Minden idők végső kérdése az értelemhez kötött lánc erejének vizsgálata.
Ismeretes, hogy a világi érzéktárgyak, azaz azok, amik megművelik a földet, és időt adnak a víznek, eljárnak a szél illatának üvegcsébe tárolásának útján, mind-mind az emberi kezek által alkotott eszközök és biztos ismeretek kezében árválkodnak.
A természetvédelem és a tudomány kéz a kézben jár és bár több a pusztítás, mint az értékes isteni alkotás, mégis az emberi emésztés tüze átjárja minden dühös és élettelen irányba tartó gyomor falát.
˘Folytatásért görgess a kép alá.˘
- What is Metabolic Syndrome.mp3
Az említett technológiák, eljárások és más metabolikus témaköröket tanító és befogadó közeg, szükségszerűen szemlélet szerkezeti - részint világi – szükségletei kielégíthetetlenek. A Bhagavad Gíta is tartalmaz tünetegyüttest
egy a születéssel és halállal kapcsolatos szűkített aspektust, melynek egyik jelenete a csata leg~halálosztikus~abb jelenetét mutatja be, a másik pedig a születés értékét, annak felszabadító és leláncoló aspektusát.
A Bhagavad Gíta 14. fejezete [ mama ] felfedi, a védákba fektetett tudás befogadásának előfeltételeit, melyet kibővít a 15. fejezetben olvasható holdnézeti aspektussal.
Az könyv lapjain olvasható sorok szerint az élet úgy száll egyik testből a másikba, mint ahogy a szél szárítja és szállítja az illatot. A tévedhetetlen tudást, kétségek nélküli törekvéssel lehet megközelíteni, melynek megtanulását és alkalmazását követően, mi magunk is Istenhez hasonló természettel tudjuk magunkat felruházni, ígéri a Bhagavad-gītā14.2. verse.
A testekből merítünk örömet, mely közelebbi értelmezését tekintve az élővilág elfogyasztását jelenti, ennek a tevékenységnek a tüzét az életakarás táplálja, de nem mindegy milyen formában vesszük elejét és végét az étkezésnek. A tapasztalat és a tudás egy kézben járnak, de nem csak a ragyogó tápláló életünket megkönnyítő lét a valóságos, hiszen a másét elvevő élőlény visszahatása a bűnös tett következménye. Ezért és minden értelem legmagasztosabb értéke, ha ismerjük az életben elkövetett bűnök ragyogóvá tételét, azaz ismerni kell a befedő éjszaka leple alatti folyamatokat, az eszményként tündököl a védákat közvetítő versek tövében. A test, a tudás és a tevékenységek végtelen számú tűzének táplálása hamut képez. Az idő és az érzéktárgyakhoz való törékeny ragaszkodás, feledékenységet és őrültséget okoz az emberi elmében.
Esendő és véges testhez láncolt ismereteinket, ezért a magasztos védák verseivel kell naponta átitatnunk, hogy másnapra ismét a hamis egó által megtévesztett illúzió sóvárgását elkerüljük.
Az élet nektárja ( lásd. Bhagavad-gītā14.27. ) a személytelen Brahman síkjáról elérhető, ami egyszeriben az elpusztíthatatlan megvetés ellenszere. A vágy a becsmérelt földgöröngyön végzett végrehajtó kődarab arany formájának megnyilvánulására, oly illúziót hoz létre, hogy barátot ellenséggé, a só várást a sóvárgó vérben kuporgató rothadó [ Chlorosis ] megvetésé alakítja.
Mindenek a kedvező Én az alapja, mely felülemelkedik a tévedhetetlen segítségével az illúzió elpusztíthatatlan sötétségén és egyszeriben egy meghitt pillanatban eléri a személyes Brahman síkját felülemelkedve minden egységes formának tekintő korábbi elképzelésén és szerves részévé válik a jámbor társadalmi törekvéseknek, és elfogadja a ragyogó életfelfogás minősíthető ismereteit, azaz a Bhagavad Gíta tanítását.
E tudás biztos ismeretében az ember transzcendentális természetre tehet szert, ami az Én természetemhez hasonló. Így nem születik meg az újabb teremtéskor, s az anyagi világ megsemmisülése sem fogja megzavarni.
Ha ez a test, egy konstruktív gépezet, melyet az alkotója illeszteni kívánt az adott természethez fűződő viszonyához, annak céljaihoz, akkor feltehető a kérdés, hogy meddig szól a garancia és mi a végső terv lényegi mondanivalója?