feltételek személyi összeférhetetlenségre vonatkozó és médiatulajdonlást korlátozó
rendelkezéseibe ütköztek. Az FM1 Konzorcium egyik tagja, a Radiocafé Kft. már
rendelkezett körzeti rádiós műsorszolgáltatási jogosultsággal, az Advenio Zrt. tekintetében
pedig a – Lánchíd Kereskedőház Kft-n keresztül – közvetett befolyásoló részesedéssel
rendelkező Lánchíd Rádió Kft. ugyancsak működtetett körzeti rádiót.443 Az esettanulmányban
bemutatott jogesettel kapcsolatos bírósági eljárás során felmerült, a koncessziós eljárással
kapcsolatos szabályozáshoz, valamint a pályázat versenyjogi, illetve a büntetőjogi
összefüggéseihez nem kapcsolódó eljárásjogi kérdésekre jelen esettanulmány nem tér ki.
6.6.1.4 A Sláger Rádió Zrt.-re vonatkozó tanulságok444
A Sláger Rádió Zrt. (felperes) módosított keresetében elsődlegesen annak
megállapítását kérte, hogy az ORTT (I. rendű alperes) jogellenesen járt el a benyújtott
pályázatok értékelése során, amikor az FM1 Konzorcium (II. rendű alperes) pályázati
ajánlatát nem utasította vissza, illetve akkor, amikor jogellenesen nyilvánította az FM1
Konzorciumot a pályázat nyertesének. Mivel nem lehetett volna az FM1 Konzorciummal a
műsorszolgáltatási szerződést megkötni, erre tekintettel a felperes kérte a megkötött
műsorszolgáltatási szerződés azonnali hatállyal történő felmondását. Másodlagosan a felperes
kérte az alperesek között a 2009. november 4-én megkötött műsorszolgáltatási szerződés
semmisségének megállapítását, illetve a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítását.


kedelmi_radios_msorszolgaltatasi_jogosultsagokra_erkezett_palyazati_ajanlatok_alaki_es_tartalmi_vizsgalata_t
argyaban (2013.04.28.)
443Tájékoztató a Legfelsőbb Bíróság kereskedelmi rádiók (Danubius, Sláger) ügyében hozott döntéséről
(2013.04.28.)
444 A Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.976/2010/6.számú ítélete alapján
155
Harmadlagosan annak megállapítását kérte, hogy az ORTT jogellenesen írta ki és tette közzé
2009. július 29-én a pályázati felhívást, mivel az ORTT a Médiatörvény és az Általános
Pályázati Feltételek (a továbbiakban: ÁPF) rendelkezéseit megsértve a pályázati felhívás
2.8.4. pontja szerinti nyilatkozat tételével lehetőséget adott az összeférhetetlenségi okkal
érintett pályázók pályázati eljárásban való részvételére.
A felperes kereseti álláspontja szerint az FM1 Konzorcium alakilag érvénytelen
pályázatot nyújtott be, mert a tulajdonában álló a Radiocafé Kft. körzeti műsorszolgáltatási
jogosultsággal rendelkezett. A felperes kifogásolta, hogy az FM1 Konzorcium mindkét tagja a
Médiatörvény összeférhetetlenségi szabályaiba ütközött, a pályázati felhívás 2.8.4. pontjában
megkívánt lemondó nyilatkozatot azonban csak az egyik tag tett. Az összeférhetetlenségi
nyilatkozata tartalmilag valótlan is volt, mert a kizáró okot az üzleti és pénzügyi tervben
felvázolt megoldás szerint úgy kívánta megszüntetni, hogy a jogellenes állapotot a
szerződéskötés után is fenn kívánta tartani. Az FM1 Konzorcium pályázata az üzleti-pénzügyi
terv megalapozatlansága miatt is érvénytelen volt. A leírtak alapján az ORTT jogsértést
követett el, amikor a pályázatot nem utasította vissza. Ezen túlmenően a pályázat kiírása is
jogellenes volt, mert az ORTT a Médiatörvény és az ÁPF rendelkezéseit megsértve a
pályázati 2.8.4. pontja szerinti nyilatkozat benyújtásával lehetőséget adott az
összeférhetetlenségi okkal érintett pályázók pályázati eljárásban való részvételére.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint a Médiatörvény nem
adott lehetőséget a pályázat elbírálása tárgyában hozott érdemi döntés bírósági
felülvizsgálatára.
Az ORTT érdemben azzal védekezett, hogy nem ütközhet a pályázat elfogadása a
Méditörvény összeférhetetlenségi és tulajdonszerzési korlátozásra vonatkozó rendelkezéseibe,
ha a pályázó nyilatkozik annak megszüntetéséről és azt a pályázat elnyerése esetén meg is
szünteti. A korlátozó rendelkezés célja ugyanis az, hogy ne keletkezzen jogellenes helyzet a
műsorszolgáltatási szerződés aláírásakor, amelyet a pályázati felhívás 2.8.4. pontja szerint
megtehető nyilatkozat és a korábbi (körzeti) műsorszolgáltatási szerződést megszüntető
megállapodás biztosított. Az ÁPF 25.5. pontja a Médiatörvény műsorszolgáltatási
jogosultsággal rendelkezőkre vonatkozó tulajdonosi korlátozásokat a pályázóra és az abban
befolyásoló részesedéssel rendelkezőre is kiterjesztette, azonban az ÁPF 25.5. pontja nincs
összhangban a Médiatörvény rendelkezéseivel, így az említett pont alapján a pályázatot nem
kellett visszautasítani.
Az FM1 Konzorcium érvelése szerint a FM1 Konzorcium pályázata alakilag érvényes
volt. A keresetben összeférhetetlennek minősített helyzetet a pályázati felhívás idézte elő
156
azzal, hogy befolyásoló részesedéshez kötötte a 10 ponttal értékelhető műsorszolgáltatási
tapasztalatot, melynek ellentételezéseként nyilatkozati kötelezettséget írt elő a
műsorszolgáltatási szerződés megkötése esetén a kizáró ok megszüntetéséről. A
jogszabálynak nem minősülő ÁPF 25. és 25.5. pontjai ugyanakkor a Médiatörvény
rendelkezéseibe ütköző módon terjesztik ki a pályázókra is a - Médiatörvényben csupán a
műsorszolgáltatási jogosultakra vonatkozó - összeférhetetlenségi szabályokat, amikor a
pályázati ajánlat benyújtásának időpontjától kezdve követelik meg a tulajdonosi korlátokra
vonatkozó szabályoknak való megfelelést. Miután a Médiatörvény és az ÁPF ellentmondása
esetén a Méditörvény rendelkezéseit kell alkalmazni, az ÁPF 25.5. pontját figyelmen kívül
kell hagyni.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az ORTT jogellenesen járt el akkor,
amikor a Konzorcium pályázati ajánlatát alaki érvénytelenség miatt nem zárta ki, azt
érdemben elbírálta és az FM1 Konzorciummal, mint nyertes pályázóval szerződést kötött. Ezt
meghaladóan a keresetet elutasította. Az alperesek fellebbezése és a felperes csatlakozó
fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét
helybenhagyta.
Érdemben kifejtette a jogerős ítélet, hogy a Médiatörvény 41. ā (1) bekezdés a) pontja
értelmében az ORTT feladata volt - többek között - a műholdas csatornák pályáztatása és a
pályázat elbírálása. A Médiatörvény 91. ā (1) bekezdése alapján megalkotott ÁPF
rendelkezéseit, az ÁPF 4. pontja szerint a hatályos törvényi előírásokkal összhangban kellett
alkalmazni. A pályázat tartalmára vonatkozó szabályok között a Médiatörvény 96. ā (3)
bekezdése alapján a pályázónak nyilatkoznia kellett, hogy vele kapcsolatban nem áll fenn
kizáró ok, a pályázat elbírálására vonatkozó szabályok között pedig a Médiatörvény 98. ā a)
pontja az ORTT kötelezettségévé tette annak vizsgálatát, hogy a pályázó nem esik-e az
összeférhetetlenségi (Médiatörvény 85-88. ā) vagy a tulajdonosi korlátokra (Médiatörvény
VIII. fejezet) vonatkozó rendelkezések hatálya alá. E rendelkezésekkel összhangban áll az
ÁPF 25.5. pontja, mely rögzítette, hogy a pályázó és az abban befolyásoló részesedéssel
rendelkező nem rendelkezhet befolyásoló részesedéssel más műsorszolgáltatást vagy
műsorelosztást végző vállalkozásban. Mindezekből következik, hogy a műsorszolgáltatási
jogosultságra vonatkozó korlátozás nem csak a műsorszolgáltatóra, hanem a pályázóra is
vonatkozik, vagyis a pályázó az ajánlat benyújtásának időpontjában sem eshetett a
Médiatörvény korlátozó rendelkezésének hatálya alá. Az ÁPF 25. és 25.5. pontjai a
Médiatörvény rendelkezéseit egyértelműsítve, a pályázó mellett a Médiatörvény 2. ā 3. pont
szerint meghatározott, befolyásoló részesedéssel rendelkezőre is kiterjesztik a korlátozó
157
rendelkezéseket. A leírtak értelmében a pályázati felhívás 2.8.4. pontja, amely a pályázati
ajánlat részeként megtett joglemondó nyilatkozattal, illetve a szerződés közös megegyezéssel
történő megszüntetésének vállalásával lehetőséget ad a jogosultság megszerzéséből kizárt
pályázó részére a pályázaton való indulásra, az ÁPF és a Médiatörvény kógens szabályaiba
ütközik, így az nem alkalmazható. Miután az FM1 Konzorcium egyik tagja pályázat
benyújtásakor körzeti rádió üzemeltetésére volt jogosult, az ÁPF 25. és 25.5. pontja alapján a
Konzorcium pályázata alakilag érvénytelen volt, amit az ORTT-nek – a Médiatörvény 98. ā a)
pont alapján történő vizsgálat eredményeként – a Médiatörvény 99. ā (1) bekezdés alapján
vissza kellett volna utasítani.
A jogerős ítélet megállapította azt is, hogy az FM1 Konzorcium üzleti és pénzügyi
tervében foglaltak is a Médiatörvény rendelkezéseibe ütköztek, mivel a kizáró okot az elnyert
országos jogosultság megkezdéséig oly módon kívánta megszüntetni, hogy a körzeti rádiós
műsorszolgáltatási jogosultságát az FM1 Konzorcium tagjaira vonatkozó kizáró októl
független vállalkozásnak kívánta értékesíteni, jóllehet a Médiatörvény 109.ā (1) bekezdése
értelmében a műsorszolgáltatási jogosultság nem volt átruházható, továbbá a Médiatörvény
100.ā (1) bekezdés kimondta, hogy az ORTT csak a pályázat nyertesével köthet szerződést.
Miután a pályázó nyilatkozatainak ellentmondásossága hiánypótlás nélkül feloldhatatlan volt,
az alakiság körében pedig hiánypótlás elrendelésére nem volt lehetőség (pályázati felhívás 3.3
pont), az ORTT jogsértően járt el akkor is, amikor ebből az okból sem utasította vissza alaki
érvénytelenség miatt az FM1 Konzorcium pályázatát. A jogerős ítélet arra tekintettel, hogy az
FM1 Konzorcium pályázata a fent a kifejtett okokból alakilag érvénytelen volt, az üzleti és
pénzügyi terv megalapozatlanságára, ebből eredően a pályázat tartalmi érvénytelenségére
vonatkozó kereseti kérelem érdemi vizsgálatát mellőzte.
A jogerős ítélet nem látta teljesíthetőnek ugyanakkor annak megállapítását, hogy az
alperes köteles a Médiatörvény 112. ā (4) bekezdés a) pontja alapján a szerződést azonnal
hatállyal felmondani, mivel a szerződést nem lehetett volna megkötni, és a jogsértő állapot
még fennáll, miután a felmondásra a Médiatörvény 136. ā (1) bekezdése alapján
közigazgatási eljárás keretében kerülhet sor, a polgári perben eljáró bíróság pedig a
közigazgatási hatóságot nem kötelezheti a közigazgatási feladatának teljesítésére. A jogerős
ítélet az alperesek között létrejött műsorszolgáltatási szerződés semmisségére és a
szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítására vonatkozó - másodlagosan
előterjesztett - kereseti kérelmet alaptalannak találta és azt elutasította.
A jogerős ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. A
Legfelsőbb Bíróság – reflektálva a felülvizsgálati kérelmekben foglaltakra – megállapította,
158
hogy nem sértett jogszabályt a jogerős ítélet annak megállapításával, hogy a kereset
elbírálására a polgári perben eljáró bíróság rendelkezik hatáskörrel. Mivel a pályázati
felhívásra, a pályázat tartalmára és elbírálására vonatkozó rendelkezések (Médiatörvény 95-
102. ā) alapján az ORTT nem közigazgatási hatóságként járt el, ezért határozatának bírósági
felülvizsgálatára a Pp. XX. fejezetében foglalt szabályok szerint közigazgatási perben nincs
lehetőség. Az ORTT kizárólag abban az esetben járt el hatóságként és gyakorolt hatósági
jogkört, amikor a pályázat eredményeként a műsorszolgáltatási jogosultságra vonatkozóan
már döntött és a műsorszolgáltatóval szemben kíván eljárni.
Kifejtette továbbá, hogy a pályázaton indulónak jogi érdeke fűződik a pályázat esetleges
szabálytalanságának megállapításához, ezért a pályázat szabálytalanságának megállapítása
iránti kereset Pp. 123. ā-ában megkívánt tartalmi feltételei fennállnak. A Legfelsőbb Bíróság
az EBH 2001/421. szám alatt közzétett határozatával rámutatott arra, hogy a Tpvt. 7. ā-a
alapján jogosult a pályázaton versenytársként résztvevő személy a Tpvt. 86. ā (2) bekezdés a)
pontja alapján a jogsértés megállapítását kérni. A Tpvt. 7. ā-a szerint ugyanis tilos a
versenyeztetés - így különösen a versenytárgyalás, a pályáztatás -, az árverés, a tőzsdei ügylet
tisztaságát bármilyen módon megsérteni; e tilalmat azonban csak azokra a magatartásokra kell
alkalmazni, amelyeket e törvény más rendelkezése vagy külön törvény nem szabályoz. Sérti a
versenyeztetés, ezen belül a pályáztatás tisztaságát, ezért a Tpvt. 7. ā-ába ütközően
tisztességtelen a pályázatot kiíró, illetve lebonyolító személynek az a magatartása, amely nem
biztosítja a pályázati kiírás feltételeinek érvényesülését, a pályázat résztvevőinek
esélyegyenlőségét és az egyenlő elbánás elvét.
A felülvizsgálati kérelem érdeme tekintetében a Legfelsőbb Bíróság megállapította,
hogy az összeférhetetlenség ellenőrzésével kapcsolatos, a jogerős ítélet által meghivatkozott
törvényi előírásokból nem következik, hogy a pályázónak a pályázat benyújtásának
időpontjában is meg kell felelnie a - szerződés vagy bejelentés alapján - műsorszolgáltatást
végző jogosultra vonatkozó korlátozó rendelkezéseknek. A pályázati felhívás 2.8.4. pontja
értelmében a pályázati felhívásban meghirdetett jogosultság elnyerését kizáró jogosultsággal
rendelkező pályázó pályázati ajánlatot abban az esetben nyújthatott be, ha ajánlata részeként
joghatályos nyilatkozatban kijelentette, hogy nyertessé nyilvánítása esetén a szerződés
megkötésének időpontjától - pályázati felhívásban szereplő jogosultságok jelenlegi
jogosultjának nyertessége kivételével - a már meglévő műsorszolgáltatási jogosultságáról
visszavonhatatlanul, minden további feltétel és igény nélkül lemond, illetve az ORTT
benyújtott szerződés megkötésére vonatkozó már meglévő igényét feltétel nélkül visszavonja,
vagy kötelezettséget vállal arra, hogy az ORTT-vel meglévő szerződését közös
159
megegyezéssel megszünteti. Az ÁPF 25. pontja kimondta, hogy érvénytelen annak a
pályázónak az ajánlata, aki, illetve amelyik az ÁPF-ben közölt, illetve az alábbi feltételeknek
a pályázat benyújtásakor, elbírálásakor, a szerződéskötéskor vagy ezen időpontok közötti
időtartamban bármikor az alábbi feltételek bármelyikének nem felel meg, illetőleg a fent
megjelölt időtartamban az alább megfogalmazott feltételek bármelyikét „nem képes
teljesíteni". A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az ÁPF 25. pontjának idézett
rendelkezése azt jelenti, hogy a pályázat érvénytelensége - a feltételeknek való nem
megfelelés mellett vagylagosan - csak a feltételek teljesítésére való képtelenség esetén
megállapítható. A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozta továbbá, hogy a Médiatörvény
kifejezetten a pályázó személyére vonatkozó korlátozó rendelkezést nem tartalmazott, a
pályázó pedig önmagában a pályázati eljárásban való részvételével a műsorszolgáltatási
jogosultakra vonatkozó rendelkezéseket nem sértette meg. A leírtak alapján a Legfelsőbb
Bíróság megállapította, hogy a pályázati felhívás 2.8.4. pontja tartalmilag nem tér el a
Médiatörvény, illetve az ÁPF ismertetett rendelkezéseitől, azokkal nem ellentétes. A pályázati
felhívás 2.8.4. pontja akkor lenne ellentétes az ÁPF és a Médiatörvény rendelkezéseivel, ha
lehetővé tenné, hogy a pályázat nyertesével szemben fennálló összeférhetetlenségi ok a
műsorszolgáltatási szerződés megkötése után is fennálljon. A Legfelsőbb Bíróság szerint ezt
az értelmezést támasztja alá a Médiatörvény 96. ā (1) bekezdés d) és az ÁPF 56.1.d)
pontjaiban a pályázótól megkívánt ún. médiatulajdonlási nyilatkozat és a Médiatörvény 96. ā
(2) bekezdésben előírt, a pályázó gazdasági társaságban tulajdoni részesedéssel rendelkező
műsorszolgáltatást végző gazdasági társaságra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettség is.
Az említett adatok szolgáltatásának célja az volt, hogy az ORTT a pályázati ajánlat elbírálása
során megítélje, hogy a kizáró okkal érintett pályázó képes-e a pályázati felhívás 2.8.4. pont
szerint tett nyilatkozattal a pályázat elnyerése esetén a Médiatörvény rendelkezéseibe ütköző
tulajdonosi szerkezet és személyi összeférhetetlenség megszüntetésére.
A frekvenciapályázatok tekintetében egyenlő esélyek biztosításával kell lehetővé tenni a
médiaszolgáltatók versenyeztetését. A verseny tisztaságát nem sérti önmagában az, hogy a
pályázaton a pályázat tárgyától eltérő frekvencián már műsorszolgáltatási jogosultsággal
rendelkező pályázó is részt vegyen, különös tekintettel arra, hogy a pályázati felhívás a
műsorszolgáltatási tapasztalatot is az értékelés körébe vonta. A pályázati felhívás által adott
definíció értelmében a műsorszolgáltatási tapasztalat alatt azt kellett érteni, ha a pályázó vagy
a pályázóban befolyásoló részesedéssel rendelkező vállalkozás/személy a pályázati ajánlat
benyújtásakor már legalább egy éve folyamatosan szolgáltatott rádióműsort, feltéve egyebek
mellett, hogy a műsorszolgáltatás országos vagy körzeti vételi körzetű. Ebből következik,
160
hogy műsorszolgáltatási tapasztalattal eleve csak olyan pályázó rendelkezhetett, amely a
Médiatörvény személyi összeférhetetlenségi és tulajdonosi korlátozásra vonatkozó
rendelkezéseibe ütközött. A fentebb rögzített érvek alapján a Legfelsőbb Bíróság
megállapította, hogy az ORTT számolt a pályázati eljárásban kizáró okkal érintett pályázó
részvételével, továbbá rögzítette, hogy nem várható el a pályázótól, hogy már a pályázat
benyújtásának időpontjában, a pályázat elnyerésének bizonytalan lehetőségére tekintettel
visszavonhatatlan lépéseket tegyen, és megszüntesse a meglévő (országos vagy körzeti)
műsorszolgáltatását azért, hogy megfeleljen a műsorszolgáltatásra jogosulttal szemben
támasztott feltételeknek.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint téves a jogerős ítéletnek az a megállapítása is,
mely szerint az FM1 Konzorcium pályázata az alaki összeférhetetlenség nyilatkozatban vállalt
megszüntetésének üzleti és pénzügyi tervben közölt módja miatt is alakilag érvénytelen volt,
mivel a pályázat elbírálásához már önmagában elégséges volt az, hogy a pályázó az
összeférhetetlenség elhárítására képes volt és azt vállalta. Az összeférhetetlenség
elhárításának módja a pályázat alaki érvénytelenségét és a pályázati eljárás jogellenes
lebonyolítását nem teszi megállapíthatóvá. Az üzleti és pénzügyi terv érdemi (tartalmi)
elbírálása a pályázatot kiíró joga és kötelessége volt, amelynek a felülbírálata a bíróság
részéről nem volt lehetséges.
A fentebb leírt érvekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal
támadott rendelkezését a Pp. 275. ā (4) bekezdés alapján részben - a le nem rótt fellebbezési
illeték viselésére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, a Pp. 253. ā (2) bekezdés megfelelő
alkalmazásával az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és a felperes keresetét teljes
egészében elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság ismertetett álláspontja nem minden tekintetben felel meg a
következetes, a koncessziós eljárás szellemének megfelelő jogértelmezés követelményeinek,
továbbá az ismertetett ítélet számos tekintetben tanúsítja a Médiatörvény szabályai szerint
kialakult joggyakorlat vonatkozásában a versenyvédelmet szolgáló garanciális szabályok
hiányát, és ennek következményeit. Az ítéletben rögzítettek alapján megállapítható, hogy
kiíró a pályázati felhívásban a Médiatörvény rendelkezései alapján nem kifogásolható módon
alaki érvénytelenségi ok fennállása esetében kizárhatta a hiánypótlás lehetőségét.
Álláspontom szerint versenyjogi szempontból indokolhatatlan a teljesítésre képes,
összeférhetetlenségi ok hatálya alatt nem álló pályázók azon alapon történő kizárása, hogy az
összeférhetetlenség vizsgálatához szükséges igazolások csatolását elmulasztották. A
vonatkozó, jelen ítélet által is megörökített joggyakorlat által lehetővé tett indokolatlan
161
versenykorlátozás a kiíró gazdasági, illetve a teljesítés magas színvonalához fűződő
érdekeivel is ellentétes, hiszen a versenyjogi aggályokba nem ütköző hiánypótlás
megtagadása adott esetben a legkedvezőbb ajánlat kizárását eredményezheti.
A Legfelsőbb Bíróság nem cáfolta meg a felülvizsgálat tárgyát képező jogerős ítélet
azon állítását, mely szerint a pályázati felhívásnak az ÁPF és a Médiatörvény kógens
szabályaiba ütköző rendelkezései nem alkalmazhatók, jóllehet sem a Médiatörvény, sem a
jogforrásnak nem minősülő ÁPF nem rendezte ezt az esetet, vélhetően a Legfelsőbb Bíróság
ezen megállapítása a kógencia fogalmának kiterjesztő értelmezésén alapul, a kógencia
fogalma azonban önmagában alkalmatlan az egymásnak ellentmondó, valamint a törvényi
rendelkezésekbe ütköző rendelkezések korrekciójára. A verseny tisztaságának elengedhetetlen
feltétele a kiszámítható bírálat, ezért a konkrét pályázati felhívásra vonatkozó előírásokat –
amennyiben a pályázati felhívás módosítására nem kerül sor – akkor is alkalmazni kell, ha
azok a Médiatörvény rendelkezéseivel ellentétesek. Ha a kiíró a vonatkozó jogszabályokban
rögzített előírásokba ütközően határozta meg a pályázati felhívás, vagy a pályázati felhívás
részének tekintendő ÁPF tartalmát, a pályázókat emiatt hátrány nem érheti, a pályázóktól a
pályázat összeállítása tekintetében nem várható a pályázati kiírás törvényi szabályainak
beható ismerete. Amennyiben a kiíró nem tartja magát a pályázati felhívásban rögzített
előírásokhoz álláspontom szerint megvalósul a Tpvt. 7.ā-a által szabályozott tisztességtelen
versenyeztetés, továbbá az említett jelenség a kiírói oldalról támogatott kartell-megállapodás,
illetve egyéb büntetőjogi értékelés tárgyát képező cselekmény (pl.: hűtlen kezelés,
vesztegetés) előjele is lehet. Megjegyzem továbbá, hogy súlyos versenykockázati tényezőt
jelent a Médiatörvény rendelkezéseibe ütköző pályázati kiírás módosításának
kikényszerítéséhez fűződő pályázói érdek érvényesíthetetlensége, sem az elemezett eljárás
vonatkozásában hatályos Médiatörvény, sem a jelenlegi Mtv. (új Médiatörvény), illetve egyéb
koncessziós eljárással kapcsolatos jogszabályok nem szabályozzák a jogorvoslat
kezdeményezésének lehetőségét. Az ÁPF és a pályázati felhívás követelményei
vonatkozásában észlelet ellentétet kiírónak a pályázati felhívásban vagy az ÁPF –ben előre
rögzített szabály szerint kell feloldani, ellenkező esetben a pályázati felhívás módosítása
nélkül lehetetlenné válik a pályázatok verseny tisztaságát szem előtt tartó bírálata.
A Médiatörvény 85-88.ā-aiban rögzített összeférhetetlenségi szabályok címzettjei a
nyelvtani értelmezés szabályai szerint nem a pályázók, hanem a médiaszolgáltatók voltak,
ugyanakkor a Médiatörvény 99.ā (1) bekezdése a pályázók vonatkozásában írta elő, hogy
médiaszolgáltatók vonatkozásában megfogalmazott összeférhetetlenségi okok fennállása
esetében a pályázatot vissza kell utasítani, azaz az utóbb idézett törvényi rendelkezés a
162
pályázók vonatkozásában egyértelműen kibővítette az összeférhetetlenségi okok címzettjeinek
körét. A leírtakra tekintettel helytelen a Legfelsőbb Bíróság azon megállapítása, mely szerint
az összeférhetetlenségi okok kizárólag a nyertes pályázókra vonatkoztak, az
összeférhetetlenség megszüntetésének kötelezettsége csak a kiválasztott szerződéses
partnereket terhelte. Megállapítható, hogy a pályázati felhívás 2.8.4 pontjában rögzített
nyilatkozat ellenében az összeférhetetlenség hatálya alatt álló pályázók részére biztosított
pályázati lehetőség a Média törvény idézett rendelkezéseivel ellentétes volt. Ettől függetlenül
a pályázat tartalmának verseny tisztaságát szem előtt tartó bírálatának fentebb részletezett
követelménye azt kívánja, hogy a pályázati felhívás által rögzítetteknek megfelelően tett
nyilatkozatot a kiíró akkor is elfogadja, ha a nyilatkozattételi lehetőség a kógens törvény
rendelkezéseibe ütközik. A jogerős ítélet tehát az összeférhetetlenségi ok pályázati szakban
történő fennállása miatt helytelenül állapította meg a nyertes pályázó pályázati ajánlatának
alaki érvénytelenségét, ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság azonos tartalmú megállapítását
alátámasztó érvelés nem helytálló.
Az FM1 Konzorcium által benyújtott üzleti és pénzügyi terv alapján meg kellett volna
állapítani a pályázat alaki érvénytelenségét, mivel az említett iratokban a pályázó az
összeférhetetlenségi okok megszüntetésének Médiatörvénybe ütköző, kivitelezhetetlen módját
rögzítette. Mivel az összeférhetetlenség vonatkozásában a kiíró – a fentebb már kifogásolt
módon - a hiánypótlás lehetőségét kizárta, a Médiatörvény rendelkezéseinek megfelelően
korrigált nyilatkozat benyújtására nem volt lehetőség. Helytelen a Legfelsőbb Bíróság azon
álláspontja mely szerint az összeférhetetlenségi nyilatkozat tartalmi vizsgálata az alaki
érvénytelenség megállapításához szükséges vizsgálatok körét meghaladja, és a pénzügyi és
üzleti terv tartalmi elbírálása a kiíró joga és kötelezettsége, azt a bíróság nem vizsgálhatja
felül. Az összeférhetetlenség vonatkozásában tett nyilatkozat tartalmi vizsgálatának
szükségtelenségét cáfolja a Legfelsőbb Bíróság azon megállapítása, mely szerint a „pályázat
elbírálásához már önmagában elégséges volt az, hogy a pályázó az összeférhetetlenség
elhárítására képes volt és azt vállalta”, ugyanis az összeférhetetlenség elhárítására vonatkozó
képesség megállapításához elengedhetetlen az összeférhetetlenségi nyilatkozatban foglaltak
értelmezése. A leírtak értelmében a pályázó által benyújtott nyilatkozat tartalma alapján
lehetett döntést hozni az alaki érvénytelenség körébe sorolt összeférhetetlenség tárgyában.
Csak azért, mert az összeférhetetlenségi nyilatkozat a pályázati ajánlat érdemi bírálatának
tárgyát képező pénzügyi, illetve az üzleti tervben kapott helyet, az összeférhetetlenségi
nyilatkozat tartalmának vizsgálatát nem lehet az alaki érvénytelenség megítélésére irányuló
ellenőrzések során elmulasztani. Elfogadhatatlan továbbá, hogy a Legfelsőbb Bíróság a
163
bírósági felülvizsgálat köréből a pályázatok tartalmi bírálata vonatkozásában hozott kiírói
döntéseket kivonta. A Legfelsőbb Bíróság jelen ítéletében állapította meg, hogy a pályázónak
jogi érdeke fűződik a pályázat szabálytalanságának megállapításához. A pályázót ugyanazon
jogi érdek fűzi az alaki érvényesség, valamint a tartalmi érvényesség vonatkozásában hozott,
szabálytalan kiírói döntések vizsgálatához, továbbá mind az alaki, mind a tartalmi bírálat
szabályait rögzítették az ÁPF-ben, valamint a pályázati felhívásban, így a Legfelsőbb Bíróság
valamennyi bírálat során hozott döntés felülvizsgálatára képes volt, illetve köteles lett volna.
A pályázatok tartalmi vizsgálatának bírósági felülvizsgálat alól történő kivonására irányuló
legfelsőbb bírósági álláspont a leírtakra tekintettel indokolatlan és megalapozatlan volt.
6.6.1.5 A Danubius Rádió Műsorszolgáltató Zrt.-re vonatkozó
tanulságok445
A Danubius Rádió Műsorszolgáltató Zrt. a 2009. november 2-án benyújtott és többször
módosított keresetében kérte annak megállapítását, hogy az ORTT (I. rendű alperes)
jogellenesen járt el a pályázati eljárás során, amikor a pályázati ajánlatát alaki érvénytelenség
miatt és/vagy az üzleti és pénzügyi terv megalapozatlansága miatt nem zárta ki, az Advenio
Zrt-t (II. rendű alperes) nyertessé nyilvánította, és az Advenio Zrt.-vel a műsorszolgáltatási
szerződést megkötötte. Kérte továbbá az alperesek között a 2009. november 4-én megkötött
műsorszolgáltatási szerződés semmisségének megállapítását, valamint a szerződéskötés előtt
fennállott helyzet visszaállítását, ennek keretében az Advenio Zrt. kötelezését a
műsorszolgáltatási tevékenység azonnali hatállyal való megszüntetésére és ennek tűrésére.
A felperes kereseti álláspontja szerint az az Advenio Zrt. pályázata alakilag érvénytelen,
mert az Advenio Zrt. befolyásoló részesedéssel rendelkező tulajdonosa, a Lánchíd
Kereskedőház Kft. a pályázat benyújtásakor és a kereset benyújtásának időpontjában is
körzeti műsorszolgáltatási jogosultsággal rendelkezett. Az üzletrész adásvételi szerződés
azonban a műsorszolgáltatási szerződés aláírásakor még nem volt hatályos, vagyis ekkor a
Lánchíd Kereskedőház Kft.-nek az Advenio Zrt.-ben a Médiatörvény 2. ā 3.a) pontja szerinti
befolyásoló részesedése fennállt, a Médiatörvény 2.ā 3.b) pont szerinti jelentős befolyást
biztosító helyzet pedig a kereset megfogalmazásakor is fennállt. Az Advenio Zrt.
összeférhetetlenségi nyilatkozata tehát valótlan volt. Mindezek alapján az ORTT-nek a
Médiatörvény 98. ā-a, az ÁPF 25.5. pontja és a pályázati feltételek 2.6.3. pontja alapján a
műsorszolgáltatási szerződés megkötését meg kellett volna tagadnia.

445 A Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.908/2010/6.számú ítélete alapján
164
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint a Médiatörvény nem
adott lehetőséget a pályázat elbírálása tárgyában hozott érdemi döntés bírósági
felülvizsgálatára.
Az ORTT érdemben előadta, hogy a Médiatörvény a pályázó tulajdonosi szerkezetére
nézve korlátozó rendelkezést nem tartalmazott. Az ÁPF és a pályázati felhívás nem írta elő,
hogy a pályázó a tulajdonosa tekintetében fennálló összeférhetetlenség miatt is felelősséggel
tartozik. A pályázati felhívás 2.8.4. pontja alapján csak a pályázó tehetett nyilatkozatot a
kizáró ok megszüntetéséről, olyan nyilatkozatot pedig az ORTT nem kérhetett a pályázótól,
amelyet a pályázati felhívás nem írt elő. A pályázati felhívás ugyanakkor lehetővé tette annak
nyilatkozatban történő vállalását, hogy a pályázó a szerződés aláírásával, annak fennállása
alatt eleget tesz a törvényben meghatározott személyi feltételeknek. Ezt a nyilatkozatot az
Advenio Zrt. benyújtotta, azaz vállalta, hogy a szerződés megkötésekor vele szemben nem fog
fennállni összeférhetetlenségi ok. Ennek megfelelően a műsorszolgáltatási szerződés
aláírásának napján az Advenio Zrt.-ben Lánchíd Kereskedőház Kft. közvetett befolyásoló
részesedése - az üzletrészének értékesítése folytán - megszűnt.
Az Advenio Zrt. érdemben kifejtett álláspontja szerint a jogszabálynak nem minősülő
ÁPF 25.5. pontja a Médiatörvény 123. ā (1) bekezdésének a - csupán műsorszolgáltatási
jogosultakra vonatkozó - korlátozó rendelkezését, annak személyi és időbeli hatályát a
törvény felhatalmazása nélkül és azzal ellentétesen terjesztette ki, ezáltal önálló, a
Médiatörvényben nem szereplő anyagi jogi tilalmat fogalmazott meg. A Médiatörvény 96. ā-a
a pályázóval szemben csupán formális nyilatkozat tételi kötelezettséget írt elő, amelynek az
Advenio Zrt. eleget tett, a tulajdonosi szerkezetére nézve azonban semmilyen korlátozást nem
tartalmazott a törvény, ezért az a körülmény, hogy a műsorszolgáltatási szerződés
megkötéséig a társaságban a Lánchíd Kereskedőház Kft. közvetett befolyásoló részesedéssel
rendelkezett, nem sértette a Médiatörvény műsorszolgáltatási jogosultakra vonatkozó
rendelkezéseit. Miután az eredményes pályázat feltétele volt a műsorszolgáltatási tapasztalat,
a pályázati felhívás 2.8.4. pontja ezzel összhangban rendezte az összeférhetetlenség
kiküszöbölésének módját. A pályázati felhívás értelmében a pályázóban befolyásoló
részesedéssel rendelkező műsorszolgáltatásra jogosult tekintetében nyilatkozat nem volt
tehető, ez azonban nem róható a pályázó terhére. Ugyanakkor az Advenio Zrt. pályázata
formálisan sem sértette az ÁPF 25.5. pontját, mert annak értelmezése szerint az
összeférhetetlenség lényege a „más" műsorszolgáltatást végző vállalkozásban való részesedés,
tehát a kiíró szerint az összeférhetetlenségi ok akkor állt fenn, ha pályázó vagy annak
tulajdonosa egyidejűleg két különböző műsorszolgáltatást végző vállalkozásba is
165
részesedéssel bírt. Ez sem az Advenio Zrt., sem a Lánchíd Kereskedőház Kft vonatkozásában
nem valósult meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az ORTT jogellenesen járt el akkor,
amikor az Advenio Zrt. pályázati ajánlatát alaki érvénytelenség miatt nem zárta ki, azt
érdemben elbírálta, és mint nyertes pályázóval szerződést kötött. Ezt meghaladóan a keresetet
elutasította.
A jogerős ítélet a Danubius Rádió Műsorszolgáltató Zrt. vonatkozásában is kifejtette,
hogy a megállapítási kereset Pp. 123. ā-ban írt feltételei is fennállnak. A felperes közvetlen
érdekeltsége és az alperesekkel szemben jogai megóvásának szükségessége - az ítélkezési
gyakorlatnak is megfelelően - megállapítható.
A jogerős ítélet érdemben kifejtett indokolásának lényege szerint a Médiatörvény 95. ā
(3) bekezdése értelmében az ÁPF a törvény erejénél fogva válik részévé az egyes
jogosultságokra kiírt pályázati feltételeknek, szabályai kógensek, attól eltérni csak akkor
lehet, ha azt kifejezetten a törvény vagy az ÁPF megengedi. Az ÁPF 25.5. pontjában foglalt
tulajdonosi korlátozás, amely szerint a pályázó és az abban befolyásoló részesedéssel
rendelkező nem rendelkezhetett befolyásoló részesedéssel más műsorszolgáltatást vagy
műsorelosztást végző vállalkozásban nem jogszabályellenes, az idézett előírás tartalmát nem
lehet figyelmen kívül kell hagyni. Az ÁPF 25. és 25.5. pontjai a Médiatörvény
rendelkezéseivel összhangban állapították meg a pályázat alaki érvénytelenségét eredményező
okokat. A műsorszolgáltatásra jogosultra vonatkozó korlátozó rendelkezéseket a
Médiatörvény 99. ā (1) bekezdése terjeszti ki a pályázóra azáltal, hogy a korlátozó
rendelkezésekbe ütköző pályázat visszautasításának kötelezettségét írja elő. Ebből, valamint
az összeférhetetlenségi okokkal kapcsolatos nyilatkozattételi kötelezettségből, illetve az
összeférhetetlenségi okok vizsgálatával kapcsolatos kiírói kötelezettség előírásából a jogerős
ítélet szerint az következik, hogy a Médiatörvény már a pályázat benyújtásának időpontjában
megkívánta a tulajdonszerzési korlátozásra vonatkozó feltételek teljesülését. Mindezek
alapján megállapította a jogerős ítélet, hogy az Advenio Zrt. a Médiatörvény fenti korlátozó
rendelkezései alá esett, ezért a pályázati felhívásban meghirdetett műsorszolgáltatási
jogosultságot nem szerezhette volna meg.
Az alperesek védekezése kapcsán kitért arra is a jogerős ítélet, hogy az ÁPF 25.5.
pontjának helyes értelmezése szerint a pályázat tárgyát képező műsorszolgáltatáshoz képest
„más” műsorszolgáltatást végző vállalkozásban meglévő befolyásoló részesedés zárta ki az
adott műsorszolgáltatás megpályázását. Miután a Médiatörvény és az ÁPF
összeférhetetlenségre és tulajdonosi struktúrára vonatkozó rendelkezéseinek célja a
166
médiamonopólium kialakulásának megakadályozása volt, az ÁPF 25.5. pontjának értelmezése
szempontjából nem tehető különbség aszerint, hogy az adott személy más műsorszolgáltatásra
jogosult társaságban rendelkezik befolyásoló részesedéssel vagy ő maga a műsorszolgáltató.
Ez utóbbi esetben az összeférhetetlenségi korlátok (Médiatörvény 86. ā (5) bek.) miatt a
pályázat alakilag érvénytelen volt. Az összeférhetetlenségi korlátozást Médiatörvény 123. ā
(2) bekezdése kiterjesztette a műsorszolgáltatóban befolyásoló részesedéssel rendelkező
tulajdonosra is, ezért az említett tulajdonos vonatkozásában fennálló összeférhetetlenségi
oknak - a Médiatörvény 98. ā a) pontjában, illetve a 99. ā (1) bekezdésében rögzítettekre
tekintettel - ugyancsak a pályázat visszautasítását kellett volna eredményeznie. A pályázati
felhívás által az értékelés körébe vont műsorszolgáltatási tapasztalat pedig - a törvény
rendelkezéseivel összhangban - a pályázó személyét ki nem záró módon is biztosítható volt.
A jogerős ítélet arra tekintettel, hogy az Advenio Zrt. pályázata a fent a kifejtett okokból
alakilag érvénytelen volt, az üzleti és pénzügyi terv megalapozatlanságára, ebből eredően a
pályázat tartalmi érvénytelenségére vonatkozó kereseti kérelem érdemi vizsgálatát mellőzte.
A jogerős ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Mivel az
ügy érdeme lényegében megegyezett a Sláger Rádió Zrt. ügyében meghozott ítéletben
foglaltakkal, a Legfelsőbb Bíróság lényegében a Sláger Rádió Zrt. ügyében fentebb
ismertetett álláspontját foglalta írásba. A pályázat alaki érvénytelenségét csupán azért
állapította meg a Legfelsőbb Bíróság, mert a pályázati felhívás 2.8.4 pontja által előírt
összeférhetetlenségi nyilatkozat benyújtása elmaradt, ezért az Advenio Zrt. pályázatának
befogadása, elbírálása és a pályázat nyertesének való kinyilvánítása nyilvánvalóan
jogszabálysértően, a Tpvt. 7. ā-ába ütközően, a versenyeztetés és a pályázat tisztaságát sértő
módon történt. A Legfelsőbb Bíróság ítéletének eredményével egyetértek, azonban az
ítéletben kifejtett azon állásponttal, mely szerint az összeférhetetlenségi okok címzettjei a
médiaszolgáltatók voltak, nem a pályázók, így az összeférhetetlenségi okok fennállása
önmagában a pályázat alaki érvénytelenségének megállapítását nem indokolhatta, fenntartom
a Sláger Rádió Zrt. ügyében fentebb már ismertetett kifogásaimat.
6.6.2 Trafikpályázat
A dohánytermékek kiskereskedelme Magyarországon 2013. július 1-jét követően
kizárólagosan a Magyar Állam hatáskörébe utalt tevékenység, melynek gyakorlását az állam a
Kt., Nvtv. és az Fdvtv. rendelkezéseinek megfelelően megkötött koncessziós szerződéssel
meghatározott időre átengedheti. Dohánytermék kiskereskedelme 2013. július 1-jét követően
kizárólag nyilvános koncessziós pályázat eredményeként megkötött koncessziós szerződés
167
rendelkezései által biztosított jogosultság alapján és dohánytermék-kiskereskedelmi
vámhatósági engedély birtokában végezhető. Az Fdvtv. 7. ā. (6) bekezdés b) pontja alapján a
dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenység mellett a következő tevékenységek
gyakorolhatók:
- dohányterméket kiegészítő termék forgalmazása;
- a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény különös rendelkezései
I. fejezet 1. és 4. címében szabályozott sorsolásos játék és fogadás bonyolításával
kapcsolatos termékek forgalmazása;
- a mindenkor hatályos jogszabályi előírások szerinti egyéb tevékenységek.
A jogalkotó jelentős mértékben korlátozta a jogosultsággal rendelkezők közötti versenyt,
mivel a pályázatokat úgy kell kiírni, hogy a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenység
minden magyarországi településen folytatható legyen azzal, hogy a dohánytermékkiskereskedelmi tevékenységet olyan településen, ahol az állandó lakosok száma a
a) kétezer főt nem haladja meg, legfeljebb egy,
b) kétezer főt meghaladja, legalább egy, és minden kétezer fő lakos után további egy jogosult
végezhesse.
A Magyar Állam nevében a pályázat kiírására, elbírálására, továbbá a koncessziós szerződés
megkötésére – az Fdvtv. 8. ā (1) bek. rendelkezéseire figyelemmel – az állami vagyonnal való
gazdálkodás szabályozásáért felelős miniszter jogosult. A kiíró nevében a Nemzeti
Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. jár el.446
A koncessziós pályázatokra vonatkozó jogszabályi rendelkezések elemzése során már
sor került dohánytermékek kiskereskedelmére irányuló jogosultság átruházására irányuló
koncessziós eljárás lefolytatását szabályozó Fdvtv. egyes rendelkezéseinek ismertetésére. Az
említett törvény vonatkozásában megállapítható, hogy a koncessziós díj kötött, a bírálati
szempontok között tehát nem szerepel a koncessziós díj mértéke, a pályázó által
foglalkoztatott személyekkel kapcsolatos szociális szempontoknak azonban fokozott
jelentősége van az értékelés során. A pályázat érvénytelenségének, illetve az eljárás
eredménytelenségének eseteit, továbbá a bírálat, az összeférhetetlenség, az alkalmassági
követelmények szabályait a törvény nem tartalmazza, nyilvános bontásról, iratbetekintésről, a
jogorvoslat lehetőségének biztosításáról a jogalkotó nem rendelkezett. A leírtak értelmében
megállapítható, hogy a pályázat kiírójának a pályázati részvétel feltételeinek meghatározása

446 Nyilvános koncessziós pályázati kiírás dohánytermék kiskereskedelmi jogosultság átengedésére
(2013.05.07.)
168
tekintetében korlátlan a mozgástere, a verseny iránya, terjedelme tetszés szerint alakítható,
ezért a versenyszűkítő magatartásoknak mind a versenyjogi, mind a büntetőjogi számonkérése
nehezen megvalósítható, a jogsértés tettenérésére a zsinórmértékként szolgáló, a verseny
védelmére irányuló eljárási szabályok hiányában csekély az esély.
Az Fdvtv. szerinti első pályázati felhívás közzétételére 2012. december 15. napján
került sor. A leadási határidő 2013. február 22. éjfél volt, az addig feladott pályázatok
minősültek érvényesnek. A Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. az előírásoknak
megfelelően 2013. február 23-án megkezdte a beérkezett anyagok feldolgozását. Az értékelés
folyamata alapján már megállapítható volt, hogy míg bizonyos területeket illetően a
túljelentkezés négy-ötszörös, addig egyes településeken a pályázati eljárás eredménytelen
tekintettel arra, hogy ez utóbbi települések vonatkozásában pályázat egyáltalán nem került
benyújtásra. Ezen eredménytelenséggel érintett területekre a kiíró ismételt pályázati felhívást
tett közzé 2013. május 2-án.447 A 2012. december 15-én közzétett pályázati felhívásban
számos, fentebb rögzített versenyjogi aggály testet öltött. A dohány-kiskereskedelmi
jogosultságok koncessziós eljárás szabályai szerint történő helyhez (településhez) kötöttsége
területileg szűkíti a jogosultak piaci mozgásterét. Az említett kötöttség mind a fogyasztók,
mind a dohány-kiskereskedelmi jogosultsággal rendelkezők hátrányára szűkíti a versenyt. A
dohány-kiskereskedelmi forgalomban történő értékesítésre egy-egy jogosult területi szinten
monopóliumot szerezhet, és az árakat a fogyasztói visszajelzésekre tekintet nélkül, szabadon
alakíthatja. Előfordulhat az is, hogy a jogosultság által érintetett települések kis méretére, azaz
a szűk piaci mozgástérre tekintettel a magas kiskereskedelmi árrés alkalmazása
elengedhetetlen a megélhetést biztosító minimális haszon realizálása érdekében, annál is
inkább, mert dohány-kiskereskedelmi jogosultság mellett csak meghatározott, az Fdvtv. által
tételesen felsorolt, fentebb már ismertetett tevékenységek gyakorolhatók, ami a dohánykiskereskedelmi tevékenység jövedelmezőségét kétségessé teheti. A pályázati felhívás
értelmében egy pályázó ugyanazon azonosító számú település/kerület vonatkozásában
maximálisan a pályázati elhívás 1. sz. mellékletének megfelelő sorában meghatározott számú
(1-5) pályázatot adhatott be. Egy pályázó korlátlan számú pályázatot nyújthatott be,
ugyanakkor az Fdvtv. 8. ā (3) bekezdése értelmében egy személlyel egy időpontban
legfeljebb öt koncessziós szerződés lehetetett hatályban, illetve egy település/kerület
közigazgatási területén belül egy személy nem birtokolhatta az összes dohánytermék

447 Új pályázati lehetőségek a nemzeti dohányboltok kapcsán
[pdf] (2013.05.12.)
169
kiskereskedelmi jogosultság több mint kétharmadát.448
A leírtak értelmében nem volt
akadálya annak, hogy egy településen belül ugyanazon pályázó akár a jogosultságok
kétharmadát megszerezze. A pályázati felhívás vonatkozó rendelkezései értelmében területi
szinten is tovább segítették a dohány-kiskereskedelmi monopóliumok létrejöttét. A korlátozott
verseny, illetve az átláthatóbb piac megteremti a piaci szereplők fogyasztók kárára történő
együttműködésének lehetőségét, ezért a kartell-megállapodások létrejöttére fokozott esély
van, mivel az elnyert jogosultsághoz tartozó piac megtartása érdekében valamennyi
jogosultságot szerző piaci szereplőnek érdeke, hogy a fogyasztóknak ne érje meg a különböző
jogosultsági területek közötti vándorlás.
A pályázati felhívás rendelkezései a verseny kiskereskedők és nagykereskedők közötti
vertikális vetületeit is szabályozták, ugyanis a kiíró rögzítette, hogy a dohánytermékkiskereskedő a dohánytermék-nagykereskedőtől, illetve bármely más személytől a
dohánytermék részére történő értékesítése során, vagy a dohánytermék-kiskereskedelmi
tevékenységével összefüggésben közvetve, vagy közvetlenül ajándékot, árengedményt,
kedvezményt, vagy egyéb más juttatást nem fogadhat el, ide nem értve a szokásos
kereskedelmi árrés biztosítását a dohánytermék-kiskereskedő részére.449 A dohánytermékkiskereskedő a dohánytermék-nagykereskedővel kizárólagos értékesítési szerződést a
dohánytermék-nagykereskedő termékeinek forgalmazására nem köthet és olyan helyzetet sem
teremthet, amely a dohánytermék értékesítési helyén egyes dohánytermék-nagykereskedők
termékeinek értékesítését - a többi piaci szereplő rovására súlyosan hátrányosan - lényeges
mértékben előnyben részesíti. Álláspontom szerint a természetes piaci jelenség, hogy a
kiskereskedők azon nagykereskedőkkel kötnek szállítási szerződést, amelyek kedvezőbb
pénzügyi kondíciók mellett értékesítenek. Szintén a verseny természetes velejárója a
nagykereskedők egymás közötti versenye a kiskereskedőknek történő szállításért. A piaci
verseny eszköztárába tartoznak a megrendelt mennyiségtől függő, listaárak vonatkozásában
nyújtott kedvezmények, egyéb akciók, mely eszközöktől a pályázati felhívás a dohánynagykereskedőket megfosztotta, a kiskereskedők pedig elestek a kedvezőbb kondíciókban
történő megállapodás lehetőségétől.
A pályázati felhívás azon rendelkezése, amely a kiskereskedőknek megtiltotta, hogy a
dohánytermék értékesítési helyén egyes dohánytermék-nagykereskedők termékeinek
értékesítését - a többi piaci szereplő rovására súlyosan hátrányosan - lényeges mértékben

448 [pdf] (2013.05.12.)
449 [pdf] (2013.05.12.)
170
előnyben részesítse, tovább nehezíti a kiskereskedők megélhetésért folytatott harcát, valamint
kiiktatja a dohány-nagykereskedők közötti verseny legfőbb motivációs tényezőjét.
Álláspontom szerint egyetlen kiskereskedőnek sem róható fel, hogy a kedvezőbb szállítási
feltételeket garantáló nagykereskedők termékeit részesítik előnyben, egészséges versenyben
ez az üzleti partnerek kiválasztásának természetes módja. A kiskereskedőktől nem elvárható,
hogy a dohány-nagykereskedelmi piacon tevékenykedő piaci szereplők közötti egyensúly
mesterséges megőrzésére irányuló előírásra tekintettel ne a legkedvezőbb feltételeket kínáló
nagykereskedőt válasszák ki. Vélhetően a kiíró szándéka a nagykereskedők közötti
dohánymonopólium létrejöttének megakadályozására irányult, azonban ennek érdekében a
természetes piaci folyamatok, illetve a nagykereskedők versenyét motiváló tényezők
kiiktatása mind a kiskereskedők, mind a fogyasztók vonatkozásában hátrányos
következményekkel járhat.
A pályázati felhívás bevezette az ajánlati kötöttség fogalmát, melynek értelmében a
pályázó a pályázatában foglaltakhoz kötve volt,450 azonban arra már nem utalt a pályázati
felhívás, hogy a kiírót is kötötték a pályázati felhívás előírásai. A pályázatok bontása nem volt
nyilvános, arról a kiíró pályázóknak semmilyen tájékoztatást nem adott, továbbá a bontásra
elég volt a pályázat benyújtása vonatkozásában rendelkezésre álló határidő leteltét követő 5
munkanapon belül sort keríteni,451 így a pályázók nem győződhettek meg róla, hogy a
határidő leteltééig ténylegesen beérkezett ajánlatokat értékelte-e a kiíró, illetve sor került-e a
határidő leteltét követően további pályázatok befogadására. A bontás tekintetében a
nyilvánosság biztosításának megtagadása az egyik legfontosabb versenyvédelmi garancia
kiiktatását jelenti. A nyilvános bontás hiánya, továbbá a bontás beadási határidő elteltét
követő, akár 5 munkanappal elhalasztott megtartása komoly versenyjogi (Tpvt. 7.ā) és
büntetőjogi visszaélések (pl.: kartellbűncselekmény, vesztegetés stb.) büntetlen elkövetésének
adhat teret. Indokolatlanul versenykorlátozó volt a pályázati felhívás azon rendelkezése,
amely szerint a kiíró egyáltalán nem biztosított hiánypótlási lehetőséget. Szintén komoly
visszaélések alapja lehetetett a pályázati felhívás azon kikötése, mely szerint az
államháztartásért felelős miniszter eredménytelennek nyilváníthatta az eljárást.452 Az eljárás
miniszter általi eredménytelenné nyilvánításának lehetséges okairól, illetve a miniszter
indoklási kötelezettségéről a pályázati felhívás nem rendelkezett, így az eredménytelenné

450 [pdf] (2013.05.12.)
451 [pdf] (2013.05.12.)
452 [pdf] (2013.05.12.)
171
nyilvánítására bármikor indoklás nélkül sor kerülhetett. A pályázat értékelése során összesen
120 pontot lehetett gyűjteni, melyből maximum 60-at az üzleti tervre lehetett szerezni.453 A
kiíró csak az üzleti terv kötelező tartalmi elemeit határozta meg, azonban a pontozás során
mérvadó objektív szempontok ismertetése elmaradt, így utólag nem lehet ellenőrizni a legtöbb
pontot érő értékelési szempont vonatkozásában kiosztott pontszámok megalapozottságát. Az
üzleti tervvel kapcsolatos bírálati szempont említett módon történő meghatározása lehetőséget
ad a pályázat eredményének tetszés szerinti befolyásolására például vesztegetés, hűtlen
kezelés valamint a kiíró képviselőivel kötött kartell-megállapodás keretein belül.
7 Nemzetközi kitekintés
7.1 A német kartelljog
A német kartelljog a hazai 454jogrendszerhez hasonlóan versenyjogi és büntetőjogi
előírásokból áll. Mind a német, mind a hazai kartellezéssel kapcsolatos előírásokra komoly
hatást gyakorolt a közösségi példa.455 Kérdés, hogy a szabályozásbeli eltérések a német és a
magyar jogrendszerben hogy befolyásolták a cselekmény üldözésének hatékonyságát. A
kartelltilalom üldözésének hatékonysága sok körülmény együtthatásának a függvénye. Fontos
az alanyi körnek, az elkövetési magatartásoknak, az alkalmazandó szankcióknak a megfelelő
szabályozása, továbbá elengedhetetlen a hatóságok megfelelő felderítési eszközökkel történő
rendelkezése. A továbbiakban az ismertetett szempontokra fókuszálva fogom bemutatni a
német, illetve a hazai jogrendszer tekintetében a kartellezés versenyjogi, illetve büntetőjogi
megközelítése közötti eltéréseket, illetve azoknak a cselekmény üldözésének hatékonyságára
gyakorolt hatását.
7.1.1 A német kartelltényállás
A német versenyjog által megfogalmazott tényállás nem sokban különbözik a magyar
megoldástól:

453 [pdf] (2013.05.12.)

13_-_vollstaendig.pdf (2013.10.25.)
455 Kartellrecht (2013.10.25.)
172
„Tiltottak azon vállalkozások közötti megállapodások, vállalkozások egyesülete által hozott
döntések, illetve összehangolt magatartásmódok, amelyek a verseny akadályozására,
korlátozására vagy torzulására irányulnak vagy ilyen hatást fejtenek ki.”456
A kartelltilalom büntetőjogi megközelítése kicsit sem emlékezetet a hazai
szabályozásra. Németországban két tényállás is foglalkozik e cselekménnyel. Amennyiben a
kartellezés vagyoni hátrányt is okoz, a jogalkalmazónak a cselekményt csalásnak kell
minősíteni az alábbi rendelkezés alapján:
„Aki azzal a szándékkal, hogy magának vagy harmadik személynek vagyoni előnyt szerezzen,
mást valótlan állítással vagy valós tények elferdítésével, elhallgatásával tévedésbe ejt vagy
tévedésben tart, és ezzel másnak vagyoni hátrányt okoz, 5 évig terjedő szabadságvesztéssel
vagy pénzbüntetéssel sújtható.”
Üzletszerű vagy bűnszövetségben történő elkövetés, illetve jelentős vagyoni hátrányt okozó
kartellezés, továbbá sok embert fenyegető vagyoni hátrány veszélyének előidézésére irányuló
szándék fennállása, illetve hivatali jogosítvánnyal vagy helyzettel történő visszaélés esetén az
elkövetőknek 6 hónaptól 10 évig terjedő szabadságvesztés kiszabásával is számolni kell.457
Amennyiben a kartellezést nem kíséri vagyoni hátrány okozásának a veszélye, illetve
nem következik be kár, pályázati kiírás kapcsán versenykorlátozó megállapodás kötését kell
megállapítani, ha megvalósul a következő tényállás:
(1) Aki árura vagy ipari szolgáltatásra vonatkozó pályázati kiírásra reagálva olyan jogsértő
megállapodáson alapuló ajánlatot nyújt be, amely arra irányul, hogy a kiírót meghatározott
ajánlat elfogadására kényszerítse, 5 évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel
büntethető.
(2) Az (1) bekezdésben leírtak a közbeszerzési felhívást megelőző részvételi versenyre is
vonatkoznak.
(3) Sem az (1), sem a (2) bekezdés alapján nem büntethető, aki szabad akaratából
megakadályozza, hogy a kiíró az ajánlatot elfogadja vagy a szolgáltatást igénybe vegye. ”458
Mivel a csalás tényállása a vagyonvédelemre, a pályázati kiírás kapcsán
versenykorlátozó megállapodás kötésének büntetőjogi tilalma pedig a versenyeztetési
eljárások tekintetében a szabad és tisztességes verseny biztosítására irányul, a két tényállás
halmazatban is állhat egymással.459

456 Gesetz gegen Wettbewerbsbeschränkungen 1.ā
457 Strafgesetzbuch 263.ā
458 Strafgesetzbuch 298.ā
459Hefendehl, Roland: Vorlesung Wirtschaftsstrafrecht (WS 2005/2006). (2010.07.20.)
173
7.1.2 Személyi hatály
A kartelltilalom megszegése miatt szankcióval sújtandók körét mindkét jogrendszer
versenyjoga azonosan határozza meg: a vállalkozásokat lehet felelősségre vonni tiltott
tényállást megvalósító magatartásukért. Kérdés, hogy milyen tartalommal töltötte meg a
vállalkozás fogalmát a német jogalkotó.
A német versenyjog a vállalkozás fogalma tekintetében a polgári jog vonatkozó
meghatározását alkalmazza, mely szerint olyan természetes vagy jogi személyek minősülnek
vállalkozásnak, amelyek jogügylet kötése során üzleti vagy önálló szakmai tevékenységet
fejtenek ki.460 Ahogy azt már fentebb kifejtettem, a kartelltilalom megszegése miatt
szankcióval sújtandók körét mind az uniós, mind a hazai jogrendszer versenyjoga azonosan
határozza meg:461 a piaci tevékenységet folytató jogalanyokat, azaz a vállalkozásokat lehet
felelősségre vonni tiltott tényállást megvalósító magatartásukért.462 Sem az uniós, sem a hazai
versenyjogban nincs jelentősége a szerv formájának, jellegének, egyéb irányú
tevékenységeinek, a vizsgált tevékenység gazdasági jellege elegendő ahhoz, hogy a
vállalkozások ellen versenyfelügyeleti eljárást indítsanak. Az Európai Unióban a bírósági
gyakorlat értelmében gazdasági tevékenység az a cselekmény, amelynek során árukat és
szolgáltatásokat kínálnak egy adott piacon.463 Álláspontom szerint a vállalkozások német
versenyjog által alkalmazott fogalma teljes mértékben megfelel az uniós és a hazai
joggyakorlat által kimunkált meghatározásnak, mivel a vállalkozást nem a vonatkozó
jogszabályok által előírt formai követelmények alapján, hanem a végzett tevékenységnek
megfelelően definiálja.
A büntetőjogi szankcióval sújthatók körének körülhatárolása, értelmezése tekintetében
is jelentős eltérés figyelhető meg a német és a hazai megoldás között.
A csalás német tényállásának általános az alanya, így az elvi lehetőség adott az
ajánlatkérői oldal felelősségre vonásához, azonban a pályázati kiírás kapcsán
versenykorlátozó megállapodás kötésének megállapítása esetén már csak az ajánlattevők
számonkéréséről rendelkezik a törvényszöveg. Jóllehet a tényállás szövegéből nem derül ki, a
jogirodalom azonban egyértelműen utal rá, hogy ugyanazon kartellezői magatartásra
vonatkozik mindkét tényállás, így csupán az ajánlatkérővel szemben fennálló károkozási

460 Bürgerliches Gesetzbuch 14.ā (1)
461 Nagy Csongor István: i.m. 131-132.o.
462 Nagy Csongor István: i.m. 132.o.
463 Nagy Csongor István: i.m. 33.o.
174
szándék fennállásán464 múlik a kartellezőket ajánlatkérői oldalról segítő személyek
számonkérésének a lehetősége. Mindez jelentős jogalkotói következetlenségről tanúskodik,
azonban a vázolt probléma a gyakorlatban még nem öltött testet, tekintettel arra, hogy a
jogalkalmazókat nem foglalkoztatja a kartellezőket segítő ajánlatkérői oldal csalás miatti
felelősségre vonása.
További érdekes eltérés, hogy míg a magyar jogalkotó csupán a közbeszerzési, illetve a
koncessziós eljárásokat részesíti kiemelt büntetőjogi védelemben, a német tényállások
általában véve foglalkoznak a versenyeztetési eljárásokkal, tehát a vonatkozó
törvényszövegek alapján akár a privát pályázati kiírásokhoz kapcsolódó megállapodások is
büntetőeljárást alapozhatnak meg.465
7.1.3 Elkövetési magatartások
Mind a német, mind a magyar versenyjog három elkövetési magatartást különít el: a
megállapodást, az összehangolt magtartást és a döntést.466
A versenyjogi gyökerekre tekintettel a magyar jogalkotó a büntetőjogi tényállásban a
fentebb elemzett elkövetési magatartásokat szerepelteti, azonban a német megoldás egyáltalán
nem emlékeztet a versenyjogi megoldásra, sőt a német tényállások egymásra sem igen
hasonlítanak, jóllehet a károkozás veszélyének fennállása, illetve a kár bekövetkezése az
egyetlen elem, ami megkülönbözteti a két bűncselekményt egymástól. Véleményem szerint
mind a jogkövetést, mind a jogalkalmazást megnehezíti, hogy a kartellbűncselekményre
vonatkozó tényállások megfogalmazása nem adja vissza a versenyjogi fogalomrendszert.
Továbbá szükségtelen két, lényegében azonos elkövetési magatartásra, azaz az ajánlattételre
vonatkozó bűncselekménytípus hatályban tartása, elegendő lenne csupán egyetlen
kartellezéssel kapcsolatos tényállás alkalmazása is. A versenyeztetési eljárás kapcsán
versenykorlátozó megállapodást kötő vállalkozásoknak versenyjogi számonkéréssel is szembe
kell nézni. A felelősségre vonás eredményeként kiszabandó bírság mértékének a
megállapításakor meghatározó szerepet játszik az ajánlatkérőnek okozott kár mértéke,
azonban a törvényhozó a vagyoni hátrányt nem értékeli tényállási elemként, ezért ugyanazon
tényező büntetőjogi tényállás általi értékelését szükségtelennek tartom. Mivel a
kartelltevékenység alapjai, főbb jellegzetességei a versenyjogban gyökereznek, a

464 Submissionsbetrug. (2010.07.20.)
465 Pasevald, David: Zehn Jahre Strafbarkeit wettbewerbsbeschränkender Absprachen bei Ausschreibungen
gemäß ā 298 StGB. [pdf] (2010.07.20.)
466 Vö. Cumming, George - Spitz, Bred – Janal, Ruth: Civil Procedure Used for Enforcement of EC Competition
Law by the English, French and German Civil Courts. Kluwer Law International, The Netherlands 2007. 23. o.
175
büntetőjognak idomulni kellene a versenyjogi hagyományokhoz. A versenyeztetési
eljárásokhoz kötődő versenykorlátozó megállapodások szinte minden esetben
ármegállapításra, illetve piacfelosztásra, azaz a verseny teljes megszüntetésére irányulnak. A
cselekmény megvalósulásának egyetlen lényeges feltétele tehát a versenykorlátozó célzat,
illetve hatás fennállása, és nincs jelentősége a kartelltagok által meghatározott ajánlati ár piaci
árhoz viszonyított mértékének. Véleményem szerint a jogalkotónak nem lett volna szabad a
cselekmény versenyjogi egységét, természetét a büntetőjogi tényállások megalkotásánál
figyelmen kívül hagyni, meg kellett volna elégedni az okozott vagyoni hátrány súlyosbító
körülményként történő értékelésével.
Az elkövetési magatartás meghatározása tekintetében is fontos lett volna a versenyjogi
szabályozás szem előtt tartása, hiszen a kár bekövetkezését nem értékelő tényállás csupán
ajánlattétel esetén teszi lehetővé a büntetőjogi felelősségre vonást, azonban a kartelltagoknak
kedvező ajánlatkérői döntés meghozatalában nem csak az ajánlattevők, hanem az ajánlattételt
kérésre elmulasztó személyek is közreműködhetnek. Nem véletlen, hogy a versenyjog
vonatkozó rendelkezései értelmében az ajánlat-visszatartóknak is számolni kell a kilátásba
helyezett szankciókkal, jóllehet a versenykorlátozást elősegítő ajánlat-visszatartás bizonyítása
igen komoly kihívást jelent a hatóságoknak. A csalás tényállása alapján elvileg van lehetőség
az ajánlat-visszatartók elszámoltatására, mivel az említett bűncselekmény általános, „gyűjtő”
jellege miatt nem ajánlattétel, hanem tévedésbe ejtés, illetve tévedésben tartás révén valósul
meg.
7.1.4 Versenyellenesség
A kartellezés miatti versenyjogi felelősségre vonásnak hazánkban az a feltétele, hogy a
fentiekben elemzett elkövetési magatartások versenyellenesek legyenek. Az a cselekmény
versenyellenes, amelynek célja vagy lehetséges hatása a verseny megakadályozása,
korlátozása vagy torzítása.467
A német csalás tényállása „gyűjtő” jelleggel bír, ami azt jelenti, hogy sok olyan,
jellemzően korrupciós jellegű468 cselekmény esetén biztosít lehetőséget a büntetőjogi
felelősségre vonásra, amelyeket speciális jellegük miatt külön tényállásban kellett volna
értékelni. A csalásnak számos esete ismert, melyekhez a gyakorlat, illetve a jogirodalom
külön tényállást társít, azaz meg van határozva, hogy adott típusú csalás esetében milyen
cselekmény valósítja meg a tényállási elemeket. Az előnyszerzés célzatának versenyeztetési

467 (2010.05.15.)
468 Was is Korruption? (2013.10.25.)
176
eljáráshoz kapcsolódó kartellezés esetében - a magyar példához hasonlóan – a pályázat
eredményének befolyásolására irányuló szándék felel meg, melynek fennállására az
ármeghatározás, illetve a piacfelosztás utal. A csalás megállapíthatóságának további feltétele
a cselekmény által okozott vagyoni hátrány bekövetkezése, mely jellemzően piaci ár feletti
ajánlati ár megállapítását jelenti. Elméletileg persze nem kizárt az sem, hogy a kartellezés
miatt a kartellen kívüli pályázók kerülnek hátrányos helyzetbe, azonban véleményem szerint
erre a gyakorlatban kevés az esély, hiszen a kartell sikerének, illetve a lelepleződés
elkerülésének alapvető feltétele a „meglepetések” előfordulásának minimalizálása, ehhez
pedig valamennyi pályázó beavatottsága szükséges. Amennyiben a piaci ár feletti ajánlati ár
kicsikarására irányuló megállapodással valamiért nem sikerül realizálni a remélt hasznot,
vagy a kartellen kívüli pályázók hátrányba kerülésük előtt megakadályozzák a kartellezők
által megálmodott végkifejletet, a csalás kísérlete állapítható meg.
A versenyeztetési eljárás során kartellezők nem minden esetben törekednek piaci ár
feletti ajánlati ár meghatározására, hisz a felek sokszor megelégednek azzal, hogy a
piacfelosztással maguk határozzák meg a pályázatok nyerteseit. Ilyenkor az ajánlatkérőt nem
éri vagyoni hátrány, így nincs lehetőség a csalás tényállásának alkalmazására, viszont a
pályázati kiíráshoz kötődő versenykorlátozó megállapodás kötése miatti felelősségre vonásra
van esély. Ahogy erre már fentebb is utaltam, utóbbi bűncselekmény vagyoni hátrány
bekövetkezésekor halmazatban áll a csalás tényállásával. A célzat jelen esetben is a felek által
meghatározott ajánlat ajánlatkérővel történő elfogadtatására irányuló szándék, azonban a
tényállás eredmény bekövetkezését már nem értékeli. Mivel a versenykorlátozó hatás a
verseny végkimenetelének befolyásolására irányuló ajánlatok benyújtásával automatikusan
létrejön, felesleges és megtévesztő lett volna annak törvényszövegben történő kiemelése.
7.1.5 Privilegizált eset
A hazai és a német versenyjog nem tartalmaz privilegizált esetre vonatkozó
rendelkezéseket, azonban a kartellezés által generált előny mértéke a szankcionálás során
nagy jelentőséggel bír. A magyar büntetőjogi tényállás a közbeszerzési érték mértékétől teszi
függővé az enyhébb elbírálást, 50 millió alatt számíthatnak az elkövetők enyhébb elbírálásra,
azonban a koncessziós eljárások során kivitelezett versenykorlátozó magatartás esetében a
jogalkotó nem fogalmazott meg privilegizál esetet.
177
A német büntetőjog a kartellezés tekintetében egyáltalán nem tartalmaz privilegizált
esetre vonatkozó rendelkezéseket, viszont jelentős vagyoni hátrányt, azaz az 50.000 eurót469
meghaladó kárt okozó csalás esetén az elkövetők az alapestben meghatározottnál jóval
magasabb, akár 10 évig terjedő szabadságvesztéssel számolhatnak. Ahogy arra már fentebb is
utaltam, a magyar szabályozás előírja a „szerény” elkövetők automatikus jutalmazását, az
alapesethez tartozó felső, értékbeli tűréshatárt viszont nem jelölte ki a törvényhozó, ezzel
szemben a német rendelkezések az alapeseten belül senkit sem részesítenek kedvezményben,
a törvényhozó inkább a különösen súlyos büntetésben részesülők körét határozta meg. A
kartellezés német büntetőjogi megközelítése tehát épp a magyar gondolatmenet megfordításán
alapul, ami a versenykorlátozó megállapodások üldözése tekintetében tükrözi a két állam
hozzáállása közötti különbséget. A hazai jogalkotó kedvezmény kilátásba helyezésével
igyekszik elérni azt, hogy a kartellezésben közreműködő természetes személyek törekedjenek
a lehető legkisebb kár okozására, a német megoldás azonban a versenyeztetési eljárásokhoz
kapcsolódó kartelltevékenység valamennyi formáját elutasítja, csupán a fokozottan súlyos
elbírálásban részesülő ajánlattevőknek van kiemelt szerepe. Véleményem szerint a német
büntetőjogi szabályok a hazai jogalkotónál sokkal határozottabban, ellentmondást nem tűrően
fogalmazzák meg kartellezés egyértelmű tilalmát, a magyar jogszabályszövegben azonban
nem észlelhetők az üldözés iránti elszántság jelei.
7.1.6 Az engedékenység
Az engedékenységi politika mind a hazai, mind a német jogrendszer által ismert.470 A
német versenyjog az engedékenységi politika tekintetében lehetővé teszi a hatóságokkal
történő anonim kapcsolatfelvételt, ami véleményem szerint jelentősen növelheti az intézmény
hatékonyságát, hiszen a névtelen bejelentő által elejtett információk is hasznos ismeretekkel
gazdagíthatják a versenyhatóságot. A bírságelengedés kedvezményéből nem csupán a
másokat kartellezésre kényszerítő tevékenységet kifejtő vállalkozásokat, illetve természetes
személyeket zárta ki a jogalkotó, hanem az értelmi szerzőket, illetve a legfőbb szervezőket is.
Úgy gondolom, hogy az említett rendelkezés igazságosabbá tette az intézményt, hisz a
kényszertevékenységet kifejtő kartelltagok nem feltétlenül azonosak a kartell „magjával”,
sokszor a gazdasági körülmények hatására, a versenyképesség javítása érdekében járnak el, és

469 BGH, Urteil vom 7. 10. 2003 - 1 StR 274/ 03 (Lexetius.com/2003,3420 [2004/3/209])
470 Kartellverbot
(2013.10.25.)
178
gyakran csupán végrehajtó szerepet töltenek be. A bírságelengedés, valamint a
bírságcsökkentés tekintetében elengedhetetlen együttműködési kötelezettség tartalmát is
kibővítette a német törvényhozó, hiszen előírta a többi kartelltag együttműködésének,
információszolgáltatásának elősegítését, ami véleményem szerint hatékonyabbá teheti a
kartelltevékenység feltárását.
Amennyiben a kartellezés megvalósítja a német csalás tényállását, nincs lehetőség a
büntetőjogi szankció alóli mentesülésre, tehát a versenyhatóság által a teljes bírságelengedés
vagy bírságcsökkentés kedvezményében részesített elkövetőknek akár 10 évig terjedő
szabadságvesztéssel kell szembenézni. A csalás kartellezés esetén rendszerint halmazatban áll
a versenykorlátozó megállapodás megkötését tiltó büntetőjogi tényállással. Utóbbi esetben
ugyan van lehetőség a szankció elengedésére, ennek azonban két feltétele van: az elkövetőnek
önként mindent el kell követni a kartellezők által kijelölt ajánlat ajánlatkérő általi
elfogadásának megakadályozása érdekében, továbbá – lényegtelen, hogy az elkövető hatására
vagy egyéb okból - nem kerülhet sor az ajánlat elfogadására. A csalás befejezett alakzata csak
vagyoni hátrány fennállása esetén állapítható meg, ami kizárja az ajánlat elfogadásának
elmaradását, ezért összességében elmondhatjuk, hogy befejezett stádiumban lévő csalás
esetén az elkövető semmiféle büntetőjogi kedvezményben nem részesülhet, csalás kísérlete
esetén viszont az engedékenységnek köszönhetően a halmazati büntetéskiszabás alól
mentesülhet. Csupán a versenykorlátozó megállapodás megkötésének önálló megállapítása
esetén van lehetőség a büntetőjogi szankció teljes elengedésére.
A két jogág a kedvezményeket és a kedvezményekben részesülés feltételeit eltérően
állapította meg. A büntetőjogi engedékenység – a hazai szabályozás kapcsán elmondottakhoz
hasonlóan – csupán egyféle kedvezményt ismer, azonban ezt azzal kompenzálta a
törvényhozó, hogy nem a bejelentéshez, hanem az ajánlat elfogadásának megakadályozására
irányuló törekvéshez kötötte a büntetőjogi szankció alóli mentesülést, ami lehetővé teszi akár
több elkövető engedékenységi kedvezményben történő részesülését is. Az engedékenységi
kedvezmény elnyeréséhez nem feltétlenül van szükség a tevékenység hatóság előtti
feltárására, elegendő lehet a sikeres meggyőzés, valamint a megállapodás végrehajtásának a
megtagadása. Ha a hatóság, vagy az ajánlatkérő még az eljárás befejezése, tehát az ajánlat
elfogadása előtt értesül a kartelltevékenységtől, a megállapodásban foglaltak
megakadályozásáért bizonyíthatóan küzdő személyek „árulás” nélkül is mentesülhetnek a
büntetőjogi következmények alól, azonban bejelentés nélkül nem számíthatnak a természetes
személyeket sújtó bírság elengedésére, mivel a versenyjogi engedékenységi kedvezmény
feltétele az engedékenységi kérelem benyújtása és a felderítéshez szükséges információk,
179
bizonyítékok szolgáltatása. A versenyjogi engedékenységi kérelmet benyújtók közül azok az
elkövetők mentesülnek a büntetőjogi szankció alól, akik az ajánlat elfogadása előtt tettek
bejelentést, az ajánlat elfogadását követően engedékenységi kérelemmel élők viszont a
felderítésben nyújtott segítség mértékétől függetlenül nem részesülhetnek büntetőjogi
engedékenységben akkor sem, ha a versenyhatóság megítélése szerint érdemesek a
bírságcsökkentés vagy a bírságelengedés kedvezményére.
A német büntetőjogi és a versenyjogi engedékenységi politikáról tehát elmondható,
hogy csak az ajánlat elfogadását megelőzően van lehetőség valamennyi engedékenységi
kedvezmény elnyerésére, a német jogalkotó tehát kimondottan a kármegelőzést kívánja
elősegíteni. Amennyiben az említett időintervallumban az engedékenységi kérelmet benyújtók
megfelelően együttműködnek a hatósággal, biztosan számíthatnak mind versenyjogi, mind
büntetőjogi oldalról engedékenységi kedvezményekben történő részesülésre. A német
büntetőhatóságok nem ragaszkodnak ahhoz, hogy elsőként értesüljenek a cselekményről, és a
kedvezményezettek köre sem korlátozódik egyetlen személyre, mivel nem az ajánlat
elfogadása érdekében tett intézkedés sorrendisége a meghatározó, hanem az intézkedés ideje.
Az ajánlat elfogadását követően már csak versenyjogi engedékenységi kedvezményekre
számíthatnak az elkövetők. Amennyiben az előnyszerzési célzat mellett a károkozás veszélye,
illetve szándéka is fennáll, már csupán a halmazati büntetés enyhítése tekintetében van
jelentősége a büntetőjogi engedékenységnek, a versenyjogi kedvezmények lehetősége
azonban továbbra is korlátozás nélkül fennáll. Úgy gondolom, hogy a cselekmény felderítése
és a közpénzek védelme szempontjából hatékony lehet a kartellezés végkifejletének
megelőzésére irányuló büntetőjogi engedékenység, azonban a kármegelőzésre irányuló
törekvések lendületét megtöri, hogy csalás esetén csupán a halmazati büntetés mértéke
tekintetében van jelentősége annak, hogy az elkövető megakadályozta a megállapodásban
foglaltak megvalósulását, a tervezett kár bekövetkezését, és csupán az ő magatartására
visszavezethetően maradt a cselekmény kísérleti stádiumban. Véleményem szerint
szükségtelen a kartellezés csalásként történő értékelése, elegendő a versenykorlátozó
megállapodás megkötésére vonatkozó tényállásnak a versenyjogi követelményeknek
megfelelően módosított változatának a hatályban tartása. A büntethetőséget megszüntető okot
taglaló szakasz mellett még szükség lenne egy a felderítést elősegítő tevékenységet értékelő
privilegizált esetre vonatkozó bekezdésre is, mivel nemcsak a versenyjogi, hanem a
büntetőjogi engedékenységben is értékelni kellene az elkövető által az ajánlat elfogadása után
nyújtott segítséget. Úgy gondolom, hogy az engedékenységi politika büntetőjogi és
180
versenyjogi vetülete közötti összhang megteremtése alapvető feltétele az intézmény gyakorlati
hatékonyságának.
7.1.7 Mentesség
A tényállásszerű magatartást tanúsítóknak nem kell minden esetben számolni a
kartellezés jogkövetkezményeivel, hiszen a piaci verseny komolyabb veszélyeztetésére eleve
alkalmatlan kartellformációk elleni fellépés felesleges többletterhet jelentene a hatóság
számára. A tényállásszerű megállapodások egyik „mentsvára” a mentesítés jogintézménye. A
joggyakorlat a mentesítés két típusát, az egyedi és a csoportmentességet különíti el.
Hazánkban mind a csoport, mind az egyedi mentességtípusnak egy négy tagból álló
feltételrendszer képezi alapját, mely szerint a megállapodásnak gazdasági előnnyel kell járni,
az említett előnyök méltányos részének a fogyasztóknál kell lecsapódni, csak az adott célnak
megfelelő mértékű lehet a versenykorlátozás, és a megállapodás nem járhat azzal az
eredménnyel sem, hogy az érintett áru piacának nagy részén megszűnik a verseny. A
mentesítésre csak akkor van lehetőség, ha az idézett négy feltétel együttesen teljesül.471 A
német jogalkotó a mentesítés tekintetében szintén ugyanezen feltételeket említette azzal a
különbséggel, hogy a célnak megfelelő kockázatot meghaladó mértékű versenykorlátozás és a
versenykizárás tilalmának elég vagylagosan teljesülni.472 Ily módon a hazánkban még négy
tagból álló együttes feltételrendszer 3 tagúra csökkent, és a kartelltagokra van bízva, melyiket
veszik figyelembe a vagylagos kitételek közül. Amennyiben a célnak megfelelő kockázatot
meghaladó mértékű versenykorlátozás tilalmához kívánják tartani magukat, „indokolt
esetben” akár a verseny kizárására is sor kerülhet. Ha csupán a verseny kizárásának tilalmát
tartják a felek szem előtt, a pozitív gazdasági cél eléréséhez szükséges mértéket meghaladó
versenykorlátozó hatást is kifejthetnek tevékenységükkel. Komoly jogalkotási hibának tartom
ezt a közösségi szabályozással is szembehelyezkedő megoldást akkor is, ha a vonatkozó
joggyakorlat törekszik a törvényszöveg megfogalmazásának tökéletlenségét korrigálni.
A német versenyjog a magyar szabályozás által nem ismert kedvezményben részesíti a
kis-és középvállalkozásokat is. A törvényhozó kivonta a kartelltilalom hatálya alól a
gazdasági folyamatok racionalizálására és a versenyképesség javítására irányuló, a versenyt
az érintett piacon jelentős mértékben nem korlátozó, kis-és középvállalkozások által kötött
megállapodásokat. Úgy gondolom, hogy a „gazdasági folyamatok racionalizálásának”, illetve
a „versenyképesség javításának” a célzata túl általános, és számos versenykorlátozó törekvés

471 1996. évi LVII. törvény 17.ā
472 Gesetz gegen Wettbewerbsbeschränkungen 2.ā (1) bekezdés
181
ürügyéül szolgálhat. Az sem tisztázott, mit jelent a „nem jelentős mértékű versenykorlátozás”.
A bagatellkartellekre vonatkozó szakasz ezt a kérdést egyértelműen tisztázza, azonban az
elemzett bekezdésben a törvényhozó nem írja elő a bagatellkartellekre vonatkozó paragrafus
alkalmazását. E rendelkezésnek valószínűleg az a célja, hogy a kartellezés tekintetében zöld
utat adjon a nagyobb vállalatokhoz képest sokszor hátrányosabb versenyhelyzetben lévő kisés középvállalkozásoknak, nehogy végleg kiszoruljanak a versenyből. Úgy gondolom, hogy a
piacgazdaság tekintetében az államnak a szabad verseny óvása a feladata, és nincs joga a
verseny védelmét általánosan szolgáló szabályok alól vállalkozói csoportokat mentesíteni. Ez
a szabad piaci folyamatokba történő durva beavatkozásnak minősül, amire piacgazdasági
rendszerben nincs feljogosítva az állam.
7.1.8 Felderítési eszközök
A német és a magyar jogrendszer is lehetővé teszi, hogy a hatóságok szükség esetén
felvilágosítást kérjenek, illetve tanút hallgassanak meg, továbbá mindkét jogrendszer ismeri
az ágazati vizsgálat és a helyszíni vizsgálat intézményét. Sokak szerint az utóbbi vizsgálati
jogkör a kartellek üldözése vonatkozásában a leghatékonyabb felderítési eszköz. Ahogy arra
már fentebb is utaltunk, a hazai szabályok értelmében a GVH vizsgálói jogosultak az ügyfél,
illetve a vele kapcsolatban álló vállalkozás üzleti helységeit, ideértve a járműveket és az üzleti
tevékenységhez használt bármilyen területet, átkutatni és oda önhatalmúlag belépni. Ugyanez
a jogosultság megilleti a vizsgálót az ügyfél jelenlegi vagy volt vezető tisztségviselője,
alkalmazottja (megbízottja), illetve az irányítást gyakorló vagy gyakorolt más személy
magáncélú, illetőleg magánhasználatú helységei (járműveket és más területeket is ideértve)
tekintetében is. A bíróság a kérelmezett vizsgálati cselekményt részben is engedélyezheti,
meghatározva, hogy kivel szemben, illetve milyen vizsgálati cselekmény tehető. A vizsgáló
jogosult a vizsgálat tárgyához nem kapcsolódó, a bírói engedélyben nem foglalt, de
versenykorlátozó megállapodásra utaló bizonyítási eszközről másolatot készíteni, illetve azt
lefoglalni. Az ilyen bizonyítási eszköz tekintetében a bírói engedélyt utólag kell beszerezni.
Utólagos bírói engedély hiányában a bizonyítási eszköz nem használható fel. A vizsgálat
végrehajtásának biztosítására a GVH rendőri közreműködést is igénybe vehet, így kényszerítő
eszközök, intézkedések alkalmazására is sor kerülhet.473 A rajtaütésszerű helyszíni szemle
hatékonyságának gátat szabhat, hogy a bíróság a kérelmezett vizsgálati cselekményt csak
akkor engedélyezi, ha a GVH valószínűsíti, hogy más vizsgálati cselekmény nem vezetne

473 1996. évi LVII. törvény 65/A.ā
182
eredményre, és ésszerű megalapozottsággal feltehető, hogy az indítvány szerinti helyszínen a
megjelölt jogsértéssel kapcsolatos információforrás fellelhető, és feltételezhető, hogy azt
önként nem bocsátanák rendelkezésre vagy felhasználhatatlanná tennék.474
A német rendelkezések értelmében amennyiben a bírói engedély megszerzése miatti
késlekedés veszélyeztetné az eljárási cselekmény sikerét, nyitvatartási időben bírói engedély
nélkül is végre lehet hajtani a helyszíni szemlét, azonban a helyszíni szemléről készített
jegyzőkönyvben fel kell tüntetni az azonnali eljárást indokoló körülményeket. Egyéb lényegi
eltérés a magyar és a német megoldás között nem tapasztalható.
Mindkét jogrendszernek lényeges hiányossága, hogy csak a nyomozó hatóság jogosult
titkos adatszerzésre, jóllehet a nyomozást jellemzően a versenyhatóság eljárása előzi meg, a
versenyhatóság eljárását követően pedig nem valószínű, hogy titkos adatszerzéssel lényegesen
több információhoz, bizonyítékhoz lehet hozzájutni. Számos példa található arra, hogy több
eljárás alá vont vállalat közül csak néhány cég megbírságolását alapozták meg a bizonyítékok.
A kartell-megállapodás ajánlat-visszatartással történő támogatását pedig szinte egyáltalán
nem lehet bizonyítani. Úgy gondolom, hogy a közpénzek védelme, illetve az üldözendő
cselekményt jellemző nagy mértékű látencia mindenképpen indokolná a titkos adatszerzésben
foglalt jogkörök versenyhatóság általi alkalmazásának lehetővé tételét.
7.2 Az osztrák kartelljog
Magyarországon a kartellekkel szembeni harc kereteit a Tpvt., illetve a Btk-nak a
közbeszerzési és koncessziós eljárásokhoz kapcsolódó versenykorlátozó megállapodás
tilalmát szabályozó tényállása rögzíti. Az osztrák kartelljog a versenytörvény
(„Wettbewerbsgesetz”), a kartelltörvény („Kartellgesetz”) és a büntetőjogi törvénykönyv
(„Strafgesetzbuch”) vonatkozó rendelkezéseiből áll.475
Nagy kérdés, hogy miként valósul meg adott jogrendszeren belül a két jogág,
nevezetesen a versenyjog és a büntetőjog szimbiózisa, és a büntetőjog milyen szerepet tölt be
kartelljogi számonkérési rendszerben. A továbbiakban az ismertetett szempontokra fókuszálva
fogom bemutatni az osztrák, illetve a hazai jogrendszer kartelljogi megközelítése közötti
különbséget.

474 1996. évi LVII. törvény 65/A.ā (4) bekezdés
475 Kartellrecht (2013.10.25.)
183
7.2.1 Osztrák kartelltényállás
Ahogy azt már fentebb is említettem, hazánkban és Ausztriában két jogág tartalmaz
kartelltilalommal kapcsolatos szabályokat. Az osztrák versenyjogi tényállás nem sokban
különbözik a magyar megoldástól:
„Tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások egyesülete által
hozott döntés, illetve összehangolt magatartásmód, amely a verseny akadályozását,
korlátozását vagy torzítását célozza vagy okozza.”476
Azonban az osztrák kartelltilalom büntetőjogi megközelítése nem emlékezetet a hazai
szabályozásra.
(1) Aki közbeszerzési eljáráson részvételi jelentkezést nyújt be, ajánlatot tesz, vagy
tárgyalásba bocsátkozik, és mindez olyan jogellenes megállapodáson alapul, amely
meghatározott ajánlat ajánlatkérővel történő elfogadtatására irányul, 3 évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Nem büntethető az (1) bekezdés szerint az, aki szabad akaratából megakadályozza, hogy
az ajánlatkérő az ajánlatot elfogadja, vagy a szolgáltatást igénybe vegye. Ha az elkövető
közreműködésétől függetlenül nem kerül sor az ajánlat elfogadására vagy a szolgáltatás
nyújtására, nem büntethető az, aki szabad akaratából és őszintén igyekezett az ajánlat
elfogadását vagy a szolgáltatás nyújtását megakadályozni.477
7.2.2 Személyi hatály
A hazai és az osztrák versenyjogi rendelkezések értelmében kartellezésért a
vállalkozások vonhatók felelősségre.478 A büntetőjogi szankcióval sújthatók körének
körülhatárolása, értelmezése tekintetében jelentős eltérés figyelhető meg az osztrák és a hazai
megoldás között. A kartellbűncselekmény alanyi körének meghatározása szempontjából
roppant hátrányosnak mondható az osztrák szabályozás, hiszen a törvény által nevesített
elkövetési magatartások természetéből az következik, hogy csupán az ajánlattevők sújthatók
büntetőjogi szankcióval.
A magyar jogalkotó mind a közbeszerzési, mind a koncessziós eljárásokat kiemelt
büntetőjogi védelemben részesíti, az osztrák tényállás alapján azonban csupán a közbeszerzési

476 Kartellgesetz 1.ā (1) bekezdés
477 Strafgesetzbuch 298.ā
478Kartellrecht in Österreich

96sterreich (2013.10.25.)
184
eljárásokhoz kapcsolódó megállapodások vezethetnek büntetőjogi felelősségre vonáshoz.
Véleményem szerint mind a koncessziós, mind a közbeszerzési eljárások azonos
„súlycsoport” képviselnek, hiszen az eljárási menetrendek igen hasonlóak, és minkét
eljárástípus során jelentős összegű közpénzek felhasználásáról hoznak döntést.
7.2.3 Elkövetési magatartás
Mind az osztrák, mind a magyar versenyjog három elkövetési magatartást különít el: a
megállapodást, az összehangolt magtartást és a döntést.479 A magyar jogalkotó a büntetőjogi
tényállásban szintén az említett elkövetési magatartásokat szerepelteti, azonban az osztrák
megoldás sajnos egyáltalán nem emlékeztet a versenyjogi gyökerekre, hiszen az osztrák
tényállás csupán ajánlattevői tevékenység (jelentkezés, ajánlattétel, tárgyalás) tanúsítása
esetén teszi lehetővé a büntetőjogi felelősségre vonást,480 azonban a kartelltagoknak kedvező
ajánlatkérői döntés meghozatalában nem csak az ajánlattevők, hanem az ajánlattételt kérésre
elmulasztó személyek is közreműködhetnek. Nem véletlen, hogy a versenyjog vonatkozó
rendelkezései értelmében az ajánlat-visszatartóknak is számolni kell a kilátásba helyezett
szankciókkal. Véleményem szerint mind a jogkövetést, mind a jogalkalmazást megnehezíti,
hogy az osztrák kartellbűncselekményre vonatkozó tényállás megfogalmazása nem adja
vissza a versenyjogi fogalomrendszert. Az osztrák rendelkezések vonatkozásában is
hangsúlyozom, hogy a kartelltevékenység alapjai, főbb jellegzetességei a versenyjogban
gyökereznek, ezért a büntetőjognak idomulni kellene a versenyjogi hagyományokhoz.
7.2.4 Célzat, eredmény481
A kartellezés miatti versenyjogi felelősségre vonásnak hazánkban az a feltétele, hogy a
fentiekben elemzett elkövetési magatartások versenyellenesek legyenek. Az a cselekmény
versenyellenes, amelynek célja vagy lehetséges hatása a verseny megakadályozása,
korlátozása vagy torzítása.482 Nincs szükség a megállapodás konkrét hatásainak vizsgálatára,
ha természeténél fogva a verseny akadályozását, korlátozását, torzítását célozza.483

479 Kartelle und Markmachtmissbrauch
(2013.10.25.)
480Strafverteidiger
(2013.10.25.)
481 Büntetőjogi értelemben eredménynek minősül mindazon hatás amelyet a cselekmény előidéz, azaz minden
változás, mely valamely cselekvéssel okozati összefüggésben van. / Irk Albert: A büntetőjogi alapfogalmak
módszertani kritikája. Dunántúli Rt. Egyetemi Nyomdája, Pécs 1926. 62.o./
482 Nagy Csongor István: i.m. 342.o.
483 Tóth Tihamér: i.m. (84. lábjegyzet) 119.o.
185
Versenykorlátozó célzat hiányában sort kell keríteni a megállapodás versenyellenes
hatásainak vizsgálatára.484 A versenyellenes hatás feltétele akkor is fennáll, ha a
megállapodásnak csupán lehetséges versenykorlátozó, torzító vagy akadályozó hatása van.485
A magyar jogrendszer kapcsán elmondottak lényegében az osztrák versenyjogra is érvényesek
azzal a különbséggel, hogy a versenyjogi tényállás versenykorlátozó célzat hiányában a
verseny tisztaságának veszélyeztetését nem, csupán a tényállásszerű magatartás által okozott
hatásait értékeli.
Az osztrák büntetőtényállás esetében célzatnak a felek által meghatározott ajánlat
ajánlatkérővel történő elfogadtatására irányuló szándék felel meg, azonban a törvényszöveg
eredmény bekövetkezését már nem értékeli. Mivel a versenykorlátozó hatás a verseny
végkimenetelének befolyásolására irányuló ajánlatok benyújtásával automatikusan létrejön,
felesleges és megtévesztő lett volna annak törvényszövegben történő kiemelése.
7.2.5 Privilegizált eset
A hazai és az osztrák versenyjog nem tartalmaz privilegizált esetre vonatkozó
rendelkezéseket. Az osztrák büntetőjog a kartellezés tekintetében egyáltalán nem tartalmaz
privilegizált esetre vonatkozó rendelkezéseket, azaz a jogalkotó a kartellezés valamennyi
formáját elutasítja, ugyanakkor (ellentétben a hazai szabályozással) a törvényszöveg
fokozottan súlyos elbírálásban (3hónaptól 10 évekig terjedő szabadságvesztésben) részesíti az
ajánlattevőket különösen nagy vagyoni hátrányt okozása, illetve a csoportos elkövetés
bizonyos formái (üzletszerűség, bűnszövetség) esetében.486 Az enyhébb büntetőjogi elbírálás
tényállásba történő beemelése kizárólag a hazai rendelkezések kapcsán már említett,
felderítést elősegítő feltételek fennállásának előírása mellett lenne ajánlott, továbbá a hazai
tényállás esetében el kellene gondolkodni ún. felső tűréshatár minősített eset keretében
történő megállapításán az osztrák, illetve a német példának megfelelően.

484 Tóth Tihamér: i.m. (84. lábjegyzet) 121.o.
485 Nagy Csongor István: i.m. 344.o.
486ā 298 StGB – Wettbewerbsbeschränkende Absprachen bei Ausschreibungen (2013.10.25.)
186
7.2.6 Engedékenység
Az engedékenységi politika mind a hazai, mind az osztrák jogrendszer által alkalmazott
jogintézmény.
Az osztrák versenyjog különlegessége, hogy engedékenységi politikája néhány ponton
eltér az uniós és így a hazai megoldástól is. Ugyan a versenytörvény és az engedékenységi
politikával kapcsolatos kézikönyv látszólag átveszi a bírság elengedésének, illetve
csökkentésének közösségi feltétrendszerét, azonban a Szövetségi Versenyhatóság arra is
jogosult, hogy az említett feltételek megvalósulásának elmaradása ellenére is mérlegelje a
bírság elengedésének, illetve csökkentésének lehetőségét.487 További érdekesség, hogy a
Szövetségi Versenyhatóságnak a bírságcsökkentés tekintetében uniós szinten meghatározott
„határokhoz” sem kell tartani magát, valós értéküknek megfelelően kezelheti az
engedékenységi kérelmet benyújtók által szolgáltatott bizonyítékokat.488 Az Európai Unió
által meghatározott merev korlátok áttörése tágítja a lehetséges kedvezményezettek körét, ami
véleményem szerint jelentősen növeli az engedékenységi politika vonzerejét és
hatékonyságát. Az osztrák versenyjog intézményi specialitásából adódik, hogy a Szövetségi
Versenyhatóság döntése nem jelent garanciát a kedvezmények nyújtására, hiszen a Szövetségi
Versenyhatóságnak tájékoztatni kell a Szövetségi Kartelljogtanácsost az engedékenységi
politikával kapcsolatos alkalmazási szándékáról. A Szövetségi Kartelljogtanácsos a
Szövetségi Versenyhatóság álláspontját figyelmen kívül hagyva, illetve felülvizsgálva
kezdeményezheti a Kartellbíróságnál pénzbírság kiszabását.489 A vázolt intézményi megoldás
a kartelltagok számára bizonytalanná, kiszámíthatatlanná tehetné az engedékenységi kérelem
eredményét, azonban az engedékenységi politika versenyjog terén tapasztalt gyakorlati
eredményei a Szövetségi Versenyhatóság álláspontjának szakmai dominanciáját bizonyítják.
Az osztrák engedékenységi politikáról is elmondható, hogy a büntetőjog és a versenyjog
a kedvezményeket és a kedvezményekben részesülés feltételeit eltérően állapította meg. Az
osztrák nyomozó hatóság nem vizsgálja más szervek adott cselekménnyel kapcsolatos
ismereteit. A büntetőjogi engedékenység – a magyar megoldás kapcsán elmondottakhoz
hasonlóan – csupán egyféle kedvezményt ismer (ami nem más, mint a büntetés kiszabása alóli
mentesülés), azonban a kedvezmény elnyerésének feltétele nem kimondottan a hatóságnak tett

487 Handbuch der Bundeswettbewerbsbehörde zur Anwendung des ā 11 Abs 3 WettbG 5. pont
488 Handbuch der Bundeswettbewerbsbehörde zur Anwendung des ā 11 Abs 3 WettbG 3. pont b) alpont
489 Handbuch der Bundeswettbewerbsbehörde zur Anwendung des ā 11 Abs 3 WettbG 4. pont,
Wettbewerbsgesetz 36.ā (3) bekezdés
187
bejelentés, hanem az ajánlat elfogadásának megakadályozására irányuló törekvés. Ez
megnyilvánulhat akár meggyőzésben vagy a megállapodás végrehajtásának megtagadásában
stb., így az osztrák büntetőjogi engedékenység akár több elkövetőnek is lehetőséget biztosít a
kedvezményben történő részesülésre. Ha a hatóság, vagy az ajánlatkérő még az eljárás
befejezése, tehát az ajánlat elfogadása előtt értesül a kartelltevékenységtől, a megállapodásban
foglaltak megakadályozásáért bizonyíthatóan küzdő személyek a hatóságnak tett bejelentés
nélkül is mentesülhetnek a büntetőjogi következmények alól, azonban – ahogy ezt már
fentebb a német kartelljog vonatkozásában is rögzítettem - bejelentés nélkül nem
számíthatnak a természetes személyeket sújtó bírság elengedésére, hiszen a versenyjogi
engedékenységi kedvezményekben történő részesülés alapvető feltétele, hogy a hatóság a
bejelentőtől kapja meg a jogsértés felderítés szempontjából releváns információkat.490 A
versenyjogi engedékenységi kérelmet benyújtók közül azok az elkövetők mentesülnek a
büntetőjogi szankció alól, akik az ajánlat elfogadása előtt tettek bejelentést, az ajánlat
elfogadását követően engedékenységi kérelemmel élők viszont a felderítésben nyújtott
segítség mértékétől függetlenül nem részesülhetnek büntetőjogi engedékenységben akkor
sem, ha a versenyhatóság megítélése szerint érdemesek a bírságcsökkentés vagy a
bírságelengedés kedvezményére.
Nem kifogásolható, hogy elsősorban a kartellezés végkifejletének megelőzésére irányul
a büntetőjogi engedékenység, azonban a cselekmény felderítése és a közpénzek védelme
érdekében nemcsak a versenyjogi, hanem a büntetőjogi engedékenységben is értékelni kellene
az elkövető által az ajánlat elfogadása után nyújtott segítséget. Ezért a büntethetőséget
megszüntető okot rögzítő rendelkezés mellett a jogalkotónak be kellene illeszteni egy a
felderítést elősegítő tevékenységet értékelő privilegizált esetre vonatkozó bekezdést is. Az
engedékenységi politika büntetőjogi és versenyjogi rendelkezéseinek tartalmi összehangolása
alapvető feltétele az intézmény gyakorlati hatékonyságának.
7.2.7 Mentesség
A hazai és az uniós joggyakorlat a mentesítés két típusát, az egyedi és a
csoportmentességet különíti el. Hazánkban mindkét mentességtípusnak egy négy tagból álló
feltételrendszer képezi alapját. Az osztrák versenytörvény az egyedi és a csoportmentesség
tekintetében szintén ugyanezen feltételeket említi azzal a különbséggel, hogy a célnak
megfelelő kockázatot meghaladó mértékű versenykorlátozás és a versenykizárás tilalmának

490 Handbuch der Bundeswettbewerbsbehörde zur Anwendung des ā 11 Abs 3 WettbG 4. pont,
Wettbewerbsgesetz 11.ā (5) bekezdés
188
elég vagylagosan teljesülni.491 Ily módon a hazánkban még négy tagból álló együttes
feltételrendszer 3 tagúra csökkent, és a kartelltagokra van bízva, melyiket veszik figyelembe a
vagylagos kitételek közül. Amennyiben a célnak megfelelő kockázatot meghaladó mértékű
versenykorlátozás tilalmához kívánják tartani magukat, „indokolt esetben” akár a verseny
kizárására is sor kerülhet. Ha csupán a verseny kizárásának tilalmát tartják a felek szem előtt,
a pozitív gazdasági cél eléréséhez szükséges mértéket meghaladó versenykorlátozó hatást is
kifejthetnek tevékenységükkel. A közösségi szabályozással szembehelyezkedő megoldást
csak a gyakorlatban meghonosodott szigorúbb jogértelmezéssel lehet ellensúlyozni.
Az osztrák törvényhozó a kivételekkel kapcsolatos uniós szabályozás kereteit túllépve
az egyedi és csoportmentesség feltételeinek megfelelő kartelltípusokon túl az alábbi
megállapodásokat vonta ki a kartelltilalom hatálya alól:
- a könyvek, zeneművek, folyóiratok piacához kapcsolódó vertikális, a forgalmazó által
meghatározott ármegkötésre irányuló kartelleket,
- a szövetkezeti tagok közötti, illetve a tagok és a szövetkezet közötti
versenykorlátozásokat, ha a szövetkezeti fejlesztési megbízás erre vonatkozó
felhatalmazást tartalmaz,
- a hitelintézeti csoport tagjai közötti versenykorlátozásokat,
- a mezőgazdasági termelőüzemeknek, a termelőüzemek egyesületeinek vagy a
termelőüzemek szövetségének a termeléssel vagy a mezőgazdasági termékek
értékesítésével kapcsolatos vagy a raktározásra, illetve a mezőgazdasági termékek
megmunkálására, feldolgozására szolgáló társasági eszközök használatával
kapcsolatos megállapodásait, döntéseit, amennyiben nem tartalmaznak ármegkötést, és
a versenyt nem zárják ki.492
A fentebb felsorolt megállapodásoknak nem kell megfelelni az egyedi, illetve a
csoportmentesség feltételeinek, csupán az adott kivétel kapcsán említett előírásoknak kell
megvalósulni. Az osztrák versenyjog rögzítette a mentesítés harmadik, meghatározott piaci
területekhez kötött csoportját, amivel a jogalkotó csökkentette a kartellezés miatt felelősségre
vonható vállalkozások körét.
A hazai és az uniós szabályozás értelmében a bagatellkartellekre vonatkozó szabályozás
lényege, hogy komoly versenytorzító hatás kifejtésére főleg olyan kartellek képesek, amelyek
tagjai jelentős piaci részesedéssel rendelkeznek, ezért a jogalkotók százalékos mértékben
határozzák meg azt a piacrészesedési küszöböt, amelyet meg nem haladva nincs értelme

491 Kartellgesetz 2.ā (1) bekezdés
492 Kartellgesetz 2.ā (2) bekezdés 2-5. pont
189
fellépni a piaci folyamatokra erőteljesebb hatás gyakorlására képtelen kartellformációk ellen.
Az uniós és a hazai szabályozás szerint azonban a meghatározott küszöböt meg nem haladó
kartelltagoknak is kerülni kell bizonyos magatartásokat, célkitűzéseket, ellenkező esetben
nincs mód a számonkérés elkerülésére. A piaci részesedéssel kapcsolatos százalékos
értékeket, illetve a csekély piaci részesedéssel rendelkező vállalkozások versenykorlátozó
tevékenységére vonatkozóan megállapított tilalmi listát a hazai és az uniós versenyjog
eltérően határozza meg, azonban abban minkét jogrendszer megegyezik, hogy a
meghatározott küszöböt át nem lépő vállalkozások nem tehetnek meg bármit. Az osztrák
törvényszöveg e tekintetben – a hazai szabályozáshoz hasonlóan - megfelel az uniós
elvárásoknak, hiszen az árkartelleket, a piacfelosztásra, illetve a termelés korlátozására
irányuló megállapodások a kartelltagok piaci részesedésétől függetlenül nem kerülnek ki a
kartelltilalom hatálya alól.493 Az osztrák kartelljog a vertikális, illetve a horizontális
megállapodások tekintetében eltérő küszöbértékeket rögzít. 494
Mivel az osztrák büntetőjogi felelősség megállapításának feltétele, hogy a közbeszerzési
eljárások eredményét befolyásolni igyekvő ajánlattevők magatartása „jogellenes”
megállapodáson alapuljon, az osztrák jogalkotásnak a fentebb idézett, versenyjogi
felelősségre vonás körét jelentősen szűkítő rendelkezései a büntetőjogi számonkérés
tekintetében is relevánsak lehetnek.
7.3 Tanulságok
Sem az osztrák, sem a magyar bíróságok nem honosítottak meg a kartelltilalom
büntetőjogi számonkérése tekintetében működőképes joggyakorlatot, ami arra utal, hogy
minkét jogrendszerben akadnak olyan hibák, melyek korrigálása a büntetőjogi számonkérés
tekintetében elengedhetetlen. A kartellcselekmények büntetőjogi számonkérése
vonatkozásában Németországban a jogalkalmazók megteremtették a büntetőjogi felelősségre
vonás hagyományait, ennek ellenére a német szabályozás vonatkozásában is felfedezethetők
javítandó hiányosságok. Mind az osztrák, mind a német rendelkezések tekintetében
megállapítható, hogy újragondolást igényel a mentességet élvezők körének meghatározása,
valamint a büntetőjogi tényállás versenyjogi hagyományoknak megfelelő módosítása. Mind a
német, mind az osztrák jogalkotónak van mit átértékelni az engedékenységi politika
tekintetében. A hatósági munkát ösztönző információk szolgáltatására fókuszáló privilegizált

493 Neues, strenges Kartellrecht (2013.10.25.)
494 Kartellgesetz 2.ā (2) bekezdés 1. pont
190
eset tényállásba történő beemelése az osztrák és a német büntetőjogi számonkérési
gyakorlatra is élénkítően hatna, továbbá a magyar jogrendszerben minősített eset formájában
meg kellene határozni a súlyosabb büntetőjogi elbírálásban részesülők körét.
El kellene fogadni, hogy a kartelljogot a versenyjog és a büntetőjog vonatkozó
rendelkezései együtt alkotják, és elengedhetetlen a vonatkozó rendelkezések közötti összhang
megteremtése. E tény felhatalmazza, sőt kötelezi arra a törvényhozót, hogy áthidalja a
jogágak közötti szakadékot. Németországban és Ausztriában a versenyjog teremtette meg a
kartellüldözés hagyományait, és számos eredményt tud felmutatni, ezért fontos lenne a
büntetőjog idomulása a versenyjogi rendelkezésekhez, mert jelen formájában a büntetőjogi
tényállás sok szempontból gátolja a kartellezők versenyjogi számonkérését.
Persze önmagukban mit sem érnek a jogszabályi módosítások, hiszen a törvény szavának
a jogalkalmazók elszántsága kölcsönözhet gyakorlati erők. Mivel versenyjogi gyökerekkel
rendelkező cselekményről van szó, a büntetőjogi jogalkalmazásnak alapvető feltétele a
vonatkozó versenyjogi rendelkezések tanulmányozása, hisz alapos ismeretanyag nélkül aligha
várható a jogkövetkezmények bátor és következetes alkalmazása.
8 Zárszó
A jelen értekezést indító előszóban a hiányzó joggyakorlat okán kutatási célként
jelöltem meg a 2005. szeptember 1-je óta hatályban lévő, a kartelltilalom büntetőjogi vetületét
megfogalmazó tényállás vizsgálatát. A kutatás során összehasonlító elemzések segítségével
tanulmányoztam a versenykorlátozó megállapodásokkal kapcsolatos egyéb jogszabályi
rendelkezések vonatkozásában jelentkező kölcsönhatásokat. Álláspontom szerint
meghatározott magatartásra vonatkozó jogszabályi tilalom csak akkor bír gyakorlati
relevanciával, ha a jogalkotó a tilalom kikényszerítésére alkalmas felderítési eszközöket és
szankciórendszert a tilalom érvényesítésére felhatalmazott szervek rendelkezésére bocsátja,
ezért ezen adottságokra a büntetőjoggal párhuzamos jogterületek rendelkezéseinek
vizsgálatakor fokozott figyelmet fordítottam. Először az uniós, illetve a magyar versenyjog
anyagi jogi szabályait és eljárásrendjét vetettem össze a vizsgált büntetőtényállás
rendelkezéseivel. Tanulmányoztam az anyagi jogi rendelkezések hatályát, illetve a tiltott
elkövetési magatartások körét, valamint a számonkérési gyakorlatot. Igyekeztem felmérni,
hogy a versenyjog által már meghonosított számonkérési rendszerhez miként tudna a
büntetőjog eredményesen csatlakozni.
191
Az anyagi jogi rendelkezések vonatkozásában megállapítottam, hogy büntetőjogi
számonkérés alapját a versenyjogi terminológia képezi. Lényegi különbség csak a védelem
terjedelmében van, ugyanis a büntetőjogi tényállás szűkebb körben, meghatározott eljárások
vonatkozásában védi a versenyt. Komolyabb nehézségeket okozott az engedékenység
büntetőjogi és versenyjogi vetületeinek összehangolása, azonban mára ezt is orvosolta a
jogalkotó. Mivel a tilalom tárgyát képező magatartás nyereségorientált, egyértelmű, hogy a
hatékony számonkérési gyakorlatnak elsősorban kartelltagok anyagi motivációját kell
megtörnie, azaz a kartellcselekmények üldözésének sikere tekintetében kulcsfontosságú a
GVH bírságolási politikája, amely ugyan most jelentősen megújult, azonban a kartelltagok
által is jól ismert bírságmaximalizálásra tekintettel mégsem alkalmas maximális elrettentő erő
kiváltására. A kartellmagatartások elsősorban vállalati érdekeket tükröznek, ezért versenyjog
által is tiltott elkövetési magatartások büntetőjogi eszközökkel az érintett természetes
személyeken keresztül nem szoríthatók vissza, tekintettel arra, hogy cégérdekeknek megfelelő
megállapodás végrehajtására rendelt természetes személyek cserélhetők. A leírtak alapján
megállapítható, hogy kartellbűncselekmény számonkérésére irányuló büntetőjogi gyakorlat
legnagyobb eredménye az lehet, ha az elkövetőknek a versenyjogi bírság mellett a büntetőjogi
felelősségre vonás elkerülhetetlenségével is számolni kell. A büntetőjogi szankció nagy
összegű bírságok kötelező velejárójaként lenne alkalmas arra, hogy érdemben hozzájáruljon a
kartellcselekmények felszámolásához. E cél eléréséhez azonban elengedhetetlen, hogy a
büntetőjogi szabályozás harmóniában legyen a kartell-megállapodások felszámolása
szempontjából alapvető fontosságú versenyjogi szabályokkal.495 Az uniós és hazai
versenyjog vonatkozásában ugyan apróbb eltérések megfigyelhetőek, azonban ezek nem
olyan jelentősek, hogy kartellbűncselekmény számonkérésével kapcsolatos hazai gyakorlatot
befolyásolják.
Ami felderítési eszközöket érinti, megállapítható, hogy a kartellmagatartások
felderítésének eredményességét jelentősen fellendítené, ha a GVH is jogosult lenne a
büntetőjogi számonkérést szolgáló, bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés
kezdeményezésére. A nyomozó hatóságot megillető egyéb titkos jogosítványok (pl.: fedett
nyomozók alkalmazása) szintén elősegítenék a kartelltevékenységek nagyobb arányú
felderítését. A nyomozóhatóság a GVH-val ellentétben piacfelügyeletet nem lát el, ezért a
nyomozó hatóságot megillető impozáns felderítési eszközök a kartellekkel szembeni harc

495 Vö. Kovacic, William E.: Competition Policy and Cartels: The Design of Remedies. In: Criminalization of
Competition Law Enforcement: Economic And Legal Implications For The EU Member States. Edited by:
Katalin J. Cseres, Maarten-Pieter Schinkel, Floris O. W. Vogelaar, Edgar Elgar Publishing Limited, Cheltenham,
UK, Northampton, MA, USA 2006.41.o.
192
tekintetében vélhetően kihasználatlanok maradnak, a GVH viszont az egyre kifinomultabb
elkövetési technikákkal szemben hasznát venné nekik. Ahogy azt már fentebb említettem, a
GVH által kiszabható bírság maximumát törölni kellene. A büntetőjogi tényállás által
rögzített szabadságvesztés mértéke ugyan nem elrettentő, azonban a versenyjogi számonkérés
domináns szerepe miatt ez jelen esetben nem is lehet cél.
A büntetőjog és versenyjog viszonyának tanulmányozását követően megvizsgáltam
azon eljárások szabályrendszerét, amelyek védelmét a kutatás tárgyát képező büntetőjogi
tényállás ellátja. Először a közbeszerzési eljárásokat vettem górcső alá, és megállapítottam,
hogy jóllehet a jogalkotó számos garanciális szabállyal igyekszik védeni a verseny tisztaságát,
mégis akad számos kiskapu, ami megkönnyíti a visszaélések lebonyolítását. Az említett
szabályozási hibák, hiányosságok jelentősen megnehezíthetik a büntetőjogi számonkérést,
hiszen az írott, verseny védelmére irányuló eljárási szabályok megsértése támpont lehet a
közbeszerzési eljárások tekintetében kevés jártassággal rendelkező nyomozó hatóságnak. Az
ajánlatkérők vonatkozásában megállapítható, hogy jellemzően nem segítik elő a versenyjogi
visszaélések felderítését, sőt a GVH határozatai értelmében sokszor szerves részei, értelmi
szerzői a jogsértéseknek. Álláspontom szerint a GVH-nak az ilyen jellegű magatartásokkal
szemben a kartellekkel szemben alkalmazott eszközökkel kellene fellépnie.
Ezt követően megvizsgáltam a koncessziós eljárásokra vonatkozó, az ágazati szabályok
miatt igen kiterjedt szabályozást. Az észlelt, hosszasan vázolt, jogesetekkel is szemléltetett
szabályzási anomáliák alapján megállapítottam, hogy a koncessziós eljárásokra vonatkozó
szabályok – ritka kivételtől eltekintve – alkalmatlanok a versenyvédelmi funkcióinak
ellátására. Nem véletlen, hogy koncessziós eljárások vonatkozásában a GVH sem tárt fel
semmilyen jogsértést. Álláspontom szerint a jelenlegi szabályozás mellett a GVH és a
nyomozó hatság versenyvédelmi törekvései nem vezethetnek eredményre. A szabályozás
kidolgozatlansága, illetve az eljárások laza dokumentálási rendje miatt az eljárásban
közreműködő személyek esetleges számonkérése komoly nehézségekbe ütközne.
Tekintettel arra, hogy a jogalkotó az engedékenységi politikával kapcsolatos anomáliát
felszámolta, összességében megállapítható a büntetőjog által megfogalmazott
kartelltényállással kapcsolatban, hogy alkalmas funkciójának betöltésére, már csak a bátrabb,
a védett jogi tárgy vonatkozásában felkészültebb jogalkalmazási szándék várat magára,
továbbá elengedhetetlen lenne a vonatkozó háttérjogszabályok jelen értekezésben feltárt,
„felderítést gátló” hiányosságainak felszámolása.
193
9 Summary
In the foreword with which this thesis commences, due to the lack of legal precedent, I
have specified the examination of the legal provision setting forth the criminal law
implications of the prohibition of cartels in effect since 1 September 2005 as the aim of my
research. Using comparative research, I studied the interrelationships between other legal
provisions regarding anti-competitive agreements. In my opinion, a legal prohibition
regarding a specific way of conduct only has practical relevance if the legislator provides the
bodies authorised with enforcing the prohibition with investigative tools and a system of
sanctions fit for enforcing such prohibition, therefore I paid extra attention to these factors
when examining the provisions of other legal areas parallel to criminal law. I first compared
the provisions of EU and Hungarian substantive competition law and procedural law with the
criminal law provisions in question. I studied the effect of the provisions of substantive law,
the range of forbidden acts and the enforcement practice. I attempted to assess the way in
which criminal law could successfully join the enforcement system already established by
competition law.
With respect to the provisions of substantive law, I found that the basis of criminal law
enforcement is the competition law terminology. Significant differences exist only in respect
of the range of protection, as criminal law protects competition by prohibiting a narrower
range of activities. It had been rather difficult to coordinate permissive aspects of criminal and
competition law, however, the legislator has already remedied this problem. As the prohibited
activities are profit-oriented, an effective enforcement practice must primarily crush this
financial motivation of cartel members, therefore critically important with regard to the
success of prosecuting cartels is the fining policy of the Hungarian Competition Authority
(HCA), which may have been renewed recently, but, due to fine maximisation, which is well
known to cartel members, it still remains unable to act as major deterrent. Cartel activities
primarily reflect company interests, therefore forbidden conduct, banned also by competition
law, cannot be suppressed with the means of criminal law through the persons involved, as the
individuals appointed to perform the agreements in line with company interests are
replaceable. On the basis of the findings it can be stated that the biggest result of criminal law
practice aimed to prosecute the crime of cartel membership can be that perpetrators must take
into account the inevitable criminal persecution as well, in addition to competition law fines.
A criminal law sanction as a mandatory accessory to large amount fines would be able to
significantly contribute to eliminate cartel activity. To achieve this goal, however, it is
194
essential that criminal legislation be in harmony with the provisions of competition law,
which are of utmost importance regarding the elimination of cartel agreements.
496 Although
there are smaller differences with respect to EU and domestic competition law, these are not
significant enough to affect domestic practice regarding the prosecution of the crime of cartel
membership.
With regard to methods of investigation, it can be stated that the investigation of cartel
activities would be more effective if the HCA, with judicial consent, was also entitled to
initiate secret data collection for the purposes of criminal prosecution. Other confidential
rights of the investigation authority (e.g.: employing undercover detectives) would also
contribute to a better investigation ratio of cartel activities. As opposed to the HCA, the
investigating authority does not monitor the market, therefore all those impressive means of
investigation the investigating authority has access to, are presumed to remain unused in
combating cartels, even though the HCA would make good use of them against ever more
sophisticated methods of perpetration. As mentioned above, the maximum limit of the fine the
HCA is allowed to impose should be abolished. Imprisonment as the punishment set forth by
criminal law is not a deterrent, however, this cannot even be a goal due to the dominant role
of competition law-based prosecution.
Having examined the relationship between criminal and competition law, I examined
the system of procedural laws intended to be protected by the criminal law provisions being
the subject of this thesis. I first examined public procurement procedures and found that even
though there are many guarantees intended to protect the fairness of competition, there are
many loopholes that make illicit activities easier. These legislative errors and omissions
significantly hinder criminal prosecution, as breaching codified procedural law intended to
protect competition fairness could be a point of reference for investigating authorities, who
have little experience regarding public procurement. Bodies placing calls for bids usually do
not assist in uncovering breaches of competition law, quite the contrary, as according to
resolutions of the HCA, they sometimes actively take part in or even devise the breaches
themselves. In my opinion, the HCA should act against such activities with the methods used
against cartels.
I subsequently examined the rather extensive specialised regulations regarding
concession procedures. On the basis of the legislation anomalies uncovered, discussed at

496 See: William E. Kovacic: Competition Policy and Cartels: The Design of Remedies. In: Criminalization of
Competition Law Enforcement: Economic And Legal Implications For The EU Member States. Edited by:
Katalin J. Cseres, Maarten-Pieter Schinkel, Floris O. W. Vogelaar: Edgar Elgar Publishing Limited,
Cheltenham, UK, Northampton, MA, USA 2006.41.o.
195
length and illustrated with case law, I found that the rules regarding concession procedures –
apart from a few rare exceptions – are unsuitable to function as protection against unfair
competition practices. It is no coincidence that the HCA has not uncovered any breaches
regarding concession procedures either. In my opinion, the efforts of the HCA and the
investigating authority cannot be successful because of the current regulations. Due to the
underdeveloped legislation and the loose procedure documentation requirements, any
prosecution of persons participating in a procedure would be rather difficult.
Since the legislator has eliminated the anomaly in connection with the permissiveness
policy, it can be stated in general regarding the framework provisions of criminal law that it is
suitable to serve its purpose, the only thing still missing is a braver, better-prepared legislative
intent regarding the protected legal subject and that it would be essential to eliminate the here
uncovered shortcomings of the applicable background legislation, which can “hinder
investigation”.
196
10 Felhasznált irodalom
ABA Section of Antitrust Law: Antitrust and Assotiations Handbook. ABA Defending
Liberty Pursuing Justice, Chicago 2009.
Angyal Pál: A magyar büntetőjog tankönyve. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai
Részvénytársaság Kiadása, Budapest 1920.
Bacher Gusztáv- Boytha Györgyné -Csépai Balázs - Remetei Filep Zsuzsanna - Szilágyi PálTóth András - Zavodnyik József: Versenyjog. Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Budapest
2010.
Bak László - Nagy Aranka: A Versenyjog a Közbeszerzés Terén – Szemelvények.
Közbeszerzési Szemle, 2.10.2012.
Baron, Michael – Bechtold, Rainer – Böge, Ulf – Budzinki, Oliver – Drexl, Josef – Keber,
Wolfgang – Strohm, Andreas: International Wettbewerbspolitik. Duncher & Humblot, Berlin
2006.
Beaton–Wells, Caren – Ezrachi, Ariel: Criminalising Cartels: Why Critcal Studies? In: .
Edited by Caren Beaton – Wells and Ariel Ezrachi: Criminalising Cartels. Criminal Studies
of an International Regulatory Movement. Hart Publishing, Oxford and Portland, Oregon
2011.
Belovics Ervin - Molnár Gábor - Sinku Pál: Büntetőjog II., A 2012. évi C. törvény alapján.
HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2012.
Belovics Ervin-Molnár Gábor-Sinku Pál: Büntetőjog. Különös Rész. Nyolcadik átdolgozott
kiadás. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2009.
Bishop, Simon – Walker, Mike: The Economics of EC Competition Law: Concepts,
Applications and Measurment. Sweet & Maxwell, Thomson Reuters, London 2011.
Békés Ádám: Az európai büntetőjog – luxemburgi és strasbourgi büntető ítélkezés. Doktori
értekezés.
Black, Oliver: Conceptual Foundations of Antitrust. Cambridge University Press, New York
2005.
Boesche, Katarina Vera: Wettbewerbsrecht. C.F. Müller, Heidelberg 2005.
Bork, Robert H.: The Antitrust Paradox: A Policy a War with Itself. The Free Press, New
York 1993.
Boytha Györgyné-Bodócsi András-Kaszainé Mezei Katalin-Nagy Zoltán-Pázmándi KingaVörös Imre: Gazdasági törvények kommentárjai. Versenyjog. HVG-ORAC Lap-és
Könyvkiadó Kft., Budapest 2001.
Boytha Györgyné: Versenyjogi ismeretek. Szent István Társulat, Budapest 1998.
197
Broder, Douglas F.: A Guide to US Antitrust Law. Sweet & Maxwell, London 2005.
Caggiano, Giandenato: Competition and Regulation of Intellectual Property Rights for the
Achievement and Functionary of the Internal Market. In: Competition Law and Intellectual
Property: A European Perspective. Edited by: Giandenato Caggiano, Gabriela Mucciolo,
Marina Tavassi: Walter Kluwer Law & Business, The Netherlands 2012.
Cumming, George - Spitz, Bred – Janal, Ruth: Civil Procedure Used for Enforcement of EC
Competition Law by the English, French and German Civil Courts. Kluwer Law International,
The Netherlands, 2007.
Csemáné Váradi Erika - Görgényi Ilona - Gula József - Lévay Miklós - Sánta Ferenc: Magyar
büntetőjog. Különös rész 2. kötet. Komplex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft.,
Budapest 2006.
Csépai Balázs: A kár fogalma és számításának kérdései. In: Boytha Györgyné (Szerk.)
Versenyjogi jogsértések esetén érvényesíthető magánjogi igények., HVG-ORAC Lap-és
Könyvkiadó Kft., Budapest 2008.
Csépai Balázs: A versenykorlátozási tilalom magánjogi érvényesítésének lehetőségei az
európai és a magyar jogban. In: Az európai és a magyar versenyjog fejlődési irányai. Szerk.:
Vörös Imre, MTA Jogtudományi Intézet, Budapest 2008.
Csépai Balázs-Ujvári Ákos: A versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós
eljárásban való büntethetőségének kérdésköre. Jogtudományi Közlöny 2006/6. szám
Dabbah, Maher M.: International and Comparative Competition Law. Cambridge University
Press, Cambridge 2010.
Dán Judit: Bevezetés az európai közösség versenyjogába. Szegedi Tudományegyetem Államés Jogtudományi Kar, Szeged 2005.
Dannecker, Gerhard – Jansen, Oswald: Competition Law Sanctuary in The European Union.
Kluwer Law International, The Hague/London/New York 2003.
Darázs Lénárd: Vertikális kartellek. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft.,
Budapest 2007.
Elek Balázs: Juris ignorantia non excusat. A jogi tévedés megítélése a gazdasági
büntetőperben. Rendészeti Szemle 2009/7-8. szám
Elhauge, Einer - Geradin, Damien: Global Competetion Law and Economics. Hart Publishing.
Oxford and Portland, Oregon 2011.
Etro, Federico: Competition, Innovation and Antitrust. A Theory of Market Leaders and Its
Policy Implications, Springer-Verlag Berlin Heidelberg 2007.
Földvári József: Magyar Büntetőjog, Általános Rész. Osiris Kiadó, Budapest 2003.
198
Fuse, Mark: Competiton Law of EC and UK. Oxford University Press, New York 2008.
Gál István László: Gazdasági büntetőjog közgazdászoknak. Akadémiai Kiadó, Budapest
2007.
Gellér Balázs József: A magyar büntetőjog tankönyve. Magyar Közlöny Lap-és Könyvkiadó,
Budapest 2008.
Gifford, Daniel J. – Raskind, Leo J.: American Antitrust Law. Cases and Materials. Wert
Publiching Company, Minnesota 1983
Glöckner, Jochen: The Law Against Unfair Competition and the EC Treaty. In: Law Against
Unfair Competition. Towards a New Paradigm in Europe? Edited by: Hilty., M Reto –
Henning-Bodewig, Fauke, Springer-Verlag Berlin Heidelberg 2007.
Goyder, Joanna – Albors-Llorens, Albertina: Goyder’s EC Competition Law. Oxford EC Law
Libary, Oxford University Press, New York 2007.
Hildebrand, Doris: The Role of Economics Ananlysis in the EC Competition Rules. Kluwer
Law International, The Hague/London/New York 1998.
Hviid, Morten – Stephen, Andreas: The Graphite Electrodes Cartel: Fines Which Deter.
Edited by Bruce Lyons: Cases in European Competition Policy, The Economic Analysis.
Cambridge University Press, New York 2009.
Hylton, Keith N.: Antitrust Law. Economic Theory and Common Law Evolution. Cambridge
University Press, Cambridge 2003.
Irk Albert: A büntetőjogi alapfogalmak módszertani kritikája. Dunántúli Rt. Egyetemi
Nyomdája, Pécs 1926.
Jones, Alison – Surfin, Brenda: EU Competition Law, Text, Cases and Materials. Oxford
University Press, New York 2011.
Kahn, E. Kahn: The Economics of Regulation. Priciples and Introductions. The MIT Press,
Cambridge, Massathusetts, London, England 1988.
Karsai Krisztina: Az európai büntetőjogi integráció alapkérdései. KJK-KERSZÖV Jogi és
Üzleti Kiadó Kft., Budapest 2004.
Kaszainé Mezey Katalin-Miskolczi Bodnár Péter: Kézikönyv a versenyjogról. Anyagi és
eljárási szabályok, magyarázat, gyakorlat. HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó, Budapest 1997.
Király Ferenc: A kartelltörvény gyakorlati alkalmazása. Kartelljog Tára (a Magyar Jogi
Szemle melléklapja) II. kötet 1932/2. szám (május hó)
Király Ferenc: Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Választott Bírósága. Kartelljog Tára (a
Magyar Jogi Szemle melléklapja) I. kötet 1931/1. szám (március hó)
199
Király Ferenc: Magyar karteljog. Kartelljog Tára (a Magyar Jogi Szemle melléklapja) I. kötet
1931/1. szám (március hó), 1931/2. szám (június hó), 1931/4. szám (december hó), IV. kötet
1934/4. szám (október-december hó)
Korah, Valentine: An Introduction Guide ti EEC Competiton Law an Practice. ESC
Publishing Limited, Oxford 1990.
Kovacic, William E.: Competition Policy and Cartels. The Design of Remedies. In:
Criminalization of Competition Law Enforcement: Economic And Legal Implications For
The EU Member States. Edited by: Katalin J. Cseres, Maarten-Pieter Schinkel, Floris O. W.
Vogelaar, Edgar Elgar Publishing Limited, Cheltenham, UK, Northampton, MA, USA 2006.
Kőhalmi László: A védő a magyar büntetőeljárásban. In: Tanulmányok Tóth Mihály 60.
születésnapja tiszteletére. Szerk.: Gál István László, Pécsi Tudományegyetem Állam- és
Jogtudományi Kar, Pécs 2011.
Martin, Stephen: Globalisation and the Natural of Competition. In: The International Hanbook
of Competition Law. Edited by: Manfred Neumann, Jörgen Weigand, Edward Elgar,
Cheltenham, UK, Nothhampton, MA, USA 2013.
Motta, Massimo: Competition Policy, Theory and Practice, Cambridge Press, New York
2009.
Miskolczi Bodnár Péter: A versenytörvény magyarázata. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti
Kiadó Kft., Budapest 2002.
M. Nyitra Péter: Nemzetközi és európai büntetőjog. Osiris Kiadó, Budapest 2006.
Molnár Gábor: Gazdasági bűncselekmények. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.,
Budapest 2009.
Monory Bulcs: Közérthető Közbeszerzés Közösségi Keretek Között. BM Duna Palota és
Kiadó, Budapest 2006.
Mosso, Carles Esteva: The More Economic Approach Paradigm – An Effects-based
Approach to EU Competition Policy. In: Structure and Effects in EU Competiton Law. Edited
by: Jürgen Basedow, Wolfgang Wurmnest. Kluwer Law International, The Netherlands 2011.
Nagy Csongor István: Kartelljogi kézikönyv. A közösségi és a magyar kartelljog
joggyakorlata. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2008.
Nagy Ferenc: Tanulmányok a Btk. általános részének kodifikációjához. HVG-ORAC Lap-és
Könykiadó Kft., Budapest 2005.
Nagy Zoltán András: Közbeszerzés és/vagy „közben szerzés”. Rendészeti Szemle 2009/7-8.
szám
Nazzini, Renato: The Foudation of European Union Competition Law. The Objectives and
Priciples of Articles 102. Oxford University Press, New York 2011.
200
Nicolaides, Phedon - Kokelekis, Mihalis – Kleis, Maria: State Aid Policy in the European
Community. Wolters Kluwer Law & Business, The Netherlands 2008.
Prosser, Tony: The Limits of Competition Law. Markets and Public Services, Oxford
University Press, New York 2005.
Ranschburg Nándor: A kartellbíróság hatásköre és viszonya a rendes és választott bírósághoz.
Kartelljog Tára (a Magyar Jogi Szemle melléklapja) II. kötet 1932/1. szám (március hó)
Ranschburg Nándor: A kartelltörvény a gyakorlatban. Kartelljog Tára (a Magyar Jogi Szemle
melléklapja) III. kötet 1933/1. szám (január hó)
Ranschburg Nándor: Karteljog. Kartelszervezet. Iparjogvédelmi Egyesület Kiadása, Budapest
1931.
Rodger, Barry J. – MacCulloch, Angus: Competition Law and Policy in the EC and UK.
Routledge-Cavendish, Tayler Francis Group London and New York 2009.
Russo, Francesco - Schinkel, Maarten Pieter - Günster, Andrea – Carree, Martin: European
Commission Decisions on Competition. Economic Perspectives on Landmark Antitrust and
Merger Cases. Cambridge University Press, New York 2010.
Slot, Piet Jan - Johnston, August: An Introduction to Competiton Law. Oxford and Portland,
Oregon 2006.
Swan, Edward J.: Market Abuse Regulation. Richmond Law & Tax Ltd., Richmond 2006.
Tátrai Tünde: Verseny a közbeszerzési piacon. Közgazdasági Szemle. LVI. évf. 2009.
szeptember
Tátrai Tünde - Juhász Péter: A közbeszerzésekkel összefüggő korrupciós kockázati tényezők
a 2011-es adatfelvétel tükrében. Elemzések a Közszféra Korrupciós Kockázatairól.
Gyűjteményes Tanulmánykötet a 2011. évi Integritás Felmérés Adataiból.
Tátrai Tünde: A közbeszerzés jogi és hatékonysági aspektusai. Vezetéstudomány 2010/7-8.
szám.
Tóth Mihály: Bűnszövetség, bűnszervezet. Complex Kiadó Jogi és Üzleti
Tartományszolgáltató Kft., Budapest 2009.
Tóth Tihamér: A vertikális kartell aktuális kérdései- különös tekintettel a továbbeladási ár
megkötésre. In: Az európai közösségi és a magyar versenyjog fejlődési irányai. Szerk.: Vörös
Imre, MTA Jogtudományi Intézet, Budapest 2007.
Tóth Tihamér: Az Európai Közösség versenyjoga. JATE Press, Szeged 2003.
Tóth Tihamér: Az Európai Unió versenyjoga. Complex Kiadó Jogi és Üzleti
Tartalomszolgáltató Kft., Budapest 2007.
201
Tunyogi Szücs Kálmán: A kartelltörvény előzményei és alapelvei. Kartelljog Tára (a Magyar
Jogi Szemle melléklapja) I. kötet 1931/4. szám
Utton, Michael A.: International Competition Policy: Maintaining Open Markets in the Global
Economy. Edward Elgar, Cheltham, UK,. Northhampton, MA USA 2008.
Vígh József Ferenc-Martonyi János: Versenyjogi és reklámjogi ismeretek. Universitas,
Budapest 1989.
Vörös Imre: Az európai versenyjogok kézikönyve. Logod Bt., Budapest 1996.
Vörös Imre: Verseny, kartell, ár, Törvények magyarázata. TRIORG Kft., Budapest 1991.
Wils, Wouter P.J.: Is Criminalisation of EU Competition Law the Answer. In: Enforcement
Economic and Legal Implication for the EU Member States, Edited by: Katalin. J. Cseres,
Maarten Pieter Schinkel, Floris O.W. Vogelaar, Edward Elgar, Cheltanham, UK,
Northhampton, MA, USA 2006.
Wish, Richard: Competiton Law. Oxford University Press, New York 2009.
Zavodnyik József - Pázmándi Kinga - Nagy Csongor István - Balogh Virág - Verebics János:
Magyar Versenyjog. HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2012.
202
11 Internetes források
Ágazati vizsgálat.

(2013.10.23.)
A Gazdasági Versenyhivatal elvi állásfoglalásai 2009 (egységes szerkezetben a korábbi
években kiadott állásfoglalásokkal) 11.4. pont
[pdf]
(2010.05.15.)
A GVH fellépési lehetőségei a kőkemény kartellel szemben

en.132019.html (2013.05.17.)
A GVH jelentése a magyar villamos energia piacon lefolytatott ágazati vizsgálatról. Budapest
2006.
[pdf] (2010.03.20.)
A GVH jelentése a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló
1996. évi LVII. törvény 36/A.ā-a alapján a mobil rádiótelefon ágazatában indított vizsgálatról.
Budapest 2002.
[pdf]/ert_allp_mobil_ag_jelentes_03_02_
24.pdf (2010.03.20.)
A GVH 2011. évi beszámolója
[pdf]
(2013.05.17.)
A hivatal jogállása, szervezete
(2013.05.17.)
Balogh Cecília - Csépai Balázs - Morvayné Vígh Katalin - Pálvölgyi Balázs. Háttérismeretek
a kartellekről a közbeszerzési referens képzésen.

bemutato.ppt#30 (2009.03.29.)
Döntött a GVH a "dinnye kartell" ügyben
(2013.05.17.)
Felülvizsgálják a Gyöngy Patikák szerződéseit.
(2010.03.19.)
Guba Zoltán: Közbeszerzés hatékonyan - A közbeszerzési törvény 2013. júliusában hatályba
lépett módosításai. (2013.10.25.)
Hefendehl, Roland: Vorlesung Wirtschaftsstrafrecht (WS 2005/2006). (2010.07.20.)
203
Kapitány Szabó Attila. Bűnbánó cég buktatta le a milliárdos kartell-láncot.
(2009.04.04.)
Kartelle und Markmachtmissbrauch

(2013.10.25.)
Kartellrecht (2013.10.25.)
Kartellrecht
(2013.10.25.)
Kartellrecht in Österreich

%2Cin%2C%C3%96sterreich (2013.10.25.)
Kartellverbot

(2013.10.25.)
Közbeszerzéses kartell ügyek listája (frissítve 2013.02.11.)
[pdf] (2013.05.17.)
Majtényi László, az ORTT elnöke különvéleménye az országos kereskedelmi rádiós
műsorszolgáltatási jogosultságokra érkezett pályázati ajánlatok alaki és tartalmi vizsgálata
tárgyában

z__orszagos_kereskedelmi_radios_msorszolgaltatasi_jogosultsagokra_erkezett_palyazati_aja
nlatok_alaki_es_tartalmi_vizsgalata_targyaban (2013.04.28.)
Majtényi László, az ORTT elnöke párhuzamos indokolása.

olasa (2013.05.05.)
Megéri kartellezni?
[pdf] (2009.02.11.)
Módosult az ECN Engedékenységi Modell Program
(2013.05.17.)
Neues, strenges Kartellrecht
(2013.10.25.)
Nyilvános koncessziós pályázati kiírás dohánytermék kiskereskedelmi jogosultság
átengedésére (2013.05.07.)
204
Országos kereskedelmi rádiós analóg műsorszolgáltatási jogosultság pályázatának eredménye
(1. sorszámú)

ogosultsag_palyazatanak_eredmenye_1_sorszamu (2013.04.28.)
Országos kereskedelmi rádiós analóg műsorszolgáltatási jogosultság pályázatának eredménye
(2. sorszámú)

ogosultsag_palyazatanak_eredmenye_2_sorszamu (2013.04.28.)
Pasevald, David: Zehn Jahre Strafbarkeit wettbewerbsbeschränkender Absprachen bei
Ausschreibungen gemäß ā 298 StGB. [pdf]
(2010.07.20.)
Perczel Zsófia: Közbeszerzési kalauz. (2011.07.23.)
Strafverteidiger
(2013.10.25.)
Submissionbetrug.
(2010.07.20.)
Szalai Annamária testületi tag különvéleménye az országos kereskedelmi rádiós frekvenciákra
vonatkozó pályázati felhívás szövegéről döntő 1499/2009. (VII. 20.) ORTT határozathoz.

gos_kereskedelmi_radios_frekvenciakra_vonatkozo_palyazati_felhivas_szovegerl_dont_1499
2009_VII_20_ORTT_hatarozathoz (2013.04.28)
Tájékoztató a Legfelsőbb Bíróság kereskedelmi rádiók (Danubius, Sláger) ügyében hozott
döntéséről (2013.04.28.)
Új pályázati lehetőségek a nemzeti dohányboltok kapcsán
[pdf] (2013.05.12.)
Versenyjog: új bírságkiszabási iránymutatás az Európai Unióban.
(2009.11.07.)
Versenyjog vállalkozásoknak.
(2009.03.29.)
Was ist Korruption? (2013.10.25.)
ā 298 StGB – Wettbewerbsbeschränkende Absprachen bei Ausschreibungen

(2010.05.15.)
[pdf] (2009.03.29.)
205

riptum_14.1.2013_-_vollstaendig.pdf (2013.10.25.)
[pdf] (2013.05.12.)
]
(2013.05.17.)
(2013.05.17.)
(2013.05.17.)
(2013.10.25.)
206
12 Jogforrások
[1] A kereskedelmi törvényről szóló 1875. évi XXXVII. törvénycikk
[2] A magyar büntető törvénykönyv a kihágásokról szóló 1879. évi XL. törvénycikk
[3] Az ipartörvényről szóló 1884. évi XVII. törvénycikk
[4] A kir. ítélőbírák és a kir. ügyészek státusáról szóló 1920. évi XX. törvénycikk
[5] A tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi V. törvénycikk
[6] A gazdasági versenyt szabályozó megállapodásokról szóló 1931. évi XX. törvénycikk
[7] A termékforgalomról szóló 33/1975. (XI. 29.) MT rendeletet
[8] A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény
[9] A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más törvények módosításáról
szóló 2005. évi XCI. törvény
[10] A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény
[11] Az Országos Anyag-és Árhivatal feladatáról és hatásköréről szóló 1060/1980. (XII. 28.)
számú Mt. határozat
[12] A tisztességtelen gazdasági verseny tilalmáról szóló 1984. évi IV. törvény
[13] A tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény
[14] A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény
[15]A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény
[16]A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény
[17] A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról szóló 203/1998. (XII. 19.)
Korm. rendelet
[18] A bányászati koncessziós pályázati eljárásról szóló 81/2012. (XII. 28.) NFM rendelet
[19] A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. XCVI. törvény
[20] A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény
[21] A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény
[22] A közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény
[23] A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII.
törvény
[24] A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII.
törvény módosításáról szóló 2005. évi LXVIII. törvény
[25]A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény
[26] Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény
207
[27] A Rendőrség nyomozó hatóságainak hatásköréről és illetékességéről szóló 3/2008. (I. 16.)
IRM rendelet
[28]A Rendőrség nyomozó hatóságainak hatásköréről és illetékességéről szóló 25/2013. (VI.
24.) BM rendelet
[29] A tisztességes eljárás védelméről, valamint az ezzel összefüggő törvénymódosításokról
szóló 2009. évi CLXIII. törvény
[30] A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény
[31] A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény
[32]A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény
[33]A személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény
[34]A fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről
szóló 2012. évi CXXXIV. törvény
[35] A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló
1/2003/EK rendelet
[36] Az EK-Szerződés 81. és 82. cikke alapján folytatott eljárásokról szóló 773/2004/EK
rendelet
[37] A 773/2004/EK bizottsági rendelet kartellügyekben folytatott vitarendezési eljárásokkal
kapcsolatos módosításáról szóló 622/2008/EK rendelet
[38]
2006. évi közösségi bírságkiszabási iránymutatás HL C 210/2. 2009.09.01.
[39] Bizottsági közlemény a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok
csökkentéséről
[40] De minimis közlemény HL C 368, 201.12.22.
[41] Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés
[42] Magyarország Alaptörvénye
[43]
Strafgesetzbuch (Deutschland)
[44]
Strafgesetzbuch (Österreich)
[45] Gesetz gegen Wettbewerbsbeschränkungen
[46] Bürgerliches Gesetzbuch
[47] Kartellgesetz

Sorskovácsaink – transzgenerációs örökségünk mintái | Bea Barta | TEDxYouth@Budapest


KAPCSOLAT: +36 30 399 3130
Névnapi nyereményjáték!